Heves Megyei Hírlap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-07 / 209. szám

1996. szeptember 7., szombat 5. oldal Gyöngyös És Körzete Elénk vendég járás a Eolping Családnál A Gyöngyösi Kolping Család mind erősebb kapcsolatot te­remt a négy magyarországi egyházi régióban tevékenykedő hasonló szervezetekkel - érte­sültünk Kovács Gyula városi elnöktől. Csupán a nyár legutóbbi eseményei közül említésre méltó a felsöpáhokiak ötven- tagú csapatának augusztusi lá­togatása, a vendégekkel történt találkozó. A hónap utolsó har­madában - immár a második alkalommal - a gyöngyösiek sástói ifjúsági tábora adott ott­hont a háromnapos országos vezetőképzésnek, amelyben hetvenkét felnőtt vett részt. Szeptember 21-re viszont ismét fiatalokat várnak hazánk minden részéből a sorrendben negyedik szüreti bálra. Mint­egy 150-200 személyre számí­tanak a gyöngyösi központ színháztermében, ahol minden bizonnyal további kedves él­ményt jelent majd valamennyi­üknek a műsoros mulatság. A mátrai táborban augusztus végén a tavalyihoz hasonló sze­zont zártak: a kirándulók, üdü­lők együttesen mintegy kilenc­ezer vendégéjszakát töltöttek a hangulatos környezetű szállás­helyen, napi háromszori étke­zéssel. A hivatalos zárás természe­tesen most sem jelenti egészen a finálét, mivel szórványcso­portokat még továbbra is fo­gadnak egy darabig a hegyek­ben. Amíg a jó idő tart. Ugyanekkor a gyöngyösiek is ki-kimozdulnak otthonukból, városukból. Augusztusban négy tagjuk az alsópáhoki or­szágos Kolping Családi Hotelt segítette közelgő átadásához takarítással, parkosítással. Ok­tóber 4—6. között pedig a szer­vezet 40 tagja már vendégként élvezi az ekkor átadásra kerülő új pihenőhely minden kényel­mét, szépségét. A család háza tájának egyéb történéseiről az elnök elmondta még, hogy iskolájukba az új tanévre 50 további hallgatót vettek fel a munkanélküliek kö­zül, így a három évfolyam öt osztályában együttesen már 126-an szereznek friss ismere­teket további életükhöz. A le­endő ABC-eladók tartoznak a jövőre végzős csoportokhoz, s remélik, hogy nemcsak teljesen elsajátítják addigra a szakmá­jukat, hanem álláshoz is jutnak valamennyien. A mini oktatási intézmény legutóbb átadott, avatott varro­dája fölött 4, egyenként két­ágyas apartman kialakításához is hozzáláttak már a napokban, hogy a továbbiakban a vendé­geiknek legalább egy részét az eredeti tábor zárva tartása ide­jén is elhelyezhessék látogatá­saik alkalmával. S ami a legfrissebb: szeptem­ber 1-jétől új vezetője van kul­turális központjuknak. Az aba- sári Kissné Petrovics Éva irá­nyítja a sokrétű munkát. (gy-) Visontan is fontos az egészségügyi szűrés Nem egészen 1300 tb-kártya tu- Visonta egészségőrei - mint lajdonosával van dolga dr. Né­meth Miklósnak, Visonta tavaly óta dolgozó háziorvosának, s maroknyi egészségügyi csapa­tának. A közönség már az idei nyár elejéig több mint kétszer megfordult a rendelőben, vagy legalábbis felügyelőinek, gon­dozóinak kezei alatt. A község­ben különösen a magas vér­nyomás követel rendszeres fi­gyelmet a stábtól, mivel közel kétszáz ember állapotát kell fo­kozottabban ellenőrizni. Ugyanekkor a cukorbetegek ke­zelése is elég sok munkát ad. Önmagában sem kevés a házi ápolás keretében havonta átlagosan ellátott 130 különféle panaszos, akik segítésén túl Tamás Miklósné körzeti ápo­lónő még sok más feladaton osztozik a doktorral. Ám fárad­hatatlan maga is, a munkáján nem érződött, hogy az elmúlt oktatási évben tanfolyamra, gyakorlatra járt hivatalos tevé­kenysége mellett. megtudtuk - a szűrővizsgálatok iránt is felelősséget éreznek. Az óvodás és iskolás gyermekek még a télen átestek a szokásos évi ellenőrzésen, s december­ben, illetve júniusban a nőgyó­gyászati rákszűrést is megszer­vezték a faluban. A továbbiak­ban pedig - még az őszi hóna­pokban - hipertónia- és diabé­tesz-szűrést is szeretnének tar­tani a betegségek megelőzésé­hez, illetve gyógyításához. Az anya- és csecsemővédelmi ta­nácsadás programjában a veszé­lyeztetett terhesekkel kiemelt figyelemmel foglalkoznak. À rendelő mindennapi mun­kájához az önkormányzat segít­ségével sikerült megnyugta- tóbbá, kellemesebbé tenni a he­lyiségeket, s számottevően gaz­dagítani a felszerelést. Több új, korszerű műszer is rendelke­zésre áll már, s - az itt dolgo­zók örömére - további fejlesz­tésről van szó.- így ­Ajtó egy eltűnt harangtoronyhoz Jövőre szeretnék befejezni a gyöngyösi „Nagytemplom” felújítását Jövőre lesz 75 éve, hogy - a legutóbbi nagy tűzvész után - felújították, majd felszentelték a gyöngyösi Szent Bertalan- templomot. A jeles egyházi műemlék így vészelte át a II. világháborút, s a következő évtizedeket is, mígnem ismét sor kerülhetett a hasonló javí­tási munkákra. Immár a hatodik esztendeje tart a mostani rekonstrukció, amit rendkívüli körültekintés­sel, alapossággal végeznek. Ezért a feladatok megoldását - mint írtunk már erről - több­ször is fel kellett függeszteni, mivel a feltárások során egyre újabb és meglepőbb művészeti remekeket, eddig ismeretlen stílusokat sikerült felfedezni. Olvasóink előtt talán még em­lékezetes ezek közül például a „Nagytemplom” legrégebbi környezetében talált temető, ahonnan utóbb a csontokat a felsővárosi, mai sírkertbe szál­lították, s most remekmívű kopjafa őrzi emléküket. Mint a továbbiakról dr. Nagy Lajos apát plébánostól - a régóta várt rekonstrukció kezdeményezőjétől, szakava­tott, lelkes szervezőjétől, irá­nyítójától - megtudtuk: javá­ban tart, immár befejezéséhez közeledik a templomi freskók tisztítása. A helyreállítást foly­tatók legutóbbi sikere pedig a déli oldalon talált kisméretű gótikus ajtókeret, amely va­laha egyértelműen a ma már itt nem található harangto­ronyba vezethetett. Innen a templomból járha­tott fel a harangozó egykor a szertartásokhoz kapcsolódó munkájának végzésére. Gyöngyös már korábban megtalált legrégibb építészeti emlékének, a Prysil-p'mcémk már a bemutatására készülnek a tervek az Országos Műem­lékvédelmi Hivatalnál. Ha az érdekes és szép helyiség ismét látható lesz a nagyközönség számára is, páratlan élményt jelenthét. Hiszen olyan épít­ményről van szó, amit még 1301-ből említ oklevél. Az egyházközség nem tit­kolt szándéka, hogy a leg­utóbbi nagy helyreállítást kö­vetőfelszentelés 75. évforduló­ján, 1997. október 22-én meg­áldhassák majd a mostani munkákat, a korábbinál érté­kesebbé rekonstruált Szent Bertalan-templomot is. Az elképzelések megvalósí­tását sajnos nehezíti, hogy a szükséges kiadásoknál jobbára csak az egyházközség megta­karításaira, az adományokra, a külföldi támogatásokra ha­gyatkozhatnak, s a műemlék- védelmi hatóság szerény segít­ségére számíthatnak. Ám re­mélik, hogy a jövő évi vágy így is elérhető. Bágyi Ferenc Emléktábla Mátraszentlászlón Száz esztendő egy hegyi iskolában A régi épület - napjainkban Az utódok kedves gesztusa­ként, s a kiszámíthatatlan sors kegyes ajándékaként id. Za- kupszky László nyugalmazott pedagógus, iskolaigazgató, a helység első, egyetlen eddigi díszpolgára emlékeztethetett a község oktatási intézményének immár 100 esztendős históriá­jára Mátraszentimre idei tan­évnyitó ünnepségén. A falucskát 63 éve tisztes­séggel szolgáló néptanító az eltelt század nagyobbik részét - egyedül már a pályatársak közül - személyes élményei alapján idézhette. Hiszen tör­ténelem a javából az az idő­szak is, amit idefenn a hegyek között töltött oktatóként, köz- igazgatási tisztségviselőként, a közélet sok irányban máig érdeklődő mindeneseként. A lelkes helytörténészként is ismert nevelő talált kutatá­sai közben a mátraszentlászlói egykori kis tanoda első körbé­lyegzőjére, s hitelesítette a régi naplók, a levéltári adatok alapján a mostanra centenári­umáig jutott indulást. Érdekes volt a maiaknak hallaniuk tőle a magvetőkről, Puczoló Lászlóról, Hock Já­nosról, Hamar Dezsőről, Pá­linkás Béláról, meg a katedrán őket követő Stolmár Viktorról. Bárdos Istvánról, Forgács Gyuláról, Russz Mihályról és feleségéről. Meg a többi „ lámpás” -ról: Unghy Elekné- ről és leányáról, valamint Öt­vös Pálról, Juhász Józsefről, akik 1938-as igazgatói kine­vezéséig, s utána id. Za- kupszky László kitűnő kollégái voltak a Felső-Mátrában. A hajdani kis iskola diáksá­gát 1903-tól osztotta meg a Mátraszentistvánban is nyitott új intézmény, ahol Németh Sándor, Szűcs József, Bándy Sándor, dr. Teleki László, Gyulay Sándomé, Kajetán Ibolya, Giró Szász János, Blaskó György vitték tovább a „fáklyát". Míg az „anyaköz­ségben”, az azóta már minden itteni települést egyesítő Mát- raszentimrén 1915-től mun­kálkodtak a most ünnepelt 100 esztendős intézmény további pedagógusai: Bóta Szidónia, Kapitány Erzsébet. Zakupszky László, Puha Emil, Nagy Jó­zsef, Dombach Gyula. Töl­gyes János, Nagy Istvánné és a többiek, a községben ma is ta­nítók. S eközben - esztendő híján fél évszázada - az ünneplő kis épület, amelynek falán a va­sárnap délutáni ünnepségen elhelyezték a centenáriumi emléktáblát, szintén átadta he­lyét az iskolai oktatás későbbi szereplőinek. Kibővítve már hosszabb ideje, s jelenleg is: pedagógusüdülő. Kedvelt pi­henőként őrzi a nemes hivatás itt fellobbantott fényét. (-ni) Abasári tervek a jobb vízellátásra A visontai bányaművelés miatt megbolygatott abasári vízbázis zavarainak megszüntetéséről, a hálózat rekonstrukciójáról a hét közepén gyöngyösi és miskolci szakemberekkel tárgyaltak. Az új kutak automatizálását, Aba- sár felső településrészein az ivóvízvezeték keresztmetszeté­nek növelését tervezik. A Mátraalja Egerbe készül Az egri szüreti napokra a Mát- raalján is készülődnek. A jövő pénteki színpompás felvonulá­son a kisnánai Mátragyöngye Népdalkorrél találkozhat a kö­zönség, vasárnap az adácsi Zéta és a viszneki Kamaszka együttesek táncműsorát élvez­hetik az érdeklődők a Dobó téren. Ugyanitt 20-án a Vid- róczki Néptáncegyüttes ad mű­sort. Külföldi segítség a markazi könyvhöz Nemcsak vásárlásokkal, hanem adományokkal is biztosítják a fedezetét a Márkáz történetéről megjelent második könyvnek, aminek kiadását a helyi önkor­mányzat 280 ezer forinttal megelőlegezte. Legutóbb már külföldi támogatás is érkezett: a müncheni Susanna Uresch Sto- kinges 20 ezer forintot küldött. Vámosgyörki rendkívüli ülésen Vámosgyörk képviselő-testü- lete rendkívüli ülésen tárgyal hétfőn a községbeli nagyberu­házás indításával összefüggő általános rendezési tervről.. Egyidejűleg a képviselők kör­zeti egészségügyi szolgáltatá­sok támogatásáról is döntenek. Népi viseletek városi bemutatója Fehér Jánosné népviselet-ké­szítő kiállításának megnyitásá­val folytatódnak a Mátra Műve­lődési Központ Pincegalériájá­nak bemutatói szeptember 12- től. A ma már ritka mesterség műhelytitkaiba dr. Schwalm Edit művészettörténész avatja be az első látogatókat. Kitüntetett bányász fúvósok A legutóbbi szereplésen, Gyöngyösön fotó: majoros Ki ne figyelne felvonulásokon, térzenéknél, vagy éppen ke­gyeleti szertartásokon, ha megszólal egy fúvószenekar..? Ahol csak megjelenik, minde­nütt sajátos színfoltja a ren­dezvénynek, emlékezetes ke­retet ad az ünnepségnek. Ilyen együttes a most au­gusztus 20-án, Szent István ki­rályunk napján, a millecente- nárium alkalmával „Heves megyéért” kitüntetésben ré­szesült Petőfibányai Bányász Fúvószenekar is. Az idén 50. évfordulóját ünneplő csoport a siker szinte valamennyi fokát elérte az eltelt hosszú időszak alatt. Megyeszerte ismerik már gyakori szerepléseiről, kivált­képpen a Mátraalján, s ezen belül Gyöngyösön. Legutóbb a közönség a II. Gyöngy Nem­zetközi Néptáncfesztivál nyitó- és zárófelvonulásán gyönyörködhetett eleganciájá­ban, fegyelmezett, igényes já­tékában. A sikerekhez vezető utat mindig művészi elkötelezett­ségű karmesterekkel közösen járták, munkálták végig. Olyan egyéniség állt az élükön, mint például a gárdát 1991-ig diri­gáló Marosvölgyi Károly, aki Budapestről járt a vidéki fúvó­sokhoz. Utódja, ifj. Jakkel Mihály a zeneművészeti főiskola elvég­zése után, 1984-ben lett az együttes tagja, mint vadászkür­tös. Innen nőtt fel a zenekar élére, amit a Pátzay János Ze­neiskola igazgatói tiszte mel­lett tölt be. Már munkája eredményeként kapta zeneka­rával együtt 1993-ban a Bá­nyászszakszervezet Országos Nívódíját. A mostani kitünte­téssel pedig a Heves Megyei Közgyűlés, illetve a petőfibá­nyai önkormányzat és a község polgársága fejezte ki tisztele­tét. (bágyi) Gitármánia Mátrafüreden Üdülőtábor? Nem! Alkotótá­bor? Langyos! Munkatábor? Igen!!! No de milyen munkatá­bor? Gitáros, méghozzá nem is mindennapi..! Hiszen ritkán jut az ember eszébe, hogy gyönyörű napsü­téses időben, egy osztályterem négy fala között napi 7-8 órát gyakoroljon. Márpedig erre vál­lalkozott az a 17, mindenre el­szánt (?) zeneiskolai gitár tan­szakos növendék, akik augusz­tus végén a mátrafüredi erdé­szeti középiskolában rendeztek maguknak tábort Schubert Henrik vezetésével. Ez volt - az immár másfél éves zenekar éle­tében - az első alkalom, hogy több napot együtt töltve felmér­jék: mire is képesek a sok munka után, s egymással mi­ként boldogulnak? Az eredmény? Például az es­ténként sorra került térzene, melyek alkalmával a már jól ismert Vivaldi-, Boccherini-, Händel-művek mellett külön­féle megzenésített verseket, s reneszánsz dallamokat élvez­hettek tőlük az arra sétálók. Persze, mielőtt bárki sajnálni kezdené a zenészeket a sok munka miatt, azért & szórako­zásra is jutott idejük. Éjszakán­ként ugyanis a környező erdők­ben csatangoltak, míg nappal a próbák előtt, közben s után rö­vid, ám annál hatásosabb „lel­kigyakorlat” biztosította a belső egyensúlyt. A robot a tábor végével sem ért véget, hiszen rövidesen kez­dődik a tanév a zeneiskolában is. Ám úgy gondolom - s remé­lem, ezzel nem vagyok egyedül -, hogy van értelme ennek. Drelyó Agnes

Next

/
Thumbnails
Contents