Heves Megyei Hírlap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-24 / 300. szám

1996. december 24., kedd SporTTüköR 15. oldal Edzőből lett mezőgazdálkodási vállalkozó Két éve nem „focizik”, mégis gipszben van a lába Az 1990-es évek elején in­dult fejlődésnek Tenken a labdarúgás, a felnőttek 1993-ban feljutottak az NB III.-ba. A szakmai munka irányításában oly mérték­ben kapott szabad kezet Káló Mihály, hogy az után­pótlásért is felelt. Aztán eljött az ideje, hogy Káló Mihály szakított ezzel a munkával, majd el is tűnt a futball színpadáról. A fordu­latról akkor hiába kérdeztük, jobbnak találta csendben el­vonulni Tenkről, noha nem volt oka megbántani senkit, amit rendre hangsúlyozott, amikor próbáltuk kérdezni. Az elmúlt idő azóta hozzáve­tőleg megadta a választ, így nem is azokat az időket fel­idézni kerestük telefonon a minap, hanem csupán a hogy- léte felől érdeklődtünk, egy­kori ígéretünket is beváltva.- Hetek óta gipszben va­gyok. Leestem a lovas kocsi­ról, és eltört a lábam. Kirá- zódtak a csavarok, és felbo­rult velem az ülés. A sarkam­nál történt a baj, így most na­gyon leszűkült a mozgásom - hallhattuk a meglepő hírt a beszélgetésben elsőként.- Arról sokan tudtunk an­nak idején is, hogy gazdál­kodó ember vagy, ezek szerint az lett a főfoglalkozásod.- Most már kizárólagosan állattenyésztésből, illetve me­zőgazdasági munkából élek. Gyermekkoromtól nagyon szeretem az állatokat, az el­múlt években kialakítottam egy tehenészetet, és minden energiámat erre fordítom. Amíg fel nem gyógyulok, a fiam az első számú segítőm, ő is szereti ezeket a jószágokat, bár a szakmája festő.- Akkor „futballozunk” egy kicsit.- Amióta eljöttem Tenkről, nem láttam meccset élőben. Eleinte vártam, hogy esetleg majd hívnak valahová edző­nek, de aztán eldöntöttem: nem folytatom. Beruháztam az állattenyésztésre, ez szigo­rúan időhöz kötött munka. Ezt felszámolni, most úgy látom, nem lenne ésszerű.- Egy meccsre sincs idő?- A labdarúgásban renge­teg ismerősre, barátra akad­tam az évek során. Edzősköd- tem kétszer is Füzesabony­ban, aztán itt Kompokon, de voltam a MÁV HAC-nál is. A kompolti működésemet tar­tom nagyon értékesnek, mivel egy erős megyei bajnokság­ban sikerült helytállni a csa­patommal. Úgy gondolom, hogy inkább fájna a szívem, Káló Mihály, bajnokcsapat edzőjeként, mint szurkoló ha ismét találkoznék a sok kedves ismerőssel. Inkább otthon maradok.-A sajtóból azért gondo­lom, változatlanul napra kész vagy a történésekről.- A televízióban nézem a mérkőzéseket, olvasom a He­ves Megyei Hírlapot. Bár most felemelték az árát, de ki­tartok mellette. Mint gazdál­kodó, megértem azt is, hogy növekednek a gyártási költsé­gek, amit az árak emelkedése követ. Az írásaitokból tudom az eredményeket és az egyéb részleteket. Elképesztő az egri futball visszaesése. Sajnálom Vígh Tibit, hogy utolsó helyen van a csapata, vele annak ide­jén együtt végeztem az edzői tanfolyamot.-Neked is volt játékosod Grabecz, aki az ősszel az NB lll.-as Besenyőtelekbe is be- játszotta magát, aztán cser­benhagyta a csapatot. Mi er­ről a véleményed?- Gabit, aki egyébként ká­polnai, azért vittem magam­hoz Tenkre, mert kitűnő fut­ballista, ezt az NB 111.-ban többször is bizonyította. Csak rajta múlik, hogy miként ala­kul további pályafutása. Félő, hogy nem felfelé ível majd, pedig akár az NB II -ben is megállná a helyét.- Mindössze tudni akar­tunk rólad, mint megyeszerte ismert sportemberről, így be­szélgetésünk ennyire korláto­zódik azzal, hogy mielőbbi gyógyulást és jó gazdálkodást kívánunk számodra.- Köszönöm a jókívánsá­godat. Meglepett, de nagyon jólesett, hogy felhívtál, mert azt jelzi, hogy nincs elfelejtve az ember. Sok szeretettel üd­vözlök én is minden régi sportbarátot, és kívánok nekik sok sikert. (fb) Válogatottnak lenni - az elsődleges apai örökség Egy család, amelyben túlharsogás nélkül téma a sport Karácsony előtt már hetekkel az ünnepi lapszámra gondolva kezdi latolgatni a krónikás, hogy milyen oldalt is állítson ösz- sze ezen alkalomra, kiről vagy kikről írjon, ami általános tet­szést nyerhet, érdeklődést kiválthat, szórakozást nyújthat a pihenés óráiban. Határozott szándékom a társádalom legki­sebb egységéhez, a családhoz közeledni ilyenkor, mert a ka­rácsony, számos pozitív jelzővel ellátva, elsődlegesen a család ünnepe. Az egymást iránti szeretet gyakorlásának mindenek­előtt ott kell megjelennie, ahol szülők - esetleg még nagyszü­lők is - és a gyermekek egy fedél alatt élnek. Apa és fia, idősebb és ifjabb Sipeki István FOTÓ: MAJOROS TAMÁS Természetesen ezeken a hasá­bokon a sportnak kell főszere­pet szánni, ezért kézenfekvő, hogy csak az lehet a kiindulási pont a keresésben. Az ismeret­ségi körben számos vonalon elindulhatnánk, 1996 karácso­nya úgy hozta, hogy egy olyan családnál kötött ki a sorok írója, ahol az édesapa felnőtt válogatottságig vitte, hasonló nevű fia pedig a legjobb úton halad annak irányába. A sport­águk azonban merőben más. Az anyagi okok miatt jelen­leg inkább már csak utánpót­láskorú versenyzőkkel foglal­kozó Egri Vasas-Berva bir­kózó-szakosztályának hajdan felnőtt válogatott sportolói is voltak, nem is csak egy-kettő. Közéjük tartozott a 62 kg-os kötöttfogású Sipeki István, aki legtovább azzal jutott, hogy indult Ewrópa-bajnokságon is, noha annak idején olyan kivá­lóságai voltak a súlycsoport­nak, mint Réczi László, Tóth István, vagy éppen egri klub­társa, Lakatos András. A Vác FC-Samsung NB /.- es labdarúgó-szakosztályának van egy Sipeki István nevű já­tékosa, aki à hajdani kitűnő birkózóban az édesapját tisz­telheti. Ő eddig - számításai szerint - 57-szer volt ifjúsági válogatott a különböző korosz­tályokban. A hétvégeken ugyan gyakran haza utazik Egerben élő szüleihez, de mégis nehéz volt összehozni a találkozást. Az édesanya volt ebben segítségünkre, így az ünnep küszöbén egy estét elbeszélgettünk a családdal az északi-lakótelepi otthonukban. A köhécselő, minden egyéb italt, makacsul elhárító toliforgatónak az egészségügyben dolgozó Zsu­zsa asszony csipkebogyóból készített teát helyezett asztalra, miközben mi már „dolgoz­tunk” az ifjabb Istvánnal.- Apu először belőlem is birkózót akart nevelni, jártam is edzésekre, diákversenyen is indultam, de rövidesen áttér­tem a focira. Az Eger S£-ben Bárdi István volt az edzőm, majd Vácra kerültem abba a gimnáziumba, ahol kiemelten kezelik a labdarúgást. Sikerült úgy fejlődni, hogy tagja lettem a 16 évesek válogatottjának, de azóta sem kerültem ki Ub- rankovics Mihály ifjúsági szö­vetségi edző látóköréből - fo­galmazott az érettségi előtt álló negyedikes gimnazista.- Most éppen a 18 éves kor­osztállyal vannak közös edzé­seitek, ahogy édesanyádtól hallottuk, miközben a veled való találkozást szerveztük.- Január első napjaiban Né­metországban veszünk részt egy hagyományos teremtor­nán. Ez egy lehetőség a já­tékra, az Európa-bajnokságra történő minél jobb felkészü­lésre. A legjobb nyolc közé úgy kerülhetünk, ha túljutunk a Bulgária elleni utolsó, ápri­lisban lejátszandó selejtezőn.- Úgy hírlik, volt egy svájci szerződési ajánlatod.- Megkeresett egy utánpót­lás-nevelő egyesület, de addig nem akarok külföldre szerződni, amíg be nem fejezem a közép­iskolai tanulmányaimat.-A Vác NB I.-es csapatá­ban is átestél viszont már a tűzkeresztségen.-Többször játszottam cse­reként, a Debrecen ellen azon­ban a kezdőcsapatba is beke­rültem. Nekem az a fontos, hogy minél többet játsszak, mert csak úgy fejlődhetek. A középpályán igazából kiélhe­tem magam, bőven találkozha­tok a labdával. Célom, hogy minél jobb futballista legyek, és bár inkább alacsonynak számítok, azért erősítek, hogy a fizikai képességek tekinteté­ben jobban megfeleljek a kö­vetelményeknek. A fizikai képességek emlí­tése segítette bekapcsolódni a beszélgetésbe az édesapát, bár egyébként is rá került volna a sor. Nem a múlt felidézését, az aktív versenyzői pályafutás részletezését tartottuk azonban elsődlegesnek az idősebb Ist­ván esetében, hanem azt, hogy ebben az évben ismét sző­nyegre lépett.-Egy kicsit nosztalgiából, de még inkább saját magam kipróbálására kezdtem el ismét az edzéseket az év elején - vá­laszolt konkrét kérdés nélkül is a hajdan sérülés miatt leállt „Sipi”, majd így folytatta:- Mivel a hazai veteránbaj­nokságot megnyertem kor- és súlycsoportomban, bátorkod­tam elindulni a nyáron a vete­ránok világbajnokságán is. Várnában nagyon sokan jöt­tünk össze, főleg a Szovjetunió utódállamaiból érkeztek bősé­gesen, így másoknak kevés babér termett. Nekem sem si­került, amit elterveztem, de ennek legfőbb oka, hogy az ilyen versenyeket szabadfo­gásban rendezik. Én mindig a kötöttfogást birkóztam, így képtelen voltam védeni a tá­madásokat, ezzel el is ment a kedvem az egésztől. Ha kötött­fogásban is lennének veterán­versenyek, tovább folytatnám a birkózást, így viszont nincs értelme a versenyzésnek.-Mit tanácsolsz a fiadnak, hogy legalább olyan szintre jusson el a labdarúgásban, mint te a birkózásban?- Tőlem voltak nagyobb te­hetségek a súlycsoportomban, de elszántabbak aligha. Csak azt ajánlhatom Pistinek, hogy hajtson ereje megfeszítésével. Legyen jó erőben, súlyzózzon, kondizzon. Egyébként kevés futballistának van olyan felső­teste, mint neki. Amennyiben kitartó lesz a munkában, a fiam többre viheti, mint nekem sikerült. Bízom benne, mert látom a céljait, és nem kell különösebben nó­gatni. Ezek az évek azok, ami­kor elválhat, hogy mi lesz be­lőle. A fiam sportágának nagy előnye, hogy ott nem kell fo­gyasztani, ami óriási teher pél­dául a birkózásban. Ha a mai eszemmel lennék fiatal, és most kezdeném a birkózást, soha nem fogyasztanék. Ha 7950-ban vállaltam volna, hogy lemegyek 57 kilóra, He­gedűs Csaba, az akkori szö­vetségi kapitány engem indít a moszkvai olimpián, mert Mol­nár Gy uszít (Ganz-Mávag) előtte legyőztem. A család hölgytagjairól sem megfeledkezve: az anyuka an­nak idején rendszeresen kézi­labdázott, noha nem vitte olyan szintre, mint húga (For- góné Sejfer Marianna). A Sip- kei család legifjabb tagja az 5. osztályos Zsuzsa, a Balassi Bá­lint Általános Iskolában test­nevelés tagozaton tanul, Pet- rovai József tanár bácsi jó atlé­tát szeretne belőle nevelni. (Parányi érdekesség: a sorok (rója egykor az idősebb, ma már nyugdíjas Petrovai József­től tanulta a sokszínű atlétika ábécéjét.)- Sipekiéknél a sport ezek szerint fő téma, ha összejön a család - mondtuk ezt mintegy összegzésül -, de helyet hagyva benne azért a kérdés­nek is.- Azért annyira nem. Mind­annyian tudjuk, hogy meny­nyire fontos a sport, de mi igyekszünk azt szerényen ke­zelni. Nem beszéljük túl, nem rakunk vele terhet egyikünk vállára sem. Mindig csak any- nyit az egészről, hogy ne fe­lejtsük, ami a kötelességünk, amit vállaltunk - summázta a beszélgetést a családfő, aki egy ígérettel zárta be mögöt­tem az ajtót:- Ott leszek a birkózók szo­kásos december 30-i évzáró­ján, sőt megnézem majd több­ször a megfiatalodott edzői gárda munkáját is, szívesen segítem őket tanácsaimmal. Fesztbaum Béla Zbiskó Lászlóné, azaz Sárika néni méltán büszke legérté­kesebb érmeire, köztük az Eb-aranyra A triatlontól a minimaratonig Mivel már oldalainkon több­ször írtunk az egri Zbiskó Lászlónéról, mint triatlonistá- ról, illetve szupermaratoni fu­tóról, aligha kell bemutatni a sportkedvelők széles táborá­nak. Fontosnak találjuk azon­ban az esztendő végéhez köze­ledve ismételten szót ejteni ar­ról, amit változatlan ügybuz- gósággal művel napról napra: úszik, fut és kerékpározik. Sárika néni esetében elkép­zelhetetlen, hogy egyetlen nap is kimaradjon a sportolásából. Mindent örömmel és nagy lel­kesedéssel teljesít, a legna­gyobb szomorúságot az jelenti számára, ha valamilyen rangos eseményről lemarad. Igaz, nem ismeri a lehetetlent. Eb­ben az évben is ott volt a gel­lérthegyi csúcsfutáson, a hat­vani biatlonon, a szombathelyi Európa-bajnokságon, ahol korosztályában természetesen első lett. A legrövidebb táv 4, a leghosszabb 21 kilométer volt, amit az idén egyvégtében fu­tott, márciustól októberig. Zbiskó Lászlónét ország­szerte ismerik, hiszen hetve­nen túl szinte példátlan, amire vállalkozik. Ha néha elkesere­dik, rendre úgy gondolja, hogy befejezi a rendszefes sporto­lást, de eddig még mindig másképp döntött. Biztosak va­gyunk abban, hogy az ünnepek alatt is felpattan majd kerék­párjára, ám jobban vigyázzon a havas utakon. Szívből kívánjuk, hogy jó egészségben élje meg a követ­kező esztendő seregszemléit a „Szupernagyi". HEVEST1 HÍRLAP EGER, GYÖNGYÖS, HATVAN, HEVES, FÜZESABONY, LŐRINCI, PÉTERVÁSÁRA VÁROSOK ÉS KÖRZETÜK NAPILAPJA az Axel Springer-Magyarország Kiadói Kft. lapja. Felelős vezető: az ügyvezető igazgató. Felelős kiadó: KIS SZABÓ ERVIN, az AS-M. Heves megyei irodavezetője. Felelős szerkesztő: DR. SZALAY ZOLTÁN Szerkesztőség: Eger, Barkóczy u. 7. sz. 3301 (Pf.23.). Telefon: 36/413-644. Hirdetés: 410-880. Fax: 36/412-333 E-Mail cím: hmhirlap@mail.datanet.hu Az előfizetők részére terjeszti ügynökségei révén az AS-M Kft. Heves Megyei Irodája. Árusításban terjeszti az ÉSZAKHÍR RT. 3530 Miskolc, Király u. 2. Telefon: 06-46/350-230. Előfizethető közvetlenül a Heves Megyei Hírlap kiadójánál 3300 Eger, Barkóczy u. 7. (Telefon: 36/413-644] és ügynökségeinél, postautalványon és átutalással a következő pénzforgalmi jelző­számra: OKHB RT. 10403507-35010708-70070000, valamint megrendelhető a kiadónál. Előfizetési díj egy hónapra 645 Ft, negyedévre 1935 Ft, fél évre 3870 Ft, egy évre 7740 Ft. Az árus példányok ára: 39 Ft. Az előfizetéssel kapcsolatos észrevételeket a területileg illetékes ügynökségekhez munkanapon 8 órától 16 óráig távbeszélőn és a Heves Megyei Hírlap kiadójához a 36/412-646 távbeszélőszámon 8-16 óra között kérjük bejelenteni, illetőleg levélben megküldeni. Előállítja az Egri Nyomda Kft. Eger, Vincellériskola u. 3. sz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents