Heves Megyei Hírlap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-11 / 212. szám
4. oldal Zsibongó 1996. szeptember 11., szerda Volt egyszer egy tanfolyam Kihívás is, öröm is, megoldandó feladat is. A Bornemissza Gergely Szakképzési Intézet Joó János Alapítványa a megye közép- iskolás diákújságíróinak szervezett tanfolyamot. Első próbálkozás volt, s mi. akik részt vettünk benne, sikeresnek ítéltük, köszönet érte. A kurzus nyolc találkozásból állt. Nyolcszor négy órában nem lehet megváltani a világot, sem újságírókat képezni. De egyvalamit lehet: felismerni a tehetséget, s a röptéhez segítséget adni. Szárnyait nyesegetni ahol kell, vagy éppen kedvező oldalszélbe állítani. Ezen a néhány délutánon, melyet - kollégáimmal együtt - egy tucatnyi újságíró-palántával töltöttünk, talán sikerült ízelítőt adni a szakma alapjaiból. Ok pedig a sok házi feladat révén megmutatták, mit tudnak, mivé válhatnak. íme, írásaikból egy csokorra való. Jámbor Ildikó Látogatás a Hírlap szerkesztőségében avagy: hogyan is csinálják ezt a „nagyok”? Nyolc foglalkozásból álló újságíró-kurzus indult márciusban a megye középiskolás diákjai számára. A tanfolyam tematikáját Jámbor Ildikó, a Heves Megyei Hírlap munkatársa állította össze, s ő vezette a gyakorlati foglalkozásokat is. Rajta kívül még számos ismert személyiség tartott előadást a szakma rejtelmeiről és az újságírói etikáról. Az ifjú tanoncoknak volt mit ellesniük a tapasztaltabbaktól, s erre leginkább az egyik megyei napilap szerkesztőségében tett látogatáskor nyílt lehetőség. Kis Szabó Ervin, az AS-M Kft. Heves Megyei Iroda vezetőjének meghívására a tanfolyam résztvevői május 10-én délután a Heves Megyei Hírlap szerkesztőségében vendégeskedhettek, ahol megfigyelhették azt a bonyolult munkafolyamatot, mellyel a lap készül. Szilvás István napi szerkesztő egyórás előadást tartott a lap- és folyóirat-szerkesztésről, majd körbevezette a diákokat, s megmutatta az elmondottakat a gyakorlatban is. A vendégek megfigyelhették, hogy is készül a megye egyik vezető napilapja, milyen kritériumoknak kell megfelelnie egy-egy cikknek, amíg az újság hasábjaira kerül. Az újságírókon kívül mások is dolgoznak a szerkesztőségben, akik épp olyan fontos munkát látnak el, mint akik megírják a tudósítást, a riportot. Erről győződhettek meg az ifjú újságíró-jelöltek, amikor Pilisy Elemér műszaki vezető a laptördelésről tartott tájékoztatót. Azt is megtudhatták, hogy a korrektor, Röthné Bogdán Agnes foglalkozik azzal, hogy a standokra kerülő újságokban egy helyesírási hiba se legyen. Mind az újságírók, mind az előbb említett munkatársak munkáját modem számítógépek segítik, hiszen nemcsak beírják az anyagot, de még csak fel sem kell állniuk, hogy gépelt munkájukat leadják a fő- szerkesztőnek. Egy billentyű lenyomásával az általuk megírt cikk a főszerkesztő komputerébe kerül. Hol van már a régi, kopott írógép?... Betekintést nyerhettek a fő- szerkesztői szobába is, ahol dr. Szalay Zoltán, a HMH felelős szerkesztője fogadta őket, s mutatta be néhány szóval, miért fontos állomás ez az újságba kerülő cikkek szempontjából. Miután a tanulók megcsodálhatták ezt a precíz munkafolyamatot, Gál Elemér, az ifjúsági oldal szerkesztője köszöntötte a remélhetőleg későbbi munkatársakat. S. K. Diákszínjátszóink sikere Mezőtúron A mezőtúri Országos Diákszínjátszó Fesztiválon az egri Bornemissza Gergely Szakképzési Intézet színjátszó köre is színpadra lépett Heltai Jenő: Lumpácius Va- gabundusz című kétfelvoná- sos zenés vígjátékával. A darabot Kelemen Csaba színművész rendezésével tanulta be a csapat. A koreográfiát Szél Anikó készítette, az énektanáruk Kal- márné Vajk Zsuzsanna volt. Az első felvonás kicsit döcögősre sikerült, de a másodikban már a közönség együtt énekelt a színjátszókkal, s a végén nem maradt el a várva várt vastaps sem. A fesztiválon az egri „bornemisszások” második helyezést értek el, és nem utolsósorban hazahozták a legjobb rendezői díjat is. Dobi Éva (Eger, BGSZ1) szupemagyi A sportos Eger egyik csendes utcácskájában egy szép fehér ház áll, gyönyörű fákkal. Látszólag semmi rendkívüli benne, de mihelyt átlépjük a ház küszöbét, rájövünk, hogy lakója korántsem hétköznapi. Az udvaron is egy bicikli, s bent a lakásban is egy. Ez utóbbi egy rozsdásodó, öreg női kerékpár, tele sportmatricákkal. A falon sportplakátok, érmek, gyerekrajzok, a polcon trófeák, az asztalon régi fényképek, újságok A pizzák és flipperek világában Magyarország legkisebb városa Pétervására. Hatalmas fák, erdők között kanyarog az oda vezető út. Jó mélyet lehet szippantani a fenyőillatú ózondús levegőből, mely teljes felüdülés a nagyvárosi szmog után. A helység pihenési, szórakozási lehetőségeiről Pál László polgármesternél érdeklődtünk. Ha azt mondom, hogy ez özvegy Zbiskó Lászlóné otthona, az bizonyára a legtöbb embernek nem mond semmit, de ha Sári néninek szólítom, sokaknak „beugrik", kiről is van szó. Sári néni már elmúlt 70 éves, s Eger egyik legkiemelkedőbb sportembere. Majd kicsattan az egészségtől, s én fiatal létemre szinte szégyellem magam, amikor leülök vele beszélgetni. Ekkor sem tud nyugodtan maradni. Épp a sportcipőjét súrolja. Nagy becsben tartja azt a cipőt, mert - mint utóbb elmondta - Gyuri bácsitól kapta, (így céloz dr. Ringelhann György polgármester úrra.)- Sári néni! Mindig ennyit sportolt, vagy csak később lett az egészséges élet híve? ' - Nem, ez nemcsak egy öregkori hóbort, hiszen immáron 64 éve sportolok. Nyolcévesen kezdtem, s majdnem mindent kipróbáltam: korcsolyáztam, tekéztem, futottam, úsztam. Tíz-tizenkét évesen pingpongversenyt is nyertem, s akkor nagy jövőt jósoltak nekem. Akkoriban Putnokon éltünk, édesapám vasutas volt. Amikor mondtam neki, hogy testnevelő tanár szeretnék lenni, megtiltotta. Miskolcon kellett volna tanulnom, s nem akarta, hogy elszakadjak a családtól. így helyben jártam iskolába, s nem tanár lett belőlem, hanem fodrász, de azt is szerettem.- Milyen volt az élete, egyenes vagy buktatókkal teli?- Hányatott sors jutott. A háborút szerencsésen átvészeltük, de a pincékből egy életre elegem lett. Vallásos vagyok, Szent Antal a védőszentem. A hitem számtalanszor megvédelmezett. Egy fiam és egy lányom van, s három gyönyörű unokám! - mutatja rajzaikat. Az egyiken a dobogó legfelső fokán áll egy nő, kezében trófeával, s alatta gyerekírással: ,Mamucika”.- Mi készteti a versenyzésre?- Nem a győzelem, a részvétel a fontos, hogy ott legyek és végigcsináljam.- Nem megerőltető ez a sok verseny?- Ritkán van, hogy egy versenyen 10 km-nél kevesebbet kelljen futni. Nemrég megszámoltam: 35 pólóm van, s ezeket mind versenyeken kaptam. Az eddigi legnagyobb sikerem kétségtelenül az 1993-ban Szombathelyen elnyert Szenior Triatlon Európa bajnoka cím a 70 év fölöttiek kategóriájában. Azzal az Öreg bringával együtt csináltuk - mutat segítőtársára. Mindennap 2-2 órát úszom, kerékpározom, futok, s 50 éve majdnem mindennap tornászom. Futni a stadionba járok le, úszni a strandra. Múlt évben voltam a balatoni úszóversenyen. Éjjel 1-kor érkeztem Balatonfüredre, s ott aludtam a pályaudvar várótermében, reggel pedig én voltam az első jelentkező. Kapok néha névtelen leveleket. Azt írják, hagyjam abba, ne csináljak magamból majmot, de szeretek sportolni, s eszem ágában sincs abbahagyni. Az egészséges élet híve vagyok, a cigarettáról is leszoktam. Ekkor hirtelen megszólal a telefon. Egy ismerőse hívja versenyre. Azt mondja, hogy duatlonon eddig még nem volt, s nem tudja, elmenjen-e, de ha elmegy, akkor biztos sokat lehet majd tőle hallani a verseny folyamán csatakiáltását: Hajrá, Eger! Ehhez csak annyit tudok hozzáfűzni: Hajrá, Sári néni! Simon Krisztina (Eger, Pásztorvölgyi)- Egy évtizede kaptuk meg a városi rangot. Azóta jelentős változások mentek végbe a település életében. Többek között felújítottuk a művelődési házat - mondja nem titkolt büszkeséggel a város polgármestere.- Hagyománnyá vált, hogy minden évben megrendezzük a vezekényi tó mellett a képzőművészeti táborainkat, ahol az ügyes kezű diákok néhány nap alatt megtanulhatják a fazekasság, a festészet, a horgolás fortélyait.- A kiránduláson kívül milyen egyéb szórakozási lehetőségeket kínálnak?- Pétervásárán nyílt egy diszkó. A táncos lábú fiataloknak így nem kell elutazniuk Bükkszékre, ha szórakozni akarnak. Terveink között egy mozi létesítése is szerepel. A fiatalok törzshelye a Stella pizzéria, s a mellette lévő játékA katolikus templom terem. A diákok itt érzik a legjobban magukat: pizzák, flipperek és biliárdasztalok között. A városba látogató megcsodálhatja a több száz éves templomot, valamint a katolikus kápolnát, mely épp most lett felújítva, és a volt Keglevich-kas- télyt, ami ma középiskolai kollégiumként működik. Szentes László (Pétervására) A szerelemről általában avagy a verem, amibe mindenki beleesik Műhelytitok Az újságírás fortélya Az egri diákúj ságíró-tanfo- lyam résztvevői kedves meghívást kaptak a Heves Megyei Hírlap szerkesztőségétől: jöjjenek el, nézzék meg, mi rejlik a kulisszák mögött, hogyan készül az újság. Az ifjú toliforgatók kíváncsiságát a szerkesztőség számos tagja nagy igyekezettel próbálta kielégíteni. Megtudhatták, mi az, amit az igazi nagyoknak tudniuk kell: szemfülesség, jó fogalmazási készség, nyitottság, egyéni stílus, de legfőképpen őszinteség. A számítógépek itt is uralkodnak, mint életünk szinte minden területén, igazi hatalom, csoda rejlik bennük, de az újságíráshoz á gépeken kívül elengedhetetlen az ember, érzelmeivel együtt. Az Internet segítségével biztosítható, hogy a világ szinte minden pontjáról naprakész információkhoz jussanak az olvasók. Az előfizetők pedig továbbra is reménykedhetnek abban, hogy ezután is kezükbe vehetik majd kedvenc lapjukat, hiszen megvan az „utánpótlás” lelkes csapata. Buczkó Anett (Eger, SZEG) Mi is a szerelem? Híres írók, költők próbálták már meghatározni: „A nagy szerelem nem érzelem, hanem vállalkozás." (Étienne Rey) Lehet ezzel egyetérteni vagy vitatkozni. De egyrevalamire az ember ösztönösen képtelen: kikerülni ezt az érzést. Valamiféle szerelmet érzünk már kicsiny gyermekkorunkban édesanyánk iránt, aki táplál, védelmez minket. Aztán jön az ifjúkor, amikor a tökéletes férfi az apánk lesz, érte rajongunk, őt csodáljuk, s megfogadjuk: csak ilyen emberhez megyünk majd feleségül. Később belépünk a tinikorba, s érzéseink a családon kívülre vetítődnek: találkozunk az első nagy szerelemmel, átéljük az első csókok varázsát, s az első csalódásokat is. Majd esküvő, gyerekek, s a szerelem lassan erős, mindent összetartó szeretetté kovácso- lódik. Miből fakad vajon ez az érzés? Egyesek szerint a szerelem nem más, mint az összetartozás, a másik ember iránti felelősség és odaadás erőteljes érzelmi megnyilvánulása. Az igazság azonban az, hogy a szerelem lényegét akkor sem tudnánk pontosan meghatározni, ha akarnánk. Az évezredek során ugyanis hétköznapivá „fakult” ez az érzés. Saját tapasztalatom alapján igazat adok Caragiale-nak, amikor azt mondja: „A szerelem nagy fájdalom ”. Nem a szó konkrét értelmében vett érzésre gondolok, inkább egyfajta önmegtagadásra: ha beleszeretünk valakibe, ösztönösen feladjuk lényünk egy részét. Megszűnik az „én”, és helyébe lép a „mi”: nem magunkra gondolunk elsősorban, hanem a másikra; nem azt nézzük, nekünk mi lenne jó, immáron kettőnkre gondolunk. Ehhez hasonló érzést csak anyaként élünk át újra, mikor gyermekünket helyezzük előtérbe. Persze, az igaz szeretet soha nem követel, nem várja el, hogy korábbi életünket teljesen fölrúgva „beleolvadjunk” a másikba. Hiszen a társnak valóban társként kell viselkednie, talán ez az egyetlen kapcsolatforma, ahol az „amit neked lehet, azt nekem is”. Melyek is a tökéletes szerelem alapelvei? A kölcsönös bizalom mindenekelőtt, a szeretet, megértés, odaadás. De mi hiányozhat ma azokból a kapcsolatokból, amelyek szakítással, válással végződnek? Hiszek abban, hogy van igaz szerelem. Mindenkinek megvan a maga párja valahol a világban, csak meg kéne keresnie a nagy „ Őt” , az igazit. Kisházi Viktória (Eger, Dobó) Szabadság, szerelem! - amerikai módra A tavalyi színházi évadban mutatták be Lisa Schlesinger amerikai írónő drámáját, a Csontokat Egerben. A mű fiatalokról szól, fiataloknak. A cselekmény váltakozó idősíkjai teszik izgalmassá a darabot. A dráma főszereplője két kamasz. Érzik: másra vágynak, keresnek valami elérhetetlen boldogságot, együtt. A mű fő témája a szerelem, az a bizonyos tiszta kamaszszerelem, amit még nem ronthatnak meg a felnőttkor problémái. Danny Winston és Rib Ann Magee saját életüket keresik. De az idilli boldogságuknak a létrejöttét megakadályozza a világ kegyetlensége. Égy züllött motelben élnek, éheznek, fáznak, és rettegnek, ha felvijjog a rendőrautó szirénája. Mások akarnak lenni, mint mi, mindannyian. Gyerekek, akiknek semmi sem lehetetlen. Belerohannak a reménytelenségbe, amit életnek neveznek. A mellékszereplők csak fokozzák a darab feszült hangulatát. A kíváncsi Timothy Jeffries (Lisztóczki Péter) base- ballsapkás mai srác, videokamerával a kezében. Dokumentumfilmet akar készíteni Danny és Rib Ann életéről. Ő azonban nem látja és a filmen sem lesznek láthatóak azok a harcok és szenvedélyek, amelyek bennük dúlnak. Miután a rendőrök elvitték Danny-t, Timothy egyre többet van Rib Ann (Nyáry Bernadett) közelében, mert beleszeret. Kérdéseket tesz föl, de nincs megelégedve a tömör, de velős válaszokkal. Neki érdekesség kell. „Hogyan élsz?" - teszi fel a kérdést, mire jön a kiábrándítóan rövid válasz: „Léleg- zem”... Rib Ann lázadó, mint minden kamasz. Leperegnek róla az üres szavak otthon, az iskolában és a pszichiáternél. Ha Timothy-t választaná, mindent megkaphatna, nem kellene guberálva tengetnie az életét. De ő már 13 évesen tudja, mi a hűség, még mindig Danny-re vár. A másik fontos szereplője a darabnak a múltba forduló Mrs. Winston, aki bolondja a babáknak. Nap mint nap újabb Ann (Nyáry Bernadett) és Timothy Jeffries (Lisztóczki Péter) és újabb babákat készít, s a babaruhákat eltűnt gyerekek ruháiból varrja. így lesz babaruha Danny ruhájából és haj Rib Ann hajából. Kevéssel a darab vége előtt úgy tűnik, minden jóra fordul. Danny visszatért pénzzel a zsebében, boldogabbak, mint valaha. De a kegyetlen világ végül győzedelmeskedik, nincs menekvés. Együtt égnek el odabenn, a düledező romok között. Ők talált csontokból szőttek mesét, valaki, talán másik fiatal, majd az ő csontjaikból fog egy történetet faragni... Kovács Agnes (Eger, Dobó)
