Heves Megyei Hírlap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-19 / 219. szám

1996. szeptember 19., csütörtök 4. oldal Bűnügyi Kaleidoszkóp A vádlott nem jelent meg, így a tárgyalás elmaradt A Heves Megyei Főügyészség életveszélyt okozó testi sértés büntette kísérletével vádolja a tizenkilenc esztendős, kompolti illetőségű, egyébként büntetett előéletű K. A.-t. A vádirat szerint a fiatalem­ber - aki egyébiránt alkalmi munkából tartja fenn magát - korábban élettársi kapcsolatot tartott fenn a szintúgy kompolti J. Aí.-mel, de mindez 1994-ben megszűnt. Ez év január 30-án J. M. ismerőse, S. L. megkereste S. Z.-t, hogy az vigyen öt mázsa fát a hölgy, azaz J. M. lakásá­hoz. S. Z. a kérésnek eleget is tett, s este 6 óra körül utánfutós Trabantjával odafuvarozta a fát. A rakodásban segédkezett neki a káli V. J. is. Minthogy a gépkocsi nem sokkal a cél előtt lerobbant, így S. Z. szólt V.-nek, hogy szerez­zen új járművet. Addig is S. Z. megkezdte kézzel behordani a fát. Ekkor megjelent az erősen ittas vádlott, azaz K. A., s fele­lősségre vonta S. Z.-t, hogy utóbbi mit is .keres ott. Szó szót követett, majd K. elővett egy kést, illetve egy kábeldarabot, ám utóbb újra elrakta azokat. Ezen idő alatt S. L. sértett, il­letve a barátja, H. B. a község egyik italboltjában múlatta az időt, majd S. L. azzal állt elő, hogy el kellene menni J. M.- hez megbeszélni valamit. Mindketten elindultak, majd összetalálkoztak V.-vel, s utóbbi kocsijával immáron hárman keresték fel J. M.-et. A helyszínen J. M. kiment a ház­ból, hogy fogadja a sértettet, de K. A. ezt rossz néven vette, s kettejük között veszekedés rob­bant ki. A nő végül csak ki­ment, miként a vádlott is. Utóbbi kérdőre vonta S. L.-t, hogy az vajon miért is van ott. Ekkor a két férfi között dulako­dás kezdődött, majd a vádlott felkapott egy seprűt, hogy azzal üsse meg S. L.-t. A megtáma­dott azonban megrántotta az amúgy takarításra szolgáló esz­közt, így K. A. elesett. S. L. gyorsan lefogta a vádlottat, s mivel J. M. közben azt kiabálta, hogy K.-nál kés van, H. B. át­vizsgálta K. zsebeit, de nem ta­lált semmit. Ezután a sértett el­engedte a vádlottat, s kérte, be­széljék meg az ügyet. A dolog­nak azonban nem eszmecsere lett a vége, ugyanis K. előka­pott egy élesre köszörült kést, s azzal csapkodott a menekülni szándékozó S. L. felé. Eközben immáron az utcán folyt a „küz­delem”, amelynek során a vád­lott kétszer mellbe szúrta S. L - t, majd a földön még egyszer a combjába is beledöfött. A mellkasi szúrások - ezek közül az egyik közepes-nagy erejű volt - szerencsére nem hatoltak a mellüregbe, így nem voltak életveszélyesek. Más kérdés - amint azt a szakértő is megálla­pította -, hogy ha az erősebb döfés merőlegesen érte volna a mellkast, úgy életveszélyes sé­rülést okozott volna. Nos, a combszúrást követően a sértettnek sikerült lefognia K. A.-t, majd H. B. és V. J. segít­ségével kicsavarták annak ke­zéből a kést. Utóbb pedig V. a kocsijával vitte el' a sértettet a mentőállomásra. Az elmeorvos szakértő vé­leménye szerint K. A. (aki a bűntett elkövetésekor súlyos fokú alkoholos állapotban volt) személyiségzavarban szenved, amely a cselekmény idején is fennállt, ám mindez sem korlá­tozó, sem pedig kizáró mérték­kel nem bír. Az ügy tárgyalására október I6-án kerül sor. (s. i.) Üzleti alkalom, házasság, munkát keres, ingatlan stb. Az IF Fordító Iroda Nyelvstúdió és Hirdető Bt ajánlata: Hirdessen az USA és Kanada egész területén megjelenő magyar nyelvű hetilapban, az mr im'm forintért! A csaknem 100 éves újságot több mint 100 000 amerikai magyar üzletember és magánszemély olvassa. Kérje céges vagy magán ártájékoztatónkat! Hirdetésfelvétel levélben: IF Bt. 3032 Apc, Postafiók 5. Telefonon/telefaxon: 06 (37) 385-257 Bűnmegelőzési Szaktanácsapónk Javasolja A családdal - a drog ellen A jó iskola megfizethetetlen (New York-i tudósítónktól) Az Egyesült Államokban az oktatás tragikus mélyponton van ismét. Az állami, ingye­nes oktatás ötéves korban kezdődik, de hatéves kortól (első osztály) kötelező. Az állami általános isko­láknak egyre rosszabb a hí­rük és biztonságuk, különö­sen a nagyvárosok rossz ne­gyedeiben. Amióta gyilkos­ságok és fegyveres támadá­sok is történnek, egyes isko­lák kapujához a repülőte­rekről ismert detektort kel­lett felszerelni, hogy a tanulók ne vihessék be a fegyvereket. (Azóta ezek a „kemény” gyerekek a cipő­talpukra erősítik a pengét, a vékony borotvát, amit a de­tektor nem érzékel, hogy „megvédjék magukat”.) Az általános iskolák, kü­lönösen a volt Szovjetunió területéről való tömeges és folyamatos bevándorlás óta, veszélyesen túlzsúfoltak is. Van olyan iskola orosz ko­lóniák környékén, ahol a ta­nulóknak legalább 70 száza­léka volt szovjet. A rendőrség alig győzi biztonsági személyzettel el­látni az állami iskolákat, az építők pedig úgynevezett hordozható iskolákat állíta­nak fel az udvarokon plusz­tantermek biztosítására Érthető tehát, hogy min­den szülő, amint teheti, ma­gániskolába vagy valame­lyik egyház felekezeti iskolá­jába íratja át a gyerekét. Ezek viszont évi 2500— 10.000 dollárba is kerülhet­nek. Az egyetemek tandíja drasztikusan megemelkedett az utóbbi évtizedben, a leg­jobbak sok tízezerbe kerül­nek évente. Niemetz Agnes S ajnos, tényként kell elfo­gadni: a XX. század em­berét pusztító káros szen­vedélyek között kiemelkedő he­lyet foglal el a kábítószer-élve­zet. Napjainkban a fogyasztókat többnyire az jellemzi, hogy nem egy, hanem többfajta kábí­tószert, s esetleg azokat kombi­nálva használják. Ennek oka: nem azt fogyasztja, amit sze­retne, hanem azt, amihez az adott anyagi helyzetében hoz­zájut. Ez még fokozza a ve­szélyhelyzetet. Heves megyében leggyak­rabban az úgynevezett diszkó­drogokkal (Speed, Extasy) lehet találkozni, melyeket a fiatalok azért alkalmaznak, hogy fel­szabadultabban, gátlásmente­sen szórakozzanak. Ennek gya­kori ismétlődése azonban azt a veszélyes folyamatot indítja el, hogy a drogélvezőnek ugyan­azon hatás eléréséhez egyre gyakrabban és egyre nagyobb mennyiségű anyagot kell be­vinnie a szervezetébe. A rövid ideig tartó esetleges eufóriás, gondtalan állapotot azonban egyre hosszabb lelki és fizikai gyötrelmek váltják fel. Emellett a diszkó-drogoknál fokozottan jelentkezik az a veszély, hogy egy-egy tablettában, poradag­ban különböző a hatóanyag mennyisége, és így előre ' ki­számíthatatlan ennek hatása. A kábítószer-élvezet nem­csak azért veszélyes, mert a fo­gyasztó szellemileg, fizikailag és erkölcsileg is lerombolja szervezetét és egyéniségét, tönkreteszi mind a saját, mind a családja mindennapi életét, ha­nem magatartásával összefüg­gésben más bűncselekményeket is elkövethet. Itt szó van akár közlekedési bűncselekményekről vagy va­gyon elleniekről, melyeket a kábítószer vételárának meg­szerzése motivál. A megelőzés­ben igen fontos szerepe van a környezetnek, elsősorban a csa­ládnak! Minél hamarabb észlel­jük a veszélyt, annál hatéko­nyabban lehet fellépni a súlyo­sabb következmények kialaku­lása ellen. A továbbiakban olyan tüneteket, figyelmeztető jeleket ismertetünk, amelyek kábítószer-fogyasztásra utal­nak. Fontos megjegyezni, hogy az egészségi állapot változását jelző tünetek kialakulásának más okai is lehetnek, de több pszichés és testi tünetegyüttes megléte növeli a kábítószer-fo­gyasztás tényének valószínűsé­gét. Pszichés tünetek: idegesség, nyugtalanság, ingerlékenység, levertség, pesszimista hangulat, reménytelenség-érzés. Várat­lan, indokolatlan örömkitörés, meglepő közlékenység, figye­lem- és koncentráció-zavar, fe- ledékenység. Teljesítmény-in­gadozás, gyors kimerülés, alvászavar. Hallucinációk, ví­ziók, indokolatlan félelemérzet. Testi tünetek: beesett arc, mély szemgödör, túl szűk vagy éppen túl tág pupilla, sápadt, hamuszürke bőrszín. Ismeret­len eredetű tűszúrások, véralá- futás, gennyesedés. Étvágyta­lanság, ápolatlan, romlott foga­zat, szárazság. Bizonytalan já­rás, egyensúlyvesztések, szédü­lés, orrfolyás. Tárgyak is utal­hatnak kábítószer fogyasztá­sára. Ilyenek: injekciós tű, fecskendő, kormos, égetett ka­nál, alufólia-csomagocskák, kü­lönlegesen hajtogatott papírta- sak, dohányszerű növényi tör­melék, kisméretű zacskó. Na­gyobb az esélye annak, hogy megelőzhető a baj, ha a hozzá­tartozók, ismerősök időben fel­ismerik a figyelmeztető jeleket. Mi is vezet kábítószer-fo­gyasztáshoz? Számos esetben a baráti környezet váltja ki: vagy a csapatba való bekerülés, vagy a bennmaradás feltétele a közös fogyasztás, az élmények közös átélése. Sokan úgy vélik: a dro­gok megoldást jelentenek a problémákra, amelyeket más­képp feloldani nem képesek. Mit tehet a szülő, a rokon, a barát, ha a fenti jeleket észleli? Rendkívül fontos a meghitt ér­zelmi kapcsolat. Általában azon fiataloknál, akik kábítószer-fo­gyasztókká válnak, a családhoz való őszinte érzelmi kötődésük, a kiegyensúlyozottság hiánya a meghatározó. Ezen kell tehát elsősorban segíteni nagyobb odafigyeléssel, empátiával, bi­zalommal. Ha a fentiek hiányá­ban fordul kábítószerhez va­laki, és ezt meg akarjuk akadá­lyozni, el akarjuk venni tőle, fe­lül kell vizsgálni a családhoz, környezetéhez való érzelmi kö­tődését, s a kölcsönös kapcso­lati viszonyon kell változtatni, egy olyan pluszt adva, mely pó­tolhatja az elvett drogot, illetve annak hamis álomvilágát. A család által kialakított értelmes szabadidő-el­töltésnek, a színvonalas iskolai oktatásnak, felvilágosító munkának, a sportnak, s min­den olyan tényezőnek szerepe van a megelőzésben, ami kielé­gíti a fiatalok foglalkoztatási, szórakozási igényeit. Ha a csa­ládon belül nem lehet mit tenni, forduljanak szakemberhez, or­voshoz, pszichológushoz, vagy akár a Heves Megyei Rendőr- főkapitányság Bűnmegelőzési Osztályához. Célunk nem a szankció! Lépjünk fel közös erővel a közös ellenség ellen! A maga területén mindenki tud tenni a drogmegelőzésért. Gócza Attila Rabok az útszélen? Kanadai bűnügyek nyomában Történt egyszer, hogy egy úr így kezdte beszédét: „Ameri­kában, abban a nyugati demok­ráciában...”, mire a másik úr ki­javította beszélgetőpartnerét: „Amerikában, abban a vadnyu­gati demokráciában...” S erre a két barát kapcsolata jó időre megszakadt. Kanadában most éppen a közbűntényesek börtönéveit próbálják rendszabályozni. Legújabban az egyik újság arról adott tudósítást, hogy az ontariói konzervatív kormány a főutak melletti szemét eltünteté­sére rabokat mozgósítana. A terv megvalósítása azonban, úgy tűnik, óriási akadályokba ütközik. Mindenekelőtt a fe- gyencek jogait védő egyesület nyújtotta be „óvását”, mond­ván: „a takarítás a vétkesek nyilvános megszégyenítését je­lentené... Szegény kis vétkesek, érzékeny lelkű gyilkosok! Bi­zony, megérdemlik ezt az érzé­keny odafigyelést.” A minap hat és fél évi börtönre ítéltek egy biszexuális pedofí- liás férfit, aki számtalan gyer­mek ellen követett el nemi erő­szakot. Az ítélethozatalt köve­tően David Watt bíró így ösz- szegzett: „Mr. Boyd nem tudta felmérni bűnei súlyát, és való­színűleg újra elköveti azokat.” Szép kilátások! És bizony, széltől is óvni, esőtől is védeni kell szegény Mr. Boydokat, ne­hogy az emberek esetleg meg­jegyzést tegyenek rájuk, mikor a töltés mellett hajlonganak! Toronto belvárosában egyre nagyobb gondot jelentenek az „ablakmosó” kölykök, akik a piros lámpáknál várakozó autó­sok akarata ellenére is össze- maszatolják a szélvédőket. S ha a fizetés elmarad, gyakran a gépgyári tulajdonos látja a ká­rát: megfenyegetik, vagy kárt tesznek a kocsijában. Az egyik tartományi képviselő erre« azt javasolta, hogy a rendőrök kap­janak jogot a lejmolók vizes­vödreinek elkobzására. Erre egy ablakmosó gyermek azt nyilatkozta, hogy „amit most csinálunk, tisztességes, de ha a lehetőséget elveszik, akkor az embereink prostitúcióhoz, dro­gokhoz és rabláshoz folyamod­nak, csak hogy enni tudjanak.” Szegény éhező árvák, akik csak ily módon jutnak betevő falathoz! Gondolom, erre a si- heder-nyilatkozatra egyszerre minden kormány új politikába fog, s a gyerekeknek engedve eltűnnek az útszéli kurvák, hol­naptól be sem kell zárni az au­tókat. Kitör a biztonság. A fe­nébe azokkal a szégyentáblák­kal és a rabokat útszéli mun­kákra ösztönző rendeletekkel! ... És a belügyminiszterek szabadságra mennek. Úgy, mint a mesében! Sziki Károly Lehetetlent nem kér, csak maximumot H agyománytörő karcola­tot szerettem volna írni Hartmann Györgyről. Elhatároztam: sok-sok embert megkérdezek Füzesabonyban és körzetében. A kérdés: mi­lyen ember a kapitány? A nyilatkozók: polgármeste­rek, iskolaigazgatók, a helyi szervezetek irányítói, kereske­dők, az ÁNTSZ munkatársai, beosztottak, de még nyakon csípett tolvaj is. Valamennyien nagyon tömören fogalmaztak: a kapitány rendes! Azt hiszem, ebben niinden benne van. Lássuk, hogy lett Hartmann Györgyből füzes­abonyi rendes kapitány...!- À közigazgatásba „ szület­tem bele”, s abban is éltem - vall önmagáról. - Közel tíz évig a füzesabonyi járási hiva­talnál dolgoztam, 1984 márci­usától kerültem hivatásos ál­lományba a rendőrkapitány­ságra. Járőrként kezdtem, noha már hallgatója voltam az ál­lamigazgatási főiskolának. Akkoriban, s talán helyes is volt, nem ültettek senkit székbe. Sajnáltam volna, ha kimarad életemnek e szép kor­szaka. Vallom, hogy itt váltam rendőrré. Szabó Gyula és Ko­csis István törzszászlósok keze alatt. Az alapismereteket ők „verték” belém. Rövidesen szabálysértési előadónak léptettek elő. Köz­lekedési és közbiztonsági sza­bálysértések elbírálása volt a feladatom. Ilyenkor egy sze­mélyben bíró, vádló és ügyvéd is az ember. Voltam őrmester, s minden fokozatot végjártam, amíg ma alezredesnek mondhatom ma­gam. A legszebb rendfokozat­nak azonban az alhadnagyit tartottam. Ilyen ma már nincs. Ez volt az átmeneti titulus, az ember fiatalon ott állt a diplo­maátvétel kapujában. Csendes vagyok? A szolgá­latban benne van a csendesség is. Tudok kemény lenni. Ha muszáj. Mérges is vagyok. Ha nem szólok valakihez, akkor tudja, hogy nagyon haragszom. Ez így volt mindig. Nem le­szek más soha. Igazgatásrendészeti szakon végzett. Volt egy időszak, amikor egyszerre három iro­dája is volt. Nem volt sem sza­bálysértési, sem közlekedés- igazgatási előadó, de osztály- vezető sem. Akkor került Fü­zesabonyba Páka Sándor - ma őrnagy -, s a szabálysértési előadó székét átadhatta. S ha most mérleget készítünk, lát­szik, hogy az igazgatásrendé­szet jól nevel. Füzesabonynak adott egy kapitányt és egy köz- rendvédelmi parancsnokot. Kapitányi célok? Betölteni az üres helyeket. Igazán kép­zett szakrendőröket felvenni, mert az oktatás manapság hosszú folyamat. Biztosítani, hogy a felderítések száma ne csökkenjen, a kapitányság mű­ködésében törés ne keletkez­zen. Nem könnyű feladatok ott, ahol a legnagyobb váltás volt. Kapitányságvezető, két osztályvezető lett új a régiek­ből. Mindenkinek van tanulni- valója - összegez Hartmann György. - Lehetetlent nem ké­rek senkitől, de a maximálisát várom el a rendőröktől... (rada) Hartmann György füzesabonyi kapitány

Next

/
Thumbnails
Contents