Heves Megyei Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-176. szám)
1996-07-09 / 159. szám
1996. július 9., kedd 5. oldal Péti;Kvására És Körzete Madarászok Lelesz mellett Befejeződött a 22. Nemzetközi Természetvédelmi és Ornitológiái Tábor, melynek idén a Tarnalelesz melletti Szederjesvölgy adott otthont. A több mint háromszáz természetbarát különféle szekciókban dolgozott, fau- nisztikai, növénytani vizsgálatokat végeztek, valamint madárgyűrűző munkát. Akadtak olyanok is, akik végig „éjszakás műszakban” dolgoztak, lévén a denevéreket az éj leple alatt lehet igazán megfigyelni. Az eseményről szóló összeállításunkat egy későbbi lapszámunkban olvashatják. Kép és szöveg: Suha Péter A legifjabb résztvevő Jó úton halad Terpes és Bükkszék társulása Két falu - közösen az iskoláért A bükkszéki önkormányzat által elkészített megállapodástervezetet megvitatta az ön- kormányzatunk, s amennyiben az esetleges kisebb módosításokat elfogadja leendő partnerünk, akkor reményeink szerint szeptembertől működhet az iskolai társulás - tájékoztatta lapunkat a terpesi önkormányzat legutóbbi üléséről Vígh Lász- lóné jegyző. Mint mondta, mintegy tizenöt gyermek jár a községből a szomszédos bükkszéki általános iskolába, s amennyiben a két település együttműködése megvalósul, akkor az intézmény működtetéséhez pályázati forrásból pluszpénzekhez lehet hozzájutni. Kérdésünkre azt is kifejtette: valóban adódtak kisebb zavarok a normatív állami támogatáson túli hozzájárulások befizetésénél, azonban mindkét fél bízik abban: a társulás ezen a téren is javulást eredményezhet. Mint ahogy a két település egyéb - az oktatáson kívüli - ügyeiben is. Arra is kitért: Terpes képviselő-testü- lete határozottan állást foglalt abban, hogy ha létre is jön a társulás, a helyi általános iskola működtetését - amelyben jelenleg 1-^4. osztályos gyerekek tanulnak - továbbra is finanszírozza a község. BiUtkszenterzsébeten némi késéssel, de már épül a 23-as főút melletti járda. Az Egút Rt. szakemberei építik a gyalogjárót, amely - mintegy 2,4 millió forintos költséggel - az utolsó néhány száz métere lesz a falun végighúzódó aszfaltcsíknak. A közlekedés biztonságát nagymértékben javító beruházás a község idei legnagyobb vállalása, megvalósításához az önkormányzat a már említett költségek 60 százalékát pályázaton nyerte, fotó: suha péter Palóc lagzi Mátraderecskén • t Ot forint a derecskéi ara ára Legalábbis ennyire kóstálták az ifjú menyasszonyt Mátraderecskén, a Magyarország '96 rendezvénysorozat részeként szombaton megtartott lakodalmas mulatságban. A délelőtt tízkor kezdődött programban minden szerepelt, ami csak egy hagyományos palóc lagzihoz hozzátartozik. A násznép - akiket a helyi hagyományőrző együttes számban és vígságban igencsak erősített - a falun dalolva, táncolva végigvonult a menyasz- szonyos házhoz, ahol a vőfély kérdésére: férjhez megyen-é a „lyány”, annak rendje, módja szerint igen volt a válasz. így aztán a legények felkapták az ifjú hölgy hálóalkalmatosságát, s a feldíszített laposkocsi már vitte is „a menyasszony ágyát, a vőlegény nyugodalmát” . Persze, aggodalomra semmi ok, hisz a fiatalok csak a rendezvény kedvéért „álltak ösz- sze”, így a templomban nem is kötötték össze stólával a keIndulóban a templomba züket. Ehelyett a vendégeknek Sharer Andor kanonok bemutatta a község műemlékét. A vígságot mindez nem kisebbítette, a jó gyöngyösi borok hamaBor, bor, bor... „A nagy ijedtségre rosan mosolyt csaltak a vendégsereg arcára. A szakácsnők tüsténkedése nyomán aztán a mindenki megelégedéssel nyugtázhatta: „megjött a leves, kakas taréjával, hogy ne háljon a vőlegény a más asszonyával.” Az aranyló tyúkhúsleves után mindenki kedvére lakomázha- tott a vidékre jellemző töltött káposztából, és az ugyancsak ízletes pörköltből, süteményekből. Eztán a Boldogi Rezesbanda vette át a főszerepet, akik nem húzták, annál inkább jól fújták a talpalávalót. (s. p.) Viszik a menyasszony ágyát FOTÓ: SUHA PÉTER Hogyan ne fogadjunk Nem mentegetőzni akarok, de így a kenyérárak ismeretében a gyengébb idegzetű olvasók figyelmét érdemesnek tartom felhívni: az alábbi írás egy állófogadásról szól. Ez most afféle divat, a közönség igyekszik minél ügyesebben megbirkózni mindazokkal a finomságokkal, amelyek az asztalon vannak: hideg sültek, jobb helyen sajtok, saláták, gyümölcsök, ilyesmi. Előtte jobbára pezsgő dukál. így volt ez Párádon is, a Károlyi emlékülést követően. A pezsgős- tálcát hordozó kisasszony végre feltűnt, a majd egy órán át szinte mozdulatlanul viselt forróság után - ha gyengeség, legyen - ellenállhatatlannak tűnt a gyöngyöző, hideg ital. Nyúltam érte két kézzel, gondolván, úgy illik, hogy a társaságomban lévő hölgyet kérés nélkül is részesítsem ebben a földi gyönyörűségben. Mire a kisasszony szikrákat szóró szemmel — ha lett volna szabad keze, biztos, hogy ráüt az enyémre -,foga között szűrve a szót sziszegte: CSAK EGYET!... Később láttam, az üdítők felszolgálására alkalmas, tehát nagyjából két decis alkalmatosságokat nem sikerült beszerezni a Hunguest „party service" -nek. Ezért a frissítőket kimérő ifjú úr boros - cirka másfél decis - poharakba töltögette a több mint dupla űrmértékű palackokból a nedűt. így mindegyik alján maradt néhány csepp, amelyeket aztán - piacgazdaság van - az arra érdemesnek tartott vendégek összeöntözve kaptak meg. A rosszalló pillantásokra válaszul a fiatalember kifejtette: az italok frissen bontottak, különben is mindegyik üvegben ugyanaz van, tehát semmi hátrány nem származik a keverésből... Ha eltekintünk attól az apró részlettől, hogy illetlenség „maradékkal” kínálni a meghívottakat, akkor mindez akár igaz is lehet. Mindez ott történt, ahol tavaly vizespohárban mérték a Me taxát, és bélszínrolót - ismerik, a mirelitfajtából - kínáltak hangzatos néven. Különben az előadás és a berendezés hatására szinté tapinthatóvá vált a szobában a történelem. Sajnos az is, amelyik mindenféle híresztelésekkel ellentétben, igenis, néha ismétli önmagát. (suha) Párádon ma túra, holnap sportnap A Palócföldi Vigasságok mai programja délelőtt tíz órakor kezdődik, amikor is a parádfür- dői Cifraistálló elől indul a Károly i-emléktúra. Az 5,2 kilométeres „kirándulás” az Ilona-völ- gyön át a vízesésig tart. Holnap reggeltől vidám sportversenyeket tartanak a faluban, melyek egyik érdekessége lesz a délutáni focimérkőzés, ahol az ön- kormányzatok csapatai játszanak. Mátraderecske újabb hírmondója A napokban jelent meg a mát- raderecskei önkormányzat információs kiadványa, a Mátra- derecskei Hírmondó. A négyoldalas újságból a nyári programok mellett a helybeliek olvashatnak többek között a fogászati rendelésről és a szennyvízberuházásról is. Tárlatnyitás ma délután Sírokban Ma délután öt órakor a siroki polgármesteri hivatalban Csöre gh Éva, a Rajztanárok Országos Egyesületének elnöke nyitja meg a rajztanárok siroki alkotótáborának kiállítását. A tárlaton húsz alkotó mutatja be grafikáit, festményeit és szobrait. Hamarosan elkészül a ballai teniszpálya Bár a hivatalos átadást az augusztusi falunap keretében tervezi az önkormányzat, de a község teniszpályája hamarosan elkészül, így azt igénybe vehetik mindazok, akik egészségük megőrzése érdekében e nemes sportnak hódolnak. Péterkén lassan mindenki vállalkozik Legalábbis erre a megállapításra jutottak az önkormányzat képviselői, midőn a gyermek- orvos is jelezte: a továbbiakban vállalkozóként kívánja folytatni tevékenységét. Az ötlettől természetesen nem zárkóztak el a városatyák, hiszen a háziorvosi és az ügyeleti ellátás is ilyen formában működik már a városban. Ha otthon keresik fel az „ügyfelek”, lekapcsolja a gázt Többszörös „milliomos”: csak aludni járt haza Bizonyára sokaknak ismerős Örkény István Wolfnéja. Ö, aki hideget ebédelt, és sosem panaszkodott. „Csak” tette a dolgát hivatalában nap mint nap, pontosan. De mint az író felhívta a figyelmünket: mégis érdemes megjegyezni a Wolfnék nevét... Péter Oszkárné, a pétervásárai polgármesteri hivatal pénztárosa néhány napja nyugdíjba ment. Több mint harmincöt munkában töltött esztendő után elérkezett a pihenés ideje.- A közigazgatás minden területét „bejártam”, a gyámügytől a szabálysértési ágazatig, az adótól a gazdálkodásig mindenhol dolgoztam. Tulajdonképpen minden voltam, csak vezető nem - összegzi pályáját Marika néni, majd mosolyogva hozzáteszi: - De nem is baj.- Sokkal inkább örömet jelentett az, ha valamit megnyugtatóan el tudtam intézni. Mert ez a munka - bár sokan érdekes hangsúllyal ejtik a „hivatalnok” szót - számomra elsősorban azt jelentette: emberekkel foglalkozom, s igyekszem minél jobban végezni a dolgom értük és az ő megelégedésükre... Mint mondja, az első munkahelye 1958-tól a tamaleleszi áfésznál volt, majd ’60-ban az ottani tanácshoz került. Aztán 1973-tól a pétervásárai hivatalt „erősítette”.- Amióta én ismerem, pénztáros volt. Meg tudja egyáltalán saccolni, mennyi pénzt számolt át, fizetett ki pályafutása alatt? , -Ezen még sosem gondolkodtam, de talán jobb is... - mosolyodik el. - A legutóbbi hónapokban ötmillió forint körül voltak a fizetések, s emellett természetesen a hétköznapi pénzforgalom. Ha nagyon akarnánk, éppen kiszámolhatnánk, de minek...- Nem a pénzről jut eszembe, de hogyan érzi, milyen megbecsülésben van részük a polgármesteri hivatalok dolgozóinak?-Ez érdekes dolog. Már a fizetés oldaláról vizsgálva sem egyértelmű, hiszen ha azokhoz az emberekhez mérem, akiknek minden hónapban a hét- ezer-néhányszáz forintos jövedelempótlót fizettem, akkor szavam sem lehet. Na persze, a bankszakmához mérve más a kép. Másfelől: az szerintem magáért beszél, ha a köztisztviselő ledolgozott 29 évet, akkor nincs további előmenetel... Az emberek viselkedése is többféle. De arra büszke vagyok, ha valakit kellemetlenül érintett is egy-egy határozat, sosem szereztem haragost. Sokan vannak olyanok is, akik otthon keresnek meg, hogy Marikám, segíts már megírni ezt a levelet, mondd már el, mit lehet ebben és ebben az ügyben tenni. Szívesen segítek, még akkor is, ha a párom nem mindig nézi jó szemmel, hogy ilyenkor mondjuk a nokedlinek szánt víz alatt kioltom a gázlángot...-Bizonyára buta a kérdés: miként telnek majd a nyugdíjasesztendők?- Nem tudom... Tényleg nem. Ha jól meggondolom, a három munkahelyemen éltem le az életemet, haza szinte csak aludni jártam. Nemrégiben jutott az eszembe: egyetlen napig sem voltam betegállományban. De unatkozni biztosan nem fogok, az unokáim már most is naponta kérdezgetik: holnap megyek-e még dolgozni... Az elmaradhatatlan reggeli cigaretta végére értünk. MaMi kerül a borítékba? rika néni, mint már annyiszor, az asztalon tornyosuló papírok felé fordult: „Igaz, már nem én adom ki a fizetést, de így leszek nyugodt”. Ez volt az utolsó munkanap. S talán ekkor került asztalra az utolsó hideg ebéd... Suha Péter
