Heves Megyei Hírlap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-24 / 223. szám

1996. szeptember 24., kedd 5. oldal PÉTERVÁSÁRA És KÖRZETE Eszter még csak másfél éves - de máris hatalmas ajándékkal lepte meg nagyapját. Igaz, a képen látható 47,5 kilogrammos tök nevelgetésében vélhetően nem vett részt a pici lány, de ez a nagypapa - a pétervásárai Bocsi Miklós - szemében bizonyára nem kisebbíti az unoka érdemeit. A nem mindennapi növény sorsáról még nem határoztak. Igaz, sok választás nincs, mivel a hatalmas, sárga héjú ter­més nem alkalmas emberi fogyasztásra, lévén takarmány­tök, népiesen marhatok az istenadta. Vagy ahogy az új tu­lajdonos mondta: marha nagy tök. fotó: suha péter Hamarosan elkészülhet a község új címere Jó fél évet zártak Recsken Kiegyensúlyozottnak mondható a gazdálkodásunk, a bevétele­inket 65 százalékban, a kiadá­sainkat ennél valamivel ala­csonyabb szinten, 58 százalék­ban teljesítettük - tájékoztatott a falu pénzügyi helyzetéről Fe­kete József, Recsk polgármes­tere. Hozzátette, hogy ezek az adatok a szennyvízberuházás költségeit nem tartalmazzák. Mint ismertette, a dologi ki­adások magasabbak a költség- vetésben szereplő összegek időarányos részénél, azonban ennek az az oka, hogy a terve­zésnél csupán tíz százalékkal emelték meg a tavalyi előirány­zatokat, míg az infláció mértéke ezt igencsak meghaladja. Arról is szólt, hogy legutóbbi ülésükön a faluatyák immár második fordulóban megtár­gyalták a községi címer terve­zetét. A jelképet készítő buda­pesti cég három ajánlata közül véglegesen egyiket sem fogad­ták el, azonban mégis történt előrelépés, hiszen a megbeszé­lés eredményeként a következő ülésre kialakulhat a címer vég­leges formája. A falu első em­bere szerint nehezíti a munkát, hogy Recsknek - bár első írá­sos említése az 1300-as évek­ből származik - nem maradt fenn sem címre, sem pecsétje, így - természetesen a heraldi­kai szabályokat is figyelembe véve - teljesen űj jelképet kell készíteni. Az már biztos, hogy ebben a bányászatra, a Tama- patakra és a Mátrára utaló jelek lesznek. Végezetül azt ismertette, hogy a napokban megkezdődik a Kossuth úti járdaépítés, mely­hez a 2,2 millió forintos költség felét pályázaton nyerték el. A szennyvízberuházás következő ütemeként szintén megkezdő­dik a Mátraderecskei úton a ve­zetékek kiépítése. Mivel ez csak az úttest alatt megoldható, a Mátraderecske felől érkezők­nek forgalomkorlátozásra kell számítaniuk. (suha) Ivádon jó önállónak lenni Idén június 5-én az ivádi óvoda levált a pétervásárai intéz­ményről, s az új tanévet már ön­álló oviként kezdte meg. Emiatt egy óvodapedagógussal gyara­podott a dolgozói létszám, így szeptembertől a 23 aprósággal 2 óvónő és egy dajka foglalko­zik - hangzott el a képviselő- testület legutóbbi ülésén. Az ősz folyamán várhatóan 25-re nő a gyereklétszám, ezzel teljes kihasználtsággal működhet az intézmény. Jövőre azonban - az előzetes felmérések szerint - csupán ti­zenhat gyermek alkotja a há­rom csoportot. Ezzel kapcso­latban - a. képviselők kérdésére válaszolva - a megbízott óvo­davezető, Utassyné Szántó Er­zsébet elmondta: mindez nem indokolja, hogy csökkentsék a dolgozói létszámot, hiszen a pedagógiai munkát nem befo­lyásolja kedvezőtlenül az, ha kevesebb gyermekkel foglal­kozhatnak az óvónők. Pétervásárai agrárnapok: a magyar mezőgazdaság kilábalóban a mélypontról „Kezdetnek nem is volt rossz...’ Befejeződött Pétervásárán az a mezőgazdasági kiállítás, ame­lyen - a legújabb technikai esz­közök megismerésén túl - a térség agrárszakembereinek al­kalmuk nyílt az ágazat jelenéről és jövőjéről eszmét cserélni. A szakmai előadásokon többször elhangzott: a honi me­zőgazdaság kilábalni látszik abból a hullámvölgyből, amelybe az átalakulási folya­mat nyomán került. Igaz, a hozzászólásokból az is kiderült: kétségtelenül gondot jelentenek a manapság használatos elavult eszközök, a magas kamatok, il­letve a támogatások gyakran át­láthatatlan rendszere. A rendezvény első napján több százan tekintették meg a standok kínálatát, ami ékesen bizonyítja: megnőtt az érdeklődés az ilyen sereg­szemlék iránt. A szombati csekélyebb érdeklődés vélhetően az esős idő számlájára ír­ható. A trakto­rok, egyéb gépek, ha­szonjármű- vek, olajok, élelmiszer- ipari termé­kek mellett a nem kizárólag Kopcsik Lajos marcipánjai szakmai ér­deklődők egyéb látványosságot is találhattak. A városban és környékén élő amatőr képző­művészek, valamint Kopcsik Lajos mestercukrász marcipán­kollekciója ékesítette a Kegle- vich-kastély folyosóit, illetve termeit. A tamaleleszi Szűk Má­tyás ifjúsági fúvószenekar kon­certje pedig igazi élményt je­lentett a zenekedvelőknek. Mint a Pétervásárai mező- gazdasági napok ’96 szervezői­től megtudtuk: mint a város első ilyen jellegű vállalkozását, sikeresnek ítélik a rendezvényt, s a tapasztalatok ismeretében vélhetően jövőre is szerveznek hasonló programot. Virágcserepek - újrahasznosított műanyagból fotók: perl S. P. A nagy durranás Végy egy hatalmas fúrógépet, vonszold ki az előkészített gö­dör szélére, s egyenletesen el­osztva készíts 19 méter mély lyukakat, függőleges irányban, legalább 35 darabot. A fura­tokba porciózz bele 3200 kilo­gramm robbanóanyagot, na­gyobbrészt TNT-t, de ízlés sze­rint egyéb, nitrogén alapú sze­reket is alkalmazhatsz. A tete­jére óvatosan helyezd el a gyu­tacsot - ne feledkezz meg gon­doskodni jó hosszú drótokról -, majd az egészet gondosan du­gaszold le. A már említett vezetékeket egy csudaszerke­zethez csatlakoztasd, amely a kellő időben néhány ezer voltos feszültséget juttat a fentiek szerint előkészített lyukacskákba. Ha mindezzel megvagy, figyel­meztess még egyszer mindenkit: nem akármi­lyen mutatványra készülsz. Nem árt, ha a szem­közti hegyoldalon elhelyezel egy - rémtörténe­tekkel megfelelően porhanyósított - újságírót, aki még bízik abban, hogy müvedet működés közben sikerül lefényképeznie. Mindezek végez­tével húzd meg az indítókart, s ha eddig min­dent jól végeztél, egy szempillantás alatt leve­gőbe repül szorgos munkád eredménye. Az új­ságíró egy életre megjegyzi, milyen is az, ami­kor egy hatalmas durranás után megremeg a lába alatt a hegy. Egyben azt is eldönti, hogy - ijedtségét leplezendő - egy rendhagyó szakács- könyv stílusában közli az esetet. De nem ez a fontos. A lényeg az, hogy ténykedésed eredmé­nyeként nyertél mintegy húszezer tonnányi kő­halmot. Amit aztán még apróbbra zúzva elad­hatsz, mint jó minőségű recski követ. (suha) Mátraballa „testvérkeresőben” Még az előző választási ciklus­ban felvetődött egy erdélyi testvér-települési kapcsolat le­hetősége Mátraballán. Akkor nem valósult meg a terv, azon­ban most újra megpróbálják felvenni a kapcsolatot a hatá- rontúli Szilágyballa vezetőivel, azzal a nem titkolt céllal, hogy a két falu között alakuljon ki valamiféle együttműködés. Képviselők előtt a bizottság munkája Csütörtökön délután két órától tartja soros ülését Pétervására képviselő-testülete. A város­atyák egyetlen témaként a vá­rosgazdálkodási bizottság be­számolóját vitatják meg. „NAT-táncosok” az általános iskolában A Nemzeti Alaptantervre ké­szülve néptánc szakkört indított tegnap délután a pétervásárai általános iskola- A 3-6. osztá­lyos gyerekeket Nagypál Vil­mos oktatja a lépésekre. Csütörtökön várják a péterkei donorokat Csütörtökön reggel 9 órától délután 2-ig önkéntes véradásra várják a donorokat a helyi mű­velődési házba a Vöröskereszt pétervásárai alapszervezet, il­letve az egri vértranszfúziós ál­lomás munkatársai. Szeptember végén újabb együttes ülés Szeptember 30-án ülésezik Pé­tervására és négy társközsége - Erdőkövesd, Ivád, Kisfüzes és Váraszó közös képviselő-testü­lete. A város- és faluatyák a kö­zös fenntartású intézmények elmúlt félévi gazdálkodását te­kintik át. Emlékpark-avatás szombaton, Recsken Szeptember 28-án 11.30 órakor kezdődik a recski kőbánya alatt, a hajdani kényszermunka­tábor helyén létesített nemzeti emlékpark avatóünnepsége, melyen Göncz Árpád köztársa­sági elnök is részt vesz. A trauma Apró település kicsi postáját hívom, felvilágosítást kérnék. Kicsöng, felveszik, s hallom, le­endő beszélgetőpartnerem imi­gyen szól kolléganőjéhez: „legalább mutattad volna meg neki, hogy nesze, itt van, hogy az a (és itt valami nagyon vas­kos jön arról, hogy ki húzzon kicsodát és mire)...” Aztán immár a kagylóba: itt az x-i posta, elnézést kérek. Mit lehet tenni, egy „kézit csóko­lom” után elmondom, ki vagyok és miben kérnék segítséget. Ez - mint utóbb kiderül - nem megy, viszont a hölgytől meg­tudom: édesanyámmal egy idő­ben vajúdtak a szülőszobában. Na most: ha akkor, a fájdalmak közepette is hasonló kiszólások hangzottak el, egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy ilyen köztudottan kiállhatatlan ter­mészetem lett... (s. p) Mégiscsak a cigányokról szól a történet?- Nem annyira válaszolni sze­retnék arra a nemrégiben meg­jelent írásra, amelyben ifjabb Csonka Gábor kollégám fej­tette ki nézeteit, sokkal inkább néhány megjegyzést szeretnék pontosítani, illetve más oldal­ról megvilágítani - kezdte be­szélgetésünket Rácz Ernő, aki- többek között - az Országos Cigány Kisebbségi Önkor­mányzat megyei ügyvivője. Mint elmondta, pontatlan az az állítás, miszerint az OCKÖ 53 képviselője havi 35 ezer fo­rint tiszteletdíjat venne föl, ugyanis ez a pénz mint költség- térítés szerepel, s erre szükség is van, miután számos progra­mot ebből valósítanak meg a képviselők. Mert bár a megyei irodák fenntartására igenis adott támogatást az országos szervezet, az évi 600 ezer fo­rint valóban nem túl sok - rá­adásul ez is negyedéves bon­tásban érkezik -, s így van mit „kipótolni”.-Az is kritikaként hangzott el - nem is először -, hogy a romavezetők egyfajta funkció- halmozási lázban égnek. Mi erről a véleménye?- Kétségtelenül van ilyen, azonban azt is látni kell: e funkciók nagy része „társa­dalmi tisztség”, tehát szó sincs arról, hogy ebből gazdagodná­nak meg egyesek. Olyan érzé­sem volt, mintha az Autonómia Alapítványnál meglévő főállá­som bántaná a kollégát, s ezért emlegeti ezt a problémát. Én erre azt mondom, engem meg az zavart, hogy négy évig nem volt főállásom. Azonban addig is igyekeztem a romákat kép­viselni. S ameddig egy feladat ellátása nem megy egy másik rovására, addig nem hiszem, hogy ez elítélendő lenne. S ez azzal együtt kerek, hogy az alapítványunkhoz csak két al­kalommal pályázhat egy tele­pülési csoport, s akadnak - mint Terpes is -, amelyek már megtették ezt. Ráadásul siker­rel. Úgyhogy egy kicsit ízléste­len most piszkálódni, amikor „kiesett a csecs” a szájukból. Visszatérve a kérdésre: azt persze mindenkinek mérlegel­nie kell, hogy mi a fontosabb, illetve hogy mennyit tud való­ban elvégezni.-A többféle tisztséget job­bára különféle szervezetekben töltik be a romavezetők. Igaz az a feltevés, miszerint ezek között nincs igazán jó együtt­működés?-Ez így helytálló is lehet, amennyiben nem sugall rivali­zálást. Hiszen mindegyik szer­vezetnek más a feladata, tehát más és más területen kell dol­gozniuk. Átfedések persze le­hetnek, de azért az túlzás, hogy mindez nem a cigányokról szól...- Milyen a kapcsolat az or­szágos szervek és a helyi szintű csoportok között?-Ezen a téren valóban van mit tenni. Azt hiszem, nagyon hiányoznak a középszintek, emiatt akadozik az informá­cióáramlás, emiatt nem élnek igazán a kapcsolatok. Vélemé­nyem szerint azonban - leg­alábbis, amíg a megyei kisebb­ségi önkormányzatok nem ala­kulhatnak meg - nem kellene szégyellni felkeresni az orszá­gos vezetőket. Mert végső so­ron a helyi cigányönkormány­zatok működésre kapott mint­egy 200 ezer forintja erre lenne fordítható, nem pedig arra - amint azt néhány helyen tör­vényellenesen teszik -, hogy segélyként szétosszák, vagy ami ennél is nonszenszebb, hogy a települési önkormány­zatot támogassák. Épp ezért én nem tartom olyan felháborító­nak a kijelentést, hogy igenis a betegnek kell felkeresni az or­vost. (espé)

Next

/
Thumbnails
Contents