Heves Megyei Hírlap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-15 / 12. szám
1997. január 15., szerda 5. oldal Füzesabony És Körzete Marad az önkormányzati szegénység Filléres önállóság Gazdasági felemelkedés lesz az idén - halljuk a jóslatokat. Ha csekély mértékben is, de érezzük majd ennek jótékony hatását. Ha valóban így van-lesz, akkor elsősorban az önkormányzatok gazdasági helyzetének kellene javulnia, hisz mi, állampolgárok rajtuk keresztül érzékelhetnénk az előrelépést. Kötelező feladataikhoz - egészségügy, oktatás stb. - megvolna a fedezet?! A büdzsé-mérleg félkarú. A kiadási oldal súlyos, a bevételi a levegőben van. Még ott is, ahol esetleg volna még mit értékesíteni. A legtöbb településen azonban már nincs ilyen, elvitte az eddigi hét szűk esztendő... Vagy az idei lenne a hetedik? Újlőrincfalva: Biztos a forráshiány Soltész András polgármester:-Az éves költségvetés előkészítésén dolgozunk, amit január 28-án vitat meg a testület. Már látszik azonban, hogy 1997 pénzügyileg forráshiányos lesz az önkormányzat számára. Várhatóan 800 ezer- 1 millió forint körüli működési hitelfelvételére kényszerülünk. A hiányt aligha tudják kigazdálkodni. A falu kasszáját még alaposan megterheli az 1994-es gázberuházás is. Éne a célra még három éven át 1,5-1,5 millió forintot kell törleszteniük.- Ha ez nem volna, még fejlesztésre is jutna - jegyzi meg beszélgetőtársunk. - További hitelre a hivatal, a körjegyzőség működtetése és a Poroszlóval közös intézmények fenntartása miatt van szükség. A településen jelenleg 28 munkanélküli vagy jövedelempótló támogatásban részesülő mellett még egyszer ennyi az ellátatlan ember. A szociálpolitikai támogatásra kapott 5215 forintlfős normatívát kevésnek tartjuk, ezért az év 10 hónapján át közhasznú foglalkoztatást tervezünk a rászorulóknak. Kerecsend: Idén jobbak az esélyek Gémes László polgármester:- Nyugodtabban kezdhetjük az esztendőt, mint tavaly ilyenkor. Nincs kifizetetlen számlánk, de ez nem jelenti azt, hogy engedhetünk valamit a nadrágszíjon. A költségvetésünk egyharmadát elviszik a gyermekintézmények, körülbelül ugyanennyit a szociális támogatás. Annak ellenére, hogy városközeiben vagyunk, nagyon magas a munkanélküliek száma. Százhuszonkilenc jövedelempót- lósunk van. Még kimondani is sok. Sajnos, már nem egy olyan lakosunk van, aki ebből a körből is kiesett. Semmiféle jövedelemmel nem rendelkezik. Hogy velük mi lesz, azt egyelőre nem tudni. Mint ahogy arról is csak gondolkodhatunk, hogyan segíthetünk a még jövedelempótló támogatásban részesülőknek megszerezni az előírt 180 napot. Egyelőre egy ötfős közmunkás csapatot tudunk fizetni, reméljük, a közeljövőben lesz mód többek alkalmazására. Tartalékunk, ha annak lehet nevezni, ami fedezhetné az esetleges fejlesztést, néhány ingatlan eladásából lehet, meg az EMASZ-részvé- nyekből. Ez utóbbira volna vevő, de csak 45 százalékon. Ennyiért nem adjuk, kivárunk. Feldebrő: Fejlesztés részvényekben Kelemen József polgármester:- Az állami költségvetésből összegszerűen körülbelül csak annyi pénzünk lesz, mint tavaly volt. Értékében viszont kevesebbet jelent majd. Megkaptuk azonban az értesítést, hogy a gázrészvények letéti igazolásai átvehetők. Tizenkét és fél millió forintnyi csomagunk van. Annak idején mi az EPIC közvetítette feltételeket láttuk jobbnak. A tanácsadó cég körül kialakult helyzet előbb ledöbbentett bennünket. Mára túltettük magunkat a dolgokon. Ha eddig nem kapkodtuk el a részvények értékesítését, most már biztosan nem fogjuk. Tény viszont, hogy fejleszteni a faluban csak akkor lesz képes az önkormányzat, ha a papíroknak legalább egy részét értékesítjük. Evek óta egy fillért sem tudtunk az utak javítására fordítani, idén kell keresnünk forrásokat. Az intézmények is felújításra szorulnak. „Katonák! Csak meghalni lehet!” Sarudi emlékezés a háborúkban elesettekre Emlékező gyászmise, a szemtanú vallomásával Sarudon a hét végén gyászmisét tartottak a temetőben a falu azon szülöttei emlékére, lelki üdvéért, akik katonaként, a hazát szolgálva, a háborúk harcmezejéről soha nem tértek haza. Fázósan húzzuk össze magunkon a meleg kabátokat a sarudi temetőben. Hideg van, jegyzi meg valaki.-Vinnyicában 45 fok volt hetekig - hangzik a megnyugtatás Szabó Vince bácsi szájából.- A, egy-két óránál nem tartott az olyan hideg tovább, de 35 fok mínuszban, az már igen kitartó volt - kontráznak többen is. Közben megszólal a harang. Gyászmisére, emlékezésre hívja a sarudiakat. Sokan jönnek, hisz sokaknak van emlékezni valója. Fájdalmas emlékek ezek. A első világháborúban 106 íalubeli vesztette életét. Az orosz fronton 94-en maradtak ott. Ez utóbbi értelmetlen halálhírnöke minden harmadik sarudi házba bekopogott...- Azért jöttünk össze, mert nem akarunk felejteni! Ennek a falunak, mint annyi más településnek, biztos más lenne a sorsa, ha évtizedek óta nem gyászolna - mondta Galó József plébános. - Emlékeznünk és imádkoznunk kell, hogy soha ne ismétlődjön meg: mások akaratából senkinek ne kelljen értelmetlenül meghalnia. Berényi Zsigmond a Don- kanyarból jött haza...- A halálkanyarban nekünk, magyaroknak jutott a legnehezebb feladat - mondta többek között a jelenlévőknek.- Már az elindíttatásunk is gyötrelmes volt. Naponta 25-30 kilométert gyalogoltunk. Közben visszavertük a partizánok támadásait. Kiértünk a Donhoz. Október, s már mindenütt hó volt. Téli hideg, s mi elavult fegyverekkel, meleg ruha nélkül. Az oroszok felöltözve, hadigépezetekkel felszerelve. 1943. január 10-ét írtunk. Ott álltunk a Don partján. Láttuk, valami szemben készül. Katonák! Csak meghalni lehet! - hangzott a parancs. Január 12-én megremegett alattunk a föld... A sztálinorgonák kíséretében hömpölygő orosz sereg indult a rongyos, kiéhezett, testben, lélekben meggyötört magyar katonák felé. A történelemből tudjuk: megverettünk. S azt is, hogy idegen földre még csak elnavigálták katonáinkat, de milyen volt a hazaút?- Sorsunkra hagytak bennünket - mesél Zsiga bácsi. - Gyalog, bujkálva, hogy elkerüljük a fogságot, indultunk nyugat felé. Csak az égtájat tudtuk, merre kell mennünk. Hogy hol járhatunk, ritkán tudtuk. Nemcsak a tűzharc szedett áldozatokat. A hazaút is. Voltak, akik próbálkoztak felkapaszkodni a visszavonuló német autókra. Puskatussal verték a kezüket. Sokan törött végtagokkal, sebesülten nem bírták a megpróbáltatásokat. Engem a szerencse és az élni akarás vezetett haza, Sarudra. Figyelem a Zsiga, Vince bácsik elmerengő tekintetét. Vajon miré gbntfdUíáínak? Hogyan estek át a tűzkeresztségen, vagy á visszaút viszontagságai jutnak eszükbe? Vagy a végtelen hómezőkön örök álomra kárhoztatott bajtársaik soha meg nem öregedett képe villan fel előttük? Közben szól a harang... (r. k.) Mi ott voltunk, az orosz hómezőkön „Egészséges falvakért” nyertesei között Feldebrő benevezett a múlt évben a Vöröskereszt által meghirdetett Egészséges falvakért pályázatba. A múlt héten az önkormányzat ki is oszthatta a nyereményt. Az óvoda, a napközi, a nagycsaládosok, a rászorulók - köztük idősek is - lekvárt és zöldborsót kaptak. Négyszázezret kap Dormánd műemlékre A héten postázza az Országos Műemlék-felügyelőség a helyi önkormányzat számára a dor- mándi templom felújításához ígért 400 ezer forintos támogatást. Ebből tavasszal - a műemlékvédők tervei alapján - a templomkert Mária-szobrát és a templomfalban feltárt középkori kőkaput állítják helyre. Nagyúti tervek közös egyeztetése A költségvetés függvényében válhatnak valóra azok a nagyúti elképzelések, amelyekről január 24-én tart megbeszélést Szánkó János polgármester vezetésével a héttagú testület. Az önkormányzat arról már döntött, hogy Balázs Zoltánt helyettes jégyzőkéht alkalmazza. A Kompokra távozott tisztségviselő kedden 8[ pénteken 10 órától intézi a falu hivatalos ügyeit. A nyárfaerdöt kivágják Farmoson A poroszlói vállalkozó és brigádja még a héten végez azzal a munkával, amire az Egerfar- mosi Polgármesteri Hivataltól kaptak megbízást. A falu Szemere felőli részén kitermelik a 3 hektáros nyárfaerdöt. A tarvágás nyomán a gallyakat jutányos áron a helybeliek kapják meg, akik közül 35-en jelentkeztek. Tavasszal az erdő helyét ismét betelepítik nemes nyárral vagy kanadai nyárral. Besenyőtelken: aláírt szerződés Négy céggel írt alá fővállalkozói szerződést a helyi önkormányzat a szennyvízcsatorna- hálózat kiépítése és a tisztítótelep bővítése érdekében. „Egyre nagyobb szükség van ránk...” Jakab Rudolfné, Ilike a Vörös- kereszt füzesabonyi területi titkára. Tizenhét település tartozik hozzá. Lassan huszonöt éve. Jól ismerik a falvakban, hisz gyakori látogató. Régebben az egészséges életmódra nevelést, a különböző felvilágosító tevékenységek szervezését, a véradást kellett „csak” irányítania. Manapság azonban, ahogy haladunk a kóros korral, a régi munka lassan nosztalgia. A szegénység alakítgatja e szervezet mindennapjait is. Ha most írnánk be az emlékkönyvbe, mi a legjellemzőbb a ma Vöröskeresztjére?! A segélycsomag-osztó szerepet említenék a legtöbben.- Valóban - ért egyet Jakab Rudolfné. - Sajnos, ez a mai kor követelménye. Gyűjtünk és osztunk. Megnyugtatóbb, hogy vannak még, akik adni akarnak másoknak. A múlt év végén három helyről is sikerült a terület számára adományokból csomagokat készítenünk. Angyalkákként fogadták küldönceinket a nagycsaládosok, a kisnyugdíjasok, az egyedülállók. Volt, aki megkönnyezte, hogy gondoltak rá... Hike 1972-ben került vissza Füzesabonyba. Egészségügyben, diétásnővérként dolgozott Parádfürdőn, Gyöngyösön. — Szívesen vállaltam akkor a feladatot - meséli. - Azt azért nem gondoltam, hogy egész életemet kitöltheti... Sőt. ..Megfertőzheti" családomat. Két lánya, amikor tanulmányaik engedik, segítenek az anyukának. Hol mosóport, öblítőt, Béres-cseppet, vagy valami mást kell szortírozni. — A tagdíjak mellett kedvezményes áron beszerzett áruféléket árusítanak a falvakban tevékenykedő titkárok - mondja pénzszerzési lehetőségeiket vázolandó Jakab Rudolfné. - A vásárlóknak valamivel olcsóbb a bolti árnál, s nekünk is hoz valami kis jövedelmet. Persze azért a korábbi tevékenységek sem maradnak ki teljesen. Az általános iskolákban működnek a Vöröskereszt ifjúsági csoportjai. Elsősegélynyújtó, csecsemőgondozó versenyeket szerveznek, s a védőnők közreműködésével a felvilágosító, egészségre nevelő elképzeléseket is meg tudják valósítani. Évente van fogászati és testápolási hónap, amikor a hagyományos vetélkedők mellett rajzpályázatokat hirdetnek, kiállítások, filmvetítések vannak. Be kell vallanom, Jakab Ru- dolfnéról, Ilikéről szerettem volna portrét írni. Amikor azonban személyére terelem a szót, mindig talál valami kibúvót. Emlékeztet egy-egy versenyre, hogy az milyen jó volt, vagy egy sikeres véradásra, aminek eredményessége a Hírlapban is megjelent. Rá kell jönnöm: ezt nevezhetik elhivatottságnak. Amikor az ember egész énjével elválaszthatatlanul szereti a munkáját, (rada) Ilike huszonöt éve vöröskeresztes
