Heves Megyei Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 177-203. szám)

1996-08-21 / 194. szám

4. oldal Horizont 1996. augusztus 21., szerda Egy 48-as kormánybiztos élete Ezzel a címmel jelent meg a a karácsondi Juhász István 112 ol­dalas könyve Puky Miklósról. Puky - akinek politikai pályája az egri vármegyeházból in­dult még a reformkorban, akinek az 1848/1849-es szabadság- harc szervezésében kiemelkedő szerep jutott, akinek emiatt az osztrák hatóságtól jelképes akasztófa dukált, és akinek a kie­gyezés után is volt ereje a politikai küzdelmekhez - végre méltó emléket kapott a szerzőtől. Juhász István két évtizeden át, kitartó szorgalommal gyűj­tötte a Pukyra vonatkozó levéltári, hírlaptári és egyéb forráso­kat. Csupán elismeréssel szólnánk minderről, ha nem tudnánk, hogy Juhász nem hivatásos művelője a történetírásnak. O kedv­telésből, Puky iránti tisztelettől fűtve írta meg ezt a biográfiát. Éppen a nemes elhatározás és az éveken át dédelgetett terv megvalósulása méltán kivívja majd az olvasók, az ismerősök őszinte tiszteletét és a karácsondiak köszönetét. Munkája törté­netírásunknak is nyereség, hiszen a „mélyen tisztelt hazafi” - ahogyan Pukyt kortársai nevezték - életét és tevékenységét egészében látjuk. A szerző joggal rótta fel az utókornak: „(Puky) politikai pályafutásának részletes története és érdemei nem ismertek. Gondolkodásában és tetteiben megelőzte korát, amit annak idején sokan nem ismertek el, ma pedig sokan nem ismernek." Juhász István ezzel az adósságon törlesztett. A történeti ese­ményeket előtáró, számos összefüggést megvilágító könyv gondos munka. Juhász a szerkezetében figyelembe vette Puky életének meghatározó állomásait, és a kiemelkedő fordulatokat egykorú dokumentumok idézésével tette még emlékezetesebbé. Találóak az idézetei, és jól válogatta a képeket is, amelyek nö­velik a munka értékét. A szerző gondozásában megjelent kiadvány az Ecoplan Kft. gyöngyösi nyomda szép munkáját dicséri. A mindvégig olvas­mányos könyvet nemcsak Karácsond és környéke, illetve me­gyénk lokálpatriótáinak, hanem a történelem és honismeret iránt érdeklődőknek is ajánljuk. M. L. Rablóautomata Egerben Mindjárt tisztázzuk: nem a közkedvelt játékautomatákról van szó. Azok ugyanis úgy fosztanak meg bennünket a pénzünktől, hogy közben - legalábbis egy ideig - reménykedhetünk a nye­reségben. Ez az egri Centrum Áruházban fellelhető szerkentyű azon­ban csak bosszúsággal ajándékoz meg minket. Ha a megfelelő értékű pénzérméket a kijelölt helyen bedobjuk, és ezt követően az illetékes gombot nyomjuk be, akkor egy szerencse-sorsjegy­hez juthatunk. Ez a működési elv, jelen esetben azonban telje­sen ellenkező a gyakorlat. A „csodamasina” ugyanis vadul nyeli a 10 és 20 forintosokat, s ezután nem tesz semmit. Hiába vár­juk, hogy ellenértékként hozzájussunk ahhoz az ígéretes papír­laphoz. Nem történik semmi. Többször dühöngtem, reklamál­tam, szóltam. Csak egy esetben-segített a rendész hölgy. Más­kor azonban felháborodottan távoztam, akár csak mások. Még szerencse, hogy ott a konkurencia is. Nem messzire et­től a tákolmánytól, egy hölgy árusítja a szelvényeket. Kérdésem csak az, hogy minek akkor az a rabló másik? P. L Sziréna Kórházba kerültek a „löszergyártók” (Folytatás az 1. oldalról) Ugyancsak Hevesen lobbant lángra műszaki hiba miatt egy Opel személygépkocsi. A tulaj­donost közel félmillió forintos veszteség érte. Nagyrédén bálázás előtt gyul­ladt meg a szalma. A kár 100 ezer forint. Boconádon tegnap fakidőlés zavarta a közlekedést. A tor­laszt a tűzoltók hárították el. Az egri Baj ász-völgy ben és a Ciglédi tetőn is feltörtek két hétvégi házat. Szombaton há­rom kerekpárt is elloptak Eger­ben. A kár közel 100 ezer fo­rint. Egerben, az Iskola úton egy családi házba jutottak be isme­retlen tettesek a toalett nyitott ablakán, s magukkal vittek némi készpénzt és ékszereket, 50 ezer forint értékben. Az egri kemping területéről egy holland sátorozót loptak meg 100 ezer forint értékben, s egy magyar 10 ezer forint ér­tékű táskáját is elvitték. Illegálisan lőszer előállításá­val próbálkoztak Egerben, a Kallómalom úton. A három fia­tal, M. L., M. L. és L. Sz. puska­porból és kénből akart robba­nóanyagot előállítani, ám az korábban durrant, mint szeret­ték volna. A fiatalok könnyebb sérüléssel megúszták. Egerben, a Pyrker térről egy lezárt személygépkocsiból 150 ezer forintos Samsung video­kamerát vittek el, s ugyancsak ellopták a Garay úton lezárt ál­lapotban hagyott autóban levő rádiósmagnót is. Andornaktályán egy nyitott autóból 100 ezer forintot tar­talmazó csekkfüzetet, míg az egri Petőfi téren lezárt német rendszámú autóból rádiósmag­nót tulajdonítottak el. A rendőrség mindegyik ügy­ben folytatja a vizsgálatot. LAPUNKAT NAPONTA TÖBB MINT SB&HMSQ OLVASSAK! A fű helyett a nézőket „kaszálják” le Drága, drága Hungaroring Nemcsak a nagy hajtásban tönkrement autócso­dák füstölögtek a Hungaroringen az idei eszten­dőben. Bőven akadt dohogni valója annak a ma­gyarfizetésből élő és adózó polgárnak is, aki bá­torkodott kilátogatni - megirigyelve a gondtalan, jól eleresztett német turistákat. Már akinek sikerült beszereznie az úgynevezett „ADMISSION” belépőt, melyet gyaníthatóan - némi lelkiismeret-furdalás eredményeképpen - az átlagemberek számára adtak ki, viszonylag el­érhető áron. Gondolván, ha már a vasárnapi fu­tamra nem telik, legalább az edzéseken szagol­hassák a benzingőzt, hallhassák a motorok ének­lését. A versenynapra kapható legolcsóbb - BRONZ - állójegy boldog tulajdonosai ugyanis nézhették a kerítést, a mögötte burjánzó csalitost, meg legfeljebb pár métert a pályából. Az egyetlen - nemrég még elérhető árú, ezért népszerű — ál­lóhelyet kinevezték GOLD-nak, ésjízezret kérnek érte, így innen is kiszorultunk. Kellemetlen meglepetésben volt része annak a naiv nézőnek is, aki nem hozott magával enni- mni valót. Egy flakon sör 700, egy pár nyamvadt \ irsli 490, egy doboz kóla 3^100 forintot kóstált. Ezek után szinte meghatóan olcsón, egy százasét bejuthattunk oda, ahová a király is gyalog jár. Tele is voltak a félreeső helyek rejtélyesen ku­porgó, falnak forduló emberekkel... Alig kétezer forintért volt kapható a Benetton kitűző, amelyhez hasonlót nemrég 10 forintért le­hetett lőni a céllövöldében, de még az is soknak tűnt érte. Pár éve a szünetekben még légiparádéztak, old timer autók felvonulásai, zenekarok szórakoztat­ták a nagyérdeműt. Mára ez szépen elkopott, át­adva helyét a többórás unatkozásnak, gaz- és portengerben való céltalan lődörgésnek. Bizony alig hallik magyar szó a lelátókon és domboldalakon, lassan fölöslegessé válik a ma­gyar nyelvű helyi műsorközlő is. Úgy sem lehet hallani. így Schumi szinte hazai közönség előtt küzdhetett ellenfeleivel, no meg rakoncátlankodó autójával. Nekünk pedig maradt a bevált program: né­hány hűtött sörrel felszerelkezve, a tévében meg­nézni a futamot; megspórolva ezzel vagy 15 ezer forintot, rengeteg csalódást és - egy óriási él­ményt. Szigeti Tamás Himnikus koncert az egri Gárdonyi Géza Színházban „Őrzői vagyunk még ezeréves lángnak...” Van egy generáció, mely tör­ténelmi lehetőségei folytán el­felejtett imádkozni, mert a fennálló hatalomnak így tet­szett. Nekik és az ö fiaiknak, lányaiknak pedig meg kell tanulni újból átlépni a temp­lomok küszöbét, újból vál­lalni a kötődéseket, érzelme­ket, mert ettől válhatnak ön- magukká, s ettől folytatható a magyar történelem. Illés Lajos rockzenészként szerzett országos ismertséget, vallásos hitéről, egyházi kötő­déseiről, később olvashattunk, zeneszerzői kvalitásairól pe­dig időről-időre megbizonyo­sodhattunk. Aztán egy jódara­big eltűnt szem elől, de mint kiderült, nem ő maradt tétlen, csupán a népszerűséget min­dig is formáló média kerülte el... Illés Lajos nagyot tett kö­zönségével. Ha már temp­lomba nem járunk mindany- nyian, a színpadot változtatta igehirdetö hellyé. Zenéjével nemzeti költőink legjobbjai­nak hazafias verseit tette köz­érthetővé, befogadhatóvá - több generáció számára. Au­gusztus 17-én Egerben, a Gárdonyi Géza Színházban mutatták be teljes terjedelmé­ben három tételes, huszonhat önálló egységből álló himni­kus koncertjét Magyar ének (Cantus Hungaricus) címmel. A versválogatást a magyar népzene legjobb hagyománya­iból született populáris, de igényesen megkomponált mu­zsika tette átélhetővé. Közis­mert nemzeti költőink, Ba­lassi, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Ady, Babits, Aprily köl­teményeit a szerkesztők gon­dolati egységbe rendezték olyan, széles körben kevéssé ismert lírikusok remekművei­vel, mint a manierista Rimay János, vagy a kárpátaljai kor­társ szerzők, Tárczy Andor, Vári Fábián László. Eltöp­renghettünk a hazai irodalom- történet által évtizedekig el­hallgatott erdélyi Reményik Sándor líráján, vagy azon a Juhász Gyula-versen, amely merőben más megvilágításba helyezi a szegedi költő élet­művét. Utassy József, Ratkó József legszebb soraival, Vö­rösmarty Szózatával erősített hitünkben ez az egri koncert. A részleteiben már bemuta­tott nagyszabású zenemű Egerben színpadi formát öltött Be ke Sándor rendezésében. Az új színházigazgató az egri publikum előtt letette voksát ezzel az előadással: a nemzeti értékek művészi megjelenítését tekinti elsődleges feladatának. A Szvorák Katalin, Varga Miklós, Nagy Feró és Balogh Márton énekesek mellett az egri Lajtha László néptánce­gyüttes emelkedett a szólisták egyenrangú partnerévé. Ezzel valóban sikerült az egriek személyes ügyévé tenni ezt az estét, hiszen a táncszínházi est szereplői helyi amatőrök (a ki­fejezés legjobb ertelmeben). A rendező, Énekes István kore­ográfussal együtt, a megzené­sített versek gondolati, eszmei tartalmát igyekezett képileg is megjeleníteni. Számos ötlet, emlékezetes epizód segítette egy-egy aktuális költői gondo­lat befogadását, ám a versek közötti laza eszmei (s nem kronologikus) kapcsolat nehe­zítette a színrevitelt. A dara­bonként is önállónak kompo­nált dalok a színpadon külön­álló etűdökké váltak, s mintha megannyi kezdése, s befeje­zése lett volna a táncjátéknak. Az előadásban a pátosz mellett a keserű irónia (a par­lamenti semmittevést karikí- rozó eszközös tánc Vörös­marty versére), a mozgósító düh és lelkesedés (Petőfi: A nemzethez), s a meghittség (Utassy: Küszöbén az estnek) is költői zenei megfogalma­zásban erősítette megrendült hitünket, s töprengésre, tisztá­zásra késztetett. Jókor és jó helyen, Szent István ünnepén, a millecente- nárium évében jogosultsága volt ezeknek a gondolatoknak, s nem véletlen, hogy zajos si­kerrel zárult az este. Az már csak a véletlen groteszk já­téka, hogy a háttérdíszlet, egy képzettársításokra alkalmas fa, életfa lombkoronája - az előadás végén nem bomlott ki. Csupán csak megmozdult... (jámbor) Ha polgárjogot nyer az önzés, didereg a lélek, vegetál az erkölcs A magyarságtudat létfogytig kísér... _ / T ömösváry Ágostont folyton haza húzza a szíve A külhoni úriember napokig keresett, míg végül sikerült rámlelnie. Találkozásunk előtt valójá­ban azt hittem, hogy egy a sok fűzfapoéta közül. Kellemesen csalódtam, mert Tömösváry Ágoston megnyerő fellépésével rögvest rokonszenvet keltett. Azt mondta 75 esztendős. Büszkélkedhetett ezzel, hiszen húszat nyugodtan letagadha­tott volna. Tulajdonképpen azért jött, hogy eiismerő szavakkal mél­tassa az egri Gárdonyi Géza Színház produkcióit.- Gyöngyösön születtem. Középiskolás esztendőimet azonban Egerben, a Ciszte- reknél töltöttem. Igaz, az élet meglehetősen messzire sodort erről a tájékról, hiszen Re- gensburgban munkálkodtam, ott mentem nyugdíjba, oda köt a férfi-, illetve az időskorom, mégis, ha csak tehetem, visz- szajárok. Természetesen én is felidézem a hajdani ifjúság semmivel sem pótolható, visz- sza aligha varázsolható ízeit, mégsem a nosztalgiázás vágya a legerősebb kötőerő. Nem szeretem a nagy szavakat, mégis azt kell mondanom, hogy munkál bennem a ma­gyarságtudat, az az érzés, ami létfogytig kísér. Aztán hétköznapi stílusra vált, kerülve mindenféle emelkedettséget. Tényeket so­rol, adatokat csoportosít. Ha­marosan olyan intenzíven cse­vegünk, mintha réges rég is­mernénk egymást. Tájékozottsága a mai ma­gyarországi viszonyokról, leg­főbb gondjainkról, ugyanak­kor örömeinkről imponáló, rendkívül reálisan értékeli it­teni viszonyainkat. Ráadásul nem elégszik meg ezzel, ha­nem felvillantja az Európa, il­letve világjelenségeket és ilyen szemszögből is keresi, kutatja - velem együtt töp­rengve - a merre, tovább mó­dozatait.- Odakinn sokkal kedve­zőbbek a körülmények. Az it­teni vadkapitalizmus nehezen tűrhető, hiszen csak az a rend életképes, amelyikben a ha­talmon lévők mérséklik önzé­süket, birtoklási hisztériájukat, s a többség különösebb gon­dok nélkül tölti napjait. Ezért toleránsak, hiszen kiszámít­ható jövőt garantálnak szá­mukra. Nincsenek egyedül, mert harcos szakszervezetek védik érdekeiket, ha ezek sé­rülnek, akkor rajtolhatnak a sztrájkok, a százezreket felvo­nultató tüntetések. A féltés, az aggodalom hatja át szinte valamennyi szavát.- Ha csak az anyagi javakra koncentrálunk, ha polgárjogot nyer az önzés a harácsolás, a mások feltétlen eltiprásának óhaja, akkor bizony didereg a lélek, vegetál az erkölcs. Az sem véletlen, hogy mindin­kább mostohagyermekké válik a nemzeti kultúra, az a kincs, amelyről soha nem szabad le­mondani. Hát ezért látogatom én a barokk város teátrumának előadásait, mert nemcsak szó­rakoztatják, hanem nemesebb emberré is edzik a nézőt. Később kiderül, hogy fog­lalkoztatja az ezoterika is, azaz a honnan jöttünk, miért vagyunk itt, és a hová me­gyünk izgalmas, titoksugalló kérdése.- Nincs ebben semmi külö­nös, hiszen az Istenélmény tu­datunkba kódoltatott, nélküle aligha lennénk meg, legfeljebb nem valljuk be magunknak. Ráadásul, aki közel kerül a Teremtőhöz, törvényszerűen jobbá, megértőbbé formáló­dik. Címet cserélünk, számos dologban megegyezünk. Köz­ben egyre csak azon töpren­gek, hogy mennyire, milyen ízesen, szépen, mekkora kife­jező erővel beszéli anyanyel­vűnket. Mintha el se ment volna kö­zülünk. Pécsi István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents