Heves Megyei Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-12 / 239. szám

TO- Ül R. L 71 t\GA7aïï A Mártitok többé nem titok Hová tűnt az önkormányzatoknak járó pénz? No és hová tűnt Tocsik? Két, látszólag egyszerűnek tűnő kérdés, amely csak­nem egy hónapja lázban tartja a közvéleményt. Az alábbiak­ban megkíséreljük összefoglalni a történet hiteles krónikáját. Az eddigi mérleg: egy miniszter és egy teljes igazgatóság megy, a kérdőjelek azonban marad­nak. A megoldás - még az ille­tékes urak és hölgyek számára Deutsch, a leleplező is - sűrű, sötét ködbe vész. Hát egyelőre ennyi. Szeptember 3.: A Figyelő kérdésére Horn Gyula kijelenti: a kormány minden privatizá­cióval kapcsolatos vádat ki­vizsgál, ám eddig visszaélésre utaló jelre nem bukkant. Szeptember 19.: „A megta­karító” címmel megjelenik a Figyelő című újság cikke, amelyben lelepleződik a titok: „Egy év alatt 600 millió forin­tot söpörhet be az államtól az a külső tanácsadó, akit az APV Rt. igazgatósága januártól telj­hatalommal ruházott fel a helyi önkormányzatokkal folytatott tárgyalások levezetésére.” Az akkor még csak T. M- ként em­legetett szerencsés kiválasztott (parlamenti forrás szerint), poli­tikai kapcsolatai révén halászta el a „nagy üzletet” a konkuren­cia orra elől. Az önkormányza­tok reménytelennek tűnő ügyét a Vektor Pénzügyi és Befekte­tési Tanácsadó Rt. „vállalta magára”. Szeptember 24.: Suchman Tamás a sajtótájékoztatóján a külső szakértő sikerdíjjal tör­ténő honorálását törvényesnek nevezi, de ugyanakkor elismeri annak szokatlan mértékét. Szeptember 26.: A kor­mányfő vizsgálatot kér az APV Rt. és az önkormányzatok kö­zötti elszámolásról. Szeptember 27.: T. M.-ről le­hull a lepel. A Népszava kérdé­sére Tocsik Márta elmondja: „... arra vállalkoztam, hogy az önkormányzatok szerintem sem jogos, erősen túlzó követeléseit peren kívüli megállapodások­kal mérsékeljem, de nemcsak az APV Rt., hanem a költségvetés, az állam, azaz mindannyiunk javára. Annak pedig, hogy juta­lékért tettem, teszem mindezt, az a magyarázata, hogy ered- mény centrikusán dolgozom. ” Azt az újságírói felvetést pedig, hogy „parlamenti politikai kö­rök” ajánlották az APV Rt. fi­gyelmébe, a főszereplő egyér­telműen kacsának minősíti. Bevallása szerint ő egyetlen pártnak sem tagja, nem is szim­patizál velük. Nemes egyszerű­séggel „mezítlábas állampol­gár” -nak vallja magát. Szeptember 30.: A Fidesz- MPP Országos Választmánya Suchman Tamás „fejét köve­teli” az ÁPV Rt.-nél történt jog­talan kifizetés miatt. Az MSZP-frakció az ügy ki­vizsgálására országgyűlési bi­zottság felállítását sürgeti. Több parlamenti képviselő a közbeszerzési törvény módosí­tását követeli, méghozzá úgy, hogy az új jogszabály alól az ÁPV Rt. se tudjon kibújni. A vizsgálatok befejezéséig fel­függesztik az érintett szerződé­sek végrehajtását. Horn Gyula a Kormányzati Ellenőrzési Irodát (KEI) bízza meg az ügy kivizs­gálásával. Október 2.: Az ügy egyre szövevényesebbé válik. Balsay István (MDF) a legfőbb ügyészhez fordul az általa vé­lelmezett törvénytelenségek mi­att. Az Országgyűlés Deutsch Tamás fideszes képvi­selő indítványára vizsgálóbi­zottság felállításáról határoz. Október 3.: A parlament al­kotmányügyi bizottsága meg­hallgatja Szokai Imrét, az ÁPV Rt. igazgatóságának elnökét. A meghallgatás nem jár ered­ménnyel, mivel az elnök szinte valamennyi kérdésre kitérő vá­laszt ad. Időközben Hack Péter, a bizottság SZDSZ-es elnöke Balsay kérésére bekéri a To- csik-ügy dokumentumait. Október 4.: A KEI vizsgála­taiból kiderül: Tocsik Márta ügyvédi szakvizsgával nem rendelkezik, így az ÁPV Rt. február 12-én kötött megbízá­sának teljesítése során zugírá- szati tevékenységet folytatott. A KEI azt is megállapította, hogy Tocsik pályáztatás nélkül nyerte el a megbízatást. A vizsgálatok eredményeire alapozva Tocsik Márta ellen zugírászati tevékenység folyta­tása, ismeretlen tettes ellen pe­dig hanyag kezelés vádjával feljelentést tesz a kormány. A miniszterelnök ekkor még nem mérlegeli Suchman meneszté­sét. A vizsgálatot követően a kormány felmenti az ÁPV Rt. teljes igazgatóságát, és java­solja a felügyelőbizottság elnö­kének és tagjainak visszahívá­sát, és vizsgálóbizottság felállí­tásáról határoz. Október 5.: Az MSZP orszá­gos elnökségi ülésén több kép­viselő felveti, hogy Suchman Tamásnak is távoznia kell. Horn Gyula ekkor még szilár­dan kiáll minisztere mellett, de ígéretet tesz, hogy hétfőig át­gondolja a felelősség kérdését. Október 6.: Horn átgondolta. A Miniszterelnöki Hivatal rendkívüli közleményében a kormányfő kijelenti: kezdemé­nyezni fogja a köztársasági el­nöknél Suchman felmentését miniszteri tisztsége alól, októ­ber 15-i hatállyal. Ugyanezen a napon kiszivárog a hír: a siker­díj nagyságát is meghaladhatja az a jutalék, amelyet a Fővárosi Önkormányzatnak kell majd ki­fizetnie az 10Q0-es ügyvédi irodának. Október 7.: A Tocsik-ügy miatt Horn Gyulának bizalmat­lansági indítványt kell előter­jesztenie önmagával szemben, és a belügyminiszternek is tá­voznia kell - mondja Torgyán József kisgazda pártelnök rend­kívüli sajtótájékoztatóján. Az MSZP országgyűlési képviselőcsoportja kezdemé­nyezi egy parlamenti vizsgáló- bizottság felállítását az - ügy pontos tisztázása érdekében. À felmentett minisztert mintegy másfél millió forint illeti meg távozása napján. Október 8.: Kocsis István, az ÁPV Rt. vezérigazgatója tény­megállapító bizottság felállítá­sát rendeli el. A testület a ter­vek szerint felméréseket készít az önkormányzatokat megillető vagyon kiadásának helyzetéről. Az összegek visszaadásánál előnyt élveznek a jogerős ítéle­tekkel eldöntött perek. Október 9.: Tocsik Márta megromlott egészségi és ideg­állapotára hivatkozva nem jele­nik meg a parlamenti meghall­gatáson, levélben fordul Hack Péterhez, amelyben kéri, hogy a bizottság kérdéseire írásban válaszolhasson. Kéréséhez a testület nem járni hozzá, így Tocsikot ismét berendelik. Az ügyben szintén érdekelt Liszkai Péter, az ÁPV Rt. ve­zető jogtanácsosa, kitérő vála­szokat ad a hozzá intézett kér­désekre. Kocsis István az MTI- nek nyilatkozva elmondja: megteszi a szükséges lépéseket, hogy Tocsíktól visszaszerezzék a jogtalanul megítélt sikerdíjat. Október 10.: Tocsik ismételten nem jelenik meg az Országgyű­lés alkotmányügyi bizottságá­nak ülésén. Ott van viszont Suchman. aki kijelenti: az ügy­ben öt jogi felelősség nem ter­heli, és úgy véli, az APV Rt.-nél nem történt korrupció. Febru­árban értesült a „hölggyel” kö­tött szerződésről, s azonnal je­lezte, hogy túl sok a 10 száza­lékos sikerdíj. Kocsis István szerint júniusban köttetett az a bizonyos szerződés Tocsikkal, és az már degresszív sikerdíjról Suchman, a tisztakezű szólt. Suchman leszögezi: a ka­binet tagjai és a miniszterelnök tudtak az egyezkedésről, ám e kérdésben nem volt szükség kormányhatározatra. Hát „röviden” ennyi a To­csik-ügy eddigi krónikája. De ahogy már Oscar Wilde is meg­írta: „Egy tojás mindig nagy ka­land. Ez valami más lesz.” Szigeti Ildikó Szokai Imre nem önként állt fel Sikerdíj, vagy amit akartok Ma már nyilvánvaló, hogy az ÁPV Rt. önkormányzatokkal vívott macska-egér játékának százmilliói és milliárdjai mö­gött gátlástalan magánérdekek és a közérdek harca folyik. Az évtized korrupciós botrányaként emlegetett ügy sokat árt hazánk lábadozó tekintélyének. A helyzeten az sem javít, hogy Európa korrupciós listáján Magyarország a középme­zőnyben szerepel. A kályha, amelytől el kell in­dulnia annak, aki a milliárdok táncának koreográfiáját meg akarja ismemi, az 1989-ben meghozott átalakulási tör­vény, amely rögzítette, hogy az állami vállalatok átalakulása- részvénytársasággá alakítása- után a cégek alaptőkéjéből az általuk elfoglalt terület arányában a belterületi föld értéke szerinti tulajdoni há­nyadra tarthatnak igényt az önkormányzatok. A települések jussa A következő évben elfogadott önkormányzati törvény ponto­sabban fogalmaz. Az átalakuló vállalatok vagyonmérlegében szereplő belterületi föld érté­kének megfelelő részvény illeti meg a helyhatóságokat. A passzust 1992-ben az akkori vagyonkezelő, az ÁVÜ javas­latát is figyelembe véve mó­dosították. A változtatásra azért volt szükség, mert a magánítás előtt álló vállalatok vagyon­mérlegében szereplő telek ér­téke jó néhány esetben megha­ladta a cég teljes értékét. A törvénymódosítások rö­vid története ezzel véget is ér. Az érvényben lévő jogszabá­lyok hézagainak betömködése most, a visszásságok és a visz- szaélések okán vált ismét ége­tően aktuálissá. A miniszterel­nök állítása szerint 1994-ig semmi sem történt az önkor­mányzatok jogos igényeinek kielégítése érdekében. Annak ellenére sem, hogy a törvény egyértelműen rendelkezik ar­ról, mekkora hányad jár a te­lepüléseknek. Ez azonban sem a privatizáló szervezetet, sem a költségvetést nem érdekelte, nem is tették félre a vállalatok eladásából származó bevéte­lek önkormányzatoknak járó részét. Ketyeg a kamat Az idő múlásával nemcsak a ki nem fizetett pénz kamatai nőttek, hanem az indulatok is erősödtek. Az ÁVÜ az 1992- es törvénymódosításig a maga álláspontja szerint törvény- sértő módon intézte a vagyon­átadási ügyeket. A két éve föl­állított új szervezet - az ÁPV Rt. - privatizációs sikersztorit kanyarított a mámoros dia­dalmenetről, eladott mindent, amit vittek. A pénz pedig el­folyt a költségvetés résein. Áz elégedetlen önkormány­zatok - mi mást tehettek volna - perek garmadáját zúdították a vagyonkezelőre, melyek kö­zül a legemlékezetesebb és egyben példa értékű is Duna­újváros esete. A Legfelsőbb Bíróság tava­lyi ítélete ugyanis a már kifize­tett járandóságon túl még 2,348 milliárd forintnak meg­felelő részvény átadására köte­lezte az ÁPV Rt-t. A taláros testület szerint ennyivel keve­sebbet kapott a település a bel­területi földekért. Dr. Liszkay Péter, a va­gyonkezelő vezető jogásza a Világgazdaság című üzleti na­pilapnak nyilatkozva elmondta: az önkormányzatoknak eddig kifizetett 23 milliárd forintnyi tartozásból 19 milliárd kész­pénz volt. A fennmaradó ösz- szeget részvény és üzletrész formájában adták át. Néhány nappal korábbi információk szerint a kifizetett kápé csupán 16 milliárd forint volt. A Figyelő úgy értesült, 1996-ban az önkormányzatok 15,564 milliárd forint kész­pénzt, 4,513 milliárd forintnyi részvényt és 41,8 millióval egyenértékű üzletrészt kaptak az ÁPV Rt-től. A tartozások és követelések mértékéről a fele­lősök igen eltérően nyilat­koznak. Ami jár... Suchman Tamás egyik nyilat­kozatában 20, a másikban 30 milliárd hátralékot emjeget. A Világgazdaságban 50 és 70 milliárdra becsülte a vagyon­kezelő összes kötelezettségét. Az ' önkormányzatok követe­lése az ÁPV Rt. számításai szerint 60-70 milliárd — állí­totta dr. Liszkay. Egy másik hír szerint ez az összeg eléri a 120 milliárdot. A tényként aligha kezelhető számok közül a leghitelesebb talán az 1996. évi központi költségvetés módosításterve­zetében megjelölt 53 milliárd forint. Ennyit javasol a Pénz­ügyminisztérium „félretenni” az idén az önkormányzatok ki­fizetésére. Ám, hogy ebben benne van-e a kétoldali siker­díjak összege is, vagy azok kü­lön fejezetben szerepelnek-e, azt egyelőre ne firtassuk. Tény, hogy az eredeti költ­ségvetésben nemcsak ezek nem szerepeltek, hanem az önkormányzatoknak átadandó tétel sem. Bozsó Bea A mindent tudók Az igazgatóság dönt az ÁPV Rt.-hez rendelt vagyon eseté­ben az állami tulajdonú részvények, üzletrészek értékesíté­séről, amennyiben a vagyon értéke eléri az 500 millió forin­tot. Dönt a térítés nélküli vagyonátadásról, a privatizációs tanácsadók kiválasztásáról, és javasolja az állami tulajdon körének módosítását. Az APV Rt. igazgatótanácsának tagjai: Dr. Kocsis István - jelenlegi vezérigazgató (elődje Lascsik At­tila, január 17-től állt a testület élén), Kamarás Miklós - pénz­ügyi-gazdasági vezérigazgató, dr. Szokai Imre - elnök, dr. Vi- rágh Attila - elnökhelyettes, Bessenyei Zoltán, Győrfi István (elődje Hegedűs Éva), Hídvégi Gábor, Komáromi Gábor, Lajt- ner Tamás, Réti Tamás és Spanyol József. A felügyelőbizottság a társaság igazgatósága és ügyvezetése munkájának ellenőrzésére hivatott. A szervezet tagjai a parlamenti pártok egy-egy képviselője és az Érdekegyeztető Tanács mindhárom oldalának küldöttei. Elnökét az Állami Számvevőszék javaslatára a kormány nevezi ki. A felügyelőbizottság tagjai: Puskás Sándor - elnök, Állami Számvevőszék, Bakay Árpád - MDF, Gansperger Gyula - Fidesz-MPP, Maro­sán György - MSZP, Nógrádi László - KDNP, Sipos Árpád - FKGP, Vásárhelyi István - SZDSZ, Velez Zoltán - kormány, Jancsó Péter - kormány, Sáring József- ÉT munkavállalói ol­dal, Nagy Tamás - ÉT munkaadói oldal. Elveszünk a részletekben A Tocsik-ügyként elhíresült, és napról napra dagadó, előbb „csak” privatizációs, később már politikainak minősíthető botrány mozaik­jaival van tele a sajtó. Nagy népi kirakós játék részesei lettünk. Mindennap egy kicsivel töb­bet tudunk, újabb és újabb szálait kezdik föl­gombolyítani annak az irdatlan gubancnak, amivel a közvélemény jószerivel nem is tud mit kezdeni. Utólag visszagondolva gyanúsak már az ügy kipattanásának körülményei is. Hiszen ki hiszi el a mára nyilvánosságra került ismere­tek birtokában, hogy az APV Rt. titkos ügyira­taiban kotorászhat egy magyar újságírópá­ros? Ilyesmire nem szoktak csak úgy rábuk­kanni... A Watergate-ügy sem lett volna ügy, ha valahol, valakik nem akarták volna azzá tenni. A szerteágazó információk olyan áradatát zúdítják ránk, hogy ember legyen a talpán, aki nem vész el a részletekben. De talán nem is kellene, mert lehet, hogy valakiknek épp ez a céljuk. Míg az apró, de igen gusztustalan rész­letekben vájkálunk fölháborodva, és csám­csogunk azon, hogy jól fizetett állami alkal­mazottak semmibe veszik a törvényeket, mert úgy hiszik, ezúttal is me'gtehetik, addig az igazi kérdések mindvégig megválaszolatlanok maradnak. Ki „robbantott”? Ki szivárogtat, és mi a célja ezzel? No, és miért éppen most? A privatizáció azóta neuralgikus pontja az átalakulási folyamatnak, amióta elkezdődött. Miért nem csináltak ekkora ügyet abból, hogy három évig nem volt a magánítási szervezet­nek működési szabályzata? Miért mondta legutóbbi sajtótájékoztatóján a miniszterel­nök olyan beletörődő nyugalommal, hogy sok mindent nem is lehet ma már megvizsgálni a privatizációval kapcsolatban, mert eltűntek fontos iratok az irattárból? Ezek normális dolgok, amelyek fölött sze­met lehet hunyni? Miért, hogy ezekből nem lett ügy, és miért éppen ez a 804 milliós ügylet indította meg a lavinát? Miféle mechanizmu­sok működnek itt, ha nem egyforma mércével mérik sem az „ügyeket", sem az „ügyetlen ügyeseket” ? Ezzel persze korántsem akarom azt mon­dani, hogy örülnünk kellene, amiért vala­mennyiünk zsebéből kiloptak nyolcvan forin­tot. Csupán azt állítom, hogy ez gyakran meg­történik velünk, s a bűnösök többnyire bántat- lanul megússzák. Most mintha nem ez történne, mert látszó­lag hullanak a fejek. Kérdés, vajon működik-e rendesen a dominóelv, vagy csak a sor elején álló bábuk dőlnek el, mint már oly sokszor? És ha végiggördül a sok dominó, melyik marad közülük állva? Bertalanfy Judit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents