Heves Megyei Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-22 / 247. szám
Ünnepi Magazin A forradalom előzményei az egri főiskolán Az 1956. október 23-án kezdődő népfelkelésnek az egri főiskolán is voltak előzményei. Az ifjúság körében az 1950-ben megalakított és azóta folyamatosan működő DISZ-szervezet egyre inkább elvesztette tekintélyét a hallgatóság előtt, akiknek többsége valami újat keresett. E küzdelemben a fiatalság vezető egyéniségei a jelenleg Svédországban élő Skálicz Vince, az Ifjú Nevelő című lap szerkesztője, és Nagy Pál hallgató voltak. A főiskola ifjúságára, beleértve a DISZ tagságát is, jelentős hatással voltak a fővárosból már szeptember óta érkező hírek, ezenkívül az Irodalmi Újság bátor cikkei, valamint a Petőfi- köri viták. Az említetteknek alapvető szerepe volt abban, hogy az újért harcoló hallgatók 1956. október 22-én megalakították a Kossuth-kört. Miután Szegedről az egri főiskolára is eljutott a MEFESZ (Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége) megalakításának híre, s a DISZ ottani negligálása, az egri gyűlés középpontjába ezért az a kérdés került, hogy DISZ-szel vagy DISZ nélkül küzdjenek a ki-' bontakozásért, más szóval felmerült, hogy itt is meg kellene alakítani az eddigi csődöt mondott ifjúsági szervezet helyébe a MEFESZ helyi tagozatát. Szavazással döntöttek arról, hogy a DISZ vezetősége mondjon le. Hosszas vita folyt a nagygyűlésen az oktatásügyi miniszterhez intézett követelésekről is, melyet az ifjúság 12 pontban fogalmazott meg. Ebben - egyebek között - követelték, hogy az ifjúság hazafias nevelését helyezzék nemzeti alapokra, s ne csak emlegessék a magyar pedagógia haladó hagyományait, hanem a gyakorlatba is ültessék át azokat. Emeljék a módszertani órák színvonalát. Kérték a fakultatív nyelvoktatás azonnali megvalósítását a kötelező orosz nyelvi oktatás helyet. Követelték azt is, hogy a honvédelmi oktatás csak heti 2 órában történjen. Felvetették az államvizsgarendszer felülvizsgálásának szükségességét is. Javasolták, hogy csak pedagógiából és a szaktárgyakból kelljen államvizsgát tenni. Már a megalakítandó új ifjúsági szervezet feladatává tették, hogy harcoljon azért: nyilvánítsák a diákszállókat önálló gazdasági szervekké. Legyen ezeknek az ifjúság által választott önkormányzata. Követelték a titkos káderlap-rendszer felszámolását, à származási kategorizálás megszüntetését. Külön főiskolai menzát akartak, melynek napi normáját 15 forintban kérték megállapítani. Követelték, hogy március 15-ét nyilvánítsák munkaszüneti nappá. A főiskolások követeléseiket eljuttatták dr. Némedi Lajoshoz, az intézmény igazgatójához is. Erre ő írásbeli választ adott, amelyet közölt a Heves Megyei Népújság október 24-i száma.- Az ifjúság követeléseivel egészében egyetértek és egyetért a főiskola tanácsa is - mondta Némedi Lajos. - Mindenekelőtt egyetértek az ifjúság követeléseinek elvi alapjaival, a szocialista demokrácia megvalósítására irányuló törekvéssel. Véleményem szerint az ifjúság memorandumában nincs semmi, ami a párt júliusi politikájával és a népi demokrácia érdekeivel ellentétben állna. A memorandum megvalósításának módozatairól további tárgyalásokat látok szükségesnek. Van néhány olyan követelés is, amelyet a főiskola a maga hatáskörében nem tud megvalósítani, ezekről a minisztériummal kell majd tárgyalnunk. Egyetértünk azzal, hogy az ifjúsággal, mint politikailag és erkölcsileg egyenlő féllel tárgyaljunk. A főiskola lényegének tartjuk a tanárok és az ifjúság szövetségét, az igazi „univerzitás”-!. A kötelező óraszám csökkentését célozza az Oktatásügyi Minisztériumnak néhány, a közeli napokban megjelenő rendeleté (testnevelési órák fakultatívvá válnak, bevezetjük a fakultatív nyelvoktatást, a magyar párttörténet oktatását heti két órára csökkentjük). Rövidesen felülvizsgálják a honvédelmi órák számát és tematikáját. Az alkotmányban biztosított szervezkedési szabadság alapján a MEFESZ-t elismerjük a főiskolai ifjúság szervezetének. Helyes követelménynek tartjuk, hogy az ifjúság nevelését valóban nemzeti alapokra kell helyezni, felül kell vizsgálni az államvizsgarendszert, a diákotthonokban biztosítani kell az ifjúság öntevékenységét. Az ifjúság élelmezését véleményünk szerint is ki kell venni a Felsőmagyarországi Üzemélelmezési Vállalat kezéből. Az, hogy a főiskola ifjúsága külön ifjúsági szervezetet hoz létre, nem jelentheti a magyar ifjúság politikai és eszmei egységének megbontását. Az október 23-tól november 4-ig terjedő izgalmas napok főiskolai története külön cikket igényelne. Most befejezésül csak annyit, hogy november 4- ét a helyi intézményben is követte a paciftkáció, illetve a megtorlás, amelynek a főiskola vezetője egy darabig ellenállt, majd átmeneti letartóztatása, illetve megveretése után 1957 elejére ő is elfogadta az MSZMP ideiglenes intézőbizottságának 1956 december elején megfogalmazott, majd 1989-ig hivatalosként kezelt álláspontját, hogy Magyarországon, így Egerben is 1956. október 23-tól november 4-ig ellen- forradalom volt. Akik pedig nem hódoltak be - Balogh György, Bíró Lajos, Horváth Tibor, Mikus Gyula, Tőrös Károly, Langmár Ilona -, azokat az intézményből fe- gyelmileg eltávolították, majd egy részüket börtönbüntetéssel sújtották. Sőt 1959-ben, az 1956 őszi események után három évvel, a főiskola egyes akkori politikai vezetőinek bosszújaként Szőke- falvi-Nagy Zoltánt, Udvarhelyi Károlyt és Földi Pált fegyelmivel sújtották. Szecskó Károly 1956 októberének katonai eseményei Hevesben IM«. OKTOBER M. VABáBNAF NÉPÚJSÁG EGER VAK08 FORRADALMI NEMZETI TANÁCSÁNAK LATJA A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának felhívása I A KoMuth-rUM Jelenti U Arakor; szünetet. Utasítja a tégyverra erűket, b«*y «Mk akkor (Folytatás az október 19-i Magazinból) A megye többi települése viszonylag csendes volt. Mezőkövesdről viszont az a hír érkezett, hogy a repülőtér műszaki segédszolgálatos katonái és az ott dolgozó fe- gyencek elhagyták munkahelyüket, és a környéket járják. Éjfél körül öt teherautó érkezett Mezőkövesd felől Füzesabonyba, amelyek a vasútállomásnál álltak meg. Bementek a járási rendőrkapitányságra, és fegyvert kértek. A rendőrök azonban eldugták fegyvereiket, így csak két puska, amelyeket nem sikerült időben elrejteni, került a civilek kezébe. Ezután a teherautók egy része - miután két jármű időközben meghibásodott - továbbindult a főváros felé, miskolci fiatalokal megrakva. Budapestre akartak menni harcolni, de csak Hatvanig jutottak. Ott a hatvani zászlóalj - az időközben érkezett parancs értelmében - feltartóztatta és visszafordította őket. így kerültek később a gyöngyösi laktanyába. A mezőkövesdi forradalmi munkástanács küldöttei viszont a káli laktanyában jelentkeztek, fegyvert és lőszert követelve. Mivel a parancsnok úgy ítélte meg, hogy a mezőkövesdiek megengedhetetlenül viselkedtek - véleménye szerint ittasak voltak -, lefegyverezte a hangoskodókat. A fegyverek elvétele után derült ki, hogy azok a kápolnai rendőrségről származnak. Miután az öt gyakorlópuskát, négy karabélyt, két Mauser-puskát, két TT-pisztolyt, valamint a hozzájuk való lőszert elkobozták a küldöttektől, őrizetbe vették és az amnesztiarendeletig ott is tartották őket. Kálban 25-én este a község lakói fáklyás felvonulást rendeztek. A tüntetés fegyelmezetten zajlott, rendzavarás nem történt - jelentette a községben a rend fenntartására küldött raj parancsnoka. Este 8 órakor ugyancsak a káli alakulatot riasztották azzal, hogy Budapest felől lövöldöző fegyveres csoport tart Heves felé, segítséget kémek. Egy hadnagy 15 katonával és 20 hevesi nemzetőrrel Hevestől három kilométerre délnyugatra eltorlaszolta a Jászapátiba vezető utat. A várt lövöldözők nem mutatkoztak, helyettük hajnalban megjelent a torlasz mögött Füzesabony felől egy szovjet gépesített hadosztály, majd rövid várakozás után továbbindult Jászapáti felé. Ezután az útlezárást megszüntették és visszatértek körleteikbe. A Heves megyében állomásozó alakulatok jelentéseiből kiderül, hogy semmiféle utasítást nem kaptak felettes parancsnokaiktól, a személyi állomány a rádió, illetve a lakosságtól kapott hírek alapján az eseményekről élénk vitákat folytatott, eközben a forradalomtól a népfelkelésen át az ellenforradalomig mindenféle minősítés elhangzott, egyben azonban valamennyien megegyeztek: a népre nem lőnek, de az őrzésükre bízott objektumokat minden erejükkel megvédik. Október 26-án az egri üzemek már egyáltalán nem dolgoztak. Az emberek az utcán csoportokban vitatták az eseményeket, az újabb híreket várták, s ezek érkeztével a szemmel láthatóan növekvő tömeg hangulata egyre erősebben fordult a szovjetek és a kommunisták ellen. Rendkívüli esemény azonban a jelentések szerint nem történt. Este híre terjedt, hogy Mezőkövesd felől három, Miskolc felől pedig öt teherautónyi fegyveres közeledik a városhoz. A kiegészítő parancsnokság épületében védőállást elfoglaló tisztek a város délkeleti kijárata felől hallottak ugyan lövöldözést, de tudomásuk szerint katonai objektumot nem ért támadás. Hajnalban le is fújták a riadót. Október 26-a Gyöngyösön mutatkozott igen forrónak. Forrásaink arról számolnak be, hogy hajnali 5 órakor a város délnyugati bejáratát biztosító katonai egység parancsnoka jelezte a helyőrségparancsnoknak, hogy a Hatvanból visszafordított fiatalok gépkocsijai megérkeztek, majd a három teherautót bekísérték a laktanyába. A helyőrségparancsnok néhány tiszttársával együtt elbeszélgetett a zömében 18-20 év körüli miskolci fiatallal, és igyekezett meggyőzni őket, hogy nincs értelme a fővárosba menniük. ( Folytatjuk) Kratochwill József Soha meg nem szűnő reménységünk: Ifjú szívekben élni...! Az ’56-os forradalom 40. évfordulóján A világháború után városaink java része romhalmazzá vált. Több mint egymillió emberélet veszett oda. És ez a nemzet hozzálátott a lehetetlenhez: talpra állni és továbbélni. Hamarosan megjelent azonban egy mindenható együttes Moszkvából, és az is munkához látott. Százezreket hurcoltak el szovjet kényszermunkára, tízezreket űztek el otthonukból, megfosztva mindenüktől. További tízezreket kivégeztek, intemálótáborokba zsúfoltak össze bestiális körülmények között. És amikor a hatalom már szinte az állatnál is alacsonyabb sorba taszította a lakosságot, bohózati műsorrá züllesztette a bíróságokat, szemen köpve az egész társadalmat, akkor az ország népe eljutott a végső elkeseredésig, és teljesen váratlanul szembenézett az elnyomóival, félresöpörte az AVO janicsárjait, és azt mondta: ebből elég! Az elkeseredés 24 órán belül elszántsággá változott. Talpra ugrottak a rabszolgák százezrei, és többé meg nem hátráltak semmiféle golyózápor elöl. A zsarnokok pedig, feledve magasztalt bolsevik önérzetüket, menekültek, mint a patkányok. De nem ám a „munkásosztály” karjaiba, hanem kifelé az országból. Nem sokkal később a szégyenüket nem tudták megbocsátani másoknak, és saját hitványságukért álltak iszonyatos bosszút. Az ’56-os forradalom nem szomjazott vérre. Nem tört a hatalomra, nein versenyzett a hegemóniáért. Nem voltak pártszervezetei, ideológiái. Nem ígért Kánaánt és nem akart eltiporni másokat. A forradalom rendet akart, és meg is teremtette azt. Visszakövetelte a nemzet elrabolt függetlenségét az akkor lehetséges egyetlen módon: a zsarnokság megdöntésével és a zsarnokok elűzésével. És ezért a saját vérével fizetett, nem a másokéval. Ebben a forradalomban a magyar fiatalság ébredt tudatára erejének és hivatásának. A fiatal munkás, a proli, a tanuló- ifjúság, a porig alázott polgárság, a kisember. A forradalom a hazaszeretet és a semmitől vissza nem hátráló bátorság müve volt. A maga bámulatos egyszerűségében és példamutató tisztességében. 1956 új életminőséget és életszemléletet teremtett meg néhány nap alatt. Győzelemre vitt egy hitvallást. Azt, hogy a zsarnokságnak el kell buknia, akármilyen erőhatalom áll is mögötte. Azt, hogy egy évezrede összeforrott nemzetet sanyargatni és megalázni lehetséges, akár nemzedékeken át is, de eltiporni soha. Az ’56-os forradalom javát lemészárolta a megtorlás, százezreket pedig menekülésre kényszerített, hazát- lanságba taszított. És a forradalmat követő nemzedékek emlékezetéből 35 éven keresztül irtották ki a dicsőséges napok emlékét hazugsággal, elhallgatással, vagy éppen rangos „irodalmi művekkel.” Vannak még apostolai ennek a törekvésnek ma is. Napjainkban tanúi lehetünk annak, hogy az elvérzett forradalom újra meg újra elárultatott. Az ötvenhatosok ma már nem hősei ezeknek a napoknak, hanem elkeseredett szemlélői és áldozatai az árulásoknak. De a legfájóbb áldozat a legfőbb vesztes, a nemzet fiatalsága. Manapság ’56 fénye jószerivel olyanokra irányul, akiknek kevés köze volt a forradalomhoz. Vagyis elődeik éppen annak leverésében buz- gólkodtak. Pedig mindennemű rombolás és hamis ideológiák ellenére van a mi népünknek értékekben gazdag, tiszta lelkületű fiatalsága. Amely generáció egyre inkább figyelmet szentel a rendnek, a tisztességnek, felismeri az anarchiát, a vandalizmust, és elítéli, megveti azt. Az utánunk jövő generációknál mutatkozó érdektelenség sok esetben nem más, mint önvédelmi reflex. Elhatárolódás attól, hogy valamiféle langyme- leg, fülledt akolba tereljék. Az a közönyösség, amit az ifjúság olykor megjelenít, valójában egy olyan ideológiának az elutasítása, amelyet szinte hipnotikus erőszakot alkalmazva igyekeznek rákényszeríteni. Micsoda világnézeti züllött- séget árul el egy olyan kijelentés, amely szerint egy közéleti bűncselekményt szőnyeg alá lehet söpörni azzal, hogy: „...nem mi vagyunk korruptok, korrupt a világ...”. A mi fiataljaink igenis felismerik az ilyen kijelentésben foglalt égbekiáltó becstelenséget. Mi, ötvenhatosok biztosak vagyunk abban, hogy ők nagy többségükben egy tisztességes társadalomban kívánnak élni, és ebben a hazában. Minden bizonnyal tenni is fognak majd ennek érdekében. Ha szükséges, keményebb eszközökkel. Nemzetünk balszerencsés sorsa közepette számos példáját adta az emberhez méltó, kimagasló erkölcsi magatartásnak. A most felnövekvő generáció napjainkban is tanúsítja ezt. Kimagasló példáit mutatja a helytállásnak, a jobbra, magasabbra törekvésnek a kultúra, a művészetek, a természettudományok, a sport stb. terén. Még egy olyan légkörben is, amelyben a nemes történelmi példákat szégyellni- való kudarcként, bűnös múltként, nemegyszer gyalázkodva tálalják elébe és varrják a nyakába. A gondolkodó többség azonban nagyon is tisztában van azzal, hogy a rólunk, mint „bűnös népről” hirdetett ostobaságok nem egyebek porhintésnél. És a mögöttes szándékokkal is tisztában van. Egyes csoportok az ’56-os forradalmat is egyre inkább igyekeznek besározni. Ez az igyekezet bármennyire erőszakos, reményeink szerint hiábavaló. Hosszú távon, a jövőt tekintve pedig teljes bizonyossággal bukásra van ítélve. A fiatalság fel fog ébredni a kábulatból, és megvetéssel fogja visszautasítani a megszégyenítő szellemi igénytelenséget, amit rá akartjuk kényszeríteni. Mert a fiatalság igenis iglnyes! E gykoron szerephez fog jutni. És akkor tisztességgel, a törvényes rend keretei között be fogja fejezni azt a művet, amelynek első akkordjait apáik nagyapáik teremtették meg, és amellyel megrendítették, ámulatba ejtették az akkori világot. Az ’56-os Szövetség Egri Regionális Szervezete Dr. Tóth Ferenc
