Heves Megyei Hírlap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-24 / 20. szám

2. oldal Megyei Körkép 1997. január 24., péntek „Most adjatok neki”-Takarodj innen, meg ne lássalak még egyszer a hivatalban! - verte fel a polgármesteri hivatal reggeli csendjét az első ember enyhén artikulálatlan kiabálása. A dolgozók rémülten rohantak ki a folyosóra: vajon mi lelhette az amúgy jámbor lelkületű polgármes­tert? A költővel szólva a lehelet megszegett, a kávéspohár falának dőlő kiskanál zaja robajként hatott. De csak addig, amíg az ügyfél válasza fel nem harsam :- Mit gondolsz, mi a ló....ért jövök hozzád? Te vagy a képviselő b... meg, ki segítene, ha nem te? (S még néhány hasonló veretes mondat, de a hangulat jellemzéséhez legyen elég ennyi). A fenti emelkedett dialógus oka nem más volt, mint hogy az ügy­fél január 22-én már a márciusi jövedelempótló támogatást sze­rette volna felvenni, amit a polgármester rosszallón. Mondván: nem jó ennyire „előreszaladni”. A nő azonban - ahogy ezt tőle már megszokták - nem tágított, s végül kissé eldurvult a társalgás. A történet - sajnos - szokványos. A folytatás nem kevésbé: a hölgy férje a pénztár előtt várakozik - mert „természetesen” megkapja a pénzt -, a polgármester megjelenik, suttogóra fogott hangon kéri: Ha innen kimész (arról nem esik szó, hogy hová, ki-ki eldöntheti), ne azzal kezdjed a cimboráknak: látjátok, nekem kiadták, ami jár(!), mert akkor elszabadul a pokol. Hosszasan lehetne fejtegetni, hogy a „lecsúszott néprétegek" megsegítésének szociálisként emlegetett módja célravezető-e, de sok értelme nincs. Mert ha változna is valami, nem tudható, milyen irányt venne a dolog. Elég csak az idei év első törvényi gyöngy­szemére gondolni, miszerint a jövpót és a közmunkások bére után immár az önkormányzat tb-járulékot is fizet. (Lásd még: közteher­viselés; sőt: arányos teherviselés...) A piacgazdaság veszteseiről szóló elmélkedés ugyancsak hiábavalónak tűnik, mert hát adott helyzetek vannak, melyeket a hatalom úgy kezel, ahogy szakértel­méből telik, vagyis jobbára a piacgazdaság veszteseiről papol. Eközben az - egyébként győztesnek ugyancsak nem nevezhető - önkormányzat birkózik ezen vesztessel: a nép egyszerű fiával, aki - akárhogyan is, de - még kér. A nép egyszerű fiával, aki ha nyolcat nem is, de 5-6 osztályt azért „kijárt” az iskolában. Tehát aligha­nem hallotta Dózsa György hírét... (suha) A levegőszennyezes ellen... (Folytatás az 1. oldalról) Ebből a szén-dioxid-szennye- zettségre lehet következtetni. Heves megyében 41 csapat csatlakozott. Általános és kö­zépiskolások tanári vezetéssel végzik a munkákat. Az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola 2. Számú Gyakorló Is­kolájának tanulói Budavári Ag­nes tanárnő irányításával három éve vesznek részt a program­ban, ők savas eső vizsgálattal foglalkoznak. A tanárnő el­mondta: az idén is szeretnék folytatni a méréseket, s ha júni­usban megkapják erre a lehető­séget, akkor ismételten jelent­keznek. Az Életfa Környezet­védő Szövetség ügyvezetőjétől, Bárdos Ferenctöl megtudtuk: ők is végeznek zuzmóvizsgála­tokat, de nemcsak elküldik az eredményeket, hanem saját maguk is feldolgozzák és érté­kelik azokat. A projekt oktatási céljai könnyen érthetőek és kivitelez- hetőek. A kezdeményezés régi hiányt pótol a környezetvé­delmi oktatásban, bevonva fa­lusi iskolákat is, ahol eddig le­hetőség nem volt ennek oktatá­sára. Elek Eszter Három tanár tapasztalatcserén a Neumannban A kirgiz kapcsolat Már korábban is beszámoltunk arról, hogy az egri Neumann János Közgazdasági Szakkö­zépiskola és Gimnázium és egy kirgiz intézmény tanárai és diák­jai között kapcsolat alakult ki. Az egy éve tartó barátság köl­csönös látogatásokból, tapasz­talatcserékből áll. Most Kirgiziából látnak ven­dégül három pedagógust az egri intézményben. Az ottani Soros Alapítvány támogatásával több száz jelentkezőből válogattak ki három oktatót. Viktor Troi- kurov, Natalja Goryainova és Guldzsan Kokotayeva a fővá­rosból, Biskekből, illetve Kyzylkiaból jött, hogy tanulmá­nyozzák nálunk az angolnyelv­oktatást és a számítástechnikai képzést. A január 12-től 25-ig tartó programban megtekintették a Pásztorvölgyi Gimnáziumot, ellátogattak a Gárdonyi Géza Gimnáziumba, a tanárképző fő­iskolára és a 4. Számú Általá­nos Iskolába. Kirándulást tesz­nek Szilvásváradon. A prog­ramjukban szerepelt a Honfog­lalás című film megtekintése is - tudtuk meg Tör öcsik Miklós tanártól. Korszerűsítik a bíróságokat - Heves megye sem marad ki Dossziék nélkül hoznak ítéletet Bemutató a Heves Megyei Bíróságon fotó: perl Márton Nemcsak hogy nem kell pók­hálózni a törvénytárat, de vas­kos iratcsomók nélkül járhat­nak majd a bírák a tárgyalá­sokra. A tegnapi sajtótájékoztatón, a Heves Megyei Bíróságon dr. Kovács Péter, az Igazságügyi Minisztérium jogi informatikai főosztályvezetője elmondta: a jogalkalmazási tevékenység­ben előretör az informatika. Phare-támogatással korszerű­sítik a bíróságok munkáját. Egyetlen munkahely gépesí­tése 300 ezer forintba kerül, így országos szinten ez a prog­ram egymilliárdra is rúghat. A számítógépes rendszert első­ként a Pest megyei, Buda kör­nyéki bíróságokon vezetik be. Heves megye se marad ki a fej­lesztésből, ám még nem szüle­tett döntés, melyik ügyszak kapjon gépeket. (Várhatóan a Cégbíróság.) A modernizálásra kitűnő lehetőséget kínál a Kerszöv Computer Kft. „CompLEX” jogi informatikai rendszere - hangsúlyozta dr. Kovács Pé­ter, s átadta a szót a cég ügy­vezetőjének, Styaszni Gyulá­nak. Megtudtuk: a kft. öt éve forgalmazza a CD-jogtárat. Ez idő alatt 15 ezer terminálon fut a termék. Korábban havi egy alkalommal adták ki a legfris­sebb lemezt, de tavaly szep­tembertől már naprakészen követhetők a változások. A közlönyök kiadását követő napon az Interneten láthatják a felhasználók a jogszabályokat. (n. z.) Oktatási tanácskozás az egri önkormányzatnál A szakképzési rendszer átalakul Érdekes tanácskozás színhelye volt tegnap az egri polgármesteri hivatal. Itt találkozták a Wig- ner Jenő Szakközépiskola és a Bornemissza Ger­gely Szakképzési Intézet igazgatói a szakmunkás­utánpótlásra igényt tartó megyeszékhelyi üzemek képviselőivel. Habis László alpolgármester beve­zetőjében utalt arra, hogy az összejövetel egy fo­lyamat része, s nemcsak két intézmény ügyeivel foglalkoznak, hanem az effajta vizsgálódás érinti az egész oktatásügyet is. Arra is utalt, hogy mintegy 400 millió forintos költségvetésből gazdálkodnak a már említett is­kolák, azaz igen számottevő szerepet töltenek be az utánpótlás, a stafétaváltók nevelésében. Ezt követően Szókéné Komenczi Anikó, a mű­velődési iroda főelőadója foglalta össze a koráb­ban már megrendelt, s az országosan ismert szakemberek által elkészített átvilágítás megálla­pításait. Másképp fogalmazva szó esett arról is, hogy miként változik, módosul feladatkörük mind a kö­zeli, mind a távolabbi jövőben. A hozzászólók közül néhányan egyértelműen hangsúlyozták, hogy az összegzés kettes számú ajánlását támogatják. Ennek lényege az, hogy meg kell határozni a félreérthetetlen profilt, ha ez megtörténik, akkor tökéletesen elkerülhető az, hogy esetenként konkuráljanak egymással. Úgy tűnik, ez a leginkább a valóságra építő. Annál is inkább, mert semmi értelme - ez volt az első va­riáció - a kettős megszüntetésnek és egy új létre­hozásának. Más kérdés, hogy megéri, érdemes folytatni az effajta tájékozódást, hiszen aZ - s ez a legfőbb érv- - a fiatalok, a diákság javát szolgálja. Pécsi István Gyöngyös hódolt a kultúra előtt Igazi, színpompás programot szerveztek a Mátra Művelődési Központ munkatársai a Him­nusz születése, a magyar kul­túra napja tiszteletére. Gyönyörű kiállítással tiszte­leg Vincze Bertalan, aki Ma­gyar műkincsek, ékszerek, mű­vészi alkotások című bélyegso­rozatával lenyűgöző hatást kelt. Kultúránk évszázada elevene­dik meg a színészfotókon, ame­lyeken a nemzet csalogányai láthatók Blaha Lujzától, Fedák Sáritól Tolnay Kláriig. A szépség dominál a kézi­munkázó nők klubjának kiállítá­sán is, ahol matyó, kalocsai, recski és egyéb kendők, térítők, különböző használati darabok reprezentálják népművészeti kultúránk magas színvonalát. Igényes a tárlata az ország-vi­lágjárók klubjának is. Juhász András tanár, klubvezető képei szebbnél szebb természeti cso­dákat és tájakat varázsolnak elő szerte Európából. A galéria fa­lán kaptak helyet Adamik Mik­lós színes fotói az élővilág szépségeiről. Ëste a színházteremben gá­laműsor kezdődött. Szabó Gyula polgármester üdvözölte a közönséget, méltatta a nap je­lentőségét, majd megnyitotta a rendezvényt. Á II. Rákóczi Fe­renc Általános és Művészeti Is­kola, a Pátzay János Zeneis­kola, a művelődési ház balett­csoportja, a Stúdió, vagy amit akartok színtársulat, a Gyöngy­szem formációs táncklub, a Gyöngyösi Játékszín, a Vid- róczki néptánccsoport és a Vá­rosi és Pedagóguskórus lépett ezután színpadra. Baranyiné Szilágyi Erzsébet, a művelődésj központ igazga­tója zárszavában méltán szólt az elismerés hangján, köszöne­tét mondva a színvonalában magas produkciókért. Bágyi Ferenc Lakossági fórum az egri Menház utcai építkezésről Az elvi engedély nem egyenlő az engedéllyel! Az előzményekről annyit kell tudnunk, hogy az egri Menház utcára hosszú évekig építési ti­lalmat rendelt el a hatóság. Az­tán részletes rendezési terv ké­szült. mely enyhítette az elő­írást. Még később a 14. szám tulajdonosa építési tervet ren­delt Dely György építészmér­nöktől, aki egy 11 lakásos, 18 garázsos házat álmodott a 14-16(!)-ra. Hogy ez megva­lósulhasson, az Urbanisztikai Bizottság további engedmé­nyekkel módosította a rende­zési tervet. Az építési hatóság pedig elvi engedélyt adott. Nem ertettek ezzel egyet a Menház és Zellervár utca lakói, ezért levelet írtak a polgármes­ternek, majd az ügy felülvizs­gálatát kérték a Heves Megyei Közigazgatási Hivataltól. Pa­naszuk. amely a tegnap esti la­kossági fórumon is elhangzott, hogy az épület nagysága sérti az érdekeiket. Az építészmérnök a terv és a szabályok ismertetésével igyekezett eloszlatni az indula­tokat. Hangsúlyozta, hogy itt tulajdonképp csak 5 lakás épülne, annál is inkább, mert a terv kedvéért összevont Men­ház utca 14-16-ból csupán a 14-es számú telek a megrende­lőé, a 16-ostól nem válik meg tulajdonosa. Csak azért ter­vezte ilyennek, mert - meglá­tása szerint - ez illene a kör­nyezetbe. Flaskay Miklós képviselő indítványozta: próbáljanak meg kompromisszumot kötni az ellenzők a terv megrendelő­jével, készíttessen az építész­szel egy kisebb házat. Bablonkay Ildikó, az építési hatósági csoport képviselője kijelentette: az elvi engedély nem egyenlő az engedéllyel. Tamásné Kun Éva, az egyik panaszos nem érkezett üres kézzel a fórumra. Bemutatta azt a levelet - a jelenlévők örömére -, amit épp tegnap kapott a közigazgatási hivatal­tól. Ebben az áll: a körülmé­nyekre és szabályokra tekintet­tel elutasítják az elvi építési engedély iránti kérelmet. Kérdésemre Dely György elmondta: sajnálja, hogy a terv nem ölthet testet. Javasolja a megrendelőnek, hogy egy na­gyobb alapterületű, ám alacso­nyabb házat rendeljen nála. (négyessy) „Teljes szívvel dolgoztam a Berváért” H osszas töprengés után döntött úgy Kállai Sán­dor, a Berva Rt. gyár­tásvezetője, hogy mégsem folytatja tovább a munkát ab­ban a gyárban, ahol 1951 au­gusztusában, mint másodéves szakmunkástanuló, elkezdett dolgozni. Az elmúlt év őszén betöltötte a hatvanat, nyugdíj- jogosulttá vált, így inkább át­adta helyét másnak. Egy hete, hogy a Finomsze­relvény gyárért Émlékérem ki­tüntetéssel elbúcsúztatták a legfiatalabb gyáralapítót, sze­mélyében az utolsó olyan dol­gozó lépett ki a gyárkapun, aki még cselekvő tanúja volt a kezdet történéseinek.-Diósgyőri előképzés után 1951 augusztusában 5J-an jöt­tünk át a Bervába, mint szak­munkásjelöltek, akiket eleve azzal a céllal iskoláztak be, hogy az épülő gyárban fognak dolgozni.- A tmk kötelékében ügyele­tes lakatos voltam a i7-es for­gácsolóüzemben, aztán kerül­tem a nagyjavítókhoz, hogy egy műszakba járva, délutá­nonként elmehessek a birkó­zók edzéseire. Több országos versenyt is nyertem, sőt jóval később edzői feladatokat is vállaltam a munka mellett. A gépek, a közvetlen terme­lés volt azonban az a világ, amit leginkább kedvelt. Való­jában az sem számított, hogy éppen mit gyártanak a Bervá- ban, pedig az elmúlt 45 év so­rán meglehetősen széles volt a termékskála.- A gépipari technikum el­végzése után az induló komp­resszorgyártásban ügyködtem, majd amikor megjelentek a Mecman cég pneumatikus ele­mei, arra a területre helyeztek főművezetőnek. Hozzám tarto­zott az öntöde. A minőségi kö­vetelményeket nem volt egy­szerű kielégíteni. A pneumati­kus termékek a gyár fő profil­jai lettek, egy időben az egész műszaki terület tartozott az irányításom alá, majd kinevez­tek a gyáregység vezetőhelyet­tesévé. A jól jövedelmező portékát is elérte a rendszerváltás hul­lámvölgye, a jelentősebb vál­tozást azonban az okozta, hogy az automatikus elemek kikerül­tek a Berva Rt. tevékenységi köréből.- Az átszervezett cég új termékei adtak számomra munkát az 1990-es években, a termelési főmérnökséghez tar­tozva voltam üzemvezető, utóbb pedig gyártásvezető. A SwzHÁő-alkatrészek, az ajtómű­ködtetők, a gázrugók gyártását és az öntöde munkáját fel­ügyeltem mindaddig, amíg vé­gül elhatároztam, hogy nem kezdek új évet, és a Bervában leteszem a „lantot”. Elszakadni annyi év után - nem lehetett könnyű döntés.- A szívem a torkomban do­bogott félelmemben, amikor először átléptem a gyárkapun. Gyorsan feloldódtam azonban a szívélyes, baráti légkörben. Jó körülmények között, mun­kát szerető és értő emberekkel együtt, mindig teljes szívvel dolgoztam a Berváért. Igyekez­tem következetes, a gyár, a köztulajdon érdekében olykor szigorú lenni. Utóbb nagyon figyelni kellett az értékekre. A munka melletti programok jól összetartották a dolgozók ez­reit. Teljes volt az életem a Bervában, ahol egy ideig a fe­leségem is dolgozott, sőt a ki­sebbik fiam szintén a Berva- völgyben találta meg eddig a megélhetését. Nem vagyok fá­radt, egészségemnek a rend­szeres sportolás volt a karban­tartója. Még érzek magamban erőt valamilyen munkára, noha mától hivatalosan is tagja le­szek a nyugdíjas bervai veze­tők klubjának. Fesztbaum Béla

Next

/
Thumbnails
Contents