Heves Megyei Hírlap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-16 / 268. szám

Rajeczky Benjámin - egri szemmel

Városunk nagy szülöttjére emlékezve, a közelmúltban kutatók és munkatársak előadásokon méltatták Rajeczky Benjámin életművét, és meleg szavakkal szóltak szerény, megnyerő egyéniségéről.

Munkássága - mint hallottuk - két nagyobb területre terjedt ki: a népzenére és az egyházi zenére. Mindkettőben maradandó értékű műveket alkotott, s ezek magas szintű elismeréseket, megbecsülést váltottak ki. Egykori ismerősei, tanítványai nagy szeretettel emlékeztek rá, és így vagyok ezzel én is, aki több évtizeden át, ha csak néhány alkalommal is, de munkatársa lehettem.

A háború előtt kezdtem meg szolgálatomat a Néprajzi Múzeumban, amelynek egyik osztályán, a Népzenetárban dolgozott. Pásztóról járt be Pestre, mert mint a ciszteri rend perjele, ragaszkodott a városhoz, annak sok száz éves múltat idéző hangulatához. Emellett a Mátra kékellő hegyei, a Zagyva völgye a maga palóc népével mindig otthont és baráti fogadtatást kínált neki.

Abban az időben a Györffy Istvántól kapott témámon, doktori értekezésemen dolgoztam: három palóc falu életkori szokásaihoz gyűjtöttem adatokat. A házasságkötés eseményeihez, szertartásaihoz dalok, énekek is kapcsolódtak: rátaláltam közöttük egy archaikus színezetű anyagra, egy menyasz- szonysiratóra. Hosszú lakodalmas ének volt ez, amit a menyasszony barátnői, „lánypajtásai” adtak elő a lányos ház udvarán. A több szakaszból álló ének úgy hatott, mint egy hajdani szertartás emléke abból az időből, amikor egyházi személy még nem vett részt az esküvőn. (Ezt csak a Tridenti zsinat tette

kötelezővé a 16. században.) A varbói menyasszonysirató általam gyűjtött szövegének dallamát 1940-ben Rajeczky Benjámin jegyezte le, s így jelent meg később a Magyar Népzene Tárában, majd az én könyvemben, amit a palóc lakodalmasról írtam.

Ez a rövid ideig tartó együttműködés adott alkalmat arra, hogy megismerkedjem vele. Már az első találkozáskor közel kerültem hozzá, mert kiderült, hogy egri vagyok. Úgy éreztem, földijének tekint, akit a 16 éves korkülönbség ellenére barátságába fogadott. Elmondta, hogy Egerben, a Kertész utcában született, apja géplakatos volt, és a ciszterek gimnáziuma neveltje, náluk is érettségizett. Amikor belépett e rendbe, elkerült a városból, de mindig otthonának tekintette Egert, és figyelemmel kísérte az iskola, a ciszter alma mater sorsát, eseményeit.

Egerbe kerülve a múzeumhoz, folytattam néprajzi kutatásaimat, s ezek újra kapcsolatba hoztak vele. Felsötárkány község lakodalmi szokásairól írt tanulmányom népdalait felkérésemre ugyancsak ő kottázta le, amit a szülőhelynek és a palóc tájnak kijáró szeretettel, megbecsüléssel végzett el (1955). A velem folytatott közös munka után még visszajárt ebbe a faluba népzenét gyűjteni, s amint Tari Lujza előadásából hallottuk, ez a tárkányi gyűjtése életművén belül egy kisebb önálló fejezetet képez.

Amikor megindítottuk a palóc néprajzi csoport szélesebb körű kutatását (1968), terveink iránt Rajeczky Benjámin is érdeklődött, tanácsokkal látott el bennünket. A népzenei vizsgálatokat azonban nem tudta vállalni, talán azért, mert a számításba vett 20 településen a helyszíni kutatások már fiatalabb szervezetet igényeltek. Ezért ő ajánlotta nekünk Borsai Ilonát, aki.bár elvégezte a reá kiszabott feladatot, a könyv megjelenése előtt örök nyugalomra tért.

Utolsó kapcsolatunk már posztumusz jellegű volt.

Mintegy két éve a Magyar Néprajzi Társaság vezetősége elhatározta, hogy Rajeczky emlékének kőtáblát állít Egerben. Megbízásuk alapján ennek a helyét kellett megkeresnem. Úgy gondolták, hogy a tábla a szülőházra kerüljön, de ehhez meg kellett keresni magát az épületet.

Az 1901-es szülőház címét sikerült ugyan megtalálnom, de a helyszínen kiderült, hogy a házak és telkek átszámozása, némelyikük lebontása miatt erre már nincs lehetőség. Javasoltam ezért, hogy az emléktábla helyét az egykori (és mai) ciszter gimnáziumban kell megkeresni. Ide járt nyolc évig, mint diák, itt kötelezte el magát Isten szolgálatára azzal, hogy belépett a rendbe, aminek haláláig hűséges tagja maradt.

Ez az egyszerű emléktábla megörökíti és hirdeti Rajeczky Benjámin nevét, aki példakép lehet korunk diákja és tanára számára. Egyike volt azoknak a paptanároknak, akik az egyházi szolgálat és az oktató-nevelő munka mellett a tudományt is magas szinten tudták művelni.

Bakó Ferenc

Egri alapítvány: Pro Studium

Napjainkban csak a magas szintű és korszerű tudással rendelkező, nyelveket beszélő szakemberek képesek az európai követelményeknek megfelelni. A Pro Studium Közéleti Alapítvány azzal a céllal jött létre, hogy segítse a tökéletes és a korszerű szaktudás elsajátítását - tájékoztatta lapunkat Prokay Béla egri alapító.

Támogatni kívánják azokat a pedagógusokat, önkormányzati dolgozókat, pénzügyi szakembereket, orvosokat és mérnököket, akik magyarországi vagy külföldi egyetemeken tanulnak, illetve továbbképzésen vesznek részt, illetve szeretnének részt venni. A kuratórium pályázat révén egy-egy fő tanulását ösztöndíjjal kívánja segíteni.

Céljaik között szerepel egy-egy elsős, másodikos, harmadikos és negyedikes középiskolás, valamint kiemelkedő tanulmányi eredményt elérő, anyagi segítségre szoruló egyetemista és főiskolás tanulmányainak támogatása is.

„Egerben avattak költővé, akkoriban itt voltunk kirándulni...”

„Szeretem felemelni a szívüket, szárnyalni látni őket...”

Varázslóval beszélgettem

Gyurkovics Tibor vall magáról, a barátságról, a szerelemről, a darabjáról

Boldog ember lehet Gyurkovics Tibor, ha nappal is olyan színes álmok, képek repítik szárnyukon, amelyekben beszélt. A József Attila-, IBBY-, Bölöni- és Kossuth-díjas művészről nem mondhatom, hogy csukott szemmel jár, s éli magának való életét. Eredeti szakmája gyógypedagógus-pszichológus. Emberismeretre vallanak gyógyításban eltöltött évei. Hogy mégis költő, s író lett?- Gyermekkorom óta költőnek tudtam, s vallottam magamat - mondja. - Költői módon élem életemet, lírai alkat vagyok. Álomszerű világban élek, olyan képekben, mint Gulácsy festményei.- Hogyan érzi költőiségét?- Elvarázsolom a világot, és újrateremtem. Eletet lehelek belé a költészetemmel. Csillagokat rakok az égre.- Mégis mindig az ember a témája, az emberekről ír.- Nem izgatnak a technikai titkok felfedezései, a legérdekesebb számomra az ember. Az a titok. Felfedezésére két út van: a barátság és a szerelem. A szerelem olyan, mint egy robbanás, atomkataklizma, amely szétveti az egyéniséget, s csodás fénnyel világítja be az ember éjszakáit. A barátság? Az egy hosszútávfutás. Nagy szívvel áldott meg engem az Isten, nagyon tudok szeretni, de ezt a szeretetet vissza is kapom. Mint a teniszjátékban.-Árulja el, milyen barátai vannak?- Sok barátom van, akikben az állhatatosságot, a jellemet,

a diszkréciót becsülöm, és ők is viszont. A költő, Tóth Árpád szerint lélektől lélekig el lehet találni. Igyekszem mindent megadni azoknak, akik velem vannak, hogy jól érezzék magukat. Ez a szenvedélyem. Napi 10-15 telefonhívást kapok, megkérnek erre- arra. Ámolyan házi Jézus Krisztus vagyok... A múltkorában beszélgettem egy 50 éves főorvos asszonnyal, aki elkeseredetten ült a munkahelyén, s azon morfondírozott, hogy még mindig csak itt tart. Beszélgettünk. Mielőtt elmentem, azt mondta: „Bejöhetne időnként, amikor itt van, fölragyog a szoba." Szeretem felemelni a szívüket, szárnyalni látni őket, mint Chagall képén a Hegedűst.- A Kutyakomédia című darabja, melyet az egri színházban próbálnak, a nagykutya és a kiskutya önzetlenségéről, egymás segítéséről, a jóban- rosszban való kitartás megpróbáltatásairól szól. Kikről mintázta meg a szereplőket?- Nem tudnám megmondani. Élvezetből írtam, gyönyörködtettek. Amikor versek

lopóztak bele, arra gondoltam, legyen ez egy zenés darab... Egyébként mindig szimpatizáltam ezzel a várossal, a Gárdonyi Géza Színházzal.

Tudja maga, hogy Egerben avattak költővé? A háború után voltunk itt kirándulni. Én nagyon félénk gyerek voltam, akkor viszont jól beszívtam, így aztán felbátorodtam. Verseket írtam, s a tanárom, aki nagyon szeretett, biztatott, hogy olvassam fel őket. Zuhogott az eső, a tintával írt sorok elmosódtak. Olyan volt, mintha könny lepte volna el az iratot. Hát így debütáltam, mint költő. Düledezve, ingadozva. S lám, most visszatértem a tett színhelyére...- Valójában költőnek tartja magát, vagy írónak?- A szenvedés a foglalkozásom, az érzékenység. Bőr nélkül, az idegekre megy a játék. Ez adottság. A nőkben van meg.- Maga nagyon szereti a nőket...- A költő legrokonabb embere a nő. Hasonló érzékenységük van, mint nekem. Biológiájuknál fogva bizonytalan az idegállapotuk. A hisztériás nőket szeretem. Nem tudok velük bánni, az Isten se tud. Arra születtek, hogy inspirálják az embert, hogy szálljunk velük. A nők nélkülözhetetlenek.

Császi Erzsébet

\

\

»

I

GYÓNI GYULA:

Tarisznya egy fejfa alatt

T

udta, hogy a trubadúrok kora rég lejárt, a tőle sokkal fiatalabbaktól is nevetséges, ha megpróbálják visszahozni. Ő pedig már igencsak megette a kenyere javát, jócskán nagypapa. Mégis eszébe jutott olykorolykor a lant, parányi műhelyében dalra fakadt a lelke. A fűrész sajátos zenéje, a pattogó forgácsok mellett gonddal formált szép szavak, mondatok szöktek elő belőle.

Soha nem kötötte csokorba őket, szálanként őrizte e virágokat a szívében. Úgy volt az övé . mind, hogy ki sem mondta, le sem írta, amit gondolt élete első nagy, talán mindmáig páratlan szerelméről. így együtt maradhatott vele évtizedekkel azután is, hogy szétváltak, s messzire ágaztak útjaik.

Asztalosember kezében nem is lírára való a ceruza.

Deszkára, lécre húzott vele egy-egy csíkot inkább, amikor kellett. Csak tervezgette, hogy valamikor azért papírra is veti, ami benne arról a régi lányról született, amikor csupán szerszámai között telt az idő, s pihenése alatt a csönd rászakadt.

Öregedvén, különösen sokat foglalkozott az emlékeivel, amikor nem zavarták, egyedül volt az udvar végén, távol a háztól. Mindenféle előszökött a múltjából, ősök, rokonok, barátok, ismerősök körül forogtak gondolatai, de a legtöbbször bájos iskolatársát idézték. S idővel ő lett az egyetlen, akiről gyakran még álmodott is...

Talán mert úgy érezte, hogy adósa maradt a magyarázattal, amit az a lány évekig hasztalan várt tőle. S a vallomással is, amire igazán számított. Nem tudja, sohasem volt képes megmagyarázni ömmagának, hogy miért tette így, de ez is, az is mindig elmaradt.

Az esztendők múlásával mind jobban nyomasztotta az érthetetlen tartozás súlya. Újra meg újra nekirugaszkodott, hogy elmondja: valójában

mindig is tetszett neki, szerette, s el nem feledte mostanáig. Ám megannyiszor elakadt szándékában, képtelennek bizonyult a helyzet tisztázására. Mígnem csak rászánta magát, s versbe kezdte foglalni, amit idáig halogatott.

Nehezen alakultak a szavak, sorok, rengeteget javított rajtuk, s olvasott is hozzájuk, hogy tökéletesek legyenek. Nemcsak beleizzadt erőlködésébe, hanem bele is pirult. Röstelkedett, hogy avatatlanul, idős fejjel olyanra adta a fejét, amit igazából nem tanult, s még kevésbé gyakorolt. Hiszen más az ő kenyere. Kérges tenyere egyebekhez

szokott, görbe ujjai a szerszámhoz simulnak engedelmesebben.

Nem számolta, hogy hányadik változatra sikeredett a verse olyasfélére, amit kívánt, szeretett volna, de nagy sokára azért elkészült egyszer. S hogy végre túl lett rajta, elküldte távoli közös barátjukhoz, aki előtt némely kvaterkázáskor párszor óhatatlanul előhozta parázsló érzelmeit is a lányról. Azaz hogy a közben több- gyermekessé vált férjes asz- szonyról. Megkérte, adja át a hajdani kedvesnek. S postása lett a megkésett üzenetnek.

Barátja előtt sem titkolta, hogy választ vár a küldeményre. Ám egyikük sem sürgette ezt, az időre bízták.

Váratlanul kapta a hírt az asszony hirtelen haláláról. Telefonon érkezett a másfajta üzenet, elcsukló hangon közölte - hogyan, hogyan nem?- ismeretlenül az egyik árva a megrendítő, lesújtó eseményt. S vigasztalásul mindjárt hozzátette: tudott a versről. Látta, olvasta, édesanyjával együtt meg is könnyezte...

Többet nem tudott meg.

Csak találgatta, hogy mit takarnak azok a könnyek, a keserűség vagy a megbocsátás szülte-e azokat. Az utóbbit igyekezett azért elfogadni, mert jól ismerte a lányt. Idegen volt számára a gyűlölködés. Ha a családja miatt nem is adott többé hangot ifjúkori érzelmeinek, talán önmagának sem merte bevallani, hogy hajdani megítélése változatlan- valahol benn, a szíve legmélyén biztosan őrizgette ő is, ami közös volt- az életükben egykor. S haláláig aligha feledte.

Távol maradt a temetésről, akkor ment ki a sírhoz, amikor már elhervadtak rajta a koszorúk, leszedték a hantról az utolsó száraz virágót is.

Nem vitt friss csokrot he- : lyettük, gyertyát sem gyújtott. Parányi csomagot vett elő a | zsebéből. Szétbontotta a se- | lyempapírt, kiemelte belőle | egykori ballagási kis tarisz- nyáját, amire még a lány hí- mezte a kettejük nevét.

Idáig őrizgette a benne lévő apróka pogácsával, amit az ajándékozó sütött belé. Mellette volt egy lyukas kétfillé- res, meg a csöppnyi fokos is, hogy teljesebb legyen a jelké- ( pes útravaló az iskola után.

ártotta őket egy dara- ■ big a tenyerében, s az 1 ajkához emelte a féltőn vigyázott kedves, becses re- likviákat. Majd a fejfa tö- ! vénél földdel bekaparta az egészet.

Hadd könnyítse, ha tudja, azt a másik utat, valahol...

Mnef líónvolmpepn vácárnlhat pnrrpHmpnnvpl is