Heves Megyei Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-176. szám)
1996-07-06 / 157. szám
,t^oitJuniortünyirO iç.490ftelyejt 13.900ht. i^ioidiyctiKui vs.- ri eiíg€ÜÍJt€flTiy€L ^v MiUlol A Felső-Magyarország Kiadó újdonsága Jutalmazás, büntetés Karacs Teréz iskolájában A múlt században a reformkor nagy hatású írónője, Karacs Teréz volt a magyar polgári fejlődés első igazán nagy pedagógusa. Abban a korban, amikor Magyarországon a nagyobb lányoknak az elemi szintet meghaladó művelődésével még keveset törődtek, az ő vezetésével valósult meg 1846-ban Miskolcon hazánk legismertebb nőnevelő intézete, ahol nemcsak a tehetős, hanem a szegényebb szülők 12-16 éves gyermekei is tanulhattak. Ennek az iskolának lett jogutódja később a Tóth Pál Nőnevelő Intézet és a mai Zrínyi Ilona Gimnázium. A jutalmazásról és a büntetésről Karacs Teréznek sajátos véleménye volt. Tanítványainak már az első tanórákon elmondta, hogy nekik ő sem büntetőjük, sem jutalmazójuk nem kíván lenni. Ha hibáznak, büntetés helyett jó tanáccsal támogatja a lelki beteget (mert a vétkező = lelki beteg). A jól tanulás, a jó magaviselet: tanulói kötelesség; aki ezt a kötelességét híven teljesíti, az maga magát eléggé megjutalmazza, gazdaggá teszik őt a lelki kincsek és a jól végzett munka önérzete. Ajutalom oly egyéneknek osztandó, akik kötelességük feletti dolgot végeznek. Egyébként a jutalmazás elhízottá tehet, míg a büntetés lealacsonyít. Az intézet kiépülése után a legidősebb növendékek között valószínűleg 18-20 éves leányok is akadtak, akiknek már mint felnőtteknek lehetett mindent megmagyarázni. Például azt, hogy a nők inkább hasznos, mint csillogó tagjai legyenek a társadalomnak. S hogy öltözködésükben a nemes egyszerűség mennyivel szebb, mint a cifraság. Karacs Teréz nem volt híve a nagy szigorúságnak. Osztotta Herder (német költő) véleményét, akinek egyik verséből szívesen idézte - saját fordításában - az utolsó két szakaszt: „A szigor csak makaccsá tesz, Szívünk zord, elzáruló lesz, S hol nem hódít a keménység, Szíveket nyer a gyöngédség. Tanulj ebből, jó tanító: Dobd el éles pálcádat; Többet használ a nyájas szó, Mint száz mérges arculat.” Igen jellemző, hogyan bíráskodott egyszer egy valóban vétkes növendéke ügyében. Még 1847-ben valamelyik tanuló a kézimunkaórára egy szép tűtartót hozott magával, amely egy kis hal alakú volt, és amikor hozzáértek, a farkát tartósan csóválta. Ez általános bámulat tárgya lett, s addig járt kézről kézre, míg végül eltűnt. Az osztály tanulóinak többsége (13-17 évesek voltak) szégyellte az esetet; kutatást indítványoztak zsebeik ki- fürkésztetésére. Karacs Teréz tiltakozott, mert nem akarta, hogy a bűnös, akinél a különös tűtartót megtalálják, örökre meg legyen bélyegezve:-Azt nem tesszük, kedveseim, van annak megkerítésére más mód is. Kérem azon lányt, aki kívánságának nem állhatván ellent, s elrejté a halacskát, hogy az holnap kilenc óráig éppen oly ügyességgel, mint azt előttünk magához vévé, csempéssze a kályha vállára.- Ah! ah! Ez nem jó leend, így sohasem tudjuk meg, ki volt a sikkasztó, s Karacs Teréz mindnyájunkat gyanúba vehet! - szólaltak fel többen.-Csak arról akarok és fogok meggyőzeim - válaszolta Karacs Teréz „vezértanítónő” -, hogy megtért az eltévedt leány. En nem büntetőbírátok, javító tanítótok akarok lenni. Ha holnap a kitűzött időben a jelölt helyen találjuk az eltűnt halat, akkor testvérileg foghattok egymással kezet, mert már akkor megtért társatokkal leend dolgotok. Örüljetek, ha sohasem tudjátok meg, ki volt a hibás! Másnap a rendelt időben és helyen meg is találták a tűtartót. A tettes tíz évvel azután vallotta meg Karacs Teréznek, hogy ő volt a megtévedt növendék. Azt is tudatta vele, hogy őt kedves tanítónőjének gyöngéd eljárása egész életére megjavította. Dr. Pásztor Emil *** A közelmúltban jelent meg Pásztor Emil egri nyugalmazott főiskolai tanár Egy nagy magyar pedagógus: Karacs Teréz című kismonográfiája a miskolci Felső-Magyarország Kiadó gondozásában. A világ előtt a Harlekin Kilencven hivatásos bábegyüttes és ugyanennyi amatőr fellépését megnézni fizikai képtelenség - mondta Demeter Zsuzsa, az egri Harlekin Bábszínház művészeti vezetője. Társulatával a hét végén érkezett haza a budapesti, négyévenként megrendezett UNIMA Báb-vi- lágfesztiválról és tisztújító XVII. kongresszusáról. Mind a 10 hazai együttes bemutatta kiemelkedő előadásait.- Kegyetlen a nemzetközi közönség - mondta. - Ha nem tetszik neki a produkció, feláll, és másik helyszínre megy át. Ők a Budapest Bábszínház színháztermében a felnőtteknek szóló középkori pajzán históriákat, a Szamártestamentumot, a Stúdiószínpadon VF. Shakespeare:... Vagy amit akartok, a Postamúzeumban Benedek Elek: Dióbél királyfi című játékát adták elő, telt házak előtt. Fotókkal és bábukkal reprezentálták 10 éves munkájukat a merősükkéht üdvözölték a hazai nemzetközi fesztiválokról.- Vonzott a japán és a kínai darabok varázsa - említi Demeter Zsuzsa. - Szívbemarkoló volt a németországi tübingeni színház Éjszakai látomások produkciója. A legérdekesebb a lengyel 3/4-es családszínház egyedi játéka: testükkel és kezükkel formázták meg figuráikat. A külföldiek előtt Kemény Henrik Vitéz Lászlójának volt a legnagyobb becsülete. Vigadó Galéria kiállításán. seit felvonultató kavalkádon A huszonhat ország együtte- szinte mindegyik társulatot is**** ((0 ' Nem felejtette, honnan indult... ^ A munka és a család embere - Erdemkereszttel Ö már ilyen, csendes és mosolygós. Szemmel néz, de leikével lát. Embert is, ki hozzá fordul naponta, mert aki mélyről indul, kincseket hoz magával - a rögös út tapasztalatát, amíg kijut a fényre. Hozza magával a nehezen élők sorsát, mások kenyerének ízét, gondjait, álmait. Mint a magvető, csak szórni tud, mégsem pazarol, látja, hová kell vetni a magot, hogy élet sarjadjon a termékeny talajon. Csak adni kell, adni... Ez a törvénye. Ezek a gondolatok rajzanak fel Sebestyén János portréjának megformálásában. Ki volt ő, az egykori ifjú, aki a múlt év augusztusában hatvanévesen vette át Fodor Gábor miniszter kezéből a Magyar Köztársaság Arany Er- demkeresztjét, hát kérdezzük, honnan indult ez a mosollyal született férfiú?- Elsőgenerációs értelmiségi vagyok. Egész famíliám gyári munkás volt. Hatvan városában születtem, ott éltem 28 éves koromig, az elemitől a középiskoláig ott tanultam... Átképzős rendszerrel szakmát tanultam, villanyhegesztő és cukorfőző lettem a hatvani cukorgyárban.- Édes élet?-A cukor volt édes, de a munka verejtékes. Ott szoktam meg a fegyelmet, rendet, ez alakította gondolkodásomat is... Később függetlenített ifjúsági vezetőnek választottak, majd elvégeztem a tanárképző főiskolát, és a megyei tanács vb osztályára kerültem dolgozni. Äz egyetemen oklevelet szereztem.- Reggeltől estig jelen vagy a munkahelyeden, pedig erre nem kötelez senki. Miért?-A gyári munkahelyemen elő kellett készülni a napi teljesítményre. Ez végigkísér egész életemen. Ma is megtervezem a napomat. Úgy megyek be dolgozni, hogy tudom, mit kell tennem. Este mérleget készítek. A lelkiismeretem akkor nyugszik meg, ha el tudok számolni önmagámmal. Hatvan év után az ember egész életével próbál elszámolni... Húsz éve vagyok az egri MMK igazgatója, és az elmúlt 3-4 évben megháromszorozódott az épületet használók száma. Több mint hatvan közösség dolgozik itt. Minden művészeti ágnak otthont adunk, számos szövetség, egyesület működik. Naponta 13-15 rendezvény van, számos terem forgószínpad- szerűen működik, és az épület rendje, belső fegyelme azokat is kötelezi, akik ide jönnek.- Milyenek a munkatársak? Válogatott emberek?- Az apparátus kialakult törzsgárda, azt hiszem, szeretnek engem.-Még az öregdiákok rendezvényein is tiszteletbeli tagként foglalsz helyet az elnökségben. Milyen érzés ez?-Erre büszke vagyok, koromnál fogva én a nyugdíjasokhoz tartozom. Nagyon készülök erre az időszakra, itt érzem jól magam, közöttük sok a jó barát, akikkel együtt dolgoztam, örülök, hogy számon tartanak. A fiatalok részéről is ilyesmit érzek. Amikor hívnak, megyek, beszélgetek velük. Megszoktam, mert ifjúsággal foglalkoztam éveken át. 1976- tól vagyok az egri Megyei Művelődési Központnak az igazgatója. Az épületet 1983- ban 22 millió forint költséggel felújítottuk, de bérleti helyen ment tovább a munka, nem szűntek meg a csoportok, és ’85-ben visszatértünk az épületbe, azóta csak mi birtokoljuk.- Mi a szerepe jelenleg?- Az intézmény kettős funkciót lát el: megyei szakmai központ, 117 településsel van kapcsolatunk. Kijárok vidékre rendezvényekre, ismerem a megye legtöbb művészeti csoportját, kulturális egyesületét, mindenütt személyes ismerősökkel találkozom ennyi év után. Egerben alig van alkalmas épület konferenciák, tanfolyamok, rendezvények, ösz- szejövetelek tartására. A vadászegyesülettől kezdve a műszaki szakemberekig mindenki elvárja, hogy ki legyen szolgálva, lássák ott a házigazdát is. Ebben az intézményben nincs szabadnap. Elsőnek meérdekében, s Állami Ifjúsági Nívódíjat kaptam az ifjúságért végzett munkámért.- Ilyen magas kitüntetés eredményes munkát is követelt. Akkor sohasem volt szünet?- Mindig bizonyítanom kellett, a családban is mindenki drukkolt nekem, ahogy közéleti ember lettem, és kikerültem a gyárból. Mindenki engem figyelt, vajon mi lesz ebből a gyerekből? A munkámmal bizonyítottam. Amikor az Közös öröm feleségével az Érdemkereszt után gyek be, sokszor utolsónak jövök el, de ez a hét végén is így van. Ehhez kellett a család megértése.- Hány éve tart ez?- A munkaviszonyom 46 év, s 41 éve vagyok közalkalmazott.-A legnagyobb kitüntetés előtt részeSültél-e más elismerésben?- Örülök neki, hogy néhányban volt részem, 38 évesen kaptam a Munka Érdemrend arany fokozatát, az akkori egyik legnagyobb kitüntetést. Elnyertem a szocialista kultúráért kitüntetést és néhány megyei elismerést a művelődés FOTÓ: MAJOROS TAMÁS első diplomát megkaptam, annak örültem a legjobban, sokszor voltam külföldön, de nem tudtam örülni annyira, mint az itthoni sikereknek. Persze, nem volt ilyen rózsaszín az életem. Megértem a második világháború szenvedéseit. Lebombázták a házunkat. Közel laktunk a vasútállomáshoz Hatvanban. Mindent újrakezdeni az alapoktól sok fájdalommal, megaláztatással, kudarccal járt. Tízéves voltam, amikor menedéket kerestünk, hol fogadnak be. Mementóként a mai napig él bennem: újrateremteni mindent siker és öröm, de ugyanakkor szívós küzdelem.-És a család?- Annak élek. Megházasodtam, 37 óve vagyunk házasok. Feleségem Sándor Mária, két lányunk és 4 unokánk a család. Marianna és Andrea lányaim pedagógusok, a vejeink is, az unokák: Vivien, Boglárka, Márk és Bálint. Büszke vagyok rájuk, szeretem őket, aranyosak. Vivien úgy mondja, ő az ajándék nekem, mert majdnem egy napon születtünk... Családommal szeretek kirándulni, elviszem őket is a rendezvényekre, vidékre is, amikor nem kötelező a hivatalos megjelenés. Megszokták, hogy én viszem a gyerekeket az orvoshoz, mikor betegek. Nem érezte a család, hogy ilyen munkarendem van. Ha úgy éreztem, hogy a családdal kell időt töltenem, összhangot tudtam teremteni.- Alaptermészeted a szerénység. így is lehet vezetni?-Sokszor mondják ezt. Én úgy gondolom, hiú ember vagyok, mondják is a családban, nem szemrehányóan, de tetszik nekem, ha figyelik a munkámat és elismerik. Én a hiúságot arra értem, hogy mindig úgy akarok megjelenni - nem hivalkodóan -, hogy érezzék, ott vagyok, nekem is van véleményem. Még akkor is, ha nem fogalmazom meg azonnal. Ha szükségét érzem, ki is mondom. Példát is említek. Intézményünk működése a rendszerváltás után bizonytalanná vált. Át kell szervezni, és én akkor több közgyűlésen és fórumon kifejtettem szakmai szempontból: társadalmi igény van erre. Például ebben az intézményben alakult meg a Fidesz, ’90-ben senki nem fogadta be őket. S folytathatnám a cserkészekkel, más politikai szervezetekkel. Elfogadták, hogy szükség van erre az intézményre, ahol a lokálpatriótáktól kezdve ott működhetnek a civil szervezetek, akiknek nincs más színterük, de pénzük se, mégis az MMK ingyen adja a foglalkozásokhoz a termet.-Jelent-e hátrányt a bérleti díj hiánya?-Hogyne jelentene anyagi hátrányt, ma se kérek sok egyesülettől, de megtanultam annyi év után, hogyan lehet előteremteni ennek a fedezetét. A megyei és városi közgyűlés ad költségvetési támogatást, de évente meg kell termelnünk még 5 millió forintot, hogy a kiadás egyensúlyba jöjjön. Ezenkívül ebben az évben több mint 60 pályázatot írtunk meg. A pályázatok után 2 millió forint pozitív visszajelzés van eddig. Talpon maradtunk, úgyannyira, hogy az ország különböző részeiből jöttek ide a kollégák, s azt mondták, íme, tényleg szükség van ilyen típusú intézményre, mert háttér kell az egyesületeknek, hiszen másképp nem tudnak működni.- Ezek szerint jó példa vagy eredményeiddel az ország előtt is?- Igen, azt hiszem. Ma is bárki jön az intézménybe, ha értéket hoz - szellemi, emberi értékre gondolok -, akkor annak ott helye van.- Nemsokára nyugdíjba fogsz menni. Nem hiszem, mert nem vagy nyugdíjastípus.- Azt hiszem, csak mint alkalmazott kerülök én nyugdíjba, ’98 közepéig szól a megbízásom, és akkor már jóval túl leszek a nyugdíjkorhatáron. Ám szeretném - ha egészségem engedi - végigcsinálni, mert közélet nélkül nem tudok meglenni, ez éltet engem, ott érzem jól magam, szeretem csinálni.-Igazgató úr, én úgy érzem, hogy hiányozni fogsz te is, nélküled sem tudnak létezni majd a civil szervezetek, és mindazok, akik látogatják a Megyei Művelődési Központot Egerben.- Jólesik ezt hallani, egyebet nem tudok mondani... Gál Elemér
