Heves Megyei Hírlap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-03 / 205. szám

1996. szeptember 3., kedd 5. oldal PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE Szeptember 18-án testületi ülés Ivádon Legközelebb szeptember 18-án ül össze lvád képviselő-testü- lete. A reggel 9 órakor kezdődő tanácskozáson a falu féléves gazdálkodása mellett szó lesz az óvoda és az iskola beindítá­sának tapasztalatairól, de érté­kelik a szociális bizottság mun­káját is. Első fordulóban a péterkei szemétről A pétervásárai önkormányzat múlt heti ülésének napirendjén szerepelt a szemétszállítás köte­lező igénybevételéről szóló rendelettervezet. Az első fordu­lós anyagot kisebb vita után helybenhagyta a testület, s azt kifüggesztésre alkalmasnak ta­lálta. Noha sok kérdés még tisz­tázatlan e téren, annyi már ki­derült, hogy a város a heten­kénti szemétszállítást tartja el­fogadhatónak. Istenmezején az utakat javítják Az elmúlt hétfőn született testü­leti döntés értelmében a Péter­vásárai Közüzemi Szolgáltató Vállalat nyerte el Istenmezején a Nefelejcs, a Dózsa és a Petőfi utcák, illetve a Fő és a Béke ut­cai járdák egy-egy szakaszának kijavítási jogát. A munkálatok hétfőn elkezdődtek, határidő pedig szeptember 30. Ugyan­csak az istenmezejeieket érintő hír: az idei tanévre 3500 forint támogatást kapnak a helyi álta­lános és középiskolás diákok. Vállalkozó lesz a leleszi fogorvos? Közös testületi ülésre készül Tarnalelesz, Bükkszenterzsébet, Szentdomonkos és Fedémes. A szeptember 5-én, csütörtökön 14 órakor a tarnaleleszi köz­ségházán kezdődő tanácskozá­son esik szó egyebek mellett a közalkalmazotti fogorvos aján­latáról, miszerint feladatát a jövőben vállalkozás formájá­ban látná el. Ugyancsak itt ke­rülnek terítékre a közös finan­szírozású intézmények fenntar­tásával kapcsolatos tapasztala­tok, továbbá a körjegyzőség első félévi gazdálkodásának kérdései. Sike mengyi Sándor hagyatéka jó kezekben van Szentdomonkoson „Hadd tanuljanak a fiatalok” Dobogva elhúzzák a füg­gönyt. Körben a színpadon dülöngélő léckerítés, rajta száradó tejesköcsög, s a sa­rokban egy fa mutatja ágait. Belép Máli nene, karján fe­hér lemezvödör. Szólongatja Borcsát a kapuból, ahogy az illik, itt még ma sem divat a kapucsengő. Borcsa pörölve megjelenik, s folyik a szó ízes palóc nyelven. Egy színdarabot látok, de nem színészek játszanak. A szentdomonkosi hagyomány- őrző együttes tagjai fedezték fel ismét - ki tudja, hányad­szor a történelem során -, hogy játszani jó. Az első előadásokról csak annyit lehet tudni, hogy 1900- ban a kántortanító irányításá­val lelkes fiatalok pásztorjáté­kot mutattak be. Mivel a tanító elköltözött, a játék is abbamaradt. Csak az emlékek éltették a vá­gyat, de a községben alkalmas vezetőt nem találtak. így a harmin­cas évekig szünetelt a színjátszás. Ekkor volt leventeoktató Szent­domonkoson Sike mengyi Sándor, hely­béli legényember, aki bár összesen hat osz­tályt végzett az elemi­ben, kézbe vette a mű­kedvelő színjátszás ügyét. Akkortól gyak­ran felhangzott a dob­szóval kísért felhívás a község utcáin: „Tud­tára adom a lakosoknak, hogy máma este 6 órai kezdetvei aki csak felállhat, az oskolába ott legyék, mert színi előadás lesz. Vigyék magával 50 fil­lért, mer’ annyié bocsátják be.” S mentek is az emberek minden alkalommal. A háború kitöréséig színre került a Falu rossza, a Sárga csikó, a Sári bíró, a Ludas Matyi, és szá­mos más vígjáték. A csoport tagjainak nagy részét 1945- ben elvitték katonának, így az­tán újra szünet következett. Vezetőjük 1947-ben került haza a fogságból, s nyomban nekilátott az újjászervezésnek. Maga is írt aztán verseket, da­rabokat a falusi életről. Ilye­nek voltak a Fonóház, a Vizi- táció és a Szomszédolás. Ké­sőbb - bár több kísérlet is tör­tént megmentésére - ismét felbomlott a csoport. *** Sándor bácsi az emlékeim­ben friss mozgású, eleven em­berként él. Huncutul hunyorgó szeme ravaszságot, szelídsé­get, bizalmat árasztott. Sűrű, lobogó hajat viselt. Rajongása az ifjúságért és remek anekdo­tái tették őt közkedveltté. Be­szélték a faluban, hogy igen szeretett mulatni, de mindig józanul dalolt. A kocsmában órákig el tudott üldögélni egyetlen pohár bor mellett. Rengeteg nótát ismert, amiket mind az öregektől tanult a la­kodalmakban. „Túri kancsó, veresbor, mindjárt rám kerül a sor” - rikkantotta, s az ő nó­tája következett. Krónikása volt a komák, amiben élt. Együttműködött a tanult nép­rajzosokkal, a hetvenes évek­ben a Hevesi Szemlében jelen­tek meg munkái. Mindig az utókorra gondolt, mikor egy- egy nótát, eseményt leírt. „Hadd tudják meg a fiatalok!” - mondogatta. Bárhol felütve harctéri naplóját, azonnal ki­tűnik, hogy az volt neki a leg­fontosabb, melyik falubélivel, szomszéd falusival találko­zott, miről és hogyan beszél­tek. Szegénynek született, így aztán hiába szeretett volna ta­nulni, nem lehetett. Hét testvé­rével, majd később családjával aratni jártak, olykor-olykor a holdvilág világította meg ha­zafelé útjukat a munka végez­tével. Téli estéken több sza­badidő jutott a találkozásokra, beszélgetésre. Összegyűltek a szomszédok, s mentek a fo­nóba. Sándor bácsi csupán a háború idején volt távol a falu­jától, de mondják, mondta: nem is vágyakozott el onnan. Minden időben megtalálta az utat az emberekhez, a köz­élethez. Köpönyegforgatónak bélyegezték, mert leventeokta­tóból kommunista lett, azok közül való, akik a politikából csak a társadalmi munkát is­merik. Makacsul hitt a közös­ség erejében. Sike mengyi Sándor 1990- ben halt meg. Számára a vég is olyan naivan egyszerű volt, mint addigi élete. Egy alka­lommal falubélije temetésére hajtott biciklivel, s mivel a fia­taloktól nem akart lemaradni, megerőltette magát. Nem ment orvoshoz, gondolta a fá­radtság az öregséggel jár, hi­szen a nyolcvanadikat taposta. Három napot pihent a kórház­ban, s elment. Hagyott maga után olyan örökséget, melyből most egy falu tanul összefo­gást az összekuszálódott ki­lencvenes évek közepén. *** Alig több, mint egy éve an­nak, hogy Vincze András, az ifjúsági egyesület vezetője megkereste a helybéli tanító­nőt, Sike Barnánét, legyen irá­nyítója egy hagyományőrző csoportnak. Nem kellett sokat magyarázkodni. Előkerült Sándor bácsi dalos füzete, megkezdődtek a próbák, s az­tán eljött az első fellépés napja. Az asszonyok bő szok­nyában, bodrós főkötőben, a férfiak ingben, mel­lényben, a jellegze­tes domonkosi ka­lapban álltak szín­padra. Éppen úgy, mint húsz, negyven, hatvan évvel ezelőtt is. Nagy siker volt. A szereplést újab­bak követték, mi­közben az együttes más dolgokat is ta­nult. A domonkosi népdalokon kívül előadták a Fonóház, a Vizitáció című darabokat és a cite- razenekar is meg­alakult. Sike mengyi Sándor idejében ezek az al­kalmak kínáltak szórakozási lehetőséget, s neki még meg kellett győzni az elöljárókat is. Ma már ott a tv, video minden lakásban, aki akar, mehet a vá­rosba szórakozni, mégis min­den bemutatón tele van a kul- túrház nézőkkel. Az önkor­mányzat támogatását is bírják. A képviselő-testület több tagja - köztük a polgármester és he­lyettese is - úgy véli, meg kell őrizni a hagyományt, az iden­titást. Szentdomonkos büszke fiaira, azokra, akik gyermeké­veiket itt töltve, a múlt tapasz­talásán lélekben megerősödve más városokban, országokban tették a dolgukat, hímevet sze­reztek maguknak és szülőfalu­juknak egyaránt. És azokra, akik itthon tisztességre neve­lik gyermekeiket. Sike mengyi Sándor hagya­téka nem az a ház, amit fiára, lányára, három unokájára ha­gyott, hanem az a dalosfüzet, azok a „színdarabok” és az a szellem, amit a falu, Szentdo­monkos örökölt. Ezen a nem­zedéken múlik, hogyan sáfár­kodnak vele. Kovács Mária JBi gazdálkodott Fedémes az első fél évben Nincs szerződés a faluszépítőkkel Noha napirenden szerepelt, to­vábbi egyeztetéseket tart szük­ségesnek a fedémesi önkor­mányzat, így a legutóbbi, au­gusztus 23-i testületi ülésen még nem írta alá a település a helyi Faluszépítő és Hagyo­mányőrző Egyesülettel kötendő együttműködési szerződést. Minderről Molnár Istvánné polgármester asszony számolt be lapunknak, hozzátéve: ki­sebb módosítások után a követ­kező tanácskozáson már ráke­rülhetnek a kézjegyek a doku­mentumra. Az első fél év gazdálkodását részletező beszámolót viszont helybenhagyta a grémium, s - tette hozzá a polgármester asz­szony - sikerült dűlőre jutni a beiskolázási segélyeket illetően is. Eszerint az általános iskolá­sok az első osztálytól a nyolca­dikig egységesen ingyen jut­hatnak az idei tanév tankönyve­ihez, ami mellé még fejenként négyezer forint is dukál. A kö­zépiskolások tízezer, a felső­fokú oktatási intézményben ta­nulók pedig tizenötezer forint­ban részesülnek a tanévkezdés­kor. A helybéli óvodásokat érinti a hír, miszerint az intézmény közismert zsúfoltsága miatt fel­vételt nem nyert gyermekek után háromezer forintot fizet a település - egyszeri támogatás­ként. Önkormányzati támogatás az évkezdéshez Sirok: növekvő helyi bevételek Múlt hétfőn került a siroki kép­viselő-testület elé a település idei első hat hónapjának gaz­dálkodását "taglaló beszámoló. Mint azt Lakatos István pol­gármester lapunk kérdésére el­mondta: a nehézségek ellenére Sirok fizetőképes maradt, mi több, a körültekintő gazdálko­dás eredményeképp nyugodt, kiegyensúlyozott fél évet zárt a község. Mindez nem véletlen - tette hozzá a település első embere-, ugyanis a vártnál némiképp kedvezőbben alakultak a helyi bevételek: a kasszába mintegy egymillió forinttal több pénz folyt be a tervezettnél. A képviselő-testület nem fe­ledkezett meg az iskolásokról sem: az általános iskolások idei tanévkezdetét ingyentanköny­vekkel támogatja Sirok, míg a középfokú intézményekben ta­nuló nebulóknak fejenként két­ezer forint beiskolázási segélyt juttat. Alomutazás Fantáziaországba Parádi nevek a Bundestag vendégkönyvében Július 14-én, éjfélkor indult el Párádról az az autóbusz, amely egy két éve dédelgetett álmot váltott valóra: 28 gyermek és 3 felnőtt kísérő vehette útját a mátrai település németországi testvérvárosába, Bad Brei- sigbe, ahol a polgármesteri hi­vatal, a helyi egyesületek, a Német-Magyar Baráti Társa­ság tagjai szerveztek számukra felejthetetlen programot. Mint a 15 napos túráról Sza- bóné Presovszki Mária lapunk­nak beszámolt, a megérkezést követő ismerkedést és „terep­szemlét” követően Rheinland- Pfalz tartomány fővárosát, Ma- inzot kereste fel a kis parádi csapat. Igazi csemegének bizo­nyult a Nürnburgring, azaz a német Forma-l-es versenypá­lya és az ottani autósmúzeum. Itt éppen egy Ferrarí-találkozó kezdődött, így nem is csoda, ha a meseautók mellől szinte lehe­tetlen volt a gyerekeket az au­tóbuszhoz könyörögni. Szombaton a Bad Breisig-i horgászegyesület vendégei vol­tak a gyerekek egy hangulatos krátertónál, ahol az első piszt­ráng parádi horogra akadt. A zsákmány - 40 társával egye­temben ropogósra sütve - a kö­zös vacsoránál került az asz­talra. - Utólag visszatekintve, az egyik legsikeresebb progra­munk a Brühl melletti Fantá­ziaországban eltöltött nap volt - emlékezett vissza Szabóné. - Persze, kevés magyar gyermek írhatta be idáig a nevét a Német Szövetségi Gyűlés, a Bundestag vendégkönyvébe, nekünk ez is sikerült. A parádiak nagy örömére gyalogtúra, tekebajnokság, lö­vészverseny, koblenzi városné­zés, atomerőmű-látogatás, raj­nai hajóutazás és egy luxem­burgi kiruccanás színesítette az amúgy sem unalmas napokat. A két hetet ünnepi szentmisével és egy szabadtéri koncerttel tet­ték még emlékezetesebbé a Bad Breisig-iek.- Nos, most rajtunk a sor - tette hozzá a parádiak népmű­velője -, hogy viszonozzuk a csodálatos napokat. Már most törjük a fejünket, hogy mikép­pen tudnánk hasonló élmények­kel feledhetetlenné tenni a né­met fiataloknak Parádot. Nem lesz könnyű, de megpróbáljuk! Bükkszenterzsébeti romaképviselet: talán ’98-ban Az elnök nem akart osztogatni Mint arról már beszámoltunk, lemondott tisztéről Suha Jenő, a bükkszenterzsébeti kisebbségi önkormányzat elnöke, és Danó Ervin, a testület tagja. Akkor még úgy tűnt, hogy a helyi ci­gányság csak átmenetileg ma­rad képviselet nélkül, miután Kis Ottóné harmadik tagként Helyén maradt, s a listáról két jelölt - név szerint Zámbó Ala­dár és Radies Izabella - elfog­lalhatja a távozók székét. Zámbóék azonban már eleve feltételhez kötötték mandátu­muk elfogadását: mindenek­előtt bele kívántak tekinteni a könyvelésbe. Utassy Ilona, Bükkszenterzsébet jegyzőnője ezzel kapcsolatban rámutatott: Zámbó és Radies nem a jogsza­bályoknak megfelelően próbált eljárni, a jelöltek ugyanis nem szabhatnak feltételeket, a man­dátumukat vagy elfogadják a megadott határidőn belül, vagy nem. Időközben kiderült: a neve­zettek már semmiképpen sem foglalhatják el helyüket a ki­sebbségi önkormányzatban, lé­vén pénteken Kis Ottóné is le­köszönt, így a testület is meg­szűnt. A hírek szerint a történ­tek hátterében anyagi termé­szetű vita áll. Suha Jenő ugyanis pályázatok útján 200 ezer forintot nyert a cigánygye­rekek nyaraltatására, illetve 50 ezret egy klub létrehozására. Mikor híre ment a faluban, mekkora összeggel gazdálkod­hat, a romák megrohamozták, hogy ossza köztük szét a pénzt, mire az elnök - egyet nem ér­tése jeléül - lemondott. A közmunkások milliókat takarítanak meg Pétervásárán is Bővül a péterkei óvoda Várhatóan még e héten befeje­ződnek a pétervásárai óvoda bővítési munkálatai. A beruhá­zás tervezett költségvetése 5,5 millió forint volt, ám - köz­munkások bevonásával - vár­hatóan sikerül mintegy kétmil­liót megtakarítani a városnak. A bővítés szervesen illesz­kedik a településen év eleje óta zajló gazdálkodási racionali­zációba. A megszorítások nem kerülték el az intézményt sem: a „külső óvoda” épületét be­zárta az önkormányzat, s hogy az odajáró gyerekek a jövőben se maradjanak fedél és fel­ügyelet nélkül, egy csoport- szobával bővítette a központi óvoda épületét. Mindez - vé­lekednek a városházán - nem­csak megtakarításokat ered­ményez majd, hanem szakmai­lag is előrelépést jelent.

Next

/
Thumbnails
Contents