Heves Megyei Hírlap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-24 / 300. szám
4 Ünnepi Magazin gyermekvédőben Akiknek nem juthat az édesszülő szeretetének melegéből egész esztendőben, akik kénytelenek osztozni a nevelők figyelmén, gondoskodásán, azok talán még jobban tudnak örülni egy meghitt karácsonynak. Már hagyomány a Heves Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetben Egerben, hogy közös ünnepet tartanak karácsonykor az otthonban és a nevelőszülőknél elhelyezett állami gondozott fiatalok- FOTÓ: PERL MÁRTON Karácsony a A kereszt útja átível a szakadék felett Isten maga a szeretet Molnár Sándor Egerben református segédlelkész. Nyílt tekintetű, beszéde arra vall, hogy elsajátította a szónoki beszéd, a szóbeli megnyilatkozás fortélyait. A leginkább figyelmet keltő viszont az, amit mond. Bevezetőként őszintén, kendőzés nélkül szól élétének fordulóiról, beavatva a lelki fejlődésének stációiba.- Univerzális vendéglátóipari szakközépiskolát végeztem, azaz értek a szakács, a cukrász, a felszolgáló, az eladói és a szállodaportási mesterséghez is. Voltaképpen én is a korombeli tizenévesek nézeteit vallottam, ugyanazokért a dolgokért . „lelkesedtem”. Volt azonban egy másik arcom is: ez kezdettől fogva a Teremtőhöz kötött. Ha szombaton szórakoztam, akkor vasárnap valamiféle megtisztulásra vágytam lelkészemnél. Később kiüresedtem, s keres- tem-kutattam egyfajta lelki fogódzót. Annál is inkább, mert ellentmondásokba bonyolódtam, s egyre világosabban láttam, hogy az üzleti szféra számomra aligha hoz kiteljesedést. Ekkor adódott az a jelzés, hogy keressem Jézus Krisztust, s kerüljek személyes kapcsolatba vele. Azt mondták, üljek le egy üres szobába, s tolmácsoljam kérésemet, mert meghallgatásra talál. így is történt. Lényegében ekkortól változott meg a sorsom. Tanulmányoztam az evangéliumokat, hiszen tisztában voltam azzal, hogy ezekből ismerhetem, meg igazán Őt. Mire eddig eljutottam, már megleltem az igazi utat, az általa ajánlottat, azt, amelyik nem ível rossz irányba, azt, amelyik kizárólag hozzá vezet. Ekkortól már természetesnek tűnt, hogy szolgálatába szegődöm, s pappá válók. Külön sztori az, hogy miként jutottam be sárospataki főiskolára. Tudtam: így kellett történnie, mert az Űr számít rám, s kiválasztott erre a feladatra. Kicsit bizonytalankodva néz rám, de aztán megnyugtatom, pontosan értem, mire céloz, s nem kell magyaráznia a részleteket sem. Ezután érthetően beavatott önelemző vívódásaiba, érzékeltetve, hogy mekkora küzdelemmel jár a negatív gondolatok száműzése, illetve azok pozitívvá formálása. S már ki is kötöttünk annál az Istennél, aki miattunk feszíttette keresztre magát.-Arra az első karácsonyra inkamálódott. Lejött közénk, hogy vállalja testi mivoltunkat, az azzal járó megpróbáltatásokat ezért, hogy birkózzon mindama kísértéssel, amelyekkel nekünk is szükségeltetik. Ezért hangsúlyozom én is - akárcsak mások -, hogy Ő maga a szeretet, azaz lényéből, létezéséből következik mindez. Törvényszerű, hogy mind adventkor, mind szentestén emlékezetünkbe ötlenek ezek a mozzanatok. Nincs ebben semmi különös, hiszen az ember olyan lény, akit saját képére és hasonlatosságára teremtett, azaz igen közel áll hozzá. Ezért is lüktet bennünk ilyenkor az az óhaj, az a vágy, hogy örömet szerezzünk másoknak, hogy enyhítsük a sa- nyargatottak gondjait, hogy felkaroljuk a támogatásra szorulókat. Ha a mennyei Atya a megváltás útjával lepte meg az embereket, akkor természetes az, hogy valamilyen formában mindnyájan szeretnénk követni ezt a példát, s ezekben az ünnepi pillanatokban akaratlanul is magasabb régiókba ívelünk. Említhetnék egy másik kifejező erejű példát is. Az élet és a halál, vagyis a két part között egy mély szakadék húzódik. Átjutást kizárólag a kereszt útja jelent. Ezért - s ez természetes - hálával tartozunk, mert különben aligha lelnénk meg azt a megnyugvást, amit semmi más nem helyettesíthet, amit semmi más nem pótolhat. Megértem azt, ha egy hatvan közeli társunk számot vet létével. A megragadó, megkínzó élmények már mögötte vannak, gyermekei - ha vannak ilyenek - felnőttek, kiröppentek a családi fészekből, s ilyenkor semmi különös nincs abban, ha mérlegeljük a „honnan jöttünk, • hová megyünk” sok évezredes dilemmáját. Az azonban nem gyakori, hogy egy ifjú kortársunk eljut erre a szintre, s úgy vélekedik minderről, mint megállapodott társai. Indoklással már szolgáit. Csak annak osztályrésze ez a higgadtság, ez a béke, aki felfedezte önmagában a Min- denség Urát, aki úgy szegődik szolgálatába, hogy rábízza magát, kérve a vezérlést, várva azt a törődést, amely megkönnyíti, hatékonyabbá formálja a nemes misszió valóra váltását. Nem említi egyéni körülményeit, én kérdezek rá. Kiderül, hogy nem dúskál az anyagiakban, hiszen javadalmazása túlontúl szerény. Gyorsan kiviláglik: egyházának pénztárcájából többre nem futja. Arra célzok, hogy eredeti szakmájában ilyen téren sokkal többre ment , volna, ám aligha lehet „megkísérteni”, mert így reagál:- Nincs okom semmiféle panaszra. Igaz, párom - aki történelem-ének szakos tanár - pillanatnyilag gyesen van, mégis kijövünk annyiból, amennyi van. Ráadásul kárpótlásként ott a két gyerek, az általuk nyújtott örömözön. S még egy: bizonyára nem tanúskodik, amikor arra utalok, hogy ha baj környékez, akkor van hová fordulnom, van kire számítanom. Benne még sohasem csalatkoztam. Pécsi István Apa karácsonya A z ajándékozásban mesteri tud lenni. Különben nem adako- zós fajta, de karácsonykor mindig kitesz magáért. Hetekkel előtte készül a meglepetésre. Azt hiszem, ő maga is nagyon élvezi, de mi is. Már egészen kicsi korunkban megtanultuk tőle, hogyan kell igazán meglepetést szerezni a másiknak, s valahogy léptéke van nála az örömszerzésnek. Pár esztendeje történt: akkor is boldog izgalommal szerveztük az ünnepet, s két nappal szenteste előtt anyu rosszul lett, kórházba vitték. Napokig az életéért izgultunk. Pedig szilveszterkor közös üdülésre készültek Hajdúszoboszlón. Előtte leutaztak a fürdővárosba, elcserélni a szobát. Aztán meghiúsult az utazás. Anyu lassan meggyógyult, de üdülésről, főleg fürdőzésről már szó sem lehet soha többé. Azóta apa se tud elmenni otthonról. Rá egy évre készültünk a karácsonyra. A félelem lappangott bennünk: csak nehogy valami baj legyen. A munkánk miatt nem utazhattunk. Apa még az ünnep előtti napon elhozta az ajándékokat. Az életben először külön töltjük a szentestét - egyeztünk meg. ' - Majd telefonon tartjuk a kapcsolatot - mondta búcsúzóul. Csikorgó hideg volt, fagyott az állomáson. Vonattal ment, mert hetven felett már ingyen van a jegy. Egy nagy táskában cipelte a mi ajándékainkat. Két nap sem telt bele, megint láttuk. Szenteste előtt bevásárolni ment, biciklivel. A jeges úton valamiben megakadt a kerék, apa eltörte a lábát. A mentő azonnal bevitte a közeli kórházba, de ő saját felelősségére hazajött, mert anyu nem maradhat egyedül. Egyikük se tudott járni. Dicséret a mentőknek, körbetelefonáltam két megyét, mire elhozták őket hozzánk. Apa kórházba került, anyut nálunk biztonságban tudhatta. Mindennap bejártam hozzá. Szerencsére a bokatörés nem volt súlyos. A szobában beszélgetőtársakra talált, „könnyű beteg” volt valamennyi. Tudod - mondta, mikor először meglátogattam -, gyönyörű innen a panoráma: látni az egész várost. Ne aggódjatok, olyan ez nekem, mint egy üdülés! (jámbor) Finom falatok forgatókönyve Karácsonyi ünnepi menü, receptben elbeszélve Az alábbi karácsonyi menüt azoknak a háziasszonyoknak, illetve háziuraknak ajánljuk, akik szeretnék elkápráztatni a családot, barátokat. Az ajánlat Várhelyi Miklóstól származik, aki a nemzeti csapat tagjaként vett részt a szakácsolimpián. A négyfogásos vacsora előkelőén hangzik, és nem ördöngösség elkészíteni. Az adagokat négy személyre számítjuk. Előételnek zöldséges halkocsonyát kínálunk, majd tokaji borkrémlevest töppedt aszúszemekkel. Főételnek vörösboros, aszalt szilvával és gesztenyével töltött pulykaroládot tálalunk tojásos burgonyapéppel. Végül annak, aki bírja, szőlőparfét szolgálunk fel szeletelt gyümölccsel. Zöldséges halkocsonya Hozzávalók: 1 kis ponty, 20-25 dkg pontyikra, 10 dkg sárgarépa, 10 dkg gomba, 5 dkg zöldborsó, 1 csomó snidling, 1 tojásfehérje, 2 dkg zselatinpor. Úgy készítjük, mint a halászlét, csak pirospaprikát nem adunk hozzá. A sárgarépát vágjuk szép formára. Ennek a tálalásnál még fontos szerepe lesz. Amikor megpuhult a zöldség, leszűrjük, és a forró lében feloldjuk a zselatinport. A tojásfehérjét egy nagy edénybe rakjuk, és merőkanalanként hozzászedjük a levet. Még véletlenül se csináljuk fordítva, mert csak így lesz áttetsző a lé! A kihűlt zöldségeket, a halat és az ikrát a tányérok aljába rakjuk, mintát formázva belőlük. Egy fél merőkanálnyi lét öntünk rá, és megvárjuk, míg megdermed. Csak ekkor szedjük tele a tányérokat. Hidegre rakjuk, mint a kocsonyát szokás. Az ünnep előtt egy-két nappal is elkészíthető. Tokaji borkrémleves Hozzávalók: 3 db tojássárgája, 20 dkg cukor, 2 szem szegfűszeg, egy kis darab egész fahéj, 4 dl száraz tokaji szamorodni, Of dl aszú, 5 dkg mazsola. A három tojás sárgáját a cukor felével habosra keverjük. A cukor másik felével, 4 dl vízzel, a szegfűszeggel és a fahéjjal szirupot készítünk. Ha felforrt, hozzáadjuk a szamorodnit. A tojássárgáját a tálalás előtti pillanatban öntjük hozzá. Ha már az asztalon van, beleszórjuk a fél deci aszúba áztatott mazsolát. Gesztenyés pulykarolád Hozzávalók: 60 dkg filézett pulykamell, 10 dkg olaj, 10 dkg aszalt szilva, 3 tojásfehérje, só, majoránna, bazsalikom, 80 dkg burgonya, 1 tojássárgája, őrölt szerecsendió, Of dl tejszín, szójaszósz, liszt, bazsalikom. A pulykamellfilét téglalap alakúra klopfoljuk. Semmiképp se vágjuk szét! A sózott, majoránnával, bazsalikommal fűszerezett húst alufóliára rakjuk. A gesztenyemasszát a tojásfehérjével és az apróra vágott aszalt szilvával összekeverjük, és egyenletesen rákenjük a pulykamellre. A húst feltekerjük, és jó szorosan belecsavarjuk a fóliába. Középmeleg sütőben 35—40 percig sütjük. Közben elkészítjük a burgonyamasszát. A főtt krumplit összetörjük, és belekeverjük a tojássárgáját és a szerecsendiót. A húst fölszeleteljük, a pürét csillagcsöves nyomózsákba rakjuk. A pulykát tűzálló tál közepébe rakjuk, a burgonyamasszából rózsákat nyomunk a tál szélére. Fél deci tejszínt szójaszósszal és bazsalikommal összekeverünk, és az olajban megfuttatott liszthez adjuk. A mártással leöntjük a húst, és visszarakjuk a sütőbe, míg a burgonya megpirul. Ha még van bennünk munkakedv, akkor készíthetünk egy kis mézes süteményt is, amelynek receptjét ugyancsak a szar kácsolimpia egyik érmesétől, Kissné Zsombori Zsuzsannától kaptuk. A sütemény kétféle tésztából készül. Hozzávalók: a mézeshez Of kg liszt, Of kg méz, 1 dl víz. A sima tésztához: 63 dkg liszt, 32 dkg cukor, 1 dl víz. Miután a tészták alapanyagait összegyúrtuk, 1-2 napig érleljük a hűtőben. Harmadnap fele-fele arányban eldolgozzuk, adunk hozzá két-három tojást, 1,5 dkg szódabikarbónát, majd visszarakjuk a hűtőbe. Alaposan lehűtve ugyanis könnyebb a tésztával dolgozni. Kinyújtjuk, és fantáziánk, kedvünk szerint formázunk belőle mintákat. Az alkotómunkába a csemetéket is bevonhatjuk. Dióval, mogyoróval, mandulával, mazsolával, gyümölcsdarabokkal díszíthetjük a figurákat. Sütés előtt kenjük meg tojásfehérjével. Húsz perc után nézzük meg. A süteménynek nem kell sötétre sülnie, mert akkor megkeményedik. Tűvel átszúrva akár karácsonyfadísz is lehet belőlük. Bozsó Bea
