Heves Megyei Hírlap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-22 / 18. szám
4. oldal Horizont 1997. január 22., szerda Ej, ráérünk arra még? A z Egri Mezőgazdasági Szakközépiskolában tanító pedagógusok 1995 őszén kerestek fel, hogy a magam eszközeivel próbáljak meg segíteni az intézményben évek óta folyó visszásságok feltárásában. Egész oldalas riportot írtam akkor, bemutatva az intézményt, megszólaltatva az igazgatót, s hangot adva a munkáját kifogásoló kollégáinak. Elindult a lavina. Hosszú levelezés folyt lapunk hasábjain az ellenérdekű felek véleményének ütköztetésével. Már ekkor világossá vált, hogy a mélyben komoly feszültségek húzódnak. Már akkor kívánatos lett volna, hogy az ügyben érintett felügyeleti szervek határozott lépéseket tegyenek a konfliktus kezelésére. Am ez az ésszerű reakció elmaradt. így fordultak a szakmai önérzetükben is megsértett pedagógusok az ügyészséghez, később a rendőrséghez. Mivel a folyamatosan zajló vizsgálatok végén mindig az a megállapítás szerepelt, hogy fegyelmi eljárásra okot adó bűncselekményre nem derült fény az intézményben, nem maradt más fórum a tények feltárására, „csak” a sajtó. A sokat szidott, elátkozott sajtó, amely fölöslegesen korbácsolja a kedélyeket, s az újságíró, aki egy ártatlan ember kikezdésével akar kétes értékű firkász-babérokat aratni. Pedig az újságíró ez alatt a közel két év alatt nem tett mást, csak megalapozott tényeket hozott napvilágra. A zsurnaliszta egyetlenegy alkalommal sem mulasztotta el megkérdezni az igazán illetékeseket az ügy fejleményeiről, akik Pató Pál úr módjára efféle válaszokat adtak: „majd hamarosan lezárul a vizsgálat”, és „a fejleményekről majd időben tájékoztatjuk a lapot”. E hivatalos vélemények aztán a hónapok múltával erősítették a benyomást: valamiért el kell tussolni ezt a mezgazos botrányt. Az újságíró nem akart mocskolódni, se a vesztegetéssel kapcsolatos bizonyítékokkal kirukkolni, pedig már régen ott lapultak az íróasztalában. A sokat szapult, bizottsági üléseken megrágalmazott „botránykrónikás” abban bízott, hogy a hivatal tartja magát ígéretéhez, s egyszer korrekt, az alapkérdésre válaszoló tájékoztatást ad. Erre másfél évet várt - mindhiába. Egészen addig, amíg a rendőrség tegnap ki nem adta közleményét a korrupciós ügyről. Most már nem kell tovább várni. Megvannak, amik eddig hiányoztak: a büntetőeljárásra feljogosító bizonyítékok. A polgármesteri hivatal illetékesei ekkor „elképednek”, megdöbbennek, nem jutnak szóhoz. / ómagam akár örömtáncot is járhatnék, hogy lám-lám, végül mégiscsak megmozdult valami. De csupán újabb kérdések tolulnak elő: ki veszi számba az elmúlt év veszteségeit? A diplomával utcára tett tanárok sérelmeit? Az intézményben dolgozókra nehezedő lelki pressziót? A tangazdaságban bekövetkezett felbecsülhetetlen károkat? Ki a felelős a történtekért?! Még mindig a sajtó?! Barta Katalin A helyi adók célirányos felhasználásáról is döntöttek Történelmi lépés vagy sasszé? (Folytatás az 1. oldalról) Az alpolgármester szerint nem lebecsülendő összegekről van szó, hiszen tavaly az egriek több mint ötmilliárd forint szja- t fizettek... Különösebb vita nélkül jutott túl a testület a Felnémet-Pász- torvölgy, illetve az Almagyar és Merengő északi városrészek részletes rendezési tervének második fordulóján. Nagyobb aktivitást mutattak képviselőink a Déli Iparterület részletes rendezési terve programjára tett javaslatnál, ám végül ezt az előterjesztést is jóváhagyta a grémium. A házfelügyelői szolgálati lakásokkal kapcsolatban is döntés született. Eszerint, ha a tulajdonos önkormányzat ezen lakások szolgálati jellegét megszünteti, úgy a házfelügyelő részére bérbe adott cserelakás bérleti jogviszonya határozatlan idejű lesz. Január elsejétől viszont a városban emelkedtek a távhőszolgáltatás díjai: a hődíj 17,4 százalékkal, míg az alapdíj 5,1 százalékkal lett magasabb. Első fordulóban tárgyalta a közgyűlés a helyi iparűzési adóbevételek célirányos fel- használására tett javaslatot. Mint ismeretes, e tervezet azon vállalkozásokat érinti, amelyeknek a ’96-os iparűzési adóbevallásban legalább 30 ezer forint adófizetési kötelezettsége jelentkezik. Ezen összeg 20 százalékát, de legfeljebb kétmillió forintot az adózó - tíz lehetséges felhasználási javaslat között választva - saját maga célirányosan megoszthat. Az előterjesztést mindezek után dr. Estefán Géza jegyző történelmi lépésnek, Erdei Zoltán (SZDSZ) sasszénak, míg Flaskay Miklós (MSZP) a közvetlen demokrácia felé tett elmozdulásnak nevezte. (kühne) Vesztegetés bűntettével gyanúsítják a mezőgazdasági titkárságvezetőjét Avagy: valóban nem történtek visszásságok...? Ha manapság a kezébe veszi az olvasó megyénk valamelyik lapját, bekapcsolja a televíziót, kicsi az esélye annak, hogy nem találkozik bennük olyan témával, amely ne érintené az Egri Mezőgazdasági Szakközépiskolát. Az ügy egyelőre - több mint másfél éve - lezáratlan. Tények azonban vannak, mint ahogy nyitott kérdések is. Az alábbiakból szeretnénk Olvasóink elé tárni, mindkét kategóriából. A dokumentumot az intézmény volt és jelenlegi pedagógusai bocsátották a Hírlap rendelkezésére. 1995 őszén végzős diákokból álló kis csoport engedély nélkül kirándulást szervezett. Büntetésül ki akarták tenni az iskolából őket. A szülők megfellebbezték a döntést, s a közvélemény hatására az önkormányzat módosított: a gyerekek maradtak. Kérdés: ki (kik) a felelősök azért, hogy a tanulók „csak úgy” el tudtak menni, ki (kik) felelősek a hibás döntésért? Az ügy kapcsán bejelentés érkezett a Heves Megyei Főügyészséghez, további szabálytalanságokat (visszásságokat) feltárva. Vizsgálni kezdte az ügyet mind a rendőrség, mind az önkormányzat. A vizsgálatok azonban nem tártak fel „semmit”. Történtek ténymegállapítások (amik ugyan nem kerültek nyilvánosságra), de a következtetések azt látszanak bizonyítani, hogy „nem állapítottak meg olyanfajta hiányosságokat az intézményben, amelyek büntetőjogi felelősségre vonást tennének szükségessé”. A kialakult helyzetért a sajtót teszik felelőssé: „a sajtó nem akar szabad és független lenni, inkább igazgatót akar választani” (Várkonyi György). Dr. Estefán Géza jegyzőnek a hozzá benyújtott vizsgálati kérelmekre adott válaszaiból azonban más kép bontakozik ki. Idézetek az 1996. október 9-i dátummal ellátott dokumentumból: - „A bizonylatolás az 1996 évet megelőző időszakban nem felelt meg a pénzügyi-számviteli követelményeknek, és ez megteremtette a potenciális lehetőségét az esetleges visszaéléseknek. Konkrét visszaéléseket, illetve az esetleges eltulajdonítások tényét éppen a megfelelően vezetett bizonylatok hiánya miatt nem lehet megállapítani.”... „Az eszközök eltűnését abban az esetben lehetne bizonyítani, amennyiben valamennyi évben teljes körű és egész intézményre kiterjedően felvett és megfelelően elkészített leltár állna rendelkezésre." ... „A tangazdaság működése nincs szabályozva, bár az oktatási és az ahhoz kapcsolódó termelőtevékenység, illetve összetettsége ezt feltétlenül indokolttá teszi. A tangazdaságban az árunyilvántartás az ún. szedési napló folyamatos vezetésével történik. E nyilvántartás vezetését pontatlannak, hiányosnak, összességében véve szabálytalannak minősítette az ellenőrzés, tekintettel arra, hogy a folyamatok pontos nyomon követésére alkalmatlan, így lehetőséget ad visszaélésre.” Kérdés: ki a felelős? Újabb idézet: „A pedagógusok megfélemlítésével kapcsolatos kérdést 23 pedagógusnak tették fel. A többségük úgy nyilatkozott, hogy valóban így élte meg az intézményvezetés részéről elhangzó kijelentéseket.” „Az igazgató név- és születésnapján a titkárnője szedett pénzt, amelyről listát vezetett.” „Nyolc megkérdezett kolléganőnek feltették a kérdést, hogy az igazgató őt szexuálisan zaklatta-e, vagy van-e erről tudomása. Egy nyilatkozott úgy, hogy neki az irodában négyszemközt ajánlatot tett. Neki azóta a közalkalmazotti jogviszonya megszűnt. Többen tettek említést egy kollégiumi nevelőről, akinek, tudomásuk szerint, intim kérdéseket tett fel az igazgató. Volt olyan kedves szülő, aki bejött elmondani, hogy neki az igazgató úgymond udvarolt az irodájában. Egy hölgy, aki munkát szeretett volna vállalni az intézményben, arról nyilatkozott, hogy az igazgató meghívatta magát a lakására ebédre. Jegyzőkönyv készült arról is, aki azt mondta, hogy erről inkább nem nyilatkozik.” Kérdés: ezekért is a sajtó a felelős? „Az is előfordult, hogy 3 hektár szőlőt szakszerűtlenül telepítettek (hibás szőlőalanyok - a gyerekek oltották be felügyelet nélkül), s mára egy részét már ki is kellett vágni. A 13 hektár szőlő felének kivágása valóban megtörtént. Mivel az újratelepítés nem történt meg, bebizonyosodott, hogy szükségtelen volt a kivágás.” Kérdés: ki a felelős ezekért a szakmai hibákért? A jegyző úr válaszleveleiben ezeken kívül még számos kérdésre is megválaszolt. A feleletek szinte mindegyike igazolja a visszásságot. Közben azonban telik-múlik az idő, a kedélyek lecsillapodnak. A hatalmon levők erőre kapnak, aminek az eredménye az, hogy három kolléganőt elbocsátanak, hiszen nekik szerepük volt a visszásságok nyilvánosságra kerülésében. Ők azonban megfellebbezik a döntést, s közülük kettő már meg is nyerte a pert, amelyben dupla végkielégítést ítéltek meg nekik. A közel kétmillió forintnyi pénzt, illetve az iskola által felvett ügyvéd honoráriumát az iskolának (közvetve az önkormányzatnak, azaz nekünk) ki kell fizetnie. Kérdés: kinek éri ez meg? Mindezek ellenére az igazgató tv-riportot vállal, amelyben váltig hangoztatja igazát (lásd reflexiónkat a Hírlap 1997. január 21-i számában megjelent Mezgazos X-akták című írásban). Remélhetőleg pontot tesznek az ügy végére azok a szülői nyilatkozatok, amelyek a korrupciót bizonyítják. Természetesen megpróbáltuk szóra bírni az iskola igazgatóját, Fehérvári Andort is, ám ö telefonon elérhetetlennek bizonyult. Társy József: „El vagyok képed ve” A rendőrségi közlemény birtokában felhívtuk Társy Józsefet, az egri önkormányzat művelődési irodájának vezetőjét, s megkérdeztük, miként kommentálja az újabb fejleményeket. íme a válasza:-Ez a hír teljes meglepetésként ért. El vagyok képedve! Azt azonban leszögezném, hogy hozzánk ezzel kapcsolatban semmilyen információ nem érkezett a rendőrségtől, épp ezért egyelőre kommentálni sem tudom a történteket. A fenti ismeretek birtokában mi sem tehetünk hozzá egyebet, mint hogy: el vagyunk képedve...! (stanga - barta) Lesznek-e boldog nyugdíjasok? (Folytatás az 1. oldalról) Arra is választ keresett, hogy keli-e cselekedni? Az egyértelmű igent - többek között - azzal indokolta, hogy aligha akadnak olyan időskorúak, akik elégedettek az ellátmányukkal. Ha minden maradna a régiben, akkor súlyos 'helyzet formálódna. Egyre kevesebb a járulékfizető, igen sok a munkanélküli, ráadásul egyesek szinte sportot űznek abból, hogy meg akarják úszni a tébéztetést. Arra is rámutatott, hogy egyfajta úton már elindultunk, hiszen a Parlament 1990-ben úgyszólván teljes konszenzussal fogadott el egy határozatot az intézkedések szükségességéről. 1993-tól működnek az önkéntes pénztárak, azaz va- lamilyen formában érvényesül a tőkefedezeti elv. A lakosság ha nem nagy örömmel is, de elfogadta a nyugdíjkorhatár kitolódását. Ennek ellenére kemény szavakkal ostorozta a kabinet változtatási elképzeléseit. Ezeket összehasonlította az önkormányzatok által készített variációval. A beszédes erejű adalékok meggyőzték a jelenlévőket arról, hogy el kell utasítani a kormány által felkarolt PM-NM közös előterjesztést. A szót kérők teljesen indokolt radikalizmustól áthatva tolmácsolták véleményüket, s azt sürgették, hogy az ott lévők írásban is rögzítsék tiltakozásukat. Számosán kifogásolták azt, hogy mindössze egy országgyűlési képviselő volt kíváncsi az elhangzottakra, holott végső soron ők döntenek, s ez nehezen megy pártérdektől vezérelve, hiszen kizárólag a tények számítanak. Az, hogy legalább a jövőben legyenek boldog nyugdíjasok Magyarországon. Többen a helyi gondokat tolmácsolták, de senki sem akadt, aki ebben az ügyben a kormányzat mellé állt volna. Dr. Vágó János azonosult a kritikai megjegyzésekkel, s elmondotta, hogy ezek erkölcsi erőt adnak számára, hozzájárulnak ahhoz, hogy még következetesebben képviselje a mai és a holnapi időskorúak érdekeit. Pécsi István Rá akaiják erőszakolni Lőrincire...? (Folytatás az 1. oldalról) De más ellentmondások is találhatók az eljárásban. Például, hogy január 10-e táján jött a felszólítás, mindössze három hetet hagyva a gondolkodásra. Holott a költségvetési törvény szerint az önkormányzatnak három hónap áll rendelkezésre a továbbiak eldöntésére.- Idáig miért nem értékesítették az épületeket?- Áprilisban lesz hat éve, hogy a laktanya üresen áll. Előző tulajdonosa, a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet többször meghirdette, eredménytelenül. Voltak jelentkezők, ám őket különféle kifogások miatt elutasították. Legtöbbször azért, mert a tulajdonos határozott idejű szerződést szeretett volna kötni, ami nem felelt meg az érdeklődök hosszabb távú elképzeléseinek. De a hírek szerint az ADA Kft. 1995. novemberi ajánlatára a mai napig még választ sem kapott.- Az önkormányzat mit kezdhetne a lehetőséggel?- Hat év alatt az épületek állaga jelentősen leromlott. Ezt adnák most át pénzeszköz nélkül, de garanciát kérnek arra, hogy három éven belül „beüzemeljük” az átvételkor meghatározott céloknak megfelelően. Csakhogy az ingatlan jelenlegi állapotában szociális téren semmire sem alkalmas: a lakásokat gazdaságosan nem lehet felújítani, s 80 százalékuk nem felel meg a hazai szabványnak. Csak munkahelyteremtés jöhetne szóba, ám a korábbi vevők elrettentek.- Nem lehetséges, hogy ha a tulajdonos a város lesz, a cégek újra jelentkeznek majd?- Ez elképzelhető, de az APV Rt. által adott határidő még arra is kevés, hogy meghirdessük a hasznosítást. S más gondok is vannak: ha például több vállalat jönne, osztozniuk kellene a kazánon, hiszen egyetlen helyről történik az objektum fűtése. Meg kellene oldani a szennyvízelvezetést, hiszen a „szovjet" időkben a fekália nemcsak a derítőbe került, hanem a környező árkokba is.-A fentiek ismeretében mit tehet a képviselő-testület?-Jogfenntartás mellett egyelőre nem nyilatkozunk. Ragaszkodunk a törvényben előírt három hónapos határidőhöz. Tari Ottó
