Heves Megyei Hírlap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-27 / 226. szám

4. oldal Eger Körzete 1996. szeptember 27., péntek Tájékoztat a védőnő Egercsehiben legközelebb szep­tember 30-án, délután négy órakor ülésezik a képviselő-tes­tület. Ezúttal először a védőnő tart beszámolót az elmúlt idő­szak tapasztalatairól, majd a BÁEP Kft. egercsehi telepének tevékenységéről tájékozódhat­nak a jelenlevők. Az ostorosi adókról Ostoroson e hét elején ülésez­tek az önkormányzat illetékes bizottságai. Főként a helyi adó­nemekkel kapcsolatos kérdése­ket tekintették át. A szeptember 30-án, hétfőn tartandó testületi ülésen is erről tárgyalnak majd a képviselők. A helyi adók formájáról és mértékéről egyébként december 15-ig szü­letik majd meg a végleges dön­tés. Fűtési támogatások A tél közeledtével ismét egyre többen folyamodnak fűtési se­gélyért az önkormányzatokhoz. Egerben és a körzetében lévő településeken még nem ürült ki az erre szánt keret, tehát az iga­zán rászorulók, valamint az olajtüzelést korszerűbbre váltó családok változatlanul kérhetik a támogatást. Takarítsunk együtt! Az egri önkormányzat Takarít­suk ki a várost! elnevezéssel környezetvédelmi akciót kez­deményez. Azok az egriek, akik szeretnének részt venni a megmozdulásban, ma délután 3-tól 7 óráig jelentkezhetnek a takarítási színhelyeken, ahol szerszámot is kapnak. A részt­vevők részvételi és nyere­ménykártyákat kapnak a segít­ségért, amelyeket a szeptember 29-i Eger ünnepe programon használhatnak fel. Elkeltek a részvények Bélapátfalván a hét elején ülé­sezett a képviselő-testület. Ez­úttal arról döntöttek, hogy a je­lentkező vevők közül kinek ad­ják el a gázrészvényeket. A tes­tület egyetértett abban, hogy az EPIC kínálata a legkedvezőbb, így a 14 millió forint értékű gázvagyont e cégnek adják el. Luxemburgi reptéren, laktanyában Országos elsők az egészségügyi szakközépesek Az egri Kossuth Zsuzsa Szociá­lis és Egészségügyi Szakképző Intézet vöröskeresztes csapatá­nak tagjai már nem is érzik jól magukat, ha az országos első­segélynyújtó versenyen nem az övék az első hely. Tavaly és az idén is a legjobb volt az ország­ban a Székács Ferencné vörös­keresztes tanár-elnök vezette csoport. A múlt évi nyertesek görög, az ideiek luxemburgi utat nyertek.- Hogyan készültök a verse­nyekre? - kérdezem a csapatot.-Már meg is untuk, annyit gyakoroltunk - mondják ne­vetve, fél szemmel a tanárnőre nézve. - Bár a szakköri órák száma heti egy, de ha közeleg a verseny, naponta gyakorolunk. Balesetet, sérüléseket imitá­lunk, ismételjük a szakszerű el­látást.- Milyen feladataitok voltak az országos vetélkedőn?- Gerincsérültet kellett el­vinnünk egy olyan helyről, ahol szinte lehetetlen volt hozzá­férni, s csúszós volt az út a ki­folyt olaj miatt. Artériás vérző beteget kellett egy traktorról biztonságba helyezni. Nem tud­tuk a szokásos tálcafogással le­emelni, végül Detti ölbe kapta - mondja Tóth Renáta sarudi diák. - Diszkóbalesetet szenve­dett alkoholmérgezettet láttunk el, csonkolásos sérültet kötöz­tünk - sorolja a füzesabonyi Kovács Klára. - Vízből kimen­tett beteget élesztettünk újra,. koponyaalapi törött sérültet lát­tunk el - eleveníti fel a verseny izgalmait az egri Farkas Tímea.- Hány ellenfeletek volt?- Tizenkilenc egészségügyis csapat, és külön versenyeztek az általános és középiskolások. Mindhárom kategória első he­lyezettjei luxemburgi nyaralást nyertek, melyet az ottani Vö­röskereszt szervezett.- Szerveztek kint szakmai programokat is?- Ellátogattunk a Vöröske­reszt mentőállomására, meg­csodáltuk a fantasztikus felsze- reltségű rohamkocsikat. Meg­néztük a tűzoltó-laktanya min­den zegét-zugát, készenléti rendszerét, a szkafanderszerű védőruhákat, az űrhajóssisakra emlékeztető fejfedőket. Még mentőhelikopteres repülőutat is szerveztek nekünk, de azt el­mosta az eső. Viszont beszáll- hattunk a légijárműbe, ami nagy élmény volt - eleveníti fel a nyaralást az aldebrői Gyetvai Bernadett.-Milyen feladatokra hívja a diákokat a szakkörbe? - kérde­zem a tanárnőt.-Aktívan ötvenen vesznek részt a munkában. Csecsemő- gondozást, szociális otthoni, idősöket patronáló munkát vé­geznek, vöröskeresztes akciók­ban dolgoznak, elsősegélynyúj­tást végeznek a városi rendez­vényeken, s a legkitartóbbak in­dulnak a versenyeken. Leg­utóbb az Egerben rendezett nemzetközi elsősegélynyújtó versenyen dolgoztak a játék- és pihenőállomásokon, valamint imitátorok voltak. Fárasztó volt nekik, de megérte. Császi Erzsébet Tanítani csak szeretettel lehet Aligha akad olyan ember egy településen, akit feltétel nélkül mindenki tisztel és szeret. Ilyen kivételes egyéniségre bukkantunk Mónosbélen, Se- réndi István személyében. Túl a nyolcvanadik életévén derűs, kiegyensúlyozott, egyenes tar- tású úriember. A faluban talán nincs is olyan tősgyökeres helyi csa­lád, melynek valamelyik tagját ne tanította volna. A kezde­tekre így emlékezik:- Pályázat útján kerültem ide 1928-ban kántortanító­ként. Akkoriban a hatosztályos elemiben minden gyereket én tanítottam egyedül. Ezt ma már nehéz elképzelni, mégis reggel nyolctól délután négyig folyt a tanítás, egy kis ebéd­szünetet leszámítva. Egy kezdő pedagógus havi járan­dósága 140 pengő volt. Csak a viszonyítás kedvéért említem meg, hogy akkoriban egy tíz­órás napszámért egy pengőt fizettek a férfiaknak és nyolc­van fillért a nőknek. Gyakorlat nélkül kezdetben nagyon ne­héz volt számomra az oktatás. Abban az időben módszertani előképzésre nem volt lehető­ség.- Ha jól értem, Önnek min­denhez értenie kellett.- így igaz. Minden tantár­gyat tanítottam. Különösen kedveltem a matematikát. Az igazság az, hogy Mónosbél szegény köz­ségnek szá­mított, bá­nyászdinasz­tiák gyerekei jártak hoz­zám. Sokáig nehezen lehe­tett rábírni arra is a szü­lőket, hogy a tehetséges fiatalokat to­vábbtanít­tassák. Mégis a harmincas­negyvenes években már volt néhány középiskolás is a faluban.- Aztán közbeszólt a háború. Hat évet szolgáltam katonaként. Há­nyatott idők voltak azok. Alig érkeztem haza, már kezembe is nyomták a másik behívót. Ez alatt az idő alatt a felesé­gem helyettesített itthon, aki egyébként korábban bank- tisztviselőként dolgozott.- Az államosítás után az is­kolákban is változott a hely­zet...-Elindult a nyolcosztályos képzés, és én is kaptam ma­gam mellé egy kollégát. Szo­katlan volt, hirtelen, rengeteg szabadidőm lett. Ekkor végez­tem el Szegeden, majd Eger­ben a főiskolán a matema­tika-fizika szakot, s több mód­szertani tanulmányt is írtam. Elmondhatom, hogy a megye első Kiváló Dolgozó kitünte­tését én kaptam meg először. A tanítványaim minden me­gyei tanulmányi versenyen szebbnél szebb eredményeket, értek el, s sokan váltak közü­lük orvossá, mérnökké, peda­gógussá.-Ma is vallom, hogy csak az a tanár képes elérni ered­ményeket, aki szereti a gyere­keket, s a leggyengébb képes­ségű tanulót is sikerélményhez juttatja. (barta) Olcsóbban a tagságnak Az Eger és Vidéke Áfész tag­sága a településeken többször is foglalkozott azzal, miként lehetne a nagykereskedelmi árakat a helyi szövetkezeti láncban érvényesíteni. Ez a régi óhaj alapozta meg a Coop-üzletlánc megszervezé­sét. A szövetkezet a Tisza Coop Kft.-hez csatlakozott. Mint azt Farkas Ferenc áfész-elnöktől megtudtuk, úgy segítik a színvonalasabb áruellátást és az árak mérsék­lését, hogy a rendszeresen ha­táridőre fizető, pénzügyi problémákkal nem küzdő bér­lőknek fölajánlották a Coop beszerzési hálózathoz való csatlakozás lehetőségét. A Tisza Coop Kft. 4500 féle élelmiszert és háztartási vegyi árut forgalmaz kedvező áron. Havonta akciókat szer­veznek, melynek keretében 60-100 terméket 10-30 szá­zalékos kedvezménnyel árusí­tanak. Elsőként öt nagyobb alap- területű ABC-áruház kapcso­lódott a hálózathoz, így a ver­peléti, az egerszóláti, a mak­iári, a bélapátfalvi, valamint egy egri üzlet. Lukács András Ha én polgármester lennék: Mónosbélen és Bekölcén A környéket járva ezúttal először Mó­nosbélen tettük fel a kérdést egy fiatalem­bernek, Ko­vács Attilának, min változ­tatna a faluban először, ha ő ke­rülne a polgármesteri székbe:- Főként azt szorgalmaznám, hogy helyben legyen lehetősé­gük a fiataloknak valamiféle szórakozásra. Régebben mű­ködött itt ifjúsági klub, de jó pár éve bezárt. Azóta Egerbe vagy Bélapátfalvára kell át­utazni, ha hétvégeken szeret­nénk egy kicsit kikapcsolódni. A másik, amin azonnal változ­tatnék: meghosszabbítanám az élelmiszerüzletek nyitva tartá­sát, vagy nyitnék egy kis boltot, ahol estig lehet vásárolni. Itt ugyanis délelőtt 11 órakor minden bezár, s a vidékről délután haza­járó dolgozók kénytelenek máshol meg­venni az alap­vető élelmi­szereket is. Bekölcén Érsek Józsefié mindenekelőtt az utak állapotán javítana:- Evek óta kérjük az illetéke­seket, hogy csináljanak már va­lamit a Béke úttal. Itt a legna­gyobb az átmenő forgalom, s az út mentén lévő házak sorra megrepedeznek, kitörnek az ab­lakok. Voltunk már mi a. pol­gármesteri hivatalban, a rend­őrségen, de csak annyit értünk el, hogy kiraktak az út végére egy 40 kilométeres sebesség- korlátozó táblát, amit senki nem tart be. (b. k.) Dühön gős árok Babakocsival tilos! Egri olvasónk, Szabóné Lévai Krisztina a szerkesztősé­günkbe eljuttatott levelében az alábbiakat írja: „A minap az egri Eurodelikát üzletben döbbenten olvastam: Görkor­csolyával és babakocsival be­jönni tilos! Amikor megkér­deztem az egyik eladótól az okokat, úgy válaszolt: baba­kocsival nem lehet bemenni, mert valamit levernek a polc­ról. Azóta is gondolkodom, el- fogadható-e ez a kereskedői magatartás. Hiszen a szülő nem hagyhatja kint gyerme­két az utcán őrizetlenül, s ha mégis becipeli a kicsit a kar­ján, könnyen lába kelhet a ba­bakocsinak”. A kérdést szerettük volna föltenni az üzletvezetőnek, ám csak egy alkalmazottjával tudtunk beszélni telefonon, aki megerősítette a leírtakat. Szerinte az eladótérben na­gyon szűk a közlekedőhely, ezért nem engednek be baba­kocsis vevőket. Panaszosunk mindenesetre levonta a következtetést, mi­vel levelét így zárja: „Azt hi­szem, soha többé nem lesz kedvem ebben az üzletben bármit is vásárolni”. Ünnepelnek az egriek E hét végén vasárnap minden egri polgár kedvére válogathat az „Eger ünnepe ’96” rendez­vény programjai között. Reggel 8 órakor zenés ébresztővel kez­dődik a nap, majd 9 órára az Érsekkerti Stadionba várják mindazokat, akik szeretnének bekapcsolódni a 100 órás futás utolsó órájába. Délelőtt 10 órakor dr. Rin- gelhann György, a város pol­gármestere nyitja meg a ren­dezvényt a körcsarnok előtti színpadon. Az érsekkerti nép- művészeti kirakodóvásáron né- zelődők betérhetnek a körcsar­nokban rendezett bolhapiacra. A Liget kaszinó kertjében pe­dig must- és borkóstolásra, va­lamint pogácsa-piknikre várják a megéhezőket. A körcsarnok aulájában megtekinthetik a Régi és új Eger című fotókiállí­tást, a tanácskozóteremben pe­dig a kertbarátok várják az ér­deklődőket. Tizenegy órakor az érsekkerti körsétányon Az én városom címmel aszfaltrajzver­senyre invitálják a kicsiket és nagyokat. Ugyanekkor nyílik a Tábornok-házban Nagy Ernő festőművész A barokk Eger című akvarelltárlata. Délután két órától a körcsar­nok előtti színpadon művészeti egyesületek mutatkoznak be, közben délután négy órakor a nap győzteseinek díjazására ke­rül sor. Fél ötkor a csarnok első emeleti termében az önkor­mányzat és a civil szervezetek képviselőinek tehernek fel kér­déseket. Este nyolctól éjfélig az Old Boys együttes szolgáltatja a talpalávalót a körcsarnokban rendezett záróbálon. Egy újabb szenvedély szedi „áldozatait” Kiállítanak a telefonkártya szerelmesei Mindenkinek van mániája. Van, aki bélyeget, van, aki bo­garat, mások pedig telefonkár­tyát gyűjtenek. „A gyors ütemben terjedő kártyás telefonok meghozták a telefonkártya népszerűségét is” - olvasom azon a lapon, amit Bányai Lászlótól kaptam az Internet világából lemá­solva. Ő azok közé a gyűjtők közé tartozik, aki a technikát kihasználva próbál kártyát cse­rélni, vásárolni. Sokat segített neki, hogy becsatlakozott a há­lózatba. Azóta számtalan kül­földi levelezőtársra talált, s postafordultával küldik egy­másnak a különféle kártyákat. Ám, mint megtudom tőle, nem ő az egyetlen, s közel sem a legaktívabb gyűjtő Egerben. Javaslatára kerestem fel Pe- reszlai Pétert és Ligetiné Dósa Tündét.- Öt évvel ezelőtt jelent meg Egerben is a kártyás tele­fon. Mivel én minden kacatot megőrzők, egyre halmozódott nálam a sok kártya - meséli Tünde. - Egy idő után vettem csak észre, hogy milyen szé­pek.-S amiből kettő volt, az egyiket nekem adtad - szól közbe Péter. - Tulajdonkép­pen én is ekkor kezdtem el gyűjtögetni. Az első kártyámra jól emlékszem, ’92-ben a Bol­dog karácsonyt! feliratú volt. Ekkor még azt hittem, hogy minden kártya egyforma min­tájú. Csodálkoztam, amikor a következő vásárláskor egy egészen másfajta figurát talál­tam rajta. Ez keltette fel az ér­deklődésemet.- Mennyiben tudták egy­mást segíteni?- Elhatároztuk, hogy elő­ször Tündi gyűjteményét gya­rapítjuk, majd amikor már egy fajtából kettő is volt, kezdtünk az enyémmel foglalkozni - mondja a férfi. - Még egy harmadik, közös gyűjteményt is csináltunk, amit később fel­bontottunk.- Hogyan zajlik a csere­bere?-Az ország több települé­sén rendeznek börzéket, ahol mindenki kedvére válogathat ­mondja Tünde. - Ezenkívül levelezgetünk is nemcsak ma­gyar, de külföldi gyűjtőkkel is.-így egész változatos kol­lekciót tudunk összehozni - büszkélkedik Péter. - Nekem nyolcvan országból 1300 kár­tyám van.- Nem gondoltak arra, hogy klubot szervezzenek?- Pár éve volt ilyen próbál­kozás, ami sajnos, taghiány miatt abbamaradt. A mostani kiállításunkkal szeretnénk kedvet csinálni, hogy minél több cserepartnerre lelhes­sünk. Ezért szeretettel várunk minden érdeklődőt az október 8-án kezdődő kiállításunkra az Ifjúsági Házba. Elek Eszter Seréndi István: A tanítót egykor megbecsül­ték FOTÓ: PERL MÁRTON

Next

/
Thumbnails
Contents