Heves Megyei Hírlap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-16 / 268. szám

I Télváró a jó palócok földjén Bodonyban már a búcsú se igazi Bodonyban emberemlékezet óta az egyik legnagyobb esemény a búcsú. Eljárt ide valamikor mindenki a környékről. Hazalá­togattak a messzire került családtagok, ünnepeltek ezen a na­pon a jó atyafiak. Azt mondják a faluban, hogy az idén először gyenge volt a búcsú. Kevesen jöttek el, alig volt mozgás, s a vá­sárijából sem gazdagodtak meg a bazárosok. Ez bizony nem kevesebbet jelez, mint hogy a szorgos népű falvacska is beállt a szűkölködő települések sorába. Mára nemcsak a megélhetés je­lent gondot sok családnak, de attól is tartanak, hogy az elöre­gedett palócfalu szép lassan el is néptelenedik. A legutóbbi népszámláláskor még csaknem ezer lelket tartottak nyilván, ma azonban jó, ha nyolcszázan élik itt csendes hétköznapjaikat. Ez a folyamat - úgy tűnik - megál­líthatatlan. Hiszen elég a tava­lyi adatokat megemlíteni: az újévi misén a helyi plébános hatvanöt elhalálozásról, s mindössze 28 születésről tett említést. A helyi és a környékbeli üzemek, vállalatok jó része tönkrement az elmúlt években, így az aktív dolgozók jövedelem nélkül maradtak. Aki tehette, még időben felkerekedett a csa­ládjával, és máshová költözött. Aki maradt, az mára leginkább az emlékeiből él. Patai Károly vasalt fehér ingben, fekete zakóban ballag hazafelé, amikor ráköszönünk a verőfényes hétköznap délelőtt­jén.- A templomból jövök, a ke­resztanyám emlékére misézett a pap. Tősgyökeres bodonyi va­gyok, jól ismerem a falut. Hogy voltak-e itt szebb napok? Tudja Isten, én már csak úgy vagyok ezzel, hogy virágzó életünk soha nem volt. Dolgoztunk ál­landóan, hol a mezőgazdaság­ban, hol az iparban. Emlékszem olyan évekre, amikor kicsit job­ban ment, s a munkából meg lehetett élni, de ez nem sokáig tartott. Jómagam hatvannyolc éves vagyok, és azzal telnek a napjaim, hogy várom a postást a kicsi nyugdíjjal. Egyedül élek. A magányt megszoktam. Egyetlen örömöm, amikor a szomszédokkal elbeszélgethe­tek. Fejes Pálné közel a nyolcva­nadik évéhez szelíden nyug­tázza:- Az én koromban már csak az számít, hogy mennyire egészséges az ember. Ha visszatekintek az életemre, s az itt leélt éveimre, sok minden eszembe jut. A síró embe­rek a háború után, akiktől elvették a föl­det. Abban az időben 160 család kelt útra Bodony- ból a Dunán­túlra, hogy kenyeret ke­ressenek. A „maradék” itt próbálkozott, ahogy tudott. Pataki Károly: „Misét mon­dattam keresztanyámért” Patai Pálné: „A fiatalok már nem tudnak szőni. ” Egy kis parcellája, néhány jó­szága minden családnak van ma is. Ebből éldegélünk. Néhá­nyon visszakérték a földet, de meg is bánták. Nincs eszköz és erő a művelésre. Az én egyetlen vigaszom a gyerekeim és az unokáim. Egyetemre járnak, és nagyon szeretnek itt vakáci­ózni. Nekik ennyi maradt Bo- donyból. Kovács Józseffel is séta köz­ben találkozunk.- Látom, maguk újságírók. Fejes Pálné: „Az unokáim szeretnek itt vakációzni” Jó, hogy találkozunk. Nagyon kérem, írják meg, hogy elegünk van a parlamenti képviselő urakból, a politikusokból j s a kormánytagokból. Tönkretették az országot, földönfutóvá vál­tak az emberek. Én 54 évesen rokkantnyugdíjas vagyok, a fe­leségemmel élek elég keserve­sen. Kivettem ugyan egy hektár földet, de hiába, nem bírom művelni. A keserű párbeszéd után va­lóságos felüdülés a Hevesi Háziipari Szövetkezet helyi részlegébe benyitni. Ma dél­előtt két asszony ült a szövő­szék mellé. Tarisznyát és gaz­dagon díszített futót készítenek a kattogó eszvátán. Patai Pálné 23 éve dolgozik itt. Naponta két-három tarisznya készül el a keze alatt. Mondja, hogy a csa­ládban senki nem örökölte a kézimunka iránti vonzódást. Lánya és unokái már nem tud­nak szőni. Simon Andrásné. aki éppen baranyai motívumokat varázsol az anyagra, moso­lyogva jegyzi meg:-Ez nálunk sincs másként. A fiatalokat nem érdekli ez a munka. Pedig igény lenne rá. Ezeket a térítőkét is megveszik majd valahol. Nemrégiben pél­Kovács József: „Elegünk van a politikusokból” dául japán megrendelésre ké­szítettünk kötényeket. Az az igazság, hogy a legtöbb asz- szony otthon dolgozik. Délre hajlik az idő, amikor sétánk végére érünk. Bodony cséndes. Mozgalma­sabb, felhőtlenebb időszakokat is megértek az itt élő emberek. Olyan ez a falu a késő őszi nap­sütésben, mint a többi, pusztu­lásra ítélt társa. A látvány szívet szorongató. Valamikor két kéz­zel, verejtékezve építették az aprócska házakat, hogy otthont teremtsenek a családnak, netán az utódoknak. A tomácos, gyö­nyörű építmények közül egyre több marad a tél küszöbén la­katlanul, fűtetlenül. A remény is kevés, hogy ezekbe valaha újra élet költözik. Nem temetni jöttünk Bo- donyt, ahhoz ez a falu túl szép, és történelmében, hagyománya­iban túl gazdag, hogy az enyé­szeté legyen. November első napjaiban itt is felfénylett a temető. Re­ménykedünk, hogy mindig lesznek itt élők, akik a sírokat, s az azokba zárt titkokat megőr­zik, s méltóképpen továbbadják utódaiknak. Barta Katalin Bodony csendes Betűk és bitek könyvtári forradalma Az állomány, a technika mellett a könyvtár bővítésére is szükség lenne Egerben Keveseket tart fogva napjainkban a betű, az olvasás - ha hi­hetnénk a borúlátó jóslatoknak, a könyvtárak jövője megpe­csételődött. A mindennapi tények viszont ennek épp ellenkező­jéről győzik meg a látogatót. A modern idők forradalma nem feltétlenül söpri el, hanem még vonzóbbá teheti az intézménye­ket. A megye legnagyobb közkönyvtárának - ez az egri Bródy Sándor Könyvtár - vezetője, Engel Tibor sem engedi, hogy át­csapjon fejük felett az információs hullám. Tevékenységüket ugyanis épp ezt az áramlatot meglovagolva teszik hatéko­nyabbá.-A terület - az érdeklődés nagyságát tekintve - semmi­képpen sincs válságban. Erősö­dik a könyvtár információs központ szerepe. Nincs ellentét a hagyományos funkció - a ko­rábban alapvetőnek számító feladatok -, a beszerzés-közve­títés és az információs-techni­kai forradalom igényei között. Nálunk ’94—95-ben, egy év alatt húszezerrel nőtt az elvitt dokumentumok, ezerrel az ol­vasók, kétezerrel a látogatások száma, s ez a tendencia általá­ban jellemző az elmúlt idő­szakra. A rendszerváltás óta fo­lyamatos a növekedés. Ebben persze az egekbe szökő könyv­árak is jócskán szerepet játsza­nak. Az elmúlt nyolc évben nem egy kiadvány, dokumen­tum ára a kilencszeresére nőtt. A beszerzési keretünk ugyan­akkor 450 ezerről majd tíszere- sére, négymilló 200 ezerre emelkedett. Viszont mindennél beszédesebb: ezért kevesebb, mint feleannyi dokumentumot tudtunk csak vásárolni.-Nem túl biztató kilátá­sok...- írott dokumentumokra mindig lesz igény. A folyóirat­olvasóban például 240 kiad­vány hozzáférhető. Ennyit a Gu- tenberg-galaxis sokat emlege­tett végéről. Jól megfér egymás mellett a hagyomány és a mo­dem idő. Inkább a növekvő igény jelenthet gondot, nem pedig az érdektelenség. A ’80- as évek táján 6200-7800 köte­tet tudtunk vásárolni, ma há^ romezret. Ami okozhat olykor némi fennakadást: esetle'g több mint egy hónapot is kénytelen valaki várni egy-egy kereset­tebb példányra. Megpróbáljuk „kilőni” azokat a dokumentu­mokat, amelyek várhatóan majd keresettebbek lesznek, és ezekből többet beszerezni. Az állomány gyarapításánál tartani, sőt emelni akarjuk a je­lenlegi szintet, amely bizony eddig elég alacsony volt, az or­szágban a legalacsonyabb a megyei könyvtárak között. Ugyanakkor a technikai eszkö­zöket sem hanyagolhatjuk el. Megnőtt például a könnyű- és komolyzenei CD-k és a video­kazetták népszerűsége. A be­szerzésnél ugyanúgy járunk el, mint a takarékos hétköznapi vásárló: előjegyzéssel, esetleg utólag, féláron vesszük meg a kiadványokat.- Az információról elsők között a számítástechnika jut a felhasználó eszébe. Ezen a területen nagyon felpörögtek az események. Gyanítom, a könyvtár sem akar kima­radni ebből.- Három évvel ezelőtt építet­tük ki a belső számítógépes, úgynevezett Novell-hálózatun- kat.- A 13 terminállal egyelőre még nem teljes a hálózat, de egyre több minden kerül föl a szerverre. A kölcsönzés teljes anyagán kívül számos más adatbázist létesítünk. A zenei részlegnél ez már elkészült. Az integrált számítógépes program legújabb verzióját most, az év végén kapjuk meg. Legalább két évig tart majd a könyvtári állomány feldolgozása: „mind­össze’' 30 millió karaktert kell felvinni a rendszerre. Egyesekben fölvetődött:- ér­demes-e ilyen nagy program­nak nekivágni, hiszen ez a könyvtár történetének legna­gyobb vállalkozása. De a kor­szerű, sok szempontú visszake­resés, a legkülönbözőbb igé­nyeket kielégítő felhasználás mindenképpen megéri a mun­kát. Ez a jövő lehetősége, mert az írott és az audiovizuális do­kumentumokra, az adatbázi­sokra építve valódi információs központot szeretnénk kialakí­tani. A Soros-pályázaton 300 ezer forintot nyertünk e köz­hasznú információs központ megvalósítására. A fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban már működő centrum tapasztalatai nyomán, programja segítségé­vel építjük ki saját szolgáltatá­sunkat a szomszéd épületben. Ahol együtt lesz egy kis kézi­könyv-állomány, az informá­ciós bázis az általános és a helyi adatokkal, egészen a legele­mibb dolgokig. Például: a ket­tes számú orvosi körzet mikor fogad, ki az orvosa. így folya­matosan fejlesztve, bővítve az állományt, az új kérdések vagy a további igények alapján. Ugyanitt lesz az az öt gép is - az AgriaComputer jóvoltából -, melyeken mód nyílik majd az Internet-hozzáférésre. A Ma­távnak már át is utaltuk a pénzt a bérelt vonal kiépítéséért. Ta­lán november végén már fo­gadhatja a látogatókat. A fel­használók - most csak becsült összeget tudok mondani — 2-300 forintos óránkénti tarifá­ért vehetnék igénybe, ebből csupán a bekerülési költséget kívánjuk fedezni. Az elsők kö­zött leszünk a könyvtárak sorá­ban, akik az Internetet ennyire nyilvánossá teszik. Szeretnénk a középiskolás osztályoknak az elején egy bizonyos időt - húsz perc, fél óra - felajánlani, hogy tanóra keretében ismerkedjenek ezzel a lehetőséggel. A CD-ROM állományunk fejlesztése is fontos, hiszen a Magyar Nemzeti Bibliográfia szintén megtalálható ezen a hordozón. Könyves szempont­ból nagyon fontos a pályáza­tunk a Nemzeti Kulturális Alapból egy CD-ROM adatbá­zis-csomagra; 250 ezer forintos támogatás, 150 ezres saját erő­vel.- A könyvtár nevéből kike­rült a megyei jelző. Utal ez egyben valamilyen működési változásra is? — A városhoz való átkerülé- sünkkel semmilyen hátrány nem ért bennünket, ugyanakkor itt szigorúbban ítélik meg a bérhelyzetet. Az idén két év 13. havi fizetését kell kigazdálkod­nunk. Egyébként nincs okunk panaszra. A jövő évben viszont szeretnénk az állomány bővíté­sére még többet fordítani. Szá­mos pályázaton veszünk részt, munkatársaim jó kapcsolatot építettek ki a British Council- lal, a Francia Intézettel és a Goethe Intézettel, az idegen nyelvi könyvtár ennek köszön­hetően igen színvonalas. A Phi­lip Morris alapítványa éppen legutóbb a folyóirat-olvasóra adott 400 ezer forintot, koráb­ban egy másológépet szerez­tünk be a segítségükkel. Tehát, bár a megyei elneve­zés megszűnt, ugyanakkor a feladat maradt. A megyében működő közművelődési könyv­tárak hálózati központja to­vábbra is mi vagyunk, gondoz­zuk a területet, így ez a rend­szer nem esett szét. A könyvtári törvény előkészítése során volt ellentét a megyei könyvtár fel­adatait megtartani kívánók és azok között, akik szerint csak városi, települési könyvtárak kellenek. Ám ha megszűnne ez a funkció, nagyon sok könyvtár elsorvadna, mert kiesnének az önkormányzatok figyelméből. Viszont a fenntartói kötelezett­ségek pontos meghatározását még mindig egy kicsit hiányo­lom a tervezetből. Az önkor­Engel Tibor könyvtárvezető mányzat könyvtárat tart fönn - szól a rendelkezés, de arról nem, hogy hol, miként, netalán egy szekrényben, s lakosonként mennyit köteles ilyen célra for­dítani? Nálunk megyei átlagban talán még az ötvenforintos évi ráfordítást sem éri el ez az ösz- szeg. A könyvtár szerepe tehát stabil, van létjogosultsága, a 19-21 százalékos látogatottsági arány kifejezetten jónak számít. A legkisebb településeken mu­tatkozik ugyan némi csökkenés, de a városokban évek óta lát­ványos fejlődés tapasztalható. Hiszen egy mozijegy áráért egész évben igénybe lehet venni a szolgáltatásokat, nálunk éppen januártól nő száz forint­ról 300-ra a beiratkozási díj. Még mindig jelképes összeg, ilyen alacsony tarifa kevés me­gyei intézményben létezik.- Az egri könyvtárnak rég­óta jellemzője a helyszűke, érdemes-e, lehet-e napjaink­ban nagyobb térről álmo­dozni?-A Kossuth utcai műemlék épület nyújtotta lehetőség beha­tárolt, az ezen a kereten belül lehetséges megoldásokat már jórészt kihasználtuk. Ugyanak­kor - az alapfeládatáinkon kí­vül - annyi mindenre kellene a nagyobb tér. Kiállíthatnánk a gazdag helyismereti anyaga­inkból aprónyomtatványokat, gyászjelentéseket, képeslapo­kat, fotókat, fényképeket, térké­peket, régi plakátokat, mert ez a kincs most mind elzárva talál­ható, csak a tudatos kereső bukkanhat rájuk. Megjegyzem: a könyvtár hagyományos kiállí­tási elvén is változtattunk. Ko­rábban a nevesebb alkotók hosszabb tárlatainak adtunk he­lyet, most inkább a különböző műfajok sokféle, változatos ki­állítójának biztosítunk megje­lenést, igaz, rövidebb ideig. Látható: az igény él a tágabb környezet iránt, viszont térnye­résre egyedül a kertmozi felé kínálkozik mód, és ez már a te­rületrendezési tervben is szere­pel. Mostani helyünk 829 négy­zetméter, a városban hat helyen működünk a raktárainkkal együtt, és ez bizony nem túl gazdaságos. Ha megvalósul az Egészségház utcai fejlesztés, akkor együtt összesen 3200 négyzetméteren tudnánk dol­gozni, így minden részlegünket ide telepíthetnénk. Nemzetközi normák szerint egyébként egy ilyen városnak úgy 2500-2600 négyzetméter lenne az ideális nagyság, de mivel mi hálózati feladatokat is ellátunk, a 3200 minden szempontból megfe­lelne. A pénzért persze lobbyzni kell majd a miniszté­riumoknál, ráadásul a könyvtár épülete egyelőre még egyházi tulajdon. Természetben nem nyújtottak be rá igényt, az ál­lam és az egyház megállapo­dása alapján rendezik a kárpót­lás összegét, ami szintén nem egy-két hónap. Amennyiben a városnak si­kerül megszereznie a tulajdon­jogot, el lehet majd indítani minden további tervezést. Re­mélem, az új könyvtári rész alapkőletétele belefér még öt­éves megbízatásom idejébe... 5 ; Kovács János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents