Heves Megyei Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-176. szám)

1996-07-20 / 169. szám

Több ezer hagyományőrző felvonulását kísérhették végig Párádon a millecentenáriumi ünnepségsoro­zat részeként megrendezett Palócföldi Vigasságokon. Az egyhetes rendezvény gálaműsorán harminc­hét folklórcsoport mutatkozott be. A szervezők számos rendezvénnyel várták az idelátogatókat. A Sán- dor-réti színpadon a palóc vidék dalait és táncait mutatták be a hagyománytisztelő, jó palócok. A nagy sikerre való tekintettel mostantól kezdve négyévente szeretnék megrendezni a színes gálát, amely idén egyike volt a megye legvonzóbb idegenforgalmi programjainak. A hangulatos esemény pil­lanatait Perl Márton fotóriporter örökítette meg. A bőröndöt még más csomagolta Szedett-vedett eszmeiség, húgyszagú bolsevik igyekezet? Dr. Semperger Tibor, az MSZP megyei irodavezetője:- 1994-ben ez a kormány olyan bőrönddel indult négyéves út­jára, amelyet még más csoma­golt. Csak menet közben derült ki, hogy rengeteg elintézetlen dologgal, teherrel van tele ez a bőrönd, ami miatt tavaly át kel­lett alakítani az egészet. Ez volt a Bokros-csomag. Dr. Semperger Tibor szerint ettől kezdve viszont határozot- tabbá vált a végrehajtó hatalom munkája: volt ereje, bátorsága, hogy hozzányúljon olyan kér­désekhez is, amelyeket az előző kormány évekig halogatott. Fontos ugyanakkor - tette hozzá -, hogy a kemény intéz­kedések dacára a kormány a mai napig beszélő viszonyban maradt a társadalommal és az ellenzékkel is. Az MSZP megyei irodaveze­tője úgy véli: a nemzetgazdaság szempontjából nem elhanya­golható tény, hogy a privatizá­ció vezénylése letisztult: az a nyilvánosság előtt megfelelő ütemben és megfelelő hozadék- kal halad előre. Elindult az ál­lamháztartási reform is, az ez­zel kapcsolatos vitákat szintén felvállalta a kabinet. - Ezzel együtt - folytatta - a kormány­zat nem halogatta a szükséges korrigáló lépéseket sem, még akkor sem, ha ennek következ­ményeként népszerűsége vala­melyest csökkent is. Nagy eredménynek tartom a demok­rácia szempontjából, hogy a vi­ták ellenére működőképes ma­radt a koalíció, persze, igazi mérleget majd csak ’98-ban le­het vonni. A hiányosságokról szólva dr. Semperger Tibor kiemelte: az önkormányzatok helyének, mű­ködésének, szerepének tisztá­zása - különös tekintettel a kö­zépszintre - késedelmet szen­vedett. Ez azonban összefügg azzal, hogy a Parlament túl sok időt fecsérel el a napirend előtti hozzászólásokkal, álvitákkal. Bossányi László, a KDNP megyei elnöke: - Úgy gondo­lom, mérlegre tenni csak azt le­het, aminek súlya van. Ha ugyanis a semmit tesszük rá, akkor a mérleg nyelve nem leng ki. A kormány kétévi munkája sajnos a semmivel egyenlő, bár még ez is hízelgő rájuk nézve, hiszen az ország akkor is elő­rébb tartana, ha csak ott állna, ahol ’94-ben volt. A KDNP-s politikus szerint az eltelt két esztendő alatt azonban az infláció, a reálbérek csökkenése, a forintleértékelé­sek miatt lényegesen romlottak hazánk pozíciói. A visszafejlő­dés miatt - tette hozzá - még igazából kritizálni sincs mit. Nyerges Andor, az MDF me­gyei elnöke: - A szociál-liberá- lis kormányzat eddigi teljesít­ménye egyértelmű kudarc. A gazdasági mutatók ’94-hez ké­pest csak rosszabbodtak: a két éve a szakértelem, a megbízha­tóság, a szociális érzékenység hangoztatásával választásokat nyerő kormányzat épp az ellen­kezőjét bizonyította. Nyerges Andor szerint nyolc hónapi tétlenkedés után a sokk­terápiás Bokros-csomag csapá­sai sem stabilizálták a gazdasá­got: a kormánypárti politikusok megbízhatatlanságról, kiszá­míthatatlanságról és soha nem tapasztalt szociális érzéketlen­ségről tettek tanúbizonyságot. A nemzeti jövedelem stagnál, a feketegazdaság a kormányzat tehetetlensége miatt szabadon garázdálkodik. Míg az oktatás, az egészségügy és az önkor­mányzatok is pénzügyileg mindinkább ellehetetlenülnek, a szegénység pedig már-már ázsiai méreteket ölt, a koalíció a gazdaság rendbetétele helyett klientúrája kiépítésén fárado­zik. Weil Zoltán, az SZDSZ Or­szágos Tanácsának tagja: ­Megítélésem szerint a kor­mánynak — ahhoz képest, hogy az elején mennyire pánikhangu­latban látott munkához, s az előző kurzus által hátrahagyott kusza problémákat próbálta megoldani - a ciklus felére si­került elérnie, hogy Magyaror­szág külföldi megítélése immár a legkedvezőbb a volt szocia­lista országok közt. Ugyanakkor az is tény - je­gyezte meg a politikus -, a bel­földi megszorító intézkedések csak mostanra kezdenek lát­szani, és nem egyértelműek. - Remélem, a ciklus második fe­lében egyensúlyjavításra hivat­kozva nem történik további központosítás. Úgy gondolom, a kormány sok esetben komoly kritikát érdemel, és csak re­mélni tudom, az ellenzéki pár­tok képesek lesznek megoldani ezt a feladatot, s az nem hárul a kormányon belüli erőkre. Pokorny Endre, az MDNP megyei elnöke: - Az ember igyekszik beleélni magát mások eszmevilágába, hogy cselekede­teit ehhez mérten ítélje meg, s ne eleve a saját elképzelései alapján. Magam ebből kiin­dulva próbálom megítélni a ko­alíció két évét, de még az ö eszmevilágukhoz, elveikhez ké­pest sem tekinthető koherens­nek, amit tesznek. Pokomy Endre határozott benyomása, hogy a koalíció eszmeisége szedett-vedett, ami jól tükröződik a kormány, mint végrehajtói hatalom cselekede­tein. Ami pedig a módszert és a stílust illeti - tette hozzá -, minden igyekezetük ellenére magán viseli a bolsevik húgy- szagot. Mint mondotta, kétesz- tendei heroikus küzdelem után év végére elérik a gazdasági növekedésnek azt a fokát, ami a ’94-es év elejeinek épp a fele.- Nekem különösen fáj - folytatta - a szociális rendszer szó szoros értelmében vett le- pusztítása. Tragédiának tar­tom, hogy a koalíció legpará- désabb ötlete a tízezer kórházi ágy leépítése legyen. De me­hetnénk sorban: az önkormány­zatiság elvét leépítik, a köz- igazgatás nem működik, az ifjú­ságpolitika teljesen hiányzik, az oktatás, a hadsereg siralmas ál­lapotba került, a külpolitika te­rén sincs mivel dicsekedniük. Horváth Gábor, az FKgP megyei elnöke: - Azt hiszem, nincsen kispolitika vagy nagy­politika, a közigazgatási hatá­rok sajnos nem működnek in- kubátorszerűen az adott térség védelmében. Horváth Gábor szerint a megtapasztalás - még ha oly­kor keserves is - a jövőnk zá­loga. Mint mondotta, nem várt mást, mint ami bekövetkezett, ám a hiszékeny embereket saj­nálja: azok csalódnak most iga­zán, akik 1994 májusában átad­ták álmaik lovagjainak a min­den kihágásra felhatalmazó jo­gosítványt. A szakértelmet har­sogó kormányzati stílus mára már csak egy ámokfutó cser- benhagyásos gázolássorozatá­hoz hasonlítható, ahol a legá­zoltak és cserbenhagyottak a Magyar Nép. Ez a 2/3-os par­lamenti többségre szövetkezett hatalmi elit már két éve futó­szalagon gyártja önkényes tör­vényeit a legcsekélyebb társa­dalmi kontroll nélkül - egészen az alkotmányozásig. A jog 2 év alatt - az elmúlt 45 év talaján - soha nem látott távolságra került az erkölcstől - vélekedett a kisgazda politi­kus. A kormányzó pártok veze­tői mára már köszönő viszony­ban sincsenek azzal a szavazó­réteggel, akiknek a nyelvén az 1994-es választásokat meg­előző 2 hónapban még oly jól tudtak beszélni.- Nem hiszem - tette hozzá -, hogy népünk ilyen félidős mér­legre számított. A kérdés már csak az lehet, hogy ebben a fel­állásban meddig tart még „boldogításunk”, érdekeink és akaratunk ellenére. Molnár Zsolt, a Fidesz-MPP megyei elnöke: - Lehetőségé­hez mérten igen szerény pro­dukcióval rukkolt elő a ciklus első felében az MSZP-SZDSZ, kormánykoalíció, hiszen a 72 százalékos parlamenti többség birtokában - a kilenc hónapi toporgás helyett - több elodáz­hatatlan kérdésben is dönteniük kellett volna. Ilyen például - mutatott rá a fiatal demokrata politikus - az államháztartás reformja, amely ugyan folyamatosan napiren­den van, ám strukturális dönté­sek nem születtek. A tízezer kórházi ágy felszámolása is csak faragás, de a rendszerbeli problémákat nem oldja meg. A tétlenkedés mellett ugyanakkor rengeteg hibát is vétett a Hom- kabinet, olyanokat is, amelye­kért az előző ciklus kormányá­nak biztos a fejét vették volna. A komoly médiatámogatottság­gal rendelkező kormányzat azonban ezt is megúszta. Szin­tén az MSZP-SZDSZ koalíció számlájára lehet írni, hogy a felnövekvő generáció - koránál fogva - most már nemcsak a gazdasági életben nem játszhat szerepet, hanem kiszorul a kul­turális szférából is. Molnár Zsolt szerint a kö­vetkező két esztendőben ér­demi döntések már aligha vár­hatók, lévén erre az időszakra - a közelgő választások miatt - inkább az átmeneti közérzetja­vító intézkedések lesznek jel­lemzőek. Kühne Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents