Heves Megyei Hírlap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-18 / 295. szám

1996. december 18., szerda 5. oldal Füzesabony És Körzete Nem hitelekben gondolkodik Polgármesteri székfoglaló előtt - Tófaluban A település új polgármesterét, Kerek Józsefet holnap iktatják be hivatalába. A valódi székfoglaló előtt választási győzelmé­ről, a lakosságnak ígért programjáról kérdeztük.-Hétfőn már megsüvegelték faluszerte?-Akikkel találkoztam, azok kifejezték elismerésüket. Egyébként olyanok is gratulál­tak, akikről tudom, hogy nem nekem szorítottak. Fordított esetben ugyanezt a gesztust én is megtettem volna.- Örül a megválasztásának?-Örömünnepet nem ültem, tudom, mit nyertem és mit ve­szítettem vele - válaszol tömö­ren Kerek József.- Főállásban továbbra is pe­dagógus. Új tiszte miatt netán munkahelyén, az Általános Mű­velődési Központban változik az órarend?- Erre nincs szükség. A tan­rend eddig is engedte, hogy né­hány órát délelőtt is bejárjak a polgármesteri hivatalba, dél­utánonként pedig mindig meg­találnak majd. Három hónapja, mint ügyvezető alpolgármester, gyakorlatilag azt végeztem, amit ezután fogok ellátni.- Miként vélekedik a népsza­vazás eredményéről?-Én ezt vártam. A kezde­ményező kisgazdapárti képvi­selőkkel a felvetéssel nem értet­tem egyet, jóllehet, korábban képviselőnek engem is az FKGP jelölt. Ebben a dologban eltért az álláspontunk, s bár erős kampányt folytattak, a népszavazás végeredménye egy évig nem támadható. A több­ségi döntés végrehajtása köte­lező erejű.- A nyilvánosságnak szánt programismertetésében úgy fo­galmazott: „Egyelőre társa­dalmi megbízatásban...’1- Ezt a két évet, amire a mandátum szól, mindenképp tiszteletdíjas polgármesterként akarom eltölteni. A közalkal­mazotti főállásom a törvény szerint összeegyeztethető a tár­sadalmi megbízatásommal. Hosszabb távon viszont meg­fontolandó a főállás kérdése, de erről nem korábban, csak 1998 őszén lesz érdemes elgondol­kodni. S addig - teszi hozzá - akár még az önkormányzati törvény is módosulhat.- Mit ígért Tófalunak?- Két fő jelszavam, & folyto­nosság és a továbbépítkezés tar­talmát. Előbbi azt jelenti, hogy szeretném teljes egészében megvalósítani- elődöm, Szalay László ránk testált programját, amit erkölcsi kötelességnek ér­zek. Kapjon tehát szilárd burko­latot a Klapka és a Széchenyi utca vége is, tudjuk felújítani a Vasvári és Jókai utakat. Fejez­zük be a honfoglalási emlékmű körüli munkálatokat. Örülnék, ha jutna pénz a közvilágítás fej­lesztésére. Szerintem reális esélyt kínál erre a Tigáz- és ÉMÁSZ-részvények értékesí­tése. A felsoroltak az elkövet­kező két év legfontosabb teen­dői, de a továbbépítkezés több­ről szól. Legalább öt évre előre szeretnék gondolkodni, ter­vezni. Ezalatt helyrehozhat­nánk, felújíthatnánk Tófalu műemlékeit. A régi mozitermet visszakaphatnák a fiatalok, a közösségek. Az önkormányzat előtt van egy sportkör létreho­zása, azon is bábáskodni kell. Előbb-utóbb az ÁMK felújítása is halaszthatatlan. Égetőnek tar­tom a helyi cigány kisebbség közmunkákkal történő ellátá­sát. Szerepel az elképzeléseim között testvérkapcsolat kiépí­tése az erdélyi Kiskend vagy a felvidéki Gyetva és Gacs tele­pülésekkel. Utóbbiból szárma­zik a tófalusi lakosság egy ré­sze.- Mindez megvalósítható to­vábbi hitelfelvétel nélkül?- Ha már itt tartunk, szeret­ném a tévhiteket eloszlatni. Az önkormányzat a nyár derekán összesen egyszer vett fel műkö­dési hitelt. Azóta az egymillió­ból már négyszer 130 ezer fo­rintot törlesztettünk, vagyis több mint a felét. Meggyőződé­sem, hogy újabb hitelre nem lesz szüksége Tófalu önkor­mányzatának. Nem hitelfelvé­telre tervezek, hiszen azt semmi nem indokolja - hangsúlyozta befejezésül Kerek József. (budavári) „Győzött a rokonizmus” A tófalusi népszavazás két kérdésre várt feleletet. Az idősek klub­jának ideiglenes bezárása 166, további működtetése 201 voksot kapott. 20 szavazat volt érvénytelen. Az ellátó szervezet karcsúsítá­sára 182 igen érkezett, 183 nemmel ellentétben. Az érvénytelen szavazatok száma 22 volt. A népszavazást a takarékosabb gazdál­kodás céljával kezdeményezte Farkas János Gyula és Simon Mi­hály. Utóbbi képviselő így összegzett a végeredmény hallatán:- Győzött a rokonizmus. A faluban 10-12 család érdeke érvé­nyesült, rokonságaik támogatásával. Különben amíg a falu nem érzi saját zsebén a változás szükségét, minden marad a régiben. Csak az a kérdés, meg lehet-e állítani a hitelfelvételi folyamatot? Gacsal Mihály évszázada Isten éltesse Mihály bácsit, aki ma százéves Poroszlón Poroszlón ma ünnepli szá­zadik születésnapját talán a megye legidősebb embere, Gacsal Mihály. Mihály bá­csit a hét végén már köszön­tötték gyerekei, azok család­jai, az önkormányzat, s megkapta Göncz Árpád köz- társasági elnök üdvözlő leve­lét is e neves alkalomból. Nyolc gyereket nevelt fel fe­leségével, aki már nem fog­hatta férje remegő kezét. Hét élő gyereke - egy fia évekkel ezelőtt meghalt -, ti­zenkét unokája és hét déd­unokája örült a papa száz szál gyertyájának... A „hivatalos” köszöntő so­kasága láthatóan zavarta az ő kis nyugalmát. Lánya, Mes- terné, Ilonka, akinek családjá­val Mihály bácsi él, szívesen fogad másnap.-Az utóbbi időben inkább szeret egyedül lenni édesapám — mentegetőzik. - Az ételt is a szobájába kéri. Hogy mit sze­ret? Mindent. De neki már úgy kell készíteni az ennivalót, mint a kisgyereknek. A krumplis pogácsát, azt nagyon szereti, kis darabkákban eltör­deli, s úgy eszi. Közben felébred Mihály bácsi a délutáni szokásos szu- nyókálásából. Kicsoszog az étkezőbe, s nem zavarja az is­meretlenek jelenléte. Leül mel­lém. S beszélni kezd. Szólok én is, de a család felvilágosít:- A papával beszélgetni nem lehet, őt csak hallgatni kell - mondja Zoli, a legkisebb unoka.- A harctéren töltöttem be a 18. évemet - mondja. - A 19- et pedig már orosz fogságban. Mikor is? - kérdez vissza. - ’915 őszén mentem ki a harc­térre. Két ütközetben voltam, Bornemisza János polgármester köszönti az ünnepeltet Ilonka lányával a harmadikban már fogságba estem. Mikor is? - újból a kérdés, ám valahogy nem akar beugrani az évszám. Mihály bácsi ezután hagyja a témát...- Ha nem emlékezik vala­mire pontosan, akkor nem mondja tovább - magyarázza a lánya. Több történetet is hallhatok ezután. Egy 1922-ből szárma­zót nagyon nevetségesnek ta­lál maga is. A baktai erdőben volt fáért, Egerben egy úrnál volt akkoriban éppen kocsis. A gazda nem mondta, hogy az egyik ló lusta, s ráadásul még a kocsi tengelye is eltörött.- A meredeken kocogva mentem a megrakott szekér mellett. S egyszer csak kisza­ladt a láb alólam - meséli. - A hajtószár a kezemben volt, az esésnél rátekeredett a nya­kamra is. Úgy tartottam fel a fejem, hogy meg ne fulladjak. A lusta ló nagyon szép fekete volt, a nyakát kari­kában tar­totta, de na­gyon meg­vertem az os­torral... Emlegeti, hogy akkori­ban nagyon rossz volt az út B aktától Egerig. Csupa nagy kő...- Meg­szöktem ám az orosztól - kezd másik történetbe.- Ez a póznás eset - avat be Zoli, aki bár sok­.'wüItím anyakí«!."' Mvomti. ■dl&vt' tyt'JretafÄ, f ...' |< ktmeM, y J/ /,*<*., '**•**:«* « s ®i«cu r / ** 1yt. «i 'Jv* Jràk FOTÓ: VARGA IMRE szór hallhatta a papát, kíván­csian figyeli öregapját.-Kiugrottam a vagonból. Rosszkor. Épp ott volt egy nagy oszlop. Ákár meg is hal­hattam volna... Apránként sok mindent megtudhatok Mihály bácsi A 100 éve kelt keresztlevél századjáról, s a nősüléséről. 1928-ban hozott asszonyt Borsodivánkáról. Harminckét évesen. Ha már a számoknál tartunk: hetvenkét éves koráig dolgozott. Sok mindent csi­nált, a téeszből ment nyug­díjba. De mindig dolgozott. Otthon még ma is kér egy kis fejteni való babot... Most már semmi gondja nincs. Ahogy mondja és teszi, készül a nagy útra. Olvas. A Bibliát szereti, s szinte kívül­ről tudja. Nem mindennapi délutá­nom volt Gacsal Mihály bá­csival. Remélem, még sokáig hallgathatjuk őt. Isten éltesse! (rada) Makiári ajándék A makiári önkormányzat kará­csonyi ajándékot készít a tele­pülés aprajának és időseinek. Az óvodások és iskolások 1000-1000, míg a hetven éven felüliek 2000 ezer forintot kap­nak a fa alá. A polgárőrségről Közgyűlést tartott Tófaluban a helyi polgárőrség. A szervezet munkájáról Lénáit Ernő adott számot. Az eseményen képvi­seltette magát Aldebrő pol­gárőr-szervezete, valamint a kápolnai rendőrőrs. Utóbbiak nevében Chuchra András pa­rancsnok fejezte ki együttmű­ködési reményét a polgárőrök­kel. Felvetődött egy közös hír­lánc kiépítésének gondolata, megvalósítása is. Feldebrői ünnepség A helyi általános iskola játszó­házának keretében a diákok apró ajándékokat készítettek. A december 20-án sorra kerülő karácsonyi ünnepségükön ad­ják át ezeket hozzátartozóik­nak, rokonaiknak. A szülők mellett a község többi lakója is hivatalos az iskolába a verses, dalos, gyertyafényes műsor megtekintésére. Lottóhúzás Kálban Az e heti hatoslottó nyerőszá­mait szombaton Kálban húzzák ki. A művelődési házban 16 órakor ismert művészek gála­műsorával veszi kezdetét a Sze­rencsejáték Rt. számsorsolása, amelynek megtekintése ingye­nes. Sportközgyűlés Vágó Imre elnöki beszámolója volt az első napirendi pontja a Sarudi Sportkör tevékenységét mérlegelő közgyűlésnek. A labdarúgó-szakosztály eredmé­nyeit és jövő évi célkitűzéseit vázoló elképzelések mellett Stemler Ferenc szakosztályve­zető a lábteniszezők szereplését elemezte. A vacsorával egybe­kötött évzáró-tervező fórumon a sportkör elnökségének megerő­sítése is szerepelt, amit Kiss István polgármester terjesztett elő. A gyerekek is teret kérnek... Az év utolsó Füzesabony és körzete oldal összeállításánál is, mint oly sokszor, az események határozzák meg, mi kerüljön a hasábokra. A megszokott dolgok mellett talán szokatlan az alábbi összeállításunk. Gyerekek írták, iskolások - magukról. Kedves kis olvasó-írók, örülök, hogy ti is segítetek a szerkesz­tésben. Igazatok van, a tiétek is ez az oldal! Jövőre is várom leveleiteket! A makiári iskola termeiben történt... Pályaválasztási fórumot tartot­tak a tanintézmény 7-8. osztá­lyosai és szüleik részére. A me­gye kilenc középfokú iskolájá­nak képviselői tisztelték meg a makiáriakat azzal, hogy házhoz hozták az információkat közép­iskolájukról. A 28 nyolcadikos közül már sokan eldöntötték, hol tanulnak tovább, de a kötet­len beszélgetésekből az is kide­rült: a fórum további gondol­kodásra késztette a diákokat, il­letve szüleiket. * Rendhagyó irodalomórát tartott Dudás Péter, a kassai Thália Színház színművésze a felső­söknek. Műsorán Petőfi, Arany, Csokonai és más nagyjaink megzenésített verse szerepelt. Száz gyerek ámulata és tapsa - az órai munka összesítése. Mezószemeréről a Csodák Palotájába December elején egy kora reggel két busszal indultunk Budapestre, ahol először a Csodák Palotáját kerestük fel. Nagyon sok érdekes dolog ta­lálható ebben a „palotában”. Kicsik és nagyok egyaránt nagyszerű elfoglaltságot talál­tak itt, rendkívül sok minden megtetszett ebben a játszóház­ban. Például: a „késleltetett be­széd” nevezetű készülék. Ez tulajdonképpen egy fülhall­gató, amelyben a saját han­gunkat pár másodperccel ké­sőbb halljuk, mint ahogyan azt kimondjuk. Egy' másik játékban is meg­ragadott valami - a gép neve: „Maradandó árnyék”. Barát­nőmmel, Pásztor Évával beáll­tunk a vászon elé, és a gép le­fényképezett, az árnyékunk pedig a vásznon maradt egy pár másodpercig. Második állomás a Nemzeti Múzeum volt, ahol a millecen- tenáriumi év tiszteletére ren­dezett, honfoglalással kapcso­latos kiállítást is megtekintet­tük. Megismerhettük népünk történetét a letelepedéstől egé­szen napjainkig. Majd a Fővá­rosi Nagycirkuszba indultunk. Az előadáson a moszkvai tor­nászok, zsonglőrök, artisták, bohócok, erőművészek léptek porondra. Kovács Éva, 8. oszt. Egerbe kirándultunk, a Hírlapnál is jártunk Már sok éve működik isko­lánkban egy „Könyvszalon”- nak nevezett szakkör. Gyakran kirándulunk, most Egert választottuk úticélnak. Első utunk az egri nyomdába vezetett. Megismertük a nyomda történetét, bemutatták a négy fő színt, amit itt alkal­maznak. Láthattuk, hogyan ké­szül a Zsaru Magazin. Ezután az Eszterházy Ká­roly Tanárképző Főiskolát lá­togattuk meg. Jártunk a to­ronyban, ahol megcsodáltuk az egri panorámát, majd a könyv­tárban nézelődtünk. Már a megnyitáskor, 1793-ban több mint 20 ezer könyv volt itt. Ma mintegy 130 ezer egyházi és világi szakkönyv gazdagítja. A könyvtár az Egri Főegyház­megye tulajdona. Kissé fáradtan érkeztünk a Heves Megyei Hírlap szer­kesztőségébe. Nagyon kedve­sen fogadtak bennünket, üdí­tővel kínáltak. Ez bizony mindnyájunknak jólesett. Egy szimpatikus bácsi elmesélte, mi a menete annak, hogy mi már hajnalban olvashatjuk a Hírlapot. Aztán két csoportra váltunk. Az egyik teremben elmondták és meg is mutatták, hogyan készülnek a reklámok. A másik teremben pedig a kész cikkeket vitték számítógépbe. Olyan modem gépen dolgoz­nak, hogy az esetleges helyes­írási hibára is figyelmezteti az üzemeltetőt. Emlékül mindenki kapott egy reklámtollat és egy Heves Megyei Hírlap különkiadást, amely a világ legkisebb új­ságja. Élményekkel megrakodva tértünk haza, és másnap reggel mit látok a Hírlap címoldalán? A mi kis csoportunk fotóját. Ragó Kinga 5. o., Besenyőtelek

Next

/
Thumbnails
Contents