Heves Megyei Hírlap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-07 / 286. szám
4. oldal Horizont 1996. december 7., szombat E heti körkérdésünk: Mit szól a rendőrség lefejezéséhez? Bengyel Sándor gyöngyösi fogtechnikus mester: Egyértelműen meglepett az a döntés, hogy a rendőrség legfelsőbb vezetőit leváltották. Véleményem szerint azonban az új vezetésnek is hasonló problémákkal kell szembenéznie. A rendőrségnek nincs pénze, anélkül pedig nem lehet hatékonyabb a maffiák közötti merényletsorozatok felderítése. A szervezett bűnözés elharapódzott, s nemcsak Budapesten, hanem országszerte. Hallottam, hogy begyűrűzött a korrupció a rendőrségre is, ám ezt nehéz bizonyítani. Nem feltételezem például, hogy Túrós Andrásnak nagy szüksége lenne a csúszópénzekre. A megoldást nem a személycserékben, hanem a rendőrség fejlesztésében látom. Korszerűsíteni kell például az autóparkot, a rendőrök nagyobb fizetést érdemelnének, s összpontosítani kell az erőket a szervezett bűnüldözés ellen. Gyakran előfordul ugyanis, hogy kis dolgokból csinálnak ügyeket, a nagy halak azonban szabadon úszkálnak. Bota János, az ostorosi óvoda fűtője: Egy biztos, hogy az utóbbi időben rengeteg a bűncselekmény. Ez a rengeteg bombariadó, az erőszak elszabadulása félelmetes. Nem tudom, hogy a leváltások hoznak-e eredményt, de az a véleményem, hogy épp itt volt az ideje, hogy rendet tegyenek a rendőrség soraiban. Hallgattam a reggeli híreket. Ott azzal biztattak, hogy komoly változások várhatók. Még szerencse, hogy itt Ostoroson jó a közbiztonság, és nyugalom van. De már Eger is egyre veszélyesebb. A múltkoriban a Spar Áruházban vásároltunk. Akkor mondták, hogy épp előtte volt bombariadó. Egyszerűen hihetetlen, milyen időket élünk! Godó Lajos, országgyűlési képviselő Mindenképpen egyetértek a belügyminiszter lépésével, sőt azt mondom, már előbb meg kellett volna tenni, mert voltak olyan figyelmeztető jelek, amik gyors változást sürgettek. Több figyelmeztetést is kapott az országos vezetés, amit nem teljesített. Egy szakmailag hozzáértőbb rendőrség bizonyára eredményesebben veszi fel a harcot a szervezett bűnözéssel. Én nagyon bízom abban, hogy a főkapitányi váltással együtt hozzáértő, agilis emberek kerülnek a megfelelő posztokra, s javul majd a helyzet, de nemcsak fővárosi, hanem országos szinten is. Bukta Ferenc, Mező- szemere polgármestere:- Óriási fejetlenségre vall, hogy az egyik nap kitüntetnek valakit a rendőröknél, a másik nap meg menesztik. Szerintem a szakmai munkához az egésznek semmi köze. Politika. S ha már itt tartunk: épp ideje lenne visszaszorítani a politikacsinálóknak a korrupciót. De miért tennék? Jól megélnek belőle. Amikor állami szinten beengedjük az országba a különböző maffiákat, tehet-e ez ellen valamit a gyalogos rendőr? Mi azt tapasztaljuk, hogy amíg kormányzati szinten nem történik előrelépés a bűnüldözésben, addig csak frázis marad a közbiztonság. Anyagi elismerés híján korrumpálhatok lesznek a rend őrei is. Nem tudom, a belügyminiszter havi húszezer forintért kockáztatná-e az életét? S még valami. Egerformossal és Szihalommal közösen vizsgáztattuk le a rendőrségi autót, hogy legalább a minimum-kilométert lefuthassa... Mit lehet ehhez még hozzátenni? Új seprő jól seper, de ilyen szemetes portán? Kanzler Melinda, Hatvan: A sorozatos robbantásokat, fegyveres merényleteket követően magam is ügy tapasztaltam: a fővárosban félnek az emberek. Még akkor is igaz ez, ha idáig a támadások „célzottak" voltak, általában konkrét személyek és helyszínek ellen irányultak. Mindenki várta, hogy történjen végre valami, ami véget vethet a folyamatnak. Hogy a rendőrség vezetőinek nyugdíjazása volt-e a megfelelő lépés, ezt ma még nem lehet eldönteni; talán majd utódaik eredményességének ismeretében. Mindenesetre a belügyminiszter intézkedése - amennyiben nem politikai vagy egyéb okokból történt a tábornokok felmentése - azt sugallja: a tárca elszánt a rend helyreállítása érdekében. Zám Ferenc, Mátra- derecske polgármestere szerint nem ezen a négy emberen múlik az ország közrendje, közbiztonsága.-Azt sem tartom lehetségesnek, hogy a leváltott vezetők „vigyék el a balhét” olyan kormányzati döntések miatt, amelyekkel egyrészt elbizony- talanították, másrészt pénzügyileg lehetetlenné tették a rendőrséget. Ebben a testületben nem rosszabbak a morális állapotok, mint az egész országban, általában. Az tény, hogy a rendőrség kötelékén belül sokan üdvözölték a vezetők leváltását, tehát vélhetően vártak az állomány tagjai valamiféle változást. Mint ahogy az utóbbi idők ügyeivel kapcsolatban megnyilvánuló tehetetlenséget látva alighanem az ország nyilvánossága is valami efféle példát várt. Közmeghallgatás Selypen és a Mátravidéki Erőműnél Mielőtt döntene a népszavazás időpontjának kiírásáról, újabb közmeghallgatásokon ismerteti a helybéliekkel a petőfibányaiak külterületekre vonatkozó igényét a lőrinci képviselő-testület. Mint arról korábban beszámoltunk, megyénk legfiatalabb városának vezetősége úgy határozott: decemberi ülésükön állapodnak meg a referendum részleteiről, a kérdések megfogalmazásáról. Néhány héttel ezelőtt két lakossági fórumot már tartottak a témáról a volt mozi épületében, illetve a Közösségi Házban; ezúttal a selypi és az erőműi településrészek kerülnek sorra. December 9-én, hétfőn a cukorgyári kultúrott- honban, 10-én, kedden pedig a Mátravidéki Erőmű művelődési házában várják az érdeklődőket, akik elmondhatják az üggyel kapcsolatos észrevételeiket, javaslataikat is. Mindkét esemény 17 órakor kezdődik. Magyar tájak - absztraktban is A napokban nyílt, s ezekben a hetekben látogatható a XII. Országos Tájfestészeti Biennálé „Magyar tájak” címmel, a Hatvani Galériában. Az 1974-ben útjára indult, s az azóta már rangos képzőművészeti eseménynek számító bi- ennálén egykoron Bernáth Aurél, Borsos Miklós és Kurucz D. István művei is szerepeltek. A mostani tárlat bemutatott képein a lelkes tanítványok, tehetséges utódok próbálták megfogalmazni mindazt, amit számukra a táj szépsége jelent. A természet a festészet kimeríthetetlen forrásának bizonyul, hiszen szüntelenül változó környezetünk mindig új kihívás lehetőségét rejti magában. Erről tanúskodik a hatvani biennálé is, melyen több mint félszáz alkotó vall sajátos, egyedi módon a magyar tájról. A vászonról, papírról visszaköszönő tanyákat, hajlongó fűzfákat, virágokkal behintett réteket már láttuk valahol, s most mégis egy új, számunkra ismeretlen valóság képei elevenednek meg a festményeken. A realista és expresszív ábrázolásmód mellett az absztrakt formák is helyet kaptak a kiállításon. A valósághű megjelenítést választotta Szakáll Agnes Olyan, mint otthon című nosztalgikus alkotásán, amely egy épületekkel körülzárt baromfi- udvar „idilljét” varázsolja elénk. Borics József Borzsa-te- töje a háttér áttetsző domboldalával szintén a látott világot tükrözi. A finom színkezelésű, romantikus hangulatot árasztó mű a klasszikus tájképeket idézi. A holland tájképfestészet hagyományait követi Újvári Lajos Nagy ég című vászna, amelyen a hatalmas márványos égbolt uralja a kép felületét. Ez az óriási tér a végtelenség érzetét kelti. Igazán megkapó látvány Balogh Gyula Arvalányhaj itt-ott című alkotása is. Remek kompozíciójával, színeivel, s a címbeli növénnyel simogatja a nézők szemét. Bazsonyi Arany misztikus Májusi kálváriája túlmutat az egyszerű természetábrázoláson, vallásos áhítattal jeleníti meg a falu egy darabját. Talán valamelyik meleg hónap fényárban úszó délutánja ihlette Meggyes László Nyári napsütésben című festményét, hiszen minden csupa ragyogás. A friss zöldeknek, sárgáknak köszönhetően olyan az egész kép, mint egy könnyű nyári fuvallat. Érdekes kompozíciós megoldást képvisel Giczy János Sopron ANNO című műve. A kedves dunántúli város körvonalai egy papírtekercsen rajzolódnak ki, amit két alak tart. Kellemes színkezelés jellemzi az alkotást. A tárlat legtöbb képén a táj már nem önmagában létezik, hanem gondolatok, érzések tolmácsolójává válik. Ide sorolhatjuk Bőd László Tanyasi iskola című tájvallomását, amin a durva ecsetvonások és a kék kontúrvonalak mély szomorúságról árulkodnak. Ugyancsak a művész érzéseit közvetíti Piroska Csaba expresszív vonalvezetésű, meleg színvilágú Forró tájak című, valamint Vecsési Sándor egészen más stílusú alkotása. A táj nemegyszer elhagyva igazi alakját, elemeire bomlik szét, jelzésszerűvé válik, szín s forma lesz belőle. Kádár János Miklós Arctér ősszel című kompozícióján a háztetőn, fákon megjelenő arcok különös, szürrealisztikus látomássá alakítják a tájat. Az eredeti képmegfogalmazás: az élénk árnyalatok, okkerek és zöldek, valamint az arany keret teszi emlékezetes alkotássá ezt a képet. Balogh Géza, Asztai Csaba és Topor János absztrakt tájábrázolással jelentkezett a bienná- lén. Ez utóbbi Erdei ösvény című művén még nyomon tudjuk követni azt a bizonyos ösvényt, a fák között átszűrődő napsugarat. Bár itt már nem a valóság a fontos, hanem a képzelet, s a színekre, formákra érzékeny szem, amely jelen esetben észreveszi az izzó piros és a mélykék együttesét. A XII. Tájfestészeti Biennálé jóvoltából ízelítőt kaphatunk megint a hazai kortárs festőművészetből. Az alkotások színvonala mindenképpen megérdemli, hogy egy pillanatnál tovább időzzünk az ecsettel megformált tájak előtt, melyeket szemlélve szép, maradandó élményben lesz részünk. Trojan Márta Darulesen a hortobágyi szikesen A hazai madárfauna legnagyobb gázlómadara, a daru századunk elején még költött Magyarországon. A fészkelőhelyéül szolgáló kiterjedt lápok, mocsarak lecsapolása miatt azonban kiszorult az ország területéről, így ma általában csak átvonulnak hazánk keleti területein. Klein Mariann, az Egri Környezetvédők Ifjúsági Körének a tagja mesélt ezekről a csodálatos állatokról, s velük kapcsolatos élményeiről. — A számítások szerint manapság körülbelül 20 ezer átvonuló példányban gyönyörködhetünk. Nagy részük október közepén érkezik az országba, és általában novemberben mennek tovább. Tavasszal már márciusban, áprilisban láthatjuk őket, de ekkor nem állnak meg a Kárpát-medencében. Ősszel főleg a hortobágyi szikes pusztákon pihennek meg. Nappal a nagy kukoricatarlókon szedegetik a szemeket, bár táplálékukat inkább zöld növényi részek és rovarok alkotják. Esténként hatalmas csapatokban húznak be egy-egy szikes területre éjszakázni. Ekkor számolják meg őket a debreceni természetvédelmi járőrszolgálat tagjai, akiknek a meghívására nekünk, KIK-tagoknak is lehetőségünk nyílt ezeknek a gyönyörű madaraknak a megcsodálására. Nappal autóval jártuk a terepet, „színes gyűrűs” példányokat keresve, amelyeket a Finnországban rájuk tett gyűrűk alapján lehet beazonosítani. Megmondható ez-alapján, hogy melyik honnan jött, s az egyes madarak elkülöníthetőek. Este aztán az éjszakázóhely mellett távcsővel pásztázva számoltuk a berepülök számát. Egy ilyen számláláskor minden éjszakázóhelyen feljegyzik az érkező madarakat. A kapott adatokat összeadva kiderül, hogy egyszerre hány daru van a Hortobágyon. Ha minden országban így összeszámolják őket, megismerhetjük utazásukat dél felé, Törökországba. Azt hiszem, azt az élményt, amit ez a pár nap nyújtott, mindenkinek meg kellene ismernie, s felfedeznie ezeket a csodálatos élőlényeket.- Szerencsére minden évben vannak nálunk „nyaraló” példányok is: számuk növekedése miatt joggal reménykedhetünk abban, hogy egyszer talán újra költenek itt is ezek a szép szürke madarak. Erre pedig jó lesz minél előbb felkészülnünk. Kocsis Árpád emlékkiállítása az egri színházban Egy termékeny élet a piktúráért A kritikus általában maga szemlélődik. Ritka alkalom az, ha egy tárlaton a művész felesége - aki maga is avatott ismerője a piktúrának - kalauzolja, s akaratlanul is megvilágítja az egyes képek keletkezésének történetét, lelki háttérmotívumait. Ezt ajánlotta nekem az a Kocsis Arpádné, aki férje emlékkiállítását megszervezte, s persze nem kis áldozatot hozott azért, hogy az igen változatos és gazdag anyag az egri Gárdonyi Géza Színházban kapjon helyet. Azért ragaszkodott ehhez, mert párja oly sok hányattatás után 1957-ben itt lelt nyugalomra, otthonra. Méghozzá a díszletfestés világában. Csak elismerés illeti ezt az agilis asszonyt, hiszen amit tett, értékmentés a javából. Hálás lehet az utókor, hogy felhívta a figyelmet arra a tehetséges alkotóra, aki sok szállal kötődött a nagybányai művésztelephez. Elég csak arra utalni, hogy 1942^13 nyarának 3-3 hónapját ösztöndíjasként itt töltötte. A maradandó élmények aztán tovább munkáltak benne, s vásznakra álmodta impresz- szióit. Ez a blokk külön erénye a tárlatnak. Érdemes elidőzni a Példabeszédnél, a Boglyáknál, a Kévéknél, a Nagybányai tájnál, a Temetésnél, a Fák, bokroknál. Ha nem hagyjuk ki ezt a pár percet, akkor képet alkothatunk arról, hogy menynyire a leikébe ivódtak az egykori élmények. Arról is meggyőződhetünk, hogy a kvalitásos képzőművész valamennyi megnyilatkozása figyelemre méltó. Magabiztos az akva- rellben, a rézkarcokban, a fa- és a linómetszetekben, a mono- típiákban. Ezek mindegyike arról vall, hogy küldetésének érezte azt, amit csinált, hogy nélkülözhetetlen, hiánypótló üzenetet postázott a mának. Mindarról, ami volt, ami katarzist szül, ami közelebb hozza hozzánk a szépet. Ezek az erények különösképp tükröződnek Eger látképében, amely megérdemelné, hogy a szeretett város igazi mecénásként megvásárolja, hogy minél többen, többször láthassák... Pécsi István Az Ifjúsági Ház programjából A következő napokban gazdag programmal várja az érdeklődőket az egri Ifjúsági Ház. December 8-án, vasárnap Mikulás-túrára invitálják a vállalkozó kedvűeket. A résztvevők reggel háromnegyed 9-kor találkoznak a vasútállomáson, majd a Bélapátfalva-Szalajka- völgy-Szilvásvárad útvonalat megtéve, délután fél 4-kor érkeznek vissza a megyeszékhelyre. Hétfőn Cseh Tamás lép közönség elé. A népszerű dalnok 19 órakor kezdődő műsorával várhatóan feledhetetlen pillanatokat szerez hallgatóságának. December 10-én, kedden este 6 órakor - ugyancsak az Ifjúsági Házban - dr. Cserhalmi Magda előadásával folytatódik a pszichológiai szabadegyetem.
