Heves Megyei Hírlap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-09 / 262. szám
1100 esztendő okító üzenete (16.) Újabb világégés közeleg... Az akkori Európát megrettentették az oroszországi események. Mindenre számítottak, csak erre nem. A németek ugyan fellélegeztek, mert Lenin - aki állítólag a nagyvezérkar ügynöke volt - hatalomra kerülve azonnal teljesítette kívánságukat. Megkötötte velük a nevezetes breszt-litovszki békét. Nagyon sokat jelentett ez nekik, hiszen keleti szorongattatásuk megszűnt, s kizárólag a Nyugatra koncentrálhattak. Más kérdés, hogy eléggé későn, ráadásul arra se gondoltak: saját hazájukban is fokozódik az elégedetlenség, érik az a forradalom, amely szinte futótűzként terjedt. Az elvakult antibol- sevisták még máig is azt . állítják, hogy Moszkvából gerjesztették az indulatokat. Ez azért túlzás, hiszen az éppen alakuló szovjet rendnek ezernyi más gondja is volt, s energiáiból egyáltalán nem futotta fertelmetes ideológiájának népszerűsítésére. Egészen más történt: a pusztítás keltette rettenet hatott az emberek tudatára. Világossá vált számukra, hogy egyáltalán nem hazájukért küzdenek, hanem a pénzéhes hadiszállítók, azaz a monopolkapitalizmus érdekeiért. Változhattak ugyan az idők, de az erre vonatkozó marxi és lenini megállapítások jelentős része sajnos időtálló, hiszen ezt saját bőrünkön is tapasztalhatjuk. Kár, hogy annak idején nem tanultuk meg lelki- ismeretesebben ezt a meglehetősen igaz mesét. Magyarországon hasonló folyamatok érlelődtek, s 1918 októberének végén - a tragikus végű Monarchia összeomlása után - a nyíló őszirózsák forradalmat hoztak. A később vörös grófnak titulált Károlyi Mihály alakított kormányt. O lett később a köztársasági elnök is, hiszen a Habsburgokat végre det- ronizálták, kimondva azt, hogy egyetlen származékuk sem kaphatja meg Szent István koronáját. Épp ezért, ha valaki ilyen szamárságról álmodozik, nem árt, ha nagy-, illetve ükapáinak elhatározására koncentrál, mert ehhez bizony hűnek kell maradni. Különben is, ami elmúlt, az már soha nem térhet vissza. A mégrettent uralkodó osztályok összeszedték magukat, s minden erejükkel az őket megdöntők ellen fordultak. A magyar Tanácsköztársaságot amely kétségkívül afféle kakukktojás honi történelmünkben - szerencsére elsöpörték az ellene szervezkedők seregei, s az antant támogatásával átvehette az irányítást az a Horthy Miklós, aki zseninek aligha számított, aki az osztrák dinasztiát felettébb tisztelte, akiről azt mesélték, hogy egy alkalommal 24 óráig álldogált testőri szolgálatban, mert nem jelentkezett a váltás, s ő nem mert szólni Ferenc Józsefnek, hogy lassan összeesik. A köré csoportosulok mindenkit megrendítő bosszúállást rendeztek. A szabadcsapatok - többek között Prónay hírhedt legényei - szinte hobbiból öl- dösték a kommunistákat. A legfőbb hadúrnak kellemetlenné vált ez a brutalitás, hiszen Eu- rópa-szerte tiltakozó hullám bontakozott ki, ezért fájó szívvel ugyan, de megszabadult egykori híveitől, s hozzáfogott ahhoz, hogy immár kormányzóként kiépítse saját uralmát. Rájött: olyan középosztályt kell formálnia, amelyre bármikor, bármilyen helyzetben támaszkodhat. Ezért hozta létre a vitézi rendet, gyarapítva azok körét, akik mellé álltak. Ideológiailag a Trianon-elle- nességet hirdette meg. Aligha vitatható, hogy ez az első világháborút lezáró kényszerbéke nekünk semmi jót nem hozott. Elég csak arra utalni, hogy az ország kétharmad részét vesztette el. Igaz, mindehhez hozzájárult az is, hogy az elmúlt évszázadokban őseink nem értettek szót a különböző nemzetiségek nagyobb önállóságot kívánó képviselőivel, így aztán őket mindig felhasználhatták ellenünk. Ha másképp politizálnak, akkor kedvezőbben alakulnak a dolgok, így azonban, mint vesztesnek, hallgatnunk kellett, s némi vonakodás után, de csak aláírták ezt a lesújtó egyezséget az akkor Párizsba küldött politikusaink. Hiányzott a Felvidék, Erdély, a Vajdaság, Kárpátalja, mégis felizzították a kedélyeket azzal, hogy folyvást erre emlékeztettek. Rosszul léptek, ugyanis az újonnan alakult környező államok vezetői folyvást sanda szemekkel tekintettek ránk, mert attól tartottak, hogy egyre élénkebbé válik a revans szellem, s fellobbanhat az a tűz, amely pillanatnyilag parázsként izzóit. Az viszont tény, hogy egy idő múltán az okos, az előrelátó, az igen tehetséges miniszterelnök, Bethlen István egy évtizedes regnálása alatt konszolidálta a viszonyokat. Az sem mellékes, hogy gazdaságilag is stabilizálódtunk, s a pengő olyan fizetőeszköz lett, amelyet mindenütt szívesen fogadtak. Egészséges, bár lassú fejlődés bontakozhatott volna ki, ha megint nem kacsintgatunk rosszfelé. Sajnos, ezt tettük, s újra a németekkel, ezúttal a fasiszta Németországgal kötöttünk szövetséget. Tőle reméltük azt, hogy felszámolja a trianoni határokat, azaz visszaadja nekünk az összes elvett területet. Bizonyos jelek erre is mutattak, hiszen megint hozzánk csatolták Erdély egy részét, kaptunk Kárpátaljából, jutott valami délről is, s a lassan aggá váló első ember ismét felülhetett nevezetes fehér lovára, hogy birtokba vegye mindazt, ami hajdan miénk volt. A diadalmámorban vajmi kevesen gondoltak arra, hogy új világégés közeleg. Pécsi István Horthy Miklós, Magyarország kormányzója Ének és zene együtt volt hatásos a népes hallgatóságra FOTÓ: PERL MÁRTON Verdi: Requiem - az Egri Bazilikában A gyászmisében is van gyógyír... Mint remélni lehetett, fokozott érdeklődés mutatkozott a Nemzeti Filharmónia 1996-97. évi második egri bérleti hangversenye iránt. Nemcsak azok foglalták el szép számban a Bazilika padsorait az elmúlt vasárnap este, akik évtizedekre visszamenően rendszeres hallgatói a megyeszékhelyen a komolyzenének, hanem sokan olyanok is, akik nem tudnak ellenállni, ha tálcán kínálják az ínyencséget. Verdit, minden idők egyik legnagyobb olasz zeneszerzőjét nem nehéz szeretni. -A falusi fogadós fia a nép, a tömegek nyelvén „beszél” regi- mentnyi művében, így zenéje könnyen utat talál mindazok lelkében és érzésvilágában, akik nyitottak a szép melódiák iránt. A most elhangzott Requiem Manzoni költő és regényíró halála kapcsán fogalmazódott meg Verdiben, akit maga is nagyon tisztelt, mint olasz hazafit. A publicista elhunyta első évfordulójára rendezett bemutatón Milánóban maga a szerző fogta kézbe a dirigensi pálcát, példázva azzal is rokonszenvét. Verdi gyászzenéje, szakítva az addig hagyományos és szinte kizárólagos egyházi stílussal, világias, a humanizmust viszi diadalra az elmúlásban. Az emberi fájdalom közérthető, ősi és népi jellegű, szomorúságában is bizakodó. Az énekhang és a hangszeres zene, az abszolút tökéletességre való törekvés, de azt is minden kétség nélkül mondhatjuk, hogy minden igényt kielégítő megjelenítés jegyében vált közkinccsé az Egri Bazilikában. A hangzás minden változatában -i a pia- nótól a fortéig - érvényesült az egyén kimagasló minőségű értéke, lehetett az saját hangjának vagy hangszerének szólistája. A rézfúvósoknak különösen nagy szerepe volt, a trombiták három helyről is harsogtak a templomtérben. A Debreceni Filharmonikus Zenekar és a Debreceni Kodály Kórus (karigazgató: Kamp Salamon) olasz karmester, Massimo Niccolai vezényletével szólaltatta meg a művet, ugyancsak olasz énekesek — Maria Billeri, Lucia Scian- nimancio, Giovanni Pentasug- lia, Duccio dal Monte - csodálatos közreműködésével. Nem csupán nemes gesztusként szólt a kilencvenper- ces szellemi, de egyben fizikai energiát is követelő előadás végén hosszasan a vastaps, és jutott szerephez az addig szinte mozdulatlanul figyelő közönség. A mindenkor hálás egri publikumnak szívből volt emelkedett a hangulata, az arcok ragyogása jelezte: felejthetetlen ajándékot kaptak az igényes zenebarátok. Olyat, aminek hallatán nemes érzelmekben töltődtek, amit sokáig lehet majd szép emlékeik között felidézni. A helyén hangzott el ez a mű, időben és térben egyaránt. Az elmúlás havában, a halottak napi temetőjárás utáni estén, és közvetlenül az Isten oltára előtt. Mindennapos érzéseink zsongtak együtt fejünkben. A meghittség és a bizakodás, a dinamikus keménység, a szelíd lágyság foglalta keretbe ezt az emlékezetes zenei programot, ami még sokaknak lehetett volna sajátja, a humanizmust egyre inkább száműző rászorultságban. Ilyen muzsikát gyakrabban hallgatni: segítség lenne világias gondjaink rengetegében ösvényre lelni: Gyógyírként hatna hiába „nyalogatott” sebeinkre. Talán még szeretni is jobban tudnánk egymást, felismernénk tartalmában, hogy mit jelent a rohanásban: megállni és átszellemülni. A hét tételes mű elhangzása előtt történeti bevezetőt, valamint zenei ismertetőt Szepesi György mondott - jól megválasztott terjedelemben. Fesztbaum Béla Gyermekbarátibb környezetben... SKjfzubjektív OLVASOM VALAHOL, hogy amíg a ’60-70-es évek tizenévesei negyedének sem volt hazánkban különszobája, a ’80-as évek közepe óta bekövetkezett változások eredményeként a ’90-es esztendőkben már közelfelüknek megvan. Egyik kézzelfogható bizonyítéka ez annak, hogy napjainkban jóval komfortosabb környezetben élnek a családokban nevelkedő fiatalok, mint korábban. Az előzőeknél gyermekbarátibb körülmények között fejlődnek. Nem tudom, hogy tényleg így van-e, de a puszta kényelemért irigyked- hetem már a kisebb hányadra is, amelyből annak idején a koromnál fogva kimaradtam. Tinédzser társaimmal az én időmben jobbára az utóbb szerencsésebb 24 százaléktól is igencsak messze estünk még. Osztályunk főorvos-csemetéi egyikének-másikának ugyanúgy hiányzott a gyerekszobája, mint jómagámnak. Föltéve, ha a helyiséget nem nevezték velünk együtt — konyhának... Különösebben azonban nem éreztük a hiányát, mit sem zavart bennünket, ha a konyhában is olykor-olykor éppenséggel csak valamelyik széken - hokedlin — jutott hely a füzetnek, könyvnek, a tolltartó pedig netán a padlóra került tanulás közben. A tőlünk telhető sikerrel jutottunk előbbre, tisztességgel befejeztük így is az iskoláinkat. Nemigen vették észre rajtunk, hogy nélkülöztük a saját kuckót, s kimaradt a szülői nevelés otthon. Pedig velünk igazán keveset tudtak foglalkozni a családban, inkább csak ellestük, amit taníthattak is volna nekünk. Méltán meglep hát, amikor mostanság azt nem veszem észre, hogy ennek vagy annak a fiatalnak igenis volt, van gyerekszobája, s benne természetesen igazi íróasztala is. Méghozzá - biztosan - rengeteg könyvvel, kazettával körülötte. Jó néhányuknál pedig bizonyosan már a számítógép is része a mindennapi okításnak. Elég a húszon körülnéznem napi utazásaimon, hogy lássam, halljam, amit ifjaink jobb sorsuk ellenére sem kaptak meg családjaikban, s pótlásukra az iskola is kevésnek bizonyult, mutatkozik. Udvariatlanság, tiszteletlenség, trágárság, durvaság vesz körül az utcán is, hogy a sokfelé történő erőszakról, rablásról, gyilkosságról már ne beszéljek. Ez már akkor is visszatetsző, ha csupán néhányuk tartozik azok közé, akiknek megadatott a gyerekszoba jobb módja, öröme, a szülői nevelés előnye, az oktatási intézmény jobbító ráhatása. GYAKRAN NEM is értem, hogy hol itt a fejlődés... Gyóni Gyula HÍR(TELEN)KÉK... Karbantartás miatt előreláthatólag egy hónapig szünetel majd a Parlament külső díszkivilágítása. Tartja a mondás: nem a külcsín számít, hanem a belbecs... * Februárra várható, hogy Michael Jackson apa lesz, s - mint hírlik - ebből az alkalomból a világhírű énekes a keresztelő lebonyolítására magát II. János Pál pápát kérte fel. Jó, hogy nemkeresztpapának... * Lopott kocsi is van aközött a harminchét autó között, amelyet a Budapesti Rendőr-főkapitányság hosszas tárolás és a jogos tulajdonos sikertelen kutatása után használatba vett. így lesz rablóit autóból pandúrkocsi... * Németországban többféle ízben, zselé formájában, kenhető sört hoztak forgalomba. Lám, nekik van mit kenniük a kenyérre...! * Enyhe télre számíthatunk - tartja az előrejelzés. Főként, ha az életszínvonal miatt felforrósodik a levegő... * Hajójának tőkesúly-problémája miatt visszafordulni kényszerült a tengeri versenyen a magányos vitorlás. Fa Nándor. Azzal, hogy: javítsd a tőkét, ne siránkozz...! ■ (szilvás)
