Heves Megyei Hírlap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-20 / 297. szám
1996. december 20., péntek Eger Körzete 5. oldal Ha én polgármester lennék Bükkszentmártoni vágyak Bár Demcsik Józsefné Liktor Erika roppant elégedett Magyar Árpád polgármester munkájával, azért akad néhány ötlete, mivel lehetne még jobbá tenni a bükkszentmártoniak életét. Nagyon szeretné például, ha a faluban is működne kábeltelevízió, így több adást nézhetnének, egyéb szórakozás úgysem kínálkozik egy ilyen kis községben. Biikkszentmártonba is bevezették a gázt, ám az utak rend- behozatalára már nem maradt pénz. Pedig a Petőfi utcára és a temetőhöz vezető útra ráférne a felújítás. Demcsikné Erika Tarnaszentmárián Angyal az önkormányzat Pirinkó település Tarnaszent- mária, alig háromszázötvenen lakják. Az itt élők 90 százaléka nyugdíjas, s míg az aktív keresők száma csupán húsz, addig tizenhármán jövedelempótló támogatásból tengődnek. Ennek ellenére oly ügyesen gazdálkodott az önkormányzat, hogy az idén már ide is bevezették a gázt, s kétmillió forintot költöttek az utak helyreállítására. Plusz másfél millióért aszfaltot kapott a Liget és a Fenyves utca. Szinte hihetetlen, de az évet jelentős pénzmaradvánnyal zárják, ami biztosítja a Mester utca aszfaltozását is. Mivel a jövő évi költségvetési számokat még nem ismerik - mondta Majoros Gyula polgármester -, ezért csak saccolni merik, hogy ’97-ben egy*nillió forintot fordítanak majd járdaépítésre. A helybeliek közül néhányan mégsem elégedettek, berzenkednek: „útra telik, segélyre viszont egy fillér sem!” A polgármester viszont úgy látja, nem ehetik meg a holnapot, ha szétszórná a pénzt - kétségtelen, hogy bőséggel találna üres zsebeket -, tönkremenne a falu. A képviselő-testület a közös érdeket tartja szem előtt. Ezért is vezették be a társadalmi klubba és a szolgálati lakásba a gázt, amihez állami céltámogatást kaptak. Szervezik a községben a Vöröskeresztet, a polgárvédelmet, és újjá akarják éleszteni az önkéntes tűzoltók brigádját. De hogy kézzelfogható ajándékot is kapjanak a tamaszent- máriaiak, az önkormányzat megbízottjai - ugyan angyalszárny nélkül - végigjárják a napokban a falut, s minden lakójának visznek egy kis szaloncukrot. Az ostorosi öregek mesélték: Hogyan is volt hajdanában? Borókafát vettünk, az olcsóbb volt - emlékszik vissza gyerekkora karácsonyaira Gál Károly bácsi.-Szőlőt, almát, aranyporral festett diót akasztottunk az ágakra - meséli Mészáros Ilona néni. - Krepp-papírba csomagoltuk a mandulát, a kockacukrot, mert szaloncukorra nem telt. Ajándékot se kaptak a gyerekek, nekem egyszer mégis jutott egy igazi meglepetés. Egy valódi, élő baba. December 23-án született a kisöcsém, őt hozta nekünk a Jézuska. Károly bácsi még betlehemezni is járt, szerep szerint ő volt az angyal.- Négyen-öten öltöztünk be pásztornak, öregnek, angyalnak, és csörgő bottal kopogtattunk be a házakhoz. Volt, ahol még egy pengőt is kaptunk. Nagy pénz volt az, húsz fillérért adtak egy fél kiló sót.- Csak este 8 óra felé ettünk, mézes-mákos gubát - mondja Ilonka néni. - Utána kimentünk a temetőbe, és gyertyát gyújtottunk a síroknál. Éjfélkor ott voltunk a misén. Idén is elmegyek, ha sima lesz az út. Édesanyám mesélte, hogy az ő idejében még készítettek Luca-széket, amire állva látni lehetett a boszorkányt. De hogy láttak-e, azt nem tudom, én magam sose találkoztam eggyel sem. (né-zi) Ha Kodály Zoltán hallhatta volna... Minden bizonnyabkeblére öleli valamennyi kis „pacsirtát”. A mester születésnapjára szervezett versenyt az egercsehi általános iskola, melyre meghívták azokat a gyerekeket, akik szívesen énekelnek népdalokat. Az ötletadó Dorkóné Boza Eleonóra ének-zene szakos tanárnő volt, az igazgató, Vecseri Sándor „csak” felkarolta a javaslatot, s elküldte a felhívást az Eger környéki falvakba. Maga sem hitte, hogy a vetélkedőre 52 kisdiák jelentkezik. Érkeztek nevezők Andor- naktályáról, Bélapátfalváról, Felsőtárkányból, Hevesaranyosról, Istenmezejéről, Mikófalvá- ról, Novajról, Sírokból, Szilvásváradról, Tarna- leleszről, s természetesen Egercsehiböl. Valamennyi versenyző (végül betegség miatt csak 48) dalcsokorral állt a pódiumra, vagyis csaknem másfél száz népdal hangzott el a műsorban. Ha azt gondolja a kedves olvasó, hogy legalább hússzor hallhatta a közönség a „hármat tojott a fürjecske...” kezdetű éneket, akkor nagyot téved. Bár nem beszéltek össze a felkészítő tanárok, szinte egyetlen dal sem ismétlődött meg. A nevező iskolások azt fújták, amit többnyire csak. a falujukban ismernek, amiben lehetőség szerint szerepel szűkebb hazájuk neve. A versenyt három kategóriában díjazta a tekintélyes zsűri: Szepesi Györgyné, a főiskola ének-zene tanszékének nyugalmazott vezetője, Borza Attiláné, az egerbaktai, és Rákóczi Péter, a tarnaleleszi iskola ének-zene szakos tanára. Az 1-4. osztályosok közül Pintér Imre lett az első, Énekes Réka és Kormos Adriána a 2. helyen osztozott, bronzérmet nem osztottak ki. Az 5-6. osztályosok csoportjából Matyikó Alinka és Nagy Diána az első, Vincze Enikő, Boldizsár Katalin a második. Sánta Zsófia, Antal Anett, Szomora Renáta a harmadik helyen végzett. A 7-8. osztályosok kategóriájából a dobogó legmagasabb fokára Kakuk József és Fábri Mónika, a másodikra Dorkó Katalin és Fodor Péter, a harmadik lépcsőjére Szabó Erzsébet, Mészáros Linda és Bóta Melinda dalosokat jelölte a zsűri. Az iskolaigazgatótól megtudtuk: valamennyi kisdiák emléklapot vehetett át, a győztesek tárgyjutalmat kaptak, és a szponzorok jóvoltából még meg is uzsonnázhattak a résztvevők. Egy pacsirta a negyvennyolcból A lelkes közönség ötvös imre felvételei Az igazságos zsűri Könyvet csak hangzatos, angol névvel lehet eladni A rejtélyes krimiíró titkos álma Talán már találkoztak Ed Gardner nevével a könyvesboltban, esetleg van, aki már házikönyvtárában tudhatja egyik könyvét. Ám azt biztosan kevesen tudják, hogy Ed Gardner nem más, mint Rompos Tibor egri lakos, aki hétköznapjaiban egyszerű telefon- és hálózatszerelő.-Körülbelül hat éve kezdtem könnyed műfajú krimiket írogatni, tulajdonképpen egy fogadás kapcsán - meséli az író. - Mára azonban a hobbimmá vált, s nehezen tudnék elképzelni egy olyan napot, amikor egyetlen sort sem írok le. Az első könyvem a Rejtélyek kastélya volt, majd elkezdtem kisebb terjedelmű krimiket írni, amiket rendszeresen közölt a TVR-hét.-Miért nem a saját nevét használja?- Az igazság az, hogy a könyvesboltokban manapság az emberek először a szerzőt keresik, s ha ott egy ismeretlen magyar nevet találnak, szinte biztos, hogy azon nyomban vissza is teszik a könyvet a polcra. Ellenben ha egy hangzatos angol nevet látnak, sokkal nagyobb az esély arra, hogy hazavigyék, és azt el is olvassák.-Hogyan születik egy könyv?- Általában már az elején tudom, hogyan végződik a történet. A többi menet közben fogalmazódik meg bennem. Főleg a cselekményeket emelem ki, keveset foglalkozom a leírásokkal és a személyek bemutatásával.-Most adták ki a második művét. Mi lesz a folytatás?- Az ígéretek szerint még tavasszal megjelenik harmadik könyvem, aminek > a címe A bosszú árnyékában. Most pedig egy családregényen dolgozom.-Majd’ mindegyik író dédelget egy álmot, amit szeretne megírni. Bizonyára Ön is kacérkodik egy titkos gondolattal...-Nagyon örülnék, ha egyszer sikerülne egy izgalmas thrillert kiadni a kezeim közül. Elek Eszter Ki nyeri a szállítást Egercsehiben? Az új évtől új fuvarozóval hor- datja majd el a szemetet Éger- csehi önkormányzata. Hogy a pályázók közül ki kapja a megbízást, 23-án derül ki a képviselő-testületi ülésen. A tanácskozáson az idén végzett munkáról is számot adnak a képviselők. Majort szeretne vásárolni Bekölce *A Bükkalja Mgtsz felszámolásával új tulajdonba kerül a Bekölce központjában található major. A község vezetése azt szeretné, ha az épület és a hozzá tartozó kéthektárnyi terület a falué maradna. Azt tervezik, hogy ott nyári iskolát üzemeltetnének, ezáltal fellendülhetne az idegenforgalom. légy, aki vagy, érezd jól magad!” Anti-pánik klub indul Egerben. Pánikbetegek (és a pánikbetegségtől pánikszerűen rettegők) látogathatják az önsegítő csoportot minden hónap utolsó péntekjén 17 órától. A foglalkozásokat a Mentálhigiénés Csoport szervezi, bővebb felvilágosítást is ők adnak a 36/310- 758-as telefonszámon. Sürgős segítséget várnak az állatvédők Fogytán az egri állatvédők pénze, rövidesen nem tudják miből etetni az átmeneti Szálláson tartott, jobb sorsra érdemes kiskutyákat. Aki tud adni, jelentkezzen a 36/317-838-as te- lefönszámon Szabó Gézánénál. Az egyesület igazolást is ad a befizetett pénzről, az alapítványra utalt összeg csökkenti az adót. Aki kevés jövedelemből él, de szánja az állatkákat, segíthet a gondozásukban. Karácsony az idősek Berva-völgyi otthonában A hét elején kezdődött és 27-ig tart az a programsorozat, mely- lyel az otthon munkatársai azoknak az időseknek szeretnének kedveskedni, akik még karácsonykor sem hagyhatják el az intézményt. Isten segedelmével Hálásak vagyunk Istenünknek, hogy az építés erőnkhöz képest szépen halad - tájékoztatott minket Jancsovics József a Bekölcei Baptista Gyülekezet nevében. Rengeteg segítséget kaptak más gyülekezetektől, de a helyi önkormányzattól és Dorkó János polgármestertől is. Az imaház immár tető alá került, az ajtók, ablakok zárhatók, szigetelték a belső tetőteret. A villanyszereléshez már csak tavasszal kezdenek. A világító- testeket ajándékba kapták, a szerelvényekre pedig futja a pénzükből.- A teljes befejezéshez még 2 millió forintra volna szükségünk - mondja Jancsovics úr -, de hisszük, hogy ezt Istenünk kirendeli. (n. z.) Mire lehullott az első hó, tető alatt a bekölcei baptista imaház A kutya Ha emlékezetem nem csal, Mahatma Ghánáitól származik az a mondás, hogy egy nemzet kulturáltságának fokmérője az is, ahogyan polgárai az állatokkal bánnak. A közelmúltban egy magyarok által is lakott szomszédos országban jártam (jut eszembe, minden szomszédos ország ilyen), ahol volt alkalmam a fenti gondolat helytállóságán elmélkedni. Amint gépkocsinkkal róttuk a hosszú és unalmas kilométereket, egyszer csak feltűnt előttünk egy lovas fogat. Ebben még nem is volt semmi rendkívüli, mert a szóban forgó ország területén ez teljesen megszokott, mindennapos látvány. Közelebb érkezve azonban iszonyatos kép következett: a fogat mögé egy alig másfél méteres kötélre egy kutyát kötöttek. A lovak ügettek, a kötél viszont annyira rövid volt, hogy a szerencsétlen állatot csak rángatta maga után a nyakánál fogva, és miután a kutya képtelen volt ilyen körülmények között felvenni a tempót, kétségbeesett hajszában kapkodta lábait. Az életéért küzdött, mert bármennyire kimerült volt, érezte, ha lábai felmondják a szolgálatot, az életével fizet. Az üres kocsin két parasztember üldögélt nagy békésen, az egyik hátul lógatta a lábát, és figyelte a szerencsétlen jószágot. A kegyetlenség láttán elszorult a torkom, és a felháborodástól elakadt a lélegzetem. Bennem egy fohászba forduló kérdés fogalmazódott meg: „Uram, ugye, ezek az emberek nem magyarok?” Sajnos, vágy talán hál’ Istennek, sohasem tudom meg a választ. Löffler Erzsébet
