Heves Megyei Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 177-203. szám)
1996-08-27 / 199. szám
1996. augusztus 27., kedd 5. oldal PÉTERVÁSÁRA És KÖRZETE Alig egy esztendeje zárták be - a bükkszéki szeméttelepet. Akkor az erről szóló írást úgy fejeztem be: a bejárást megakadályozza a kiásott árok, egészen addig, amíg be nem temeti a beléhordott szemét. Nos, nem lett igazam. Ugyanis az árkoUmeg sem próbálták „feltölteni” az immár illegális hulladéklerakók. Mindenféle szemetüket nemes egyszerűséggel a Bükkszék-tetői út mellé öntik. Látványosságot kínálva mindazoknak, akik Pétervására felől közelítenek az üdülőhely - vagy éppen Eger - felé. fotó: suha péter Bükkszenterzsébeti támogatások Százezrek a tanévkezdésre A legutóbbi ülésükön döntöttek a bükkszenterzsébeti önkormányzat képviselői a tanévkezdési támogatásokról. Eszerint a kis- és középső csoportos óvodások 500 forintot kapnak, ezt az összeget azonban egyenesen az intézménynek utalják, s az óvónők ebből vásárolhatják meg a csöppségek készségfejlesztéséhez szükséges apró eszközöket, ceruzákat, krétákat. A nagycsoportosok - pontosabban szüleik - a fenti támogatáson túl további ezer forinthoz juthatnak hozzá. Az általános iskolások 1500 forintos támogatást kapnak, emellett a tankönyveket az önkormányzat vásárolja meg részükre. Mint ahogy a szomszédos Tamale- lesz általános iskolájában tanuló 4-8. osztályos erzsébeti gyerekek buszbérleteit is. A középiskolások 3, a felső- oktatási intézmények tanulói pedig 5 ezer forint segítséget kapnak a tanévkezdés költségeihez. Mint megtudtuk, a készpénzben kifizetendő „segélyek” több mint 420 ezer forintot visznek el a község kasszájából, a tankönyvek és a bérletek ára pedig - az előzetes számítások szerint - megközelíti a 350 ezer forintot. Mátraderecske: fuben-fában orvosság Kicsi, rossz földön is lehet jó üzlet a gyógynövénytermesztés Nyolc évvel ezelőtt kezdett vállalkozásába Szabó Zsolt, aki jelenleg Mátraderecskén él, és gyógynövények termelésével, felvásárlásával, értékesítésével foglalkozik. Azért szerettem volna vele találkozni, hogy megtudjam, vajon miféle keresetkiegészítésre - vagy éppen megélhetésre - találhatnak azok, akik összegyűjtik az erdők-mezők hasznos, gyógyító növényeit. Azonban a beszélgetés más irányt vett, afféle sikertörténet kerekedett belőle. A vállalkozás elindítását komoly ismeretszerzés előzte meg. Zsolt a természetgyógyászat fortélyait megtanulva vágott bele az üzletbe. Kezdetben felvásárlással foglalkozott, mára több mint százféle gyógyító hatású, illetve fűszernövénnyel van piacon, s ezek egy részét már saját földjén termeli. Mint mondja, a földek magántulajdonba kerülésével sokaknak adna megélhetést, ha hozzá hasonlóan belevágnának ezen értékes növények termesztésébe, de valahogy idegenkednek ettől az emberek. Igaz, igen munkaigényes a termesztés, viszont a néhány négyzet- méternyitől a többhektáros területig bármilyen föld alkalmas erre. Még- azok is, amelyeken a vidékünkön hagyományosnak mondható kultúrák csak igen rossz eredményeket produkálnak.- Idén tavasszal a Heves Megyei Vállalkozói Központ pétervásárai irodájának szervezésében több fórumon is találkoztam „potenciális gazdákkal”, azonban egyikük sem jelezte azóta sem, hogy belevágna. De nem tettem le a termeltetésről - mondja -, hiszen sok szempontból előnyösebb lenne, mint a gyűjtetés. Mi ugyanis a minőségre fektetjük a fő hangsúlyt, s emiatt bizony akadnak nehézségeink a gyűjtőkkel. Hiszen kellő ismeretek nélkül sok fölösleges dolgot összeszednek, nemritkán kárt is okozva a természetben. Épp ezért nagyon megválogatjuk, kiktől veszünk át árut. Megtudom: vannak olyan növények, amelyek hatalmas tételekben, tonnaszámra cserélnek gazdát, s vannak kuriózumok. A mátraderecskei vállalkozás főként ez utóbbiakat célozta meg. A feldolgozást és az értékesítést is maguk végzik. A pincében zsákokban sorakoznak a különféle illatosnál illatosabb levelek, szirmok, gyökerek, mindenféle egyebek. Ezeket aztán gondos kézi munkával válogatják, ha a „technológia” ezt kívánja, darálják, majd a szintén saját készítésű tasakokba csomagolják. Minden növényről, hatóanyagairól, hasznáról és felhasználási módjáról rövid ismertető található a zacskón. Szabó Zsolt szerint ilyen részletes tudnivalókat a „nagyok” sem mellékelnek termékeikhez. Mint mindenhol, itt is akadnak nehézségek. A Budapesti Gyógynövénykutató Intézet ugyanis monopolhelyzetben van a termékek minősítésének tekintetében, s bizony, megkéri az árát. Mennyiségtől függetlenül egy-egy fajtát 50 ezer forintért vizsgálnak be. De Zsolt szerint ezt mindenképpen meg kell tenni, hiszen ennek alapján vállalhat minőségi garanciát az áruira. (s- p.) Aprólékos munka a válogatás, csomagolás Fedémesen, az apró faluban kell a megtartóerő Immár loboghat a zászló Még megszentelésre vár a zászló Verselő nyugdíjasok bemutatkozása Pétervására: Lélekben tisztán A millecentenáriumi események zárásaként a közelmúltban jelent meg az a kiadvány, melyben Pétervá- sárán élő nyugdíjasok tárják alkotásaikat - első alkalommal - a verseket szerető közönség elé. A „Lélekben tisztán” címmel közzétett válogatásban - amelyet a Heves Megyei Vállalkozói Központ Pétervásárai Irodájának közreműködésével adott ki a város önkormányzatának művelődési és oktatási bizottsága - Bátka József, Csesznegné Kollár Dolores Mária és Zagyva Lajosné Polacsek Anna főként a szülőföld ihlette versei szerepelnek. Ferjentsik Ferenc kanonok - az égiek áldását kérve a falu lakóira s az új jelképre egyaránt - a közelmúltban, ünnepi szentmisét követően felszentelte a néhány száz lakosú Fedémes zászlaját. Az új községi lobogó közepén látható címer - lévén a falu eredeti címere nem fellelhető - az 1773-ból származó községi pecsét elemeire épül. A tervek szerint hamarosan elkészül az a bélyegző is, melyet külön rendeletben meghatározott alkalmakkor „üthetnek rá” különféle reprezentatív dokumentumokra. Ugyancsak felszentelték a templomhegyre vezető lépcsősor melletti stációkat is. A Jézus utolsó útjának állomásait ábrázoló cserép féldombormű- veket a falu szülötte, Varga Károly fazekas készítette. Az ünnepségen a falu apraja-- nagyja megjelent, sőt sok elszármazott rokon is hazalátogatott. így vélhetően messze híre ment annak, miként ünnepelt az a falu, amelyet 735 évvel ezelőtt már mint főként méhészkedők lakta települést említ egy korabeli oklevél. Fotók és szöveg: S. P. Csütörtökön a gazdálkodásról Csütörtökön délután két órakor ül össze Pétervására önkormányzata. A városatyák az idei első fél év gazdálkodásának mérlegét vitatják meg. Második napirendként a szilárd és folyékony hulladékok elszállításának kötelező igénybevételéről szóló helyi rendeletet tárgyalják, első fordulóban. Tűzzománc képek a kisgalériában Augusztus 31-ig láthatók a kiskörei Illés Mária tűzzománc képei a pétervásárai Művelődés Háza kisgalériájában. A tárlat munkanapokon 8-16 óráig látogatható. Pétervásáriak Nógrádmegyeren A nemrégiben alakult pétervásárai asszonykórus a hét végén újabb bemutatkozásra vállalkozott. Vasárnap a nógrádmegyeri hagyományőrző rendezvényen vendégszerepeitek, már megszokottnak mondható sikerrel. Szentdomonkosról Csíkszentdomokosra Tegnap éjjel indult Szentdomonkos küldöttsége az erdélyi Csíkszentdomokosra. A látogatás célja a két község testvértelepülési szerződésének aláírása. Ennek a határon túli - szinte egészében magyarok lakta - falunak a szülötte, Márton Áron püspök emlékművének felavatása ad alkalmat. A kétnapos ünnepségen a domonkosi hagyományőrző együttes is bemutatkozik. Ez egyben az első külföldi szereplése lesz a csoportnak. Erdökövesden ma a gazdajegyző Ma délután két órakor ülésezik Erdőkövesd önkormányzata a polgármesteri hivatalban. A képviselők az idei első félévi gazdálkodás eredményeit tekintik át, valamint meghallgatják Szántó György gazdajegyző beszámolóját a községben végzett munkájáról. Ezt követően szociális segélykérelmeket bírálnak el. Kati ha szomorú, ecsetet ragad, s akkor minden jobb lesz „ Imádok a színekkel játszani" Eddig azt hittem, legalább kockát tudok rajzolni. Alig egy negyedórája beszélgettem Válóczi Katalinnal, mikor kiderült: bizony, az korántsem kocka, s még kevésbé rajz, amit én tudok. Pedig az első perctől tisztelettel ejtettem a „rajz” szót, hiszen láttam azokat a munkáit, melyek - első önálló kiállításán - Fedémesen várják a közönséget. Mielőtt „komolyan” beszélgetni kezdenénk, megcsodálom otthonát, a csinos erdészházat, ahol - már ha nem a kollégiumban tengeti napjait - szüleivel és két testvérével él. Különösen a kézzel faragott függönytartó és a hasonlóan míves képkeretek, vagy az üdítőspohár alá „szolgáló” fatálca ragad meg.- Ezeket mind nagyapám faragta - szakítja meg nézelődésemet Kati -, aki erdész, így aztán szereti a fát, s igen ügyes kézzel meg is munkálja. Most, amikor eljött megnézni a kiállításomat, meg is jegyezte: legalább az unokája örökölte a kézügyességét. Lehet, hogy van benne valami — mondja egy pillantásnyi tűnődés után. Persze, az „örökség” magában még nem lenne elég, sok tanulás áll az alkotások mögött. Mondja, mostanában az elvontabb formák felé vonzódik, imád a színekkel játszani. Kóstolgatja a technikákat is: az olajfestékig még nem merészkedett, de az akvarell, a pasz- tellfesték már engedelmeskedik. Ha pedig az előbbit zsírkrétával készített felületre viszi fel - s ez félig-meddig saját találmány -, akkor „olyan jó ropogós” képek kerekedhetnek ki belőle. Mint megtudom, jelenleg az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola rajz-vizuális kommunikáció szakán tanul. De már régebben, másodikos gimnazista kora óta foglalkozik komolyan a rajztanulással, Fajcsákné Balogh Erzsébetnél. — Először rajz—földrajz szakra jelentkeztem, de aztán a földrajzot leadtam, s a következő évben jelentkeztem a vizuális kommunikációra, így most másod- és harmadéves is vagyok egyszerre. Kicsit bonyolult, de első évben nem volt bátorságom megpróbálni. Most már nagyon örülök, hogy sikerült, nagyon szeretem. Persze, a rajzot is - teszi hozzá sietve -, de a másik szak sokkal tágabb lehetőséget ad a kísérletezésre, az új technikák kipróbálására. Meg aztán sokkal összetettebb is, a rajzolás, festés mellett fotózási, filmkészítési ismereteket is tanulunk. Szóval: nagyon jó. Kissé elborul az arca, amikor arról kérdezem, milyen tervei vannak az iskola befejezése után. Nagyon szeretne tanítani, hiszen - sok mással ellentétben - ő ezért jelentkezett tanárképzőbe, de ismervén a pedagógusok mai helyzetét, nincsenek túlzott reményei. De a rajzot, festést - mindig így, külön említi - sem hagyná abba semmiért. Talán még egy kis kiegészítést is hozhat a konyhára, teszi hozzá. Meséli, óriási élmény volt számára az első bemutatkozás, hálás is a lehetőségért. Mint ahogy azt is többször ismétli: a szüleinek nagyon sokat köszönhet. S erre igyekszik is rászolgálni, hiszen eredménye alapján nem fizet tandíjat, sőt - mint mondja — csinos ösztöndíjat kap. Ha a még hátralévő szigorlat sikerül, akkor a lehetséges legmagasabb tanulmányi átlag után számolhatják ismét az összeget. Mi mást kívánhatnánk: úgy legyen. Suha Péter A menet „végigjárja”Krisztus utolsó útjának állomásait
