Heves Megyei Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-26 / 250. szám

1100 esztendő okító üzenete (14.) Közel kerülve a haláltánchoz A deáki tett perspektívát adott, szinte törvényszerűen szülte azt a fellendülést, amelyet olyan régen várt a nemzet. Más kérdés az, hogy az erő­södő kapitalizmus egyre va­dabb vonásai is jelentkeztek, méghozzá mind markánsabban. Hozzájárult ehhez az osztrák vezetésű Monarchia léte. A „birodalom” túl kicsi volt ahhoz, hogy önállóan boldoguljon az európai politikai ta­bellán, így aztán szö­vetséges után nézett. Meg is lelte a német császárságban. Innen kezdődtek - legalábbis számunkra — az egyre súlyosbodó bajok. A tőke természeté­ből fakad, hogy a rákos kór sebességével sze­retné sokszorozni ön­magát, észre sem véve, hogy beteges burjánzá­sával - hosszabb távon - önmagát is likvidálja. A tisztességes mó­don meggazdagodott gyáriparos réteghez csatlakoz­tak az újonnan felemelkedettek, a különböző üzleti fortélyok révén megtollasodottak, s ezek már nem ismertek sem mérté­ket, sem határt. Ebből következően az esz­közökben sem válogattak. Ki­zárólag azokra voksoltak, ame­lyek a legtöbb profitot hozták. Ebben az atmoszférában egyre magányosabbaknak, ki- szorítottabbaknak érezték ma­gukat mindazok, akik hittek va­lamiféle tisztességben, etiká­ban. Elég csak Vajda Jánosra, az egyedüllét poétájára gondolni, aki' sehogy sem tudott megbé­kélni az 1876 után építkező tár­sadalommal, illetve annak mind bántóbb torzulásaival. Alkatából fakadóan kemé­nyen ostorozta a haszonlesők világát, hangsúlyozva különál­lását, idegenségét, ösztönös óhaját egyfajta transzcendentá­lis, kozmikus tisztaság iránt. Néhányan megértették, de a pénz szférájában a nevéről sem hallottak. Ott csak a sokszorozódás, a minél gyorsabb hatványozódás volt a cél. A század végére a lákosság mind kínkeservesebben viselte el a tengernyi negatívumot. Nem véletlen, hogy az izmo­sodó új osztály, a munkásság eredményesen szervezkedett, s olykor meglelte az összhangot az agrárproletárok hadával is. Ebben az émelyítően fülledt légkörben furán hatottak a há­nyaveti, a csak a látszatra adó, a svihákságban jeleskedő dzsent­rik. Ki emlékezett már 1848^19 IV. Károly, az utolsó Habsburg-király hőseire, azokra, akik aggokká válva koldultak, hiszen a sors a perifériára vetette őket, s legfel­jebb csak néhányukra volt szükség az egyre ritkuló, s mindinkább tartalmatlanná váló díszünnepségeken. Ugye, mennyire ismerős a helyzet? Némi különbség le­számításával ugyanaz, mint a mai. Legfeljebb a csalók, a szem­fényvesztők, a gátlástalan ha­ramiák neve és funkciója válto­zott, a lényeg azonban nem. Az emberek széles rétege szembesült a kizsákmányolás ridegségével, így aztán nem csoda, hogy valamiféle kiutat keresett. Eleinte csak bizonyta­lankodva, tétován, meg-meg- torpanva, később azonban jóval határozottabban. A problémákat csak súlyos­bították a fenti fiaskók, a par­lamenti üresjáratok. Mint jele­nünkben. Mégis érdemes összehasonlí­tani a két szituációt. Akkor csak az ülésteremben csaptak össze a fékezhetetlennek tűnő indula­tok. A szünetekben, illetve az esti kártyapartikon viszont a kor­mánypártiak és az ellenzékiek teljes egyetértésben élvezték á hétköznapok ezernyi örömét. Éppúgy nem törődve a sanyar- gatottakkal, a nyomorra rendel­tekkel, mint azt ma teszik kései utódaik. Ez a felelőtlenség némi ci­nizmusból is fakadhatott, hi­szen a képviselők közül többen döbbenhettek rá arra, hogy a távlati csődre voksoltak, ami­kor Vilmos császár szekerének nyomába szegődtek. Valószínű­leg .áthatotta őket a minden mindegy, az utánam az özönvíz han­gulata. Marx és Engels - ezernyi tévedésük elle­nére is - precízen ele­mezték a tőke termé­szetrajzát, s követőjük, a valószínűleg német ügynök, Uljanov, akit Lenin néven emlege­tünk, továbbvitte nézet­rendszerüket, s egyálta­lán nem humánus szán­dékoktól vezérelve egy új totalitárius. állam megteremtéséhez kez­dett. Okosságát az iga­zolja, hogy kizárólag a realitásokra épített, s arra is képes volt, hogy tovább lásson az orránál, azaz meg­sejtse a jövő esélyeit. Tisztában volt azzal, hogy a milliók - éppen hiszékenysé­gükből fakadóan - keményen átverhetők. Ezért hadba vetette a kommunista-szocialista esz­mekört. Őt és gárdáját nem za­varta az, hogy céljaiknak semmi köze e nemes töltésű hi­edelmekhez. Ravaszdi játékba fogtak, amelyért - kizárólag számítás­ból - áldozatokat is hoztak ab­ban a reményben, hogy arról a termővé lombosodott fáról ők szakítják majd le az ízletes gyümölcsöket. Ügyesen számítottak, mert másutt mindenütt felforrósod­tak a szenvedélyek. Azok, ame­lyeket épp olyan lelkiismeret­lenül használtak ki a pénzmáni- ákusok, mint a későbbi bolse­vikok. Ebben a tragikus komédiá­ban mellékszerep jutott nekünk. Abból a körből is a vesztesek­nek járó, a legelőnytelenebb megbízatás, amelyért iszonya­tosan drága árat fizettünk: fiatal életeket. Tizen-huszonéves ifjak százezrei vesztek ott a fronto­kon. Az első világháborús halál­táncban... Pécsi István 1956 októberének katonai eseményei Hevesben VÏÏÂC NOICTAMI imsiilltwt! NÉPÚJSÁG BIlOtlSfiCA tü * MÉGvtl UKtiSi IAPJ4 Rendkívül kiadás injK. nKTOnnii 11 MtlRUtThK \ Politikai IHxoffcú# határosat« ! Kádár Júuus rlvíáix a KV elsßlHknra derű Firn» «tvtârenl a PB full««-«telle idnőtitkári »»»«je utál A Mflffyoí Dűlfltiíófc Pártja Kltapi»»« Vezcttiaègé- niA Pólllthnl ÚtiottsíJfln na, IB5«. okKSIntr Sö'fat. túltett illésén Gnifl Broil elvtärsst felnu-ntcitr n K, V. clttf titkárt tlsilíégr átél A PolllSkii» BfaatM* helyett« Kádár Járt is elvárául bízta meg n K. V, cjsd titkári llBíhéggef. A Honvédelmi Miuitosiet* 1956. öktóher 25-i pwimicBn iltlvonali A* «dlouíc train Uni ferait ®kl4l»*f 23-ùn * «Hált«!« tcl- lellutJiailvft, hOJÍnti iSvÚTtivilan «MvWte* (ellett WC rd italéul népi JwfabnmtaK«, A n»Em «*irtiti<Jl>ere» )f*C(taH fa A *w»vjel kafanik « „któtior 7A4 b««ihtmn i>**atUcl«»wt UetylSUtak, nfailrojiyi- lottáfc * nftp Iránti Ntoá«ölíet. ErednrtMytBMi vCttaüiwilfk ■ Mrittkl lnti.wrtiîî» a puwlCtfalM. lomboliieiol «zenaMn. A lOilvi't Bárfai lüWfaRtfMCl cRyOK tilx(0RÍfaHák ílépl tillUt­JiÍeoii«*«c»*!i;m, bniry níjjtuuHeriattafc Untánál vfttbe* xziroalfak fal ja cUetifarnuHd»« *r«;et. atHfatfaSIc U kékfa épül Irtlöíkft menetét » fíjvirotanr Telje* éh*r*i|MHd « liiilíétat «llílAsfai. Slíiourfacirt fcJCMiu ki eépkiitserc*Bnli nniWeii kato- n&faimk fa a Bovjnt tttrtsatiknek, UWH * hnrrnkbau «faxt Voltén. UfcöéKé* óinknak, »Ulk ífalM»!' úlrfazUk « li»r<o*»Hin. BATA ISTVÁN voxíMaredes. HMívMrtml Mlnlutrr Heggel ma»* *,st utolsó clIeniovratlalHiér « so|»ortok felsiEámoláttát Budapesté« 'fi mu «g*eU JeleiltéídU * mlnlulcrtnoáe« nilívuleitfc eTEaiPBnyekc»ll»<n * JÍTOCALOIW J» Rf,vn AZ filÆLMI8ïiBaPRtJNTt»h A buáapeaíl enurtűi»«* liAtfaíxi» okWber íM-én. b Ole nupm a mecyo tMÜJetfai »« életalmer äzleltklma nwxixí felrfaárifa nőtt éwfauielt Es m felrésitlfa »«aljún ih. 1j»íi X5.ruci nem «karon, meri ineDoyltfaiiî éWoifc kán let élit n t-'WBZÉUT uktOxak mudetkeifaárr. Tíbb « U r»«an (ruítoi. 1M rqgiia bű, a korlátlan van iccéit Is a raRfarakban. Sûr ti AndriM, « FlXSJSßHT t (•iófa eJnieeiül*, H*»»1 ** íJiaaJui rolyaMÍn lifaiyKolti1 siátUtuMAli ** «WiijuMJOüI, iLojiy remeire BcmmUi'tn I •UFl4á8 «0 Jegyíl! a me*y© taJelelboc Oyllom-flse« » vi IMtiibUiittiiJ* Bífy kocáit «crxctt « ám eimUlftfaátu Sí-M fa 3l-«i AttOv deleexéi pedis ewfaz éje»»k* (1q4«o fa xrftltllottik bt é.lelintmrl a tolrakba, Ipfalelcpeltne, nyákba. A alliőripar áljet>u*ppat ilolgouvrt fa « melye iertl1 kívül »uiUrrwl xhrefae fa 130 máma KeitycrM rtAUUoii. A nml «»»'on a v/faétlS* m*t llUJfa«« tt-tolw mtite ratyML. 150 ináíss kenyér Bmlspíítueli A MiritTW kauyérciUUndJutk blalecttoiii» e ll a><cycl SiliJSparl Vétialat dotioiúl raé* tegnap eile «I roxUlk, iMiRy lí"« felól Ifio mis.ro Uetijervt aUtncli cr ctvohli ffivfanl clelooxfi tcsurűuiulc A klalill konyCT« UkJnaibMi mir ótnc»k imHln(tíji a ftívcitostei, tliiyítxU •meiijminií» a «nusipAXI »«untfaciknciv, akik ptidü urcik k ninakéxiyaét lovdbbenSortfafiion, Uűmí hűre tt tüttvel Ar tH«ittat raitWíiiií bamllliUt a reveire.« tHbli pa roéimyel fart, folyik cwnbou oktlxileJem a Kctrrt*« Mib bau küMketefl lOk «tfarűkesfaérc. «\a ctsí falenléa J iraknr érk**e(( % Ufarfil, He ai eUciiíotradalml lm levékcttjcaése mfalt «ank IsBreniMiiaMl klaírletre olt s Nemxatt Mó*«llit éa a faíbeestllbc «tlŐkó im (heil So kbWMck laorvőóésővo I e. iliiít onqRícfl munka megkeacifaű, Ma délben megjeleiilk a Szabad I MnaKl'fapei Jcfenyiacrű hollaalfa (ítélt mj tWOeo (Folytatás az október 22-i Ünnepi Magazinból) A fiatalok, miután a laktanyá­ban megreggeliztek, visszain­dultak Miskolcra. Délután 5 óra körül zömében ifjakból álló tömeg lepte el a város ut­cáit, a város lakossága nagy számban csatlakozott hozzá­juk. A tömeg Vesszen Geröl, Rákosinak kötelet! és Ruszkik, haza! jelszavakat kiabálva el­távolította a címereket és a csillagokat az épületekről, majd a laktanya elé vonult. Hogy pontosan miért mentek a laktanya elé, arra több magya­rázat is született. Egyesek sze­rint az ott fogva tartott mis­kolci fiatalokat akarták kisza­badítani, mások szerint a szov­jet emlékmű ledöntéséhez kér­tek harckocsikat. Eddigi isme­reteink szerint az utóbbi ma­gyarázat tűnik inkább elfo­gadhatónak. Nagyon valószínűnek lát­szik, hogy a helyőrségpa­rancsnok a tüntetők segítésére bocsátott egy harckocsit, melyből előzőleg a lőszert el­távolították, s ennek a harcko­csinak a segítségével ledöntöt- ték a szovjet emlékművet. Ezt követően a tömeg a Himnusz és a Szózat eléneklése után feloszlott. Az egyéb csoporto­sulásokat a városban járőröző harckocsizó szakasz felosz­latta, miközben nagyon vigyá­zott arra, hogy sebesülés vagy egyéb sérülés nem történjen. Nem is történt. De nemcsak Gyöngyösön forrósodtak fel az események, hanem más Heves megyei te­lepüléseken is. Szihálmon már ekkor forradalmi munkásta­nács alakult. Egerfarmoson, Mezőszemerén, Mezötárkány- ban szintén megkezdődött a vörös csillagok és a címerek eltávolítása, ami elsősorban az Ózdról hazatérő és a miskolci eseményeket személyesen megtapasztaló munkások kez­deményezésére történt. Fü­zesabonyban este a tüntetők ledöntötték a szovjet hősi em­lékművet. Tüntetés volt Hat­vanban is, ahol szintén a címe­reket és a vörös csillagokat tá­volították el az épületekről, majd ledöntötték a szovjet em­lékmű tetejét. Dolguk végez­tével a tüntetők 20.30 körül hazamentek. Atrocitásokra nem került sor. A hatvani ala­kulat nem avatkozott az ese­ményekbe. A 16.00 óra tájban kezdődött pétervásárai tünte­tés résztvevői szintén az ön­kényuralmi jelképeket távolí­tották el a község épületeiről, s elégették a pártház, valamint a járási kultűrház dekorációs anyagát. Az események azt látszanak igazolni, hogy a népharagot a szovjet hadsereg budapesti beavatkozása váltotta ki, hi­szen a szovjet vagy ahhoz kö­tődő szimbólumok eltávolítása után, a tüntetők szétoszlottak. Nem egy katonai, tanácsi vagy pártvezető később tagja lett a megalakult forradalmi testü­letnek. Komolyabb kilengésről a jelentések október 27-ig nem számolnak be. A tüntetések a régi hatalommal való szakítást demonstrálták, és utat nyitot­tak a forradalom szerveinek, a forradalmi tanácsok vagy munkástanácsok létrehozásá­nak. Kratochwill József Az utolsó esély Jól szituált idős hölgy álldogál tanácstalanul a szerkesztőség folyosóján. Kéri, segítsek neki. Munkát keres, valami takarítást, vagy bármit. Két éve meghalt a férje, egyedül él, s a tél beáll­tával képtelen megélni a nyugdíjából. Jönnek a magas számlák, s ha a rezsit az utolsó fillérig be­fizeti, már élelemre se futja. Könny gyűlik a sze­mébe, a szégyen, a tehetetlenség és a kiszolgálta­tottság könnyei. Jó szabású, elegáns kabátján, ápolt haján, gondozott kezén látszik, ilyen két­ségbeejtő helyzetben még nem volt. Azt tanácsolom, érdeklődjön a munkaadónk­nál, bár sejtem, hogy nincs sok esélye. A nemle­ges válasz nem is lepi meg igazán. Gépiesen köszön, kicsit erősebben markolja meg kézitáskája fülét, és megy tovább. Más hiva­talokba, akárhová. Kollégám azt mondja, fölösleges erről írni, mert ki tudja, hányán vannak ilyen helyzetben. Tudom, hogy igaza van. Mégis, mégis... Hall­gatni sem lehet. (barta) Kinek nassol a meseautós dáma? CSzubjektív SZÉLES KARIMÁJÚ ka lapja alatt puccos dáma ké- nyeskedik a luxusautó hátsó ülésén, pilótája mögött. Meg­éhezett a drága, enne valamit. Pontosabban: inkább csak nassolna - nyafogja -, de hir­telenjében nem is tudja, hogy mit kíván. A kötelességtudó gépkocsivezetőnek szeme sem rebben a nagysága óhaján, fe­lülmúlhatatlan figyelmesség­gel, egyetlen gombnyomásra desszertet tálal az ülésből ki­nyíló asztalkán. S mosolyog a kedves Artúr, amint a bájos asszony kedvesen csipeget... Jómagam számára csak té­véreklám. Van, akinek szemé­lyes, közvetlen, hogy úgy mondjam: gyakorlati élménye az iménti életkép. A fotelből nézve kétségkívül irigylésre méltó látvány. S nemcsak az édességet kéjelegve majszoló hölgy, hanem talán az előtte elégedetten dolgozó szolga is. Hiszen meglehet, hogy az ilyen kiszolgálásért fényesen megfizeti a gazda, s a kerese­téből lényegesen jobban élhet, mint akinek tévénézés közben megakad rajta is a szeme. Ha pedig tényleg így van, az sem lenne túlzás, ha éppenséggel vigyorogna az öreg cseléd. Akaratlanul is odafigyelek a képernyőre. Nem mondhat­nám azonban, hogy szórakoz­tat. Polgárosodó társadal­munkban is valahogy idegen még a számomra. Mármint a hirdetés. A tömegtájékoztatás nagyra becsült orgánuma, esz­köze kevésbé látszik a nagy többségben lévőkre emlékez­tetni. Ha vannak is már nagy- polgárok közöttünk, aligha ak­kora a számuk, hogy miattuk a sokakat inkább érdeklő témák­ról, akár csupán más hirdeté­sekről is, ide kellene irányítani a figyelmet. A kispolgárnak, meg a még kisebbnek, a szürke, csóró állampolgárnak egyelőre alighanem a desszert csak ügy dobozból, netán sta- nicliből is sok lenne. Autóra, akár csupán használt, ütött-ko- pott járgány vásárlására is leg­feljebb gondol. Legjobban azonban az dobogtatná meg a szívét, ha legalább a köznapi betevőt biztosítva látná. Abból jutna mindig elegendőhöz a családjával együtt, ami a leg­szükségesebb, amikor tényleg éhes. S dehogy vágyna arra, hogy gombnyomásra terüljön asztalkája! Főleg pedig annak örülne a jámbor, ha nem kellene ezért mosolyognia is urára. Az sem lenne különösebb baj, ha ép­pen rossz napja van mégis va­lami miatt, s ezért netán ború- sabb tekintettel teszi tisztes- séggel a dolgát. Ha királynak éppen nem is érezhetné magát Artúr, embernek mindenkép- pen. NO ÉS EZT az állapotot már reklámozni sem kellene! Gyóni Gyula _____________HÍR(TELKI\)KÉK... ______ M agyarországon - írja a francia L’Evenement du Jeudi című hetilap - egyre több fantomcég működik rég elhunyt személyek neve alatt. Micsoda paradicsomi állapotok...! * Jelcin és Lebegy politikai szövetsége - kommentálja a New York Times - kezdettől fogva kényszerű érdekházasság volt. A sarló, kalapács és nagyharang sem segített rajtuk... * Működőképes szervezetet kell felállítania a Magyar. Televízió Rt. új vezetőségének. Egyetlen Petákkal aligha megy,.. *’ A hevesi Eötvös József középiskolában az egyik nap elmaradt a tanítás, mert - mint a rendőrség kiderítette - négy diáklány rob­bantással fenyegette meg az intézményt. Ezek aztán a bombázó csajok...! * Az oregoni Aman Kudinow a napokban ittas állapotban megha­rapta a hivatalosan is a rendőrség állományába tartozó egyik nyomozókutyát, s ezért a tettéért akár öt év börtönt is kiszab­hatnak rá, Főként ha magas rangot viselt az érintett... ív/ilv;ío

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents