Heves Megyei Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 177-203. szám)
1996-08-05 / 182. szám
Olimpiai összeállításunkat szponzorálták: VAMAV VAMAV Vasúti Berendezések Kft. H-3201 Gyöngyös, Pf. 55 Gyöngyös 3200 Gyár út 1. Telefon: (37) 313-049 Fax: (37)311-775 H-3301 Eger, Pf. 46. Faiskola u. 5. Tel.: (36) 410-887 Fax: (36) 410-293 Mészkőfeldolgozó és értékesítő Kft. Éger-Felnémet 3301 Eger, Ff. 39. Értékesítés tel.: (36) 421-785 Titkárság tel.: (36) 421-918,411-344 Fax: (36) 421-785, 421-918 Kitm HEVES MEGYEI KERESKEDELMI ÉS IPARKAMARA 3300 Eger, Deák Ferenc u. 51. Postacím: Pf. 440 3301 Tel.: (36) 429-612, 429-613, < 429-614, 416-660, 416-760 Telefax: (36) 312-989 : E-mail: hklk @ mail.datanet.hu BÉLAPÁTFALVI CEMENT- ÉS MÉSZIPARI RT. 3346 BÉLAPÁTFALVA, IV. BÉLA ÚT 1. Telefon: 00-36-36-354-377 Telex: (61) 63 313 BÉCEM RT. Telefax: 00-36-36 354-405 Kajak-kenu: maradt a kedvenc Hat magyar éremből - kettő arany Huszonnyolc ország sportolói kerültek be a centenáriumi olimpia síkvízi kajakkenu versenyeinek döntőibe, amelyeknek első felét szombaton rendezték meg a Lanier-ta von, a folytatásra pedig vasárnap kerül sor. Valamennyi döntőben csak a németek voltak érdekeltek, őket a magyarok, valamint az ausztrálok követték tíz, illetve nyolc finalista hellyel. Szombaton a C-l 1000 méteren a cseh Martin Doktor, a magyar Zala György és a lett Ivan Klementyev különpárhar- cát jósolták a szakemberek. Nem is tévedtek, Doktor a rajt után kilőtt, féltávnál már egy hajóhosszal vezetett és biztosan nyert. Zala, akárcsak négy éve Barcelonában, ezúttal is bronzérmes lett. A női kajak négyes már nem az volt, amelyik /992-ben a magyar küldöttség egyetlen sportági ötkarikás aranyérmét szállította. A 9. helyezés azonban csalódást jelent, akárcsak az Almási Péter és Hegedűs Róbert alkotta férfi kajak kettes utolsó helye. Na majd a kenupárosok kitesznek magukért - mondogatták a magyar táborban, ahol szinte mindenki abban reménykedett, hogy a Horváth Csaba, Kolonics György kettős megszerzi a sportági küldöttség első atlantai aranyérmét. A verseny azonban nem a remények szerint alakult, mert a románok nagyon belekezd- tek, s még 750 méternél is fölényesen vezettek a magyarok előtt. Horváthék megpróbálták fokozni a tempót, de erőfeszítéseiket nem kísérte szerencse, sőt, amíg az élen haladók egymásra figyeltek, addig a németek ellapátoltak mellettük, ők lettek a bajnokok a románok és a magyarok előtt. A záró számban, a férfi K-4 1000 méteren Csípés Ferenc és társai az elején viszonylag megnyugtató előnyre tettek szert, de a nagy rivális németeket nem tudták lerázni. A 750 métert jelző bólyasomál még magyar-német-orosz sorrendben haladtak át, de a néKenu egyesben szombaton Zala György (képünkön elől), vasárnap Pulai Imre nyert bronzérmet metek szenzációs hajrájával szemben már tehetetlenek voltak. így is örülhettek az ezüstéremnek, a nap legszebb magyar sikerének. Vasárnap az 500 méteres távokon bronzéremmel folytatták a magyarok. A kenu egyesben Pulai Imre ért harmadik helyen a célba, majd következhetett a hőn óhajtott és régen várt aranyérmes futam. Kőbán Rita kajak egyesben hatalmas küzdelemben nyert és megszerezte hatodik atlantai aranyérmünket, egyben a magyar sport 140. olimpiai elsőségét. Még drámaibb ütközetet vívott kenuval a Horváth Csaba-Kolonics György kettős. Szinte egyszerre értek célba a moldovai hajósokkal, de néhány centivel mégis előbb, így a dobogó legmagasabb fokára állhatták. Gyulay Zsolt, párban Bártfay Krisztiánnal az elején elhúzott a mezőnytől, ám erejük elfogyott, ezért 6.-nak érhettek csak célba. Kőbán Rita másodszor is megpróbált felkapaszkodni a dobogóra, de Mednyánszky Szilviával együtt éppen lemaradtak arról, mivel a negyedik helyen zártak. Kajakozóink és kenusaink összesen hat érmet szereztek Atlantában, amelyből kettő a legfényesebbre sikeredett. A németek számára négyszer játszották el a himnuszukat, az olaszok is két esetben végeztek az élen, mint a mieink. A csehek, a norvégok és a svédek gyűjtöttek még be 1-1 aranyat. A magyar sportolók összesen 21 érmes helyezést biztosítottak nemzetünknek. A bírók a hibásak A kínaiak felpanaszolják - nehezítették a dolgukat Nyomják a Népi Kínát. Illetékeseik persze, nem mulasztják el hozzáfűzni panaszaikhoz, hogy nem „savanyú a szőlő”, hiszen a kínai csapat szereplését sikeresnek tartják. Nagyjából annyi aranyérmet terveztek, amennyit megnyertek, de... De sportolók és sportvezetők állítják: a kínai csapat még nagyobb sikereket ért- volna el, ha nem olyan ellenségesek velük szemben a bírók és a pontozók. Jó példának tartják erre a softball döntőjét, amikor az amerikai csapat nemcsak a hazai pálya előnyét élvezhette, de „a nagyhatalmi hegemónia-szerep köszöntött vissza a sportpályán is”, ami pedig „nehezen összeegyeztethető az olimpiai szellemmel”... A kínaiak főleg az amerikaiakat tekintik az „egyes számú közellenségnek”, de jutott ebből mindenkinek, aki csak az ő sportolóikat előzte meg. Megmagyarázhatatlannak tartották például a pekingi lapok, hogy a tornász Li Hszia-Suang hogyan is maradhatott alul talajon görög vetélytársával szemben... És ebbéli meggyőződésükben még az sem ingatta meg őket, hogy a kiváló hellén tornász talajgyakorlatát nemcsak a szakma, de például az Euro- sport is az egész tomaverseny egyik legemlékezetesebb gyakorlatának tartotta. A Pekingben megjelenő Napi Ifjúság című lap nemes egyszerűséggel kijelentette: „a bírák kiölték a játékokból az olimpia szellemét”. A japán Nagano a következő helyszín A sportbarátoknak nem kell sokat várniuk az újabb ötkarikás játékokra, hiszen az atlantai „zárást” követően tizennyolc hónap múlva a japán Nagano várja a téli olimpia résztvevőit. A japán „Alpokban" található város, amely 7997-ben az amerikai Salt Lake City előtt nyerte el a rendezés jogát, már most gőzerővel készül. A rendezők megígérték, hogy az atlantai közlekedési káosznak még csak a nyoma sem lesz Naganóban. A versenyek színhelyei között 1300 autóbusz és ugyanennyi gépkocsi ingázik majd, hogy a versenyzők, a tudósítók és a sportvezetők rendben elérjék úticéljukat. A japán rendezők eleinte igen gavallérnak mutatkoztak, és nagyvonalúan felajánlották, hogy az összes külföldi utazási költségeit állják. Azóta azonban visszakoztak, és a jelenlegi tervek szerint fejenként ezer dolláros térítést ígérnek. Női kézilabdában: Dánia az olimpiai bajnok Magyarország csapata bronzérmes Húsz évvel a montreali bronzérem után ismét dobogóra állhatott a magyar női kézilabda válogatott. A szombati, harmadik helyért játszott mérkőzésen aratott diadal azért igen értékes, mert az utóbbi olimpiákon rendre érem nélkül maradtak a labdajátékok magyar képviselői. Magyarország - Norvégia 20:18 (7:9) A magyar válogatott példamutató elszántsággal küzdött, s ha a jó játékkal időnként adós is maradt, lelkesedéséért feltétlenül megérdemelte a sikert. A játékosok és a vezetők boldogan, sírva borultak egymás nyakába, majd futottak a szurkolókhoz, hogy megköszönjék a kitartó buzdítást. Laurencz László szövetségi kapitány: - Ha nem hittünk volna a győzelemben, akkor ki sem jöttünk volna erre a mérkőzésre. Egyébként sem ez volt az első eset, hogy fel kellett állnunk a padlóról, gondolok itt a dánoktól és a dél-koreaiaktól elszenvedett vereségekre. Ezúttal sem volt köny- nyű a dolgunk, mert meg kellett találni a norvégok ellen nem nagyon használható, egyébként kitűnő adottságokkal rendelkező Mátéfi helyét- tesét. Szerencsére időben ráleltem a jó megoldásra Siti személyében, de általánosságban is elmondhatom: azzal kerültünk a norvégok fölé, hogy nekünk jobb cseresorunk volt. Ám mindennél fontosabb, hogy a célkitűzést teljesítve a sportág történetében másodszor szereztünk érmet. Meksz Anikó: - Lehet, hogy akadtak olyan védéseim, amelyek fontosnak tűntek, de ezek semmit sem értek volna, ha a csapat nem akarja ennyire a győzelmet. Kökény Beatrix: - Valóra vált régóta dédelgetett álmunk. Olimpiai érmesek lettünk. De mégsem vagyok önfeledten boldog, mert érzem, nem úgy ment a játék, ahogy szerettem volna. Azt hiszem, nagyon rövid volt a felkészülésre fordítható idő, s nekem nem sikerült eléggé formába lendülnöm. Tizenhat évet kellett várni arra, hogy a labdajátékos csdpatsportágak magyar képviselői olimpiai érmet szerezzenek. Legutóbb 1980-ban Moszkvában a férfi vízilabdázók lettek bronzérmesek, most ugyanilyen színű medál került a női kézilabdázók nyakába. Az atlantai olimpiai aranyérem sorsáról határozó női kézilabda mérkőzés fordulatokban gazdag, rendkívül izgalmas, kiélezett összecsapást hozott, s a hosszabbítást követően az Európa-bajnok dánok örülhettek. Ezzel megszakadt a világbajnoki címvédő délkoreaiak évek óta tartó diadalmenete, másodszor már nem tudták megvédeni az 7988-ban kivívott ötkarikás elsőségüket: Dánia - Koreai Köztársaság 37:33 (13:17, 29:29, 34:31) Csaknem 50 percen keresztül úgy tűnt, hogy a dánok sem tudják megállítani az ázsiaiakat. A ráadásban már egyértelműen jobbak voltak a dánok. A dél-koreaiak fiaskója nagy meglepetésnek számít, hiszen az utóbbi évek világ- versenyein óramű pontossággal szállították a tőlük várt eredményeket. Ám a dánok, akik mindenre elszántan, rendkívül fegyelmezetten játszottak, ezúttal megálljt parancsoltak nekik. Női kézilabda, olimpiai bajnok: Dánia 2. Koreai Köztársaság 3. Magyarország (Meksz Anikó, Hoffmann Beáta, Farkas Andrea , Mátéfi Eszter, Mátyás Auguszta, Tóth Beatrix, Pádár Ildikó, Kocsis Erzsébetit Németh Helga, Siti Beáta, Erdős Éva, Kántor Anikó, Nagy Anikó, Kökény Beatrix, Szilágyi Katalin, Szántó Anna) 4. Norvégia 5. Kína 6. Németország 7. Angola 8. Egyesült Államok. Megválasztották a torna All Star együttesét, amely így fest: Suzanne Lauritsen (dán) - Hong Jeong Ho (dél-koreai), Kjersti Grini (norvég), Lim O Kyeong (dél-koreai), Kocsis Erzsébet (magyar), Anja Andersen (dán), Kim Eun Mi (dél-koreai). Dánia (játékosai szemben) a Koreai Köztársaság legyőzésével szerzett aranyérmet Maratoni futásban A Dél-afrikai Köztársaság első színes bőrű bajnoka Josia Thugwane, az atlantai ötkarikás játékok maratoni futószámának az aranyérmese a Dél-afrikai Köztársaság első színes bőrű olimpiai bajnoka, aki egyben 28 év után nyerte meg ismét a fekete földrésznek a klasszikus táv olimpiai versenyét. Az 7968-as mexikóvárosi olimpián az etióp Mamo Wolde diadalmaskodott ebben a számban. Thugwane mindössze 3 másodperccel előzte meg a második helyezett délkoreai Lee Bong Jut és nyolccal a bronzérmes kenyai Eric Wainanát. A dél-afrikai futónak az idei évben azonban nemcsak a vasárnapi verseny hozott izgalmat: márciusban rablótámadás érte. Fegyveresek akarták arra kényszeríteni, hogy átadja nekik kocsija kulcsát. Ő azonban ellenállt és a dulakodásban több sérülést is szenvedett. Hetekig lábadozott, mégis sikeresen készült fel Atlantára. A hazaérkezésről Kedden 9 órakor randevú a BS-ben A magyar csapat vezetősége értesíti a sportolók hozzátartozóit, a sportegyesületek és sportszövetségek képviselőit, valamint a sportkedvelőket, hogy az Atlantából érkező sportolók fogadását augusztus 6-án, kedden délelőtt 9 órára tervezik a Budapest Sportcsarnokban. A hozzátartozók előreláthatóan 8 óra 30 perctől találkozhatnak szeretteikkel az Olimpiai Csarnok melletti parkolóban. Amennyiben az Atlantából induló különrepülőgép esetleg nagyobb késéssel érkezne, erről a Magyar Rádió a hajnali óráktól kezdve tájékoztatást nyújt.
