Heves Megyei Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-21 / 246. szám
4. oldal Hazai Tükör 1996. október 21., hétfő Hetenként három-négy fegyveres rablást követnek el hazánkban Súlyos fenyegetések árnyékában A rendvédelmi szervek megerősítése nélkül drámai méreteket ölthet hazánkban a bűnözés, s az ezredfordulóra évi 600-700 ezerre emelkedhet a bűncselekmények száma a jelenlegi félmillióról. Minderről Túrós András vezérőrnagy, az ORFK közbiztonsági főigazgatója számolt be szombaton. A Budapesten tartott közbiztonsági fórumon elmondta: Magyarországon hetente három-négy fegyveres rablást követnek el, és átlagosan egy embert gyilkolnak meg lőfegyverrel. Megjelentek az orosz, az ukrán, a szerb és a kínai bűnözők, akik gátlástalan tetteikkel, hidegvérű erőszakkal sokkolják a közvéleményt. A magyar társadalom évi 400 ezer körüli bűncselekményt tudna nagyobb megrázkódtatás nélkül elviselni vélte, s hozzátette: a rendőrség nem felelős a közbiztonság romlásáért. Aggasztónak nevezte, hogy az anyagi nehézségek miatt egyre több felkészült szakember hagyja ott a testületet. A megyei vezetőknek pedig gazdasági kérdésekkel kell foglalkozniuk ahelyett, hogy a közbiztonság javítására összpontosíthatnának. Farkas György, az Országos Polgárőr Szövetség titkára a polgárőrségek nagyobb arányú állami és önkormányzati támogatását szorgalmazta. Mint mondta: egy 30-40 tagú polgárőrcsapat évi 100 ezer forintból fenntartható, míg egy rendőr foglalkoztatása másfél millió forintba kerül. Borai Ákos, a Belügyminisztérium osztályvezetője lesújtó- nak nevezte a büntetőeljárás reformjának jelenlegi koncepcióját. Megmaradna például a rendőri munka túlbürokratizáltsága, és nincs nyoma az eljárásokat lerövidítő, úgynevezett egyszerűsítő megoldásoknak sem. Azt is kifogásolta, hogy az Igazságügyi Minisztérium keveset tesz a tanúvédelem területén, holott ennek kiemelt jelentősége lenne a szervezett bűnözés elleni küzdelemben. A verhetetlen kis nagy ember Sean Connery és Roger Moore: ketten a híres tanítványok közül Ha akarja, szétszedem és ösz- szerakom. A férfi, akitől a fenti ajánlatot kaptam, kicsi. Paralízises lábával feltűnően biceg és elmúlt hatvanéves. Önvédelmi módszerével azonban iskolát teremtett. Neki köszönhetik a James Bond-filmek hősei nőket mentő technikájukat. Jakab Lajos a harcművészetek professzora, szombaton érkezett hazánkba, tanítványaihoz.- Már iskolás voltam, hétéves, amikor beteg lettem - eleveníti fel gyermekkorát a mester. - Megoperáltak, de örökre bicegős maradtam. Az iskolában gúnyt űztek belőlem. Egészen addig, míg egyszer jól helyben nem hagytam a csúfolódókat. Dühből vagy bizonyításként? Ma már mindegy mi miatt, Jakab Lajos megmutatta a világnak - túlzás nélkül állítható -, hogy valóban nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség. Orvosnak tanult, de kipenderítették az egyetemről. Negyven évvel ezelőtt pedig az országot is elhagyta. Londonban telepedett A mester fotó: feb/kallus le. Nappal szerszámot készített, este edzést tartott. A technika - amelyet ma már Jakab-mód- szerként ismernek - nem a klasszikus harcművészetekből építkezik, hanem egy kisember konok élni akarásából.-Az én önvédelmi technikám nem egyéb, mint az én történetem - mondja. - Minden mozdulatát az élet formálta. A beteg ember könnyű préda. Én ebbe nem nyugodtam bele. Angliában négy klubja működik. Magyarországon a fővárosban, Debrecenben és Százhalombattán van iskolája. Mégsem a harcművészet a legfontosabb szerinte.- Az én iskolámban - vallja a mester - önbizalmat tanulnak az emberek. Megerősödnek testben és lélekben. Erre magam vagyok a legjobb példa. Bozsó Bea Kocsis Albert emlékhangverseny Egerben „A zenén keresztül örömet szerezni...” E mondatba foglalta össze művészi hitvallását Kocsis Albert hegedűművész utolsó rádióriportjában, 1995-ben. Ezt a felvételt hallhatta az egri Gárdonyi Géza Színházban a közönség az emlékére rendezett jótékonysági hangversenyen, melyet az Egri Szimfonikus Zenekar adott Szabó Sípos Máté vezényletével. Lassan egy éve, hogy nincs köztünk ez a kiváló művész, ember, barát, aki - miközben a világot járva öregbítette a magyar zene és zenész jó hírnevét - soha nem feledkezett meg szülővárosáról, Hatvanról és az egri szimfonikusokról. Az együtteshez több évtizedes munkakapcsolat, s barátság fűzte. Természetes, hogy a zenekar és a hatvani Kocsis Albert Alapítvány jótékony- sági emlékhangversenyt rendezett. A műsorválasztás jól igazodott az est alapgondolatához, melyhez csak gratulálni lehet. Elsőként Brahms: Tragikus nyitány című művét hallottuk, egy ízig-vérig Brahms-i muzsikát, a mesterre jellemző súlyos hangszereléssel, komplikált ritmikával, éles, szinte marcangoló harmóniákkal. A műsorszerkesztő gondolattársítása nyilvánvaló. Más kérdés az, hogy nem kis merészség ilyen nehéz művel indítani. Alaposan próbára teszi a muzsikusokat. De hát, a zenész a zenét szolgálja! Egyébként is nagyszerűen látták el a feladatot. A majdnem telt ház előtt zajló hangverseny első igazi nagy sikerét a második műsorszám Liszt: Bölcsőtől a sírig című műve hozta. Lisztnek ez a - sorrendben utolsó - szimfonikus műve ritkán hallható hangversenyeinken. Most az emlékezés az, ami feltétlenül indokolttá tette a műsorra tűzést. Emlékezhetünk vele Kocsis Albertre, aki egész életén át azon fáradozott, hogy a címbeli gondolat megvalósuljon, s emlékezhetünk Jónás Zoltán jóvoltából Radnóti Tiborra, az egri szimfonikusok koncertmesterére, kollégánkra, aki néhány hónapja hunyt el. Ez a mű mindössze három hangra épül (s ezt aztán egy óvodás is el tudja énekelni: mi, szó, Iá). Hangszerelésben az unisono kap vezető szerepet. A vonósok szívesen vették volna, ha ebből kevesebbet alkalmaz Liszt. Mint említettem, nagy sikere volt az előadásnak. Ebben — sa többi műsor szám sikerében is - jelentős szerepe van Szabó Sípos Máté karmesternek. Minden túlzás nélkül állítható, hogy személye nagy nyereséget jelent az egri szimfonikusok, és ezen keresztül az egri zeneszerető közönségnek. A fiatal karmester a legutóbbi nemzetközi karmesterversenyen értékes helyezést ért el. Szakmai tudásáról, igényességéről, szimpatikus emberi viselkedéséről a zenekai tagok több alkalommal megnyilatkoztak. Az emlékezés úgy hozta, hogy még egy zenei ritkaság szem- és fültanúi lehettünk. Debussy: Két táncát adta elő hárfán Kocsis Ildikó - Kocsis Albert özvegye - a vonószene- karral együtt. Az elmúlt századokban párhuzamosan tökéletesedett a pedállal működő és az úgynevezett kromatikus hárfa, amelyen minden hangnak külön húrja van. Nem lett volna tökéletes a zenei emlékezés, ha nem szólal meg a hegedű ezen a koncerten. S ha nem hegedűműről van szó, akkor sem lehetett volna jobb szerzőt választani zárószámként, mint Mendelssohnt. Azt a félig klasszikus, félig romantikus szerzőt, akinek zenéjéből a gondtalanság, a vidámság, az édes álmodozás árad. S akinek van olyan műve, amelyben mindez együtt jelentkezik, amelyben a líra után is líra következik, s mindezek teljesen természetesnek tűnnek a hallgató számára. Ez a mű az e-moll hegedűverseny. A szólista Szalai Antal volt, aki mindössze 15 éves, s a felnőttek számára rendezett nemzetközi versenyen is eredményesen szerepelt. Nem is vehetjük zokon, hogy tisztába van kvalitásaival. Egy versenymű előadása azonban akkor hozza létre igazi hatását, ha a szólista, a karmester és a zenekar között kommunikációs, pontosabban metakommunikációs kapcsolatjön létre. Ennek gyengülése számomra a mű utolsó tételében jelentkezett. Ezt leszámítva technikailag és művészileg is tökéletes előadást hallottunk a közreműködőkről. A műsorvezető Jónás Zoltán világos és tömör mondatokban segített a művek élvezetében. Közlendőinek nagyobb nyomatékot adott az, hogy elmondta Fodor András: Az énekmondó című költeményét. Mindent egybevetve: nagyszerű koncertélményben volt részünk! Kalmár Gyula Szeretettel fogadták Cserháti Zsuzsát Charlie: „Az légy, aki vagy... Charlie - Horváth Károly - titka, hogy amit csinál: önmagával azonos. „Az légy, aki vagy..." - énekli, s a mondat a színpadon emberileg és művészileg is hiteles: előttünk egy kicsit bohém, kicsit viseltes figura, farmerben, és szürke kabátban, a fején a stílusos baseballsapkával. Olyan akár, mi is lehetnénk. A hétköznapoktól megviselt, de az élet ünnepélyes pillanataitól mégis szomorkásán derűs. Egyszerű, oldott, őszinte, összhangban a világgal. Két évtizede már „Generálos korában” is művészileg érett rockénekes volt, s a külföldi vándorlások még egyedibbé alakították. Karakterébe belefér a mások támogatásának önzéstől mentes vállalása. Ezért hívta meg a koncertjére, a soha el nem felejtett, ám a nyugati mintára szervezett hazai show-bizniszből egy időre kiszorult, remek hangú Cserháti Zsuzsát. Az énekesnő olyan volt mint azelőtt, a hangja talán még egy fokkal erőteljesebben sütött át az egri körcsarnok zsúfolt nézőterén. Vállalta túlsúlyát, csak remek kvalitásait csodálhattuk, s ettől ugyancsak hiteles lett az a két dal, amit elénekelt. Kár hogy csak ennyit, kár hogy csak ilyen rövid időre. Aztán a művészkollegától kapott egy vérvörös rózsabokrétát, s a koncert folytatódott. Istenem, olyan őszinte, volt, olyan remek! J. /. Kinek mit üzen a szellemvilág? Mostanság, az egyre nehezebben elviselhető vadkapitalizmus, a penetráns panamák, az arcpirító botrányok világában az sem kelt megütközést, hogy a túlzott anyagiasság, a minden áron való nyerészkedés, egymás túllicitálása még abba a szférába is behatol, ahol semmi helye. Az újságok hirdetései jelzik, hogy egyesek - természetgyógyász voltuk eladhatóbbá tétele érdekében - még attól sem riadnak vissza, hogy közöljék: kifejezetten a Teremtő energiájával kezelnek, s természetesen szolgálatukra áll maga Jézus is. Ők garantálnák - még kimondani is szörnyű - a becsapás, az átverés eredményességét, ugyanis ezek az áltudorok legfeljebb arra képesek, hogy gondosan felvegyék a mind nagyobb összegeket, hogy aztán kedvükre elköltsék a tetemes summát. Bizony, árunak minősítik mindazt, ami odaát van vagy vélhető. Ezért aztán látványos szeánszokon idézik a rég elmentek szellemét, akikkel olyan bizalmasan csevegnek, mint a sarki kofával, vagy a hirtelen feltűnt, megkopott szeretővel. Teszik mindezt kizárólag azért, hogy azok a bankók gyűljenek a magánpénztárcákban. Az egészben az a tragikus, hogy nagyképű, félrevezető fellépésükkel gátlástalanul tévútra csalják a jó szándékú, a hiszékeny embereket, azokat, akik ebben a tragikus társadalmi helyzetben anyagi gondok regimentjével birkóznak, azokat, akik nem kötődnek sehová, s kétségbeesetten keresnek valamiféle fogódzót. Védelmükben kell szót emelni, s felvilágosítani mindenkit arról, hogy miként különböztetheti meg a sarlatánokat azoktól, akik szerényen, mindenféle térítés nélkül szolgálják a támogatásra, a felkarolásra szorulókat. Minderről szó lesz - az Egri Egészség-és Környezetvédő Egyesület szervezésében - október 24-én, csütörtökön délután 4 órakor a Szilágyi Erzsébet Gimnázium ebédlőjében (ifjúság út 2.). Az elhangzó előadás emellett taglalja majd azokat az izgalmas problémákat is, amelyek az ufóknak az emberré válásban betöltött esetleges szerepkörét érintik. Különös összefüggésben a sumér kultúrával, az akkori hiedelemvilággal, s azzal a tudományos szinttel, amely egyes mozzanatokban meghaladja a XX. század nívóját. Félreérthetetlenül tisztázódhat az is, hogy miként lelhetjük meg azt a jelképes és valódi iránytűt, amely hosszabb távon mindnyájunkat kivezet a jelenlegi labirintusból, s megkönnyíti azt, hogy megleljük önmagunkban is Valamennyi Univerzum urát. Pécsi István Exkluzív beszélgetés az Amerikában letelepedett E. T.-vel Segíteni jött haza a professzor Marslakók ékeztek a Földre. Azt persze mondani sem kell, Magyarországon landoltak. Hogy ne okozzanak különösebb feltűnést, gyorsan emberi lénnyé alakultak át, hétköznapi életet éltek - járja a történet. Ki tudja miért, elhagyták hazánkat, és az USA-ban telepedtek le. Los Alamos- ban gyanússá lett egyikük: magyar akcentussal beszélte az angol nyelvet. Ő nem is titkolta, hogy marslakó. Még a monogramja is erről árulkodott: E. T. Ha pedig baráti körben valaki arról faggatta, valóban a távoli bolygóról jött-e, nem tiltakozott.- Igen, vállalom a történetet - mosolyodik el E. T., azaz Ede Teller, Teller Ede professzor. Valahol itt is van nálam a nyakkendőm, amelyen az E. T. monogram látható. Egy szál sportszatyorral érkezett. Az állítólagos földönkívüli teljes földi valójában, nagy bottal a kezében egy széken ül. Nincsen rajta semmi különös, csak éppen igen fáradt. A Malév zürichi járatával érkezett Magyarországra a miniszterelnök meghívására. Már 1995-ben is hazavárták a Magyarország 2000 elnevezésű rendezvényre, de Teller professzor éppen akkor esett át egy betegségen, így csak most tudott eleget tenni a szíves invitálásnak.- Megkaptam a miniszter- elnök úrtól az ország modernizációs programját. Kérte, tanulmányozzam át, mondjam el a véleményem, segítsek tanácsaimmal. Kérem, itt vagyok. Örömmel segítek, persze csak arról mondhatok véleményt, amihez értek. Kísérő nélkül repülte át a fél világot nyolcvannyolc évesen. Egy-egy többhetes külföldi útja során például maga mossa az ingeit. A kevéssé fűszeres ételeket szereti, úgy este tizenegyig fennmarad, nem bánja, ha valaki beszélget vele vacsorázás közben. Volt időszak, amikor a világon csupán a hidrogénbomba feltalálójának személyével azonosították. Budapesten született, apja jómódú ügyvéd volt. A Trefort utcai gimnáziumban, ahol érettségizett, az egyik órán matematikatanára bonyolult egyenletet vezetett le. Teller jelentkezett, és közölte, egyszerűbb levezetés is van. Be is bizonyította. „Teller, maga zseni, mondta a tanár, majd hozzátette: De mi nem szeretjük a zseniket!” Huszonhét évesen, 1935-ben ment ki Amerikába. Az elsők között dolgozta ki a csillagok nukleáris energiatermelésének elméletét, amelyet később felhasznált a hidrogénbomba fejlesztésében. Jelen volt, amikor 1939. augusztus 2-án Einstein aláírta a Szilárd Leó által fogalmazott levelet, amelyben felhívták Roosevelt elnököt: indítsa el az atomenergia-kutatást. Los Alamosban egyetlen magyarként dolgozott az Oppenheimer vezette atombomba-fejlesztés munkájában. Hirdette: az atomSzáz évig akar élni FOTÓ: FEB energiát ismerni és birtokolni kell, ám fegyverként bevetni nem szabad! Több mint ötven esztendő után, 1990-ben jött ismét Magyarországra. Elkérte a paksi erőmű biztonsági rendszerének dokumentációját. Szakértőivel véleményezte, majd közölte: az erőmű biztonságos.- Várom a találkozást a miniszterelnökkel, mert szeretnék segíteni az országnak. Szerintem az atomerőműnek az állam kezében kell maradnia. Ez biztonsági kérdés - mondja, s egy pohár tejet kér.- Én például nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy igen gyorsan tudunk többet, és egyre többet a biokémiáról, a mutációkról. Szerintem ennek eredményeit kellene felhasználni új mezőgazdasági termékek fejlesztésére - véli. Ma Paksra látogat, előadást tart a szakembereknek. Tájékozódni kíván az augusztusi műszaki probléma okairól. Azután kedden találkozik a miniszter- elnökkel is, a megbeszélés perceit maradéktalanul ki akarja használni arra, hogy tanácsaival segíthessen az országnak. És kérdez, kérdez - minden érdekli. Mindössze 88 éves. Bencze Szabó Péter
