Heves Megyei Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-19 / 245. szám

L i

ni / n

\71> pi |y I

p A r7_[7\T

.. iL 1

y. di hl 1/ U.V

l k V /1. L l 1

__J ____________________________________________________________________________I

Pet

ő Iván a Tocsik-ügyről, a korrupció melegágyáról,

és arról, hogy mennyiben érdekes számára a KDNP-n belüli elnökválasztás

„Amíg ilyen a közmorál, csak a jelenségekre lehet reagálni”

„Úgy gondolom, egy leváltott miniszterrel nincs is értelme vitatkozni...”

Az SZDSZ elnöke a Parlament üléstermében- Elnök úr! Lassan hetek óta a Tocsik-ügytöl hangos az ország. Bár sok kérdés még tisztázásra vár, a botrány szemmel láthatóan kikezdte a két koalíciós partner viszonyát. Ennek egyik jele volt például, amikor a rövid úton eltávolított Such- man Tamás az ügy kivizsgálására hivatott parlamenti bizottság meghallgatásán élesen bírálta az SZDSZ-t, mondván: a kisebbik koalíciós párt akadályozta a privatizációs munkáját, ráadásul a magánosítási folyamatot annyira felgyorsította, hogy az szinte kezelhetetlenné vált.- Nem lehet nem észrevenni, hogy Suchman Tamás nem szívesen hagyta ott a miniszteri széket, és nem lehet nem észrevenni azt sem, hogy főként a sértettség érződik ki a hangjából és a megnyilvánulásaiból. A jelek szerint az egyszerűbb utat választva, a történtek miatt- azért, mert hangosan követeltük a lemondását - most az SZDSZ-re haragszik. Abban, amit mond, viszont nincs sok logika, hiszen a botrány nem a privatizáció körül, hanem egy, a privatizációtól független, de a Suchman Tamás felügyelete alatt álló intézmény egy más típusú ügyében tört ki. Nevezetesen, hogy miként fizetik meg a belterületi földek után az ön- kormányzatoknak járó pénzt. Úgy gondolom, mindez teljesen független attól, hogy az SZDSZ felgyorsította-e a privatizációt, avagy sem. Másfelől azt sem tudom, a volt miniszternek mi hiányzott ahhoz, hogy felügyelje az ÁPV Rt.-t, hiszen más feladata se volt. Ráadásul a bizottsági meghallgatásokon és a napvilágra kerülő dokumentumokból egyértelműen kiderül: Suchman Tamás naprakész információkkal rendelkezett az rt. ügyeit illetően. Magam eddig mindig jóhiszeműen nyilatkoztam a tevékenységéről, és most is csak azt tudom mondani, hogy egyértelműen a politikai felelőssége miatt kellett felmenteni. Ha pedig ragaszkodik a kijelentéséhez, miszerint nem kapott megfelelő jogosítványokat az ÁPV Rt. felügyeletéhez, akkor most nyilván azt is el kellene mondania: mi is hiányzott ehhez. Összességében tehát nem tudom elfogadni az állításait, de nem is szeretnék vele vitatkozni, hiszen úgy gondolom, egy leváltott miniszterrel nincs is ennek értelme.- Van-e alapja annak a szóbeszédnek, miszerint a Tocsik- üggyel kapcsolatban a Parlamentben először elhangzott fide szes felszólalás alapjául a Mérleg utcából kiszivárogtatott információk szolgáltak?- Deutsch Tamás ominózus felszólalása a Figyelő című gazdasági folyóiratban megjelent tényekre épült. Ahhoz, úgy vélem, nem kellett semmilyen más forrás. Másfelől arról sem szabad elfeledkezni, hogy az SZDSZ és a Fidesz - mint kormány-, illetve ellenzéki párt - elég távol áll ma egymástól, és keményen rivalizálnak. így nem is hiszem, hogy a szabad demokratáknak az lenne a legfontosabb feladatuk egy ilyen eset kapcsán, hogy éppen egy rivális politikai tömörülést juttassanak a leleplezéshez szükséges komoly helyzeti előnyhöz. Ez egyszerűen összeegyeztethetetlen a két párt mai viszonyában. Ha pusztán csak annyit mondok, hogy nem igaz a szóbeszéd, vagy elhiszik vagy nem. Ezzel viszont talán hitelesebbé teszem azt, hogy ha az SZDSZ már korábban e tények birtokába jut, elemi érdeke azt diktálná: ö maga hozza azokat nyilvánosságra. Ebben az esetben nem lett volna szükségünk közvetítőkre, magunk is megtehettük volna mindezt.- Bár önök szerint Kuncze Gábor belügyminiszter nincs érintve az ügyben, nem érzik- e: mint kormánypártot, felelősség terheli az SZDSZ-t is abban, hogy ekkora botránynyal kell szembesülnie az országnak? Mindezt ráadásul úgy, hogy a privatizáció már a kezdetektől fogva szálka volt az emberek szemében.- Szeretném egyértelművé

tenni: nem privatizációs, hanem egy más természetű botrányról van szó. Szó sincs ugyanakkor arróí, hogy el akarjuk hárítani a felelősséget: az SZDSZ, mint kormánypárt, kénytelen tudomásul venni, hogy akármi is lesz a végeredménye a vizsgálatnak, az ügy őt is érinti. Az MSZP-vel együtt mi is osztozunk a kormányzati felelősségben. Nem mentségként, hanem csupán a tények pontosítása miatt mondom: az SZDSZ ezt a konstrukciót - nevezetesen, hogy egy tárca nélküli miniszter felügyelje az APV Rt.-t - nem tartotta jónak. Ezzel ugyanis ugyanarra a feladatra állított a kormány egy minisztert, az ÁPV Rt. elnököt és vezérigazgatót. Ebben a hármasban pedig - a hatásköri zavarok mellett - igen nehéz megtalálni, ki is felelős egy-egy konkrét ügyért, döntésért. Másrészt tényszerűen igazolható: az

SZDSZ az ÁPV Rt. alakulása, a privatizációs törvény elfogadása idején olyan javaslatokat is megfogalmazott, amelyek nem kaptak többségi támogatást a Parlamentben, s amely javaslatok - véleményünk szerint - nem utolsósorban az ÁPV Rt. működésének átláthatóságát is biztosították volna. Nem voltunk ugyan tétlenek, de a történtek az SZDSZ számára nyilvánvalóan komoly kérdéseket vetnek fel. így például a tények pontos ismeretében akár a magam, akár a párt számára fel kell tenni a kérdést: szabad- e hagynunk, hogy ilyenek megtörténhessenek egy olyan koalícióban, amelynek tagja az SZDSZ. Ha viszont már megtörtént, akkor annak következményeit kell mérlegre tennünk, illetve el kell gondolkodnunk azon, meg tudjuk-e akadályozni további, hasonló természetű ügyek keletkezését, vagy azzal kell-e számolni, hogy nincs erőnk hozzá. Összegezve: úgy vélem, bár közvetlen felelősségünk korlátozott, sajnos, nem elhárítható, és kénytelenek vagyunk a történtek politikai következményén is eltöprengeni,- Azaz: akár újabb koalíciós feszültség is kerekedhet a To- csik-ügyből?- A feszültség nem döntés kérdése, hanem a körülmények nyomán alakul ki. Azt gondolom, van koalíciós feszültség, ha más gyökerű is, mint eddig. Jelen esetben nem egy tervezett

intézkedésről oszlik meg ugyanis az SZDSZ és az MSZP véleménye - ahol, ha valaki visszalép az eredeti szándékától, akkor azzal meg is oldódik a probléma -, hanem ennél lényegesen mélyebb gyökerű feszültségről van szó. A kérdés így most az, hogy miként zárul le, mit hoz a felszínre a vizsgálat, és annak nyomán milyen politikai tanulságokkal kell szembenéznünk.- Visszaüthetnek-e az

SZDSZ-re a történtek a ’98-as választásokon?-Természetesen ezen is el kell gondolkodnunk. Úgy vélem azonban, ha mindez nem ismétlődik meg, ha több ilyen ügy nem keletkezik, akkor nem kell ettől tartanunk. Ha meg lehet tenni a szükséges megelőző lépéseket, akkor '98-ban ez nem lesz meghatározó. Nem mondom, hogy nem lesz téma, de nem lesz meghatározó. Amennyiben viszont elmaradnak a szükséges lépések, akkor számolni kell azzal, hogy találkozunk még hasonló természetű ügyekkel.- Az ellenzék szinte egyöntetűen felrója a koalíciónak a korrupció elburjánzását. Vár- ható-e javulás e téren, vagy a mutatók további romlására kell számítanunk? Egy minap közölt felmérés szerint - bár némiképp javult hazánk megítélése - most először mind Csehország, mind pedig Lengyelország elénk került ezen a listán.-A korrupcióval összefüggésben - és ebben a kormány- koalíció sem hibátlan - nagyhangú kijelentéseket tenni viszonylag egyszerű: fellépünk, küzdünk a korrupció ellen; tűrhetetlen, hogy korrupció van. Ezzel persze nem akarom azt állítani, hogy a koalíciós pártok eddig nem tettek ilyen nagyhangú kijelentéseket, nem fogalmaztak meg olyan követelményeket, amelyeknek nem tudtak eleget tenni, '^rmésze- tesen nem azt mondom, hogy nem kell tenni semmit a korrupció leküzdéséért, de úgy gondolom, az okokat kell megszüntetni, a probléma gyökerét kell keresni, és nem a jelenségek kezelése a fő feladat. Magyarországon olyan méretű privatizáció folyt és folyik most is, amely nem volt sem Csehországban, sem Lengyelországban. Az előbbiben például ilyen jellegű tényleges privatizáció sohasem zajlott, hiszen ott vagyonjegyes technikát alkalmaztak, ami szerintem nem teremtett valódi tulajdonosi réteget. Igaz, ott az ezzel járó korrupciós veszélyeket is elkerülték. Amennyire ismerem a nyugati véleményeket, Csehországban a befektetőket legalább annyi kísértés éri, hogy korrumpálják az állami tisztségviselőket, mint Magyarországon, lévén ott is hatósági döntéseken múlnak jelentős kérdések. Nem emberi rosszaságról van szó, hanem arról a szituációról, amelyben egy-egy hivatalnok döntésétől esetleg milliárdos beruházások, milliárdos vagyonok mozgásai függhetnek. Ez a korrupció igazi melegágya. Másfelől az is tény: Magyarországon olyan adóterhek vannak, amelyek a gazdaság egy részét már eleve a legalitásból az illegalitásba terelik. Persze, az adócsalás önmagában még nem jelent automatikusan korrupciót, ám amennyiben kialakul egy olyan légkör, amelyben a törvények figyelmen kívül hagyása különböző gazdasági előnyök megszerzéséért megengedhető, az már valóban kedvez a korrupciónak. Addig, amíg ilyen a miliő, s amíg adó-stikliket elkövetni nem bűn, hanem erény, illetve, amíg a közmorál nem olyan, hogy mindenki magára nézve is kötelezőnek gondolja azokat az elvárásokat, amelyeket másokkal szemben nagyon szigorúan megfogalmaz, addig akárhány ügyészi szerv, akárhány nyomozói hivatal alakul, azok csak a felszíni jelenségekre tudnak reagálni, és az esetek többségében csupán bekövetkezett ügyeket tudnak - ha egyáltalán tudnak - kezelni. Tehát azt mondom, amikor az adócsökkentés érzékelhető mértéket ér el - remélem, ez ’97-tel csak a kezdetet jelenti -, akkor megindulhat egy kedvező változás. Szintén kedvezőbb feltételeket teremthetne, ha átláthatóbbakká válnának az állami hivatalok döntései. Ilyen környezetben természetesen

már az illetékes hatóságoknak is sokkal nagyobb esélyei lennének a rendteremtésre ezen a területen.

Bevallom, a koalíció magasra emelte a mércét, olyan magasra, aminek nem tudott megfelelni. Fölkorbácsolta a kedélyeket azzal, amikor azt mondta az előző kormányra, hogy az ö idejében is nagy korrupciós ügyek voltak, és majd bebizonyítja ezeket. Azt kell mondanom - bár az állítás első fele feltehetően igaz -, ezt csak akkor lett volna szabad ilyen fennhangon kijelenteni, ha bizonyosak vagyunk benne, hogy bizonyítani is tudjuk a vádakat. Ez nem sikerült, amiből viszont komoly problémák adódnak, hiszen a közvélemény várta, hogy megismerjen ilyen ügyeket. Bár jó néhány dologra fény derült, a felelősségre vonás nincs arányban a felkorbácsolt várakozással. Ez történt például az olajszőkítők esetében is. Arról nem is beszélve: a hosszadalmas igazságügyi eljárás oda vezet, hogy az ügy kirobbanása és lezárása közötti idő után az emberek többsége már alig-alig érzékeli az összefüggést. A To- csik-ügy már csak azért is sajnálatos, mert miközben a koalíció nem tudta a részben általa is felkorbácsolt indulatokat csití- tani, azalatt a Röfinány hatassko-. rébe tartozó szervezetnél ilyesmi megtörténhetett. Ez érthető módon jogos bizalmatlanságot eredményez, amit magam végtelenül rossz dolognak tartok a kormány egészére nézve.-Alig több, mint egy hónap múlva elnökválasztásra kerül sor az SZDSZ-nél. Csendes megmérettetésre számít, vagy - hasonlóan a fontos esemény

előtt álló Kereszténydemokrata Néppárthoz, ahol bár csak januárban dől el, ki kerülhet a párt élére, már most érezni a két tábor közti feszültséget - kellemetlenebb kísérőzöngéi is lehetnek a november végi procedúrának?- Miután a választásban érintett vagyok, talán furcsának hangzik, ha itt valamiféle normákat fogalmazok meg, de azt gondolom, csak képmutatás nélkül érdemes erről a kérdésről beszélni. Márpedig nyilvánvalóan képmutatás lenne, ha nem azt mondanám, hogy a Szabad Demokraták Szövetségén belül nem konszolidáltak a viszonyok. Nem feltétlenül szükséges, hogy mindig úgy legyen, ahogy volt, de ebben a pillanatban én vagyok az egyetlen elnökjelölt, ami a dolgok természetéből fakadóan csöndes elnökválasztást feltételez. Magam sem gondolom persze, hogy az a norma, amikor nincs ellenjelölt. Engem különösebben nem érdekel a KDNP elnökválasztása, hiszen egy kis, jelentéktelen, vagy szinte jelentéktelen pártról van szó.-Érdekes, ők is hasonlóan vélekedtek, csak éppen az SZDSZ-ről...- Én csak azt tudom, hogy a KDNP-nek eddig kétszer sikerült a legkisebb pártként bejutnia a Parlamentbe, éppen súrolva a minimális határt. Ettől persze ők még tényezők a magyar parlamentarizmusban. A lényeg azonban az: nagyon nem jó dolog, ha egy párton belüli küzdelemben olyan eszközökre van szükség, mint amilyeneket a KDNP egyik elnökjelöltje alkalmaz, nevezetesen: szélsőséges, és az ország egészének megítélését ' kedvezőtlen irányba befolyásoló kijelentésekre ragadtatja magát - például határmódosítási követeléseket fogalmaz meg. Ennyiben nem egy párt belső ügyéről van szó. Az, hogy Giczy György képviselő, jelenlegi pártelnök szokott időnként szélsőséges kijelentéseket tenni, és azokra a választókra számít, akik ezeket szeretik, az egy határig természetesen az ö magánügye. Amikor azonban a magyar Parla1Went egy vagy esetleg több pártjának vezetője az ország egészére nézve nem előnyös, akkor ahhoz mindenkinek van köze. Ezek után ugyanis már nehéz azt állítani, hogy Magyarország békét kereső ország, amely az európai normákat elfogadja. Engem csupán ennyiben érint és érdekel a KDNP-n belüli elnökválasztás.

Kühne Gábor

Pető Iván: A probléma gyökerét kell keresni... fotó: pilisy