Heves Megyei Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-176. szám)

1996-07-23 / 171. szám

4. oldal Horizont 1996. július 23., kedd HEVES MEGYEI tájékoztató 3300 Eger, Hadnagy utca 6. Postacím: 3301 Eger, Pf.: 131 Telefon: (36)429-890, 429-891 - Telefax: (36)429-890 ___ A nyilvánosság visszatartó erő Amikor a vállalkozó védelemre szorul... A legutóbbi tájékoztatónkban beszámoltunk arról, hogy még ebben az évben megkezdi tevékenységét a kézműves kamara mellett működő választott bíróság. Az 1995. január 1-je óta életben lévő etikai kódex a bíróság legfőbb „támasza” lesz, amelyet alulról építkezve, maguk a kézműves mesteremberek - tapasztalataikra alapozva - alkottak meg. A Heves Megyei Kézműves Kamara etikai bizottsága is ennek szellemében őrzi a tisztességes piaci magatartás etikai normáit, ugyanakkor határozottan fellép a szabályokat megszegőkkel szemben. Vajon a választott bíróság mennyiben segíti majd a munká­jukat? Az elmúlt másfél évben milyen szabálysértési esetek fordultak elő leggyakrabban? Mire teljed ki az etikai bizottság jogköre? Többek között ezekre a kérdésekre kértünk választ Gu­lyás Béla gyertyaöntő mestertől, a Heves Megyei Kézműves Ka­mara etikai bizottsága elnökétől:- A tizenkét tagú bizottságban valamennyi szakosztály képvi­selteti magát, a megyeszékhe­lyen kívül Heves, Gyöngyös, Fü­zesabony, Felsőtárkány telepü­lésekről - mondta az etikai bi­zottság elnöke. - A kódex általá­nos elvei és normái a kamara tagjaira kötelező érvényűek, rög­zítik a vállalkozó és a megren­delő, továbbá a kamara és a tag­jai közötti jogviszonyt. Nagyon fontos része a szabályzatnak az, amely az iparosok és a tanulók közötti kapcsolatot részletezi.- Ez utóbbi okozza talán a leg­több gondot az etikai bizottság­nak. A sajtó több alkalommal is beszámolt olyan esetekről, ahol a tanulók sok-sok pénz ellenében kerülhettek csak iparos mellé.- Valóban így van, főleg a di­vatszakmában jellemző - fod­rász, kozmetikus, műszerész -, hogy a vállalkozó 50-100 ezer fo­rintot - vagy még talán többet is - elkér a szülőtől tanulótartás, illetve költség-hozzájárulás cí­men. Sajnos, sokan csak a pénz- szerzési lehetőséget látják egy- egy tanuló felvételében. Igaz, a szakma elsajátítása költséges, de egy idő után a gyerek már termel, hasznot hoz. A kamara oktatási igazgatóját értesítjük a szabálytalan esetekről, mivel az intézményekkel ő tartja a kap­csolatot. Az esetek többsége „bé­késen” rendeződik, vagyis a szülő és a kisiparos megegyez­nek. Ellenkező esetben viszont a kamarának joga van ahhoz, hogy rövidesen vagy hosszabb ideig nem ajánl tanulót ezekbe a mű­helyekbe.- A versenyhelyzet tisztességes mederbe terelését mennyire sza­bályozza az etikai kódex? Eti­kusnak nevezhető-e, ha például egy optikus a szemészeti osztály mellett bérel helyiséget, így azon­nal magához csábíthatja a meg­rendelőket. Nem egyenlő tehát a versenyhelyzet azokkal, akik több évtizede a szakma elismert műve­lői, de nem annyira exponált he­lyen tevékenykednek.- A példa létező, az utóbbi idő­ben több panasz és jelzés is érke­zett hozzánk ezzel kapcsolatban. Az etikai bizottság azt nem szabhatja meg, hogy ki hol dol­gozzon. Ez elsősorban az illető lehetőségeitől és főleg pénzétől függ. A baj csak akkor kezdődik, ha a szolgáltatást nem úgy végzi - sem időben, sem minőségben -, ahogy ígéri. Amikor a megren­delő kénytelen elvinni az árut egy másik vállalkozóhoz, hogy a hibát kijavíttassa. Természete­sen ez utóbbira egyetlen, a szakmában ismert és régóta dol­gozó mester sem vállalkozik. Ha az illető a kamara tagja, felszó­lítjuk a tisztességes munkavég­zésre, ha nem, az önkormány­zathoz továbbítjuk a panaszt. Az ilyen eseteket végül az idő meg­oldja, hiszen a megrendelők azo­kat keresik fel, akikkel elégedet­tek. El lehet képzelni viszont, hogy ezek az esetek mennyire ártanak a szakmát becsülettel űző iparosok hírnevének.- Előfordulhat az is, hogy a szolgáltatást végző iparos szorul védelemre?- Most is van olyan esetünk, amikor a megrendelő önkénye­sen felrúgta a szerződést, vagyis nem fizet az elvégzett munkáért, azzal az indokkal, hogy, szerinte az nem megfelelő. Általában szakértőket kértünk fel a vizsgá­latra, és az ő véleményüknek megfelelően járunk el a vállalko­zóval szemben: kaphat figyel­meztetést, megrovást, sőt idő­szakosan iparengedélyét is be­vonhatja a hatóság. De legfőbb „büntetés” minden esetben, ha a trehány munka nyilvánosságra kerül. Ez óriási presztízsveszte­séget jelent. A jelenlegi ügyben viszont nem a vállalkozót, ha­nem a megrendelőt kellett elma­rasztalnunk, aki alaptalanul vá­dolt, így próbálta ugyanis „lefa­ragni” a költségeket.- Nemcsak a szakmákat járat­ják le, hanem a lakosság körében is sok bosszúságot okoznak a kontárok. Az etikai bizottság ho­gyan lép fel velük szemben ?- Mi azt a gyakorlatot követ­jük, hogy ez esetben felszólítjuk a „vállalkozót”, szüntesse meg jogszerűtlen iparűzését. Erről értesítjük az APEH-ot, a társa­dalombiztosítást, a helyi önkor­mányzatot, valamint illetékes szerveit. Számunkra egy rendező elv működik, hogy a közterhek viselése alól senki sem kereshet kibúvót, már csak azért sem, mert ez nemcsak etikai, morális, hanem financiális kérdés is.- A kamarák mellett működő bíróság hogyan segíti majd az etikai bizottság munkáját?- Nagyon örülünk annak, hogy jogi „támaszunk” is lesz a jövő­ben, hiszen szankcionálásra igen kevés a lehetőségünk, az önkor­mányzat szabálysértési osztálya, illetve a bíróságok tudnak pontot tenni az ügyekre. Ez pedig - tudvalévő - hosszadalmas eljá­rás. A választott bíróság remél­hetően ezt a folyamatot lényege­sen megrövidíti majd. Bízunk benne, hogy az illeték­telen munkavégzés, a „feketén” foglalkoztatottak is gyorsabban napvilágra kerülnek, és együtte­sen fékezhetjük meg elterjedé­süket. Jelenleg szinte reményte­len a küzdelem ellenük, mivel sehol sem tartják őket nyilván. Bővülő gazdasági kapcsolatok A münsteri kézműves kamara együttműködési megállapodás keretén belül több mint 100 német vállalkozó címjegyzékét küldte meg kamaránk részére, azzal a szándékkal, hogy mindennemű gazdasági együttműködési lehetőséget keresnek kamarai tagjainkkal (kooperáció, beszállítás, ve- gyescég-alapítás) az alábbi szakmákban: - fém­feldolgozó elektronikai; - fafeldolgozás; - min­takészítő; - szerszámkészítő; - hűtő és klíma; - kefekötő; - műanyag-feldolgozó; - felületkezelő; - üvegfeldolgozó. További részletes felvilágosítást irodánkban kaphatnak: Eger, Hadnagy u. 6. Telefon: 36/429-890. Amerikai, finn, román, észt és svéd kiállítók már jelentkeztek Negyedszer is lesz Vásár Agriában Heves megye élelmiszeripara lesz a középpontban Tartanak az előkészületek az immár negyedik Vásár Agriá­ban ’96 megrendezésére. Erről Egerben egyeztető megbeszé­lést tartottak a megyei és a megyeszékhelyi önkormányzat, a Heves Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány és a három gazdasági kamara képviselői. Kiss János, a Heves Megyei Önkormányzat elnöki iroda­vezetője a Napi Gazdaságnak elmondta: augusztus 27. és szeptember 1. között ismét az egri Ersekkert sportlétesítmé­nyeiben, hétezer négyzetméte­ren rendezik a vásárt. Dr. Dunai Imre ipari és ke­reskedelmi miniszter nyitja meg az eseményt, amelyre több ország nagykövete je­lezte részvételét. Eddig 160 kiállító küldte el írásban jelentkezését, de két­százra számítanak. Közöttük amerikaiak, finnek, románok, észtek és svédek is lesznek. A vásár középpontjában a Heves megye gazdaságára jellemző élelmiszeripar áll: a cukor-, a konzerv-, a bor-, a gabona- és a gombafeldolgozás. Emellett a mezőgazdaság, a könnyű- és a járműipar, a sport- és sza­badidő-felszerelések, a cso­magolástechnika, a híradás­technika-információ és a ru­házati ipar is helyet kap. Szakmai programokat is tar­tanak. A Heves Megyei Keres­kedelmi és Iparkamara befek­tetői konferenciára hívja a vál­lalkozókat. Megrendezik a CEFTA - az Európai Szabad­kereskedelmi Társulás - nap­ját. Ezek mellett holland és svéd nemzeti bemutatót is tar­tanak. A Heves Megyei Kéz­műves Kamara nyílt fórumot rendez, az Agrárkamara pedig találkozót. Várhatóan Kiss Pé­ter munkaügyi miniszter és Katona Béla, az Országos Ide­genforgalmi Bizottság elnöke is vendég lesz. A millecentenáriumhoz kapcsolódva különböző kultu­rális programokat is rendez­nek a szabadtéri színpadon. A legeredményesebb kiállítók­nak nyolc szakmai díjat adnak át. A vásárt az Ipari és Keres­kedelmi Minisztérium, vala­mint a Heves Megyei Vállal­kozásfejlesztési Alapítvány anyagilag is támogatja. M. K. A vedelem társadalmi szükséglet „Montecuccoli óta tudjuk: a sereghez, a háborúhoz pénz, pénz és pénz kell” (Folytatás az 1. oldalról)- Az első fázisban azt tapasztal­tuk, hogy a kiáramlás magától is felfokozódott. Talán annak fé­lelmétől, hogy „majd én is sorra kerülök”, a kívánatosnál töb­ben hagyták el a hadsereget, olyanok is, akikre a továbbiak­ban számítottunk, akik tudását hasznosítani tudtuk volna. Szin­tén tapasztaltuk: a vállalkozási szféra - kihasználva a helyzetet- nem egy esetben elszipkázta a szellemi tőkét.-Hogyan tudja megakadá­lyozni a hadsereg e kedvezőt­len jelenség felerősödését?-E folyamatot úgy akadá­lyozzuk meg, hogy az egyben minőségi átszervezés is legyen, és ne a legütőképesebb, 25-40 év közötti korosztály lépjen ki sorainkból, hiszen rájuk maga­sabb parancsnoki beosztásban is számítani lehet. Mivel ez a pálya olyan, hogy holtig tanul az ember, és bizonyos rendfo­kozati és beosztásbeli lépcsőkre már külön tudást igénylő belé­pők vannak, számunkra nagy veszteség, hogy a derékhadnak számító középosztályból veszít­jük a legtöbb embert. Az állo­mány hangulatát, szociológiai helyzetét felmérő tanulmányok arra figyelmeztetnek: nagyon gondosan, egyénekre lebontva kell kezelnünk az átszervezése­ket, mert minden személyügyi dosszié mögött egy ember, egy egyéniség, amögött pedig csa­ládja és egzisztenciája áll. Mindezt darabszámként vagy holt anyagként kezelni tilos. A jövő hadseregében olyan hu­mánpolitikát kell megalapozni, amely az eszközorientált, rövid távú szemlélet helyett straté­giai, hosszú távú feladatokban gondolkodik. Ha a NATO-hoz akarunk csatlakozni, akkor szem előtt kell tartanunk, hogy legfőbb érték az ember, s a be­lépés leglényegesebb feltétele a NATO-kompatibilis szellemi potenciál kialakítása. Ennek alapja a nyelvtudás és a kom­munikációs készség.- Ez sem tűnik egyszerű fel­adatnak. Hogyan lehet a had­seregen belüli képzést a kívánt irányba fordítani?-Egy olyan nemzetvédelmi egyetem létrehozását céloztuk meg, amely már a jövő évezred elveinek is tökéletesen megfelel, csakúgy, mint az Európai Unió és a NATO elvárásainak. Ez az egyetem reményeink szerint olyan diplomát ad majd, amely a nyugati és más magyar okta­tási intézményekkel összeha­sonlítva is egyenértékű lesz. Éppen ezért olyan karokkal kí­vánunk indulni, mint a hadtu­dományi, -szervezési és -veze­téstudományi kar, ugyanakkor a doktori, a tudományos to­vábbképzési programokkal és a posztgraduális képzések szer­vezésével a civil élet felé is nyi­tott lenne. Ezzel azt is hangsú­lyozni szeretném: nem minden a pénzen múlik. Természetesen a fundamentum igen, hiszen Montecuccoli óta tudjuk: a had­sereg fenntartásához, a hábo­rúhoz pénz, pénz és pénz kell. Mindehhez megfelelő erkölcsi alap is kell, amely korántsem biztos, hogy pénzkérdés. Abból kell kiindulni, hogy a védelem- és ebből fakadóan a hadsereg- társadalmi szükséglet: nem a tiszteknek és tiszthelyetteseknek van szükségük a katonaságra, hanem az országnak. Márpedig ha ez így van, úgy anyagilag is áldozni kell rá. Árról sem sza­bad elfeledkezni, hogy a jövő valutája az emberi töke, a leg­Dr. Holló József: „A tudás, az információ hatalom ” FOTÓ: PERL MÁRTON jobb befektetés pedig az okta­tás, hiszen az - ha hosszú távon is - mindig kamatosán térül meg. Hogy példát is mondjak: egy repülőtiszt kiképzése négy év alatt 30-35 millió forintba kerül, ám a tudáshalmaz, az or­szág légtere biztosításának ké­pessége nem hasonlítható össze a befektetett összeggel.- Szintén humánpolitikai kérdés: a Magyar Honvédsé­gen belül kedvezőtlenül ala­kult a tisztek és a tiszthelyette­sek aránya. Milyen lépéseket tervez e téren a hadvezetés?- Stratégiai feladat az arány­talanság megszüntetése is, amit egyébként az 1995188-as or­szággyűlési határozat ugyan­csak kiemel. Tény: Magyaror­szágon - talán Európában egyedülálló módon - rossz a rendfokozati arány, rossz a tisz­tek és tiszthelyettesek közötti arány, azaz az előbbiek többen vannak, mint az utóbbiak. Ez azért gond, mert a tiszthelyettes az, aki először találkozik a ka­tonával, a nyugati hadseregek­ben rájuk van bízva a kiképzés, az oktatás, nevelés, a kis alegy­ségek irányítása, a fontos harci technikák kezelése. A korábbi varsói rendszerben azonban ez elcsúszott. így fordulhatott elő, hogy az angol hadsereggel együttműködve a mi oldalunkon a szakaszparancsnok főhad­nagy, az övékén őrmester volt. E tekintetben is kompatibilissé kell válnunk: a világ hadsere­geiben 1:4 a tisztek és tiszthe­lyettesek aránya, ám ha nálunk az átszervezések végére az 1:1,8-2 arányt el tudjuk érni, azt már jó eredményként köny­velhetnénk el. Mindehhez meg kell teremtenünk a tiszthelyet­tesi pálya presztízsét, becsüle­tét, képzésüket kiemelt helyen kell kezelnünk. Olyan embe­rekre van szükségünk, akik ké­pesek érettségi után pedagó­giai, pszichológiai, szociológiai tudományokat, nyelveket elsa­játítani. Ezen tudás feltétlenül szükséges a kis alegységek irá­nyításához. Magyarán: a tiszt- helyettesek előtt olyan pályát, karriermodellt kell felvillanta­nunk, mint a tisztek előtt. Egy tiszthelyettes ne elsősorban tiszt akarjon lenni, hanem a csúcsrendfokozatot célozza meg. Épp ezért korrekt, pálya­biztonságot jelentő karriermo- dell kidolgozását végezzük, amely az előremenetel mellett az oldalirányú mozgást, adott esetben a pályakorrekciót is le­hetővé teszi.- Az Ön által vázolt elképze­lések megvalósításához milyen időhatárokat szabtak?-A hadsereg átalakítását a már említett 1995/88-as or­szággyűlési határozat szabá­lyozza. Ez konkrétan meg­mondja, 1998-ra milyen lét­számmal kell üzemelnie a hon­védségnek. A hadsereg vezetése évre, csapatokra, intézetekre lebontva már megalkotta a me­netrendet, ennek alapján hala­dunk most is előre. Hangsúlyo­zom azonban, hogy ez csak ak­kor érvényes, ha a programban jelzett feladatrendszerhez és létszámhoz a megfelelő pénzt a kormány, illetve a Parlament biztosítja. Ami a felsőoktatási oldalt illeti: itt az átalakítás már ’92-től megy, hisz mi is csatla­koztunk az ezt a területet érintő országos szintű reformhoz. Tervünk, hogy idén szeptember elsejére a nemzetvédelmi egye­temet olyan stádiumba hozzuk, hogy a képzés ’97. szeptembe­rével már indulhasson.- A hadseregen belül ho­gyan ítélik meg hazánk NATO-tagságának esélyeit?- Több helyen deklaráltuk már csatlakozási szándékunkat. A NATO-hoz való csatlakozás nem katonai, sokkal inkább po­litikai és gazdasági kérdés, ek­képp nem is a hadvezetés dönt a belépésről, hanem az ország vezetése, az Országgyűlés és - a majdan kiírandó népszavazá­son keresztül - a lakosság. Ne­künk ez egy kitűnő erőpróba, hiszen a felkészülést úgy kell megszerveznünk, hogy 1999-re- amely célév lehet - olyan ál­lapotba hozzuk a hadsereget és főleg a humán oldalt, amely képes a feladatok maradéktalan végrehajtására. Akkor sem lenne baj, ha nem csatlakozhat­nánk, a tudás, az információ ugyanis hatalom, amely nem veszne el abban az esetben sem, legfeljebb egy magasabb szin­ten készülhetnénk fel az ország védelmére. A NATO-csatlako- zástól egyébként nemcsak szel­lemi, hanem technikai fejlődést is várunk, amely segíti a hadse­reg megújulását. Mindehhez - ahogy korábban hangsúlyoztam- pénz és megfelelő akarat szükségeltetik. Ez utóbbi már megvan a tiszti karban, s most már vissza kell adni a hitet, s kellő módon kell gondoskodni a hadseregről. Churchill mondta: aki saját hadseregét nem becsüli, nem gondoskodik róla, az előbb-utóbb másét fogja. Kühne Gábor Ki ne szeretne a kánikulában üde, zöld növények között megpihenni? Nem is kell hozzá kert, csak egy kis balkon, amelyen szakér­telemmel és kis befektetéssel a legszebb növények tarthatók. Ehhez szolgál tanáccsal és gaz­dag szakismerettel Halina He- itz: „így virítanak legszebben a balkon- és dézsás növények" című nagy növénytanácsadója. A Holló és Társa gondozá­sában megjelent impozáns kö­tet hasznos ötletekkel szolgál minden évszakra. Növényport­rék és gondozási tanácsok a legkedveltebb balkonvirágok­A Holló és Társától Nyári olvasmányok ról és dézsás növényekről, fű­szerekről és zöldségfélékről. 350 színes fényképpel és 120 rajzzal segíti azokat, akik már tartanak virágot a balkonon, vagy csak még ezután szánják rá magukat. A másik újdonság JRR Tol­kien: „Az elveszett mesék könyve”. Akik egy kicsit is jára­tosak a brit kultúrában, azok tudják: „Az angol nyelvterüle­ten élő emberek két csoportba oszthatók: akik már olvastak Tolkient, és akik el fogják ol­vasni.” Korábban már nagy si­kert aratott a hazai könyvpia­con a kétkötetes Gyűrűk ura. A szerző a régmúltba, az óangol világba vezeti az olvasót, és csak sejteti, hogy ez a múlt még régebbi, még nagyobb titkokat rejteget. Nos, „Az elveszett mesék könyve” ezekbe a tit­kokba enged bepillantást. Ér­dekessége, hogy a szerző halá­lakor még nem volt egységes egész, a könyvet Christopher Tolkien, az író fia szerkesztette egybe. Kikapcsolódást ígér a Tandori Dezső fordította mű. CM)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents