Heves Megyei Hírlap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-28 / 227. szám
996. szeptember 28., szombat Horizont 13. oldal rbán Viktor a kormány két évéről, az ellenzéki együttműködés esélyeiről, és arról, hogy mi a különbség Brüsszel és Moszkva között „Engem ne oktatgassanak a demokráciáról azok, ikik végigszolgálták a diktatúrát és az oroszok szekerét tolták” „...egy állam sohasem mondhat le arról, hogy polgárai számára bizonyos biztonságot garantáljon” Elnök úr! Bokros Lajos ex- ínzügyminiszter a közelmúlt- in Gyöngyösön tartott etolásában egyebek mellett kije- ntette: ma sem tenne más- épp, mint ahogy tett tavaly '.árciusban, azaz a nevével •mjelzett „csomagot” lényeiben most is ugyanúgy állí- !ná össze, mint akkor, lévén z ország ’95 tavaszára hihe- tlenül nehéz helyzetbe került, fásfél év távlatából Ön ho- yan ítéli meg, elengedhetetle- ek voltak-e a radikális megbontások, vagy a restrikciós olitikájával túllőtt a célon a ormány? \ - Vitathatatlan, van igazság 3ban, amit Bokros Lajos lond: ’95 tavaszára kétségte- :nül nagyon nehéz pénzügyi slyzetbe került az ország, .zonban azt sem szabad elfe- Sdni, hogy az azt megelőző kirne hónapban már ugyanez a ormány volt hatalmon, és zmmit nem tett a gyülekező fel- •gek eloszlatására. A kérdés ;y tehát nem is az, valóban ne- éz volt-e a pénzügyi helyzet, anem az, hogy jó döntéseket ozott-e a kormány. El kell is- íemi: nem volt könnyű szak- tai és politikai szempontokból ; megfelelő válaszokat adni. ibban senki sem vitatkozik az kkori pénzügyminiszter úrral, ogy szükséges volt a forintle- rtékelés, vagy hogy a kereske- elmi egyensúly miatt be kellett ezetni az importvám-pótlékot. i vita az olyan lépéseken van - s sajnálom, hogy Bokros Lajos 'em fogadja el a számok kriti- áját sem -, mint például a csa- ídi pótlék megvonása, vagy a mdíj bevezetése. Egy évvel aztán, hogy takarékossági kokra hivatkozva megszüntetik az alanyi jogon járó családi ótlékot, azt kell mondani, az új endszer egymilliárd forinttal öbbe kerül az államnak. Jgyanilyen értelmetlen rendel- ezés volt á tandíj bevezetése. Mindenki mondta: ebben a aratójában egyszerűen nincs rtelme. A költségvetés egyen- úlyához alig tesz hozzá, gyanakkor - ha nem szabjuk reg a felső határát - alkalmas rra, hogy nagyon sok gyerek lől elzárja a továbbtanulás le- etöségét. Ma már nem egy gyetem van, ahová azért nem jt el a tehetséges, elsősorban idéki, nem értelmiségi családól származó gyerek, mert nem idja megfizetni annak a költ- égeit. Ezekre a lépésekre nem *azán volt szükség. Ezt másfél v után beláthatná az, aki akkor énzügyminiszterként vezé- yelte ezen intézkedéseket, és eláthatná a kormány is. Ennek lismerésével azonban mai na- ig adósak, és nem hajlandók orrigálni a gazdaságpolitikát em. Nem mondjuk, hogy dob- ík sutba a korábbit, nem íondjuk, hogy nincsenek olyan léméi, amelyek ne lennének rdokoltak és folytatandók. ’sak azt kérjük: vegyék revízió Iá, mert ennek ma már több a ára, mint a haszna.-Két hete a kormány két- ves tevékenységéről tartottak olitikai vitanapot a Parla- lentben, ahol is az ellenzék lesen bírálta a koalíció eddigi mnkáját. Az Ön által elmon- őttak egyben a Fidesz kritikáit is jelentik?-Csak részben. A Hom-ka- inet kétéves tevékenysége em merült ki gazdaságpoliti- ai tettekben; bár ez önmagá- an is igen fontos kérdés, van- ak azonban olyan kísérőjelen- égei, amelyek még ennél is súlyosabbak. Ezek között is első helyre sorolom a korrupciót. Miközben Magyarországon formára, külsőre a nyugat-európai országokban ismert piac- gazdasági intézmények épültek ki, valójában a legtöbb esetben nem tisztességes verseny dönti el a gazdasági küzdelmeket, hanem a régi szocialista érából átmentett, s ma már mindent behálózó kapcsolatrendszer. Azt kell mondani: kiépülőfélben van a maffiagazdaság. Ma már nem az a dilemma, hogy legyen-e piacgazdaság, hanem hogy tényleges versenyre épülő tisztességes piacgazdaság alakul ki, vagy egy maffiagazdaság. Sajnos, az utóbbi irányba látom elmozdulni a dolgokat, miközben a kormányzat nem mutat hajlandóságot e folyamatok megakadályozására.-Mennyire súlyos a helyzet?- Szerintem rendkívül súlyos. Már léteznek felmérések, amelyek azt mutatják: a legkor- ruptabb országok közé csúszott Magyarország. Egy közelmúltban napvilágot látott jelentésből az derül ki, hogy az elmúlt egy évben radikális mértékben megnőtt a „fehérgalléros” bűncselekmények száma. Egy másik nemzetközi jelentés szerint pedig hazánk „a világ leg- korruptabb országa” címért folyó nem túl dicsőséges versenyben elég előkelő helyre küzdötte fel magát az elmúlt két évben. Az egészben egyébként az a legrosszabb, hogy mindez már nemcsak a gazdaságban érhető tetten, hanem a tisztviselői karban is. Ezzel ugyanis a gerince roppan meg egy államnak, hiszen ha róluk terjed el, hogy korruptak, senki sem fog bizalommal fordulni a köz- ügyek intézésével megbízott hivatalnokokhoz. Hasonlóképpen negatív kísérőjelenségnek tartom a közbiztonság romlását. Tisztában vagyok vele: a gazdasági átmenet időszakának vannak fájdalmas mellékhatásai is. Ebből azonban nem következik, hogy az élet minden eresztékének meg kell lazulnia. Nem szükségszerű például a közbiztonság olyan mértékű romlása, mint azt az elmúlt hat, és különösen az utóbbi két évben megéltük. Nem szükség- szerű a rendőrség ilyen fokú technikai leépülése. Az sem titok: Magyarországon ma 3600^000 rendőrrel van kevesebb, mint kellene. Ezt a kormány is elismeri, csakhogy a fejlesztésre nem ad pénzt. Arról már nem is beszélek, hogy ezen túl további 3500 rendőrre lenne szükség. Tény: mindez pénzbe kerül, de egy állam sohasem mondhat le arról, hogy polgárai számára bizonyos biztonságot garantáljon.-A Fidesz a koalíció oktatáspolitikáját is erősen bírálta...- Ha olyan országot keresünk bármerre a világon, amelyiknek sikerült egy álulfejlett, leszakadt, hátrányos helyzetben lévő gazdaságot fellendítenie, az mind az oktatási rendszerének fejlesztésén keresztül érte el ezt. Ez történt Ázsiában, néhány latin-amerikai országban, Dél- Európában. Ehhez képest a mostani magyar kormányzat fordítva gondolkodik. Míg a sikeres fölzárkózó országok azt mondták: minél szegényebb vagy, minél inkább leszakadtál, annál többet kell költened az oktatásra. Ez szerintem igaz ránk is. A Horn-kabinet viszont úgy gondolkodik, hogy szegények vagyunk, tehát arányosan kevesebbet kell költeni az oktatásra is. Ez hosszabb távon egyenlő az öngyilkossággal. Ez az ország kicsi, lélekszáma alacsony, csekély a belső vásárlóereje, s erősen korlátozottak természeti, gazdasági erőforrásai, így csak a tíz és fél millió ember tudása, intellektusa, szellemi felkészültsége, műveltsége vihet ki minket ebből a helyzetből. Ebből pedig egyenesen következik: ma a legfontosabb kormányprogram az kellene, hogy legyen, amely kimondja: a magyarságnak kell Európa, a világ legműveltebb, legokosabb, szellemileg legföl- készültebb népévé válnia. Ha ezt nem hirdetik meg, esély sincs a kilábalásra. Hibának tartom például azt, ahogy az iskolarendszert átalakítják. A korábbi érából megmaradt nyolc- osztályos rendszer megfelelő volt, ennek szétbontása csak arra jó, hogy az alulról jövő gyerekek elől elzárja a boldogulás lehetőségét. Ma olyan oktatási rendszer épült ki Magyarországon, amely garantálja a kormányon lévőknek, hogy azon családok, melyek „fölül” vannak, gyermekeik is fölül lesznek, azon családok pedigm amelyek „alul” vannak, gyermekeik is alul maradnak. Összességében tehát nagyon szomorú képet mutat a mögöttünk álló két év. Nem vitatom, hogy súlyos a helyzet, és hogy a kormánynak nehéz a jó megoldásokat megtalálnia, de legalább gyakrabban kellene találatokat elérnie a jó megoldások kiválasztásában.- Külpolitikai vizekre evezve: az ellenzék szinte egy emberként bírálta a magyar-román alapszerződés aláírását, míg a nyugati világ megelégedéssel nyugtázta a dokumentum létrejöttét. Ezzel összefüggésben elhangzottak olyan vádak is, melyek szerint az ellenzék ezen magatartásával tulajdonképpen Magyarország európai integrációjának vált gátjává.- A külügyminiszter úr valóban, elvetvén a sulykot, a parlamenti vitában odáig merészkedett, hogy az ellenzéket európai elkötelezettségből próbálta leckéztetni. Ez nekem azért fáj, mert az Európai Integrációs Bizottság elnökeként két esztendeje azon dolgozom, hogy hazánk közelebb jusson az Európai Unióhoz. Másrészt ez azért is rosszulesett, mert még emlékszem a nyolcvanas évekre, amikor a Fidesz létrejöttekor megpróbáltuk felvenni a nyugat-európai kapcsolatokat, akkor azok az urak, akik most a miniszterelnöki és a külügyminiszteri székben ülnek, folyamatosan - védve a szocialista internacionalizmust, a Varsói Szerződést - azzal vádoltak bennünket, hogy Nyugatra akarjuk eladni az országot. Amikor azt találtam mondani, hogy jó lenne visszaszerezni az ország függetlenségét, és ideje lenne, ha az oroszok végre hazamennének, akkor azok, akik most európai elkötelezettségből próbálnak megleckéztetni, azt mondták: ilyeneket nem lehet hangoztatni. Ami azonban a lényeget illeti: a magyarságnak általában véve nincs könnyű helyzete e kérdésben. A Nyugatnak ugyanis azt kell elmagyarázni, hogy nem egy szerződés aláírásától javul meg a magyar-román viszony, hanem az hosszú évek munkájának és sok apró megállapodásnak lehet csak eredménye, függvénye. Azt is el kell mondani, hogy az ottani magyarság helyzetének javítása nélkül nem lehet a két országot közelíteni egymáshoz. A brüsszeli bürokrácia azonban jobban szeretné azt hallani, hogy egy csapásra megtörtént a megbékélés. Ebből fakadóan azt gondolom: e téren Nyugat elvárásai és kívánalmai nem lehetnek mérvadóak. A kormánynak, mikor e kérdésben dönt, kizárólag a magyar nemzet érdekeit kell szem előtt tartania. A dokumentum aláírását üdvözlő reagálásokkal is óvatosan kell bánni, mivel ott az a gyakorlat, hogy minden, két állam szabad akaratából létrejött megállapodást üdvözölnek. Voltak olyanok, akik úgy köszöntötték a dokumentumot, hogy nem ismerték annak szövegét... Megkockáztatom, hogy ha a Hom-Iliescu paktumban az szerepelne, hogy a magyar-román határ október elsejétől a Tisza vonalán húzódik, azt ugyanígy üdvözölték volna, ami viszont még nem jelentené, hogy nekünk jó az a szerződés.-Nem lehet azonban, hogy ezzel az ellenzék akaratlanul is az integráció ellen hat?- Sokat járok az Európai Unió országaiba, és úgy érzékelem, egyáltalán nem hátrányos Magyarországnak ez a magatartás, sőt inkább még segíti is. Ehhez persze az kell - amit meg is szoktam tenni -, hogy az ember jól érvelve elmondja Brüsszelben: bár szeretné a közösségben tudni hazáját, de ez az alapszerződés ártalmas Magyarországnak, és végső soron Európának sem használ. A handabandálást ott sem szeretik. Nemcsak a koalíció politikusai járnak Nyugatra, így állíthatom: csúsztatás a részükről az ellenzéket az integráció ke- rékkötőjeként beállítani. A kormány nem azt az utat választotta, hogy megmutatja a magyar nemzet érdekeit, hanem inkább igyekszik kifülelni a nyugati elvárásokat. Arról azonban elfeledkeznek, hogy Brüsszel nem Moszkva. Ide az emberek nem eligazításra mennek, hogy mit kell tenniük, mint Moszkvába. Brüsszelbe azért megy az ember, hogy saját nemzete érdekeit próbálja megvédeni. Ott az én’ekre kíváncsiak. Sajnos azonban itt nincs mit tenni, hiszen a húsz-harminc éves reflexek tovább élnek. Ezt én nem is rovom fel, csak mint tényt írom le. Pusztán annyit kérek, engem ne oktatgassanak ki demokráciáról azok, akik végigszolgálták a diktatúrát, és az oroszok szekerét tolták. Ez azért mégsem helyes rendje a világnak.- Az eltelt két esztendő rövid értékelése mellett nem kevésbé lényeges az ellenzéki összefogás kérdése. Míg azonban a fiatal demokraták nyitottnak mutatkoznak a Szabó Iván vezette MDNP irányába is, a KDNP és az MDF nemtetszésének adott hangot a találkozót követően. Meglepő volt az Ön számára a két partner vehemens tiltakozása?- Egyáltalán nem. A Fidesz, az MDF és a KDNP között létrejött hárompárti megállapodás értelmében ugyanis ha bármelyikünk egy negyedik politikai tömörüléssel ül le tárgyalni, arról előzetesen tájékoztatnia kell a másik két felet. Én ennek megfelelően informáltam Le- zsák Sándort és Giczy Györgyöt is a találkozónkról, akik már korábban elmondták az ezzel kapcsolatos véleményüket, ami egybeesett az utóbb elhangzottakkal. így nem is lepődhettem meg. A három párt közötti megállapodás egyébiránt az egyeztetésről szólt, ebből pedig még nem következik, hogy minden kérdésben egyet is értünk.-Mekkora esélyt lát arra, hogy ez a hárompárti együttműködés négypártivá bővüljön?- A Fidesz szándékaival szemben nagyon csekély ennek az esélye. Minden többszereplős együttműködésnek az a természete, hogy új tagokkal csak akkor bővülhet, ha minden résztvevő egyetért vele. Amennyiben az MDF vagy a KDNP azt mondja, hogy nem akarja kibővíteni az együttműködést, akkor sajnálatos módon a Fidesz szándékai itt nem érvényesülhetnek. Ez természetesen fordítva is igaz. Nem akarom azt mondani, hogy a Le- zsák és Giczy elnök urak véleményében ne lennének megfontolandó érvek. Ilyen például, hogy az MDNP - csekély támogatottsága okán - nem tud hozzátenni az együttműködéshez.- És mi a helyzet a kisgazdapárttal? Ők eddig a többiektől elkülönülve a saját útjukat járták, most pedig Scham- schula György, az FKGP újdonsült frakcióvezető-helyettese arról nyilatkozott, hogy el tudja képzelni a négy-, sőt ötpárti ellenzéki összefogást is...- Úgy gondolom, a kisgazdapártnak is el kell gondolkodnia a jövőn. Ebben a pillanatban azonban ők más úton járnak, mint mi, amit tiszteletben kell tartanunk. Nem ildomos őket támadni, ahogy az sem lenne bölcs dolog, ha ők támadnának minket. Jelen esetben két gondolat fut egymás mellett: a kisgazdák azt vallják, hogy kormányváltást úgy lehet legkönnyebben elérni, ha ők maguk megerősödnek, és minden más, szerintük gyengébb ellenzéki párt csatlakozik hozzájuk. Ezzel szemben a Fidesz, az MDF és a KDNP azt mondja: egy egyenrangú, kölcsönös tiszteleten nyugvó együttműködést kell kialakítani, s a szövetség- kötésen keresztül látja módját a kormányváltásnak. Ez két különböző út, mindenki járja a magáét, csak az a fontos, hogy közben a kisgazdák és a mérsékelt ellenzék közötti viszonyt buta konfliktusok ne tegyék feszültebbé, hiszen mindkettőnk számára fő ellenfél - s ezt sohasem szabad szem elől téveszteni - a kormánykoalíció.-Ez azt jelenti: a Fidesz mindenféleképpen az MDF-fel és a KDNP-vel közösen állítandó jelöltekben gondolkodik, vagy az is elképzelhető, hogy adott esetben egyedül vág neki a választásoknak?-A Fidesz azt szeretné, ha az összes egyéni választókerületben közös jelöltet tudna indítani az ellenzék. Úgy gondoljuk, ez minél szélesebb körben történik, annál jobb: ebben a pillanatban Fidesz-MDF-KDNP közös jelöltállítás tűnik a legvalószínűbbnek. Már meg is van a 176 egyéni választókerület egyhar- mada, ahol úgy gondoljuk, a Fidesz jelöltje lehetne a közösen indítandó személy. Azt ugyanakkor a Fidesz és egyetlen más párt sem teheti meg, hogy amíg a választásokon való közös indulásról szóló szerződést nem írtuk alá, egy kedvezőtlenebb forgatókönyvet kövessünk. Magyarán: a Fidesznek abba a helyzetbe kell kerülnie, hogy amennyiben nincs ilyen együttműködés, úgy mind a 176 egyéni választókerületben önálló jelöltet tudjon indítani. Jelen állás szerint - ha holnap lennének a választások - már 140 kerületben el tudnánk indulni. Persze, bízom benne: erre nem kerül sor. Nyilván az lenne a jó, ha minél hamarabb megszületne ez a megállapodás, ám nekünk is van egy határidőnk: eszerint december elejére mind a 176 kerületben meg kell lennie a jelöltnek. Kühne Gábor
