Heves Megyei Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-176. szám)

1996-07-18 / 167. szám

1996. július 18., csütörtök Hatvan És Lőrinci Körzete 5. oldal Tollvégen Ez itt az akt helye Egy fotó fekszik előttem az asztalon. Eredetileg erre a helyre terveztem, de egyéb szempontok miatt sajna, kénytelen vagyok megbízni az olvasó képzelőerejében: szépséges lány térdel a vízben, háttal a kamerának; annyi ruhát visel, mint a milói Vé­nusz, de több karja van, mint a szobornak. Ébenfekete haja a vállát verdesi, kulisszaként a hatvani panoráma szolgál. A minap levelet kaptam, közreadom néhány gondolatát: „Megdöbbentem, a csütörtöki újságban milyen képet találtam. Mint írták, azért rakták be, hogy egy kis jó is legyen a napi problémák között. Kinek? Ha már itt tartunk, miért csak nőket lehet így mutogatni? Különösen ajánlom ezt a figyelmébe Tari Ottónak, ha van ideje a nőkön kívül másra is...” Ennyi az idézet, aláírás persze sehol. Ennek ellenére mégis válaszolok. A nőkön - mármint a fotózásukon - kívül természetesen egyéb dolgokra is futja az energiámból. Hogy mást ne mondjak, az ominózus lapszám említett oldalán is írtam vagy tíz flekket, korántsem csak csinos lányokról. Kevésbé - vagy még inkább? - szelektív látású ismerőseim szóvá is tették: ha már így bele­lendültem, járjam a megkezdett utat... Majd megkérem őket, levélben is nyomatékosítsák igényüket. Férfiaktot ezután sem készítek. Nem mintha nem tisztelném a másságot, csakhogy számomra ezt a gyengébbik nem repre­zentálja. Lehet, hogy idejétmúlt a gondolkodásom? Tisztelt Hölgyem (Uram?), a többit meglátjuk. Üdvözli: Tari Ottó Kazettán a boldogi folklór? Hangfelvétel készült a rezesbandával is Mint arról az elmúlt héten be­számoltunk, a közelmúltban Budapesten járt a boldogi asz- szonykórus, ahol a Magyar Rá­dió hanghordozóra rögzítette nótázásukat. A mintegy félórá­nyi zenei anyag rövidesen hall­ható a Népdalkörök pódiuma című műsorban. A jelek szerint más helyeken is felfigyeltek a település folk­lórjára. Az elmúlt kedden a Ze­netudományi Intézet népzenei osztálya a menyecskék mellett felvételt készített a férfi- és gyermekkórussal, valamint a helyi „rezesbandával” is. A településen szeretnék, ha a meglévő felvételekből kiadná­nak egy műsoros kazettát. Hagyományközvetítő térségi tábor Lőrinciben „Gyökerek”: a múlttal a jelenért A táborlakók a „hivatalos” öltözékben FOTÓ: T. 0. Túra és Boldog után immár harmadik alkalommal ren­dezte meg a Kolping Család a „ Gyökerek” hagyományköz­vetítő térségi tábort, amelynek ezúttal Lőrinci adott otthont. Galgahévíztől Hatvanig, Ecsédtől Tóalmásig a környék 31 kisdiákja számára szerzett vélhetően feledhetetlen élmé­nyeket a július 10-től 17-ig tartó hét. A gyerekeket a Lőrinci Ál­talános Iskolában szállásolták el, s innen indultak nap mint nap újabb élményekkel gaz­dagodni. így helytörténeti elő­adásokat hallhattak Silkó Ró­berttól és Nagy Lászlótól, a Szabó házaspár révén megis­merkedhettek a temető histó­riájával, s népdaléneklést is tanulhattak Budai Ilonától. Emellett a tájházban kipróbál­hatták a fafaragást és a szálve­tést, beavatták őket a csiga- tészta-készítés és a fazekas­mesterség rejtelmeibe, de még kenyeret is süthettek. A prog­ramból természetesen nem hi­ányozhatott a tábortűz sem. A kezdeményezés célja - tudtuk meg Hipszki János tá­borvezetőtől -, hogy a legfia­talabbak megismerjék szükebb hazánk történelmét, elődeink életmódját, szokásait, vala­mint kapcsolataikat egymás­sal és a nagyvilággal. Remé­nyeik szerint mindez sikerült; környezetükben továbbviszik majd élményeiket. Dühön gósarok Nyitott boríték Urbán Lajos lőrinci olva­sónknak az ajánlott postai küldeményekkel akadt prob­lémája. Már nem először fordult elő - panaszolta lapunknak -, hogy felbontott állapot­ban kézbesítettek neki ki- sebb-nagyobb alakú boríté­kokat. Legutóbb például egy hatalmas kopertát, amelyen teljes hosszában - ami 32 centimétert jelent - tépték fel a tasakot. Természetesen a postán is észlelték a „bibit”, ezért pe­csétet nyomtak a nyílás mellé, s odaírták: sérült. A szóbeli kérdésre pedig azt felelték: biztosan egy fém felhasította. Urbán Lajos szerint ez egyszeri véletlenként talán elképzelhető, ám sokadik esetben - ráadásul úgy, hogy a ragasztás érintetlen - a történtekre aligha létezik ésszerű magyarázat. Hatvan polgármestere (balról) átveszi az adományt Ajándék Hollandiából Hatvan hollandiai testvérvárosából, Maasslouis-ból érkeztek ven­dégek a minap a Zagyva-parti városba. Nem jöttek üres kézzel: Coos Henneveld és Wim van der Spek urak hoztak többek között az ottani Aquamarjin iskolában készített játékokat, amelyeket már bir­tokba is vettek a helybéli óvodások. A város tömegsportjának tá­mogatására pedig Coos Henneveld 3 ezer márkát nyújtott át Szi-. nyei András polgármesternek. Hatvan - madártávlatból Az idei Hatvani Expo látoga­tóinak lehetőségük nyílt arra, hogy sétarepülést tehessenek a város felett. Régi álmát megvalósítva használta ki ezt a lehetőséget e sorok szerzője is, hogy kiegészíthesse a Hír­lapban korábban megjelent „ Városkép-vázlatok” című sorozatát. A Malév Aero Club PZL 104 „Vilga” típusú négysze­mélyes motoros gépe - Rosz- kos Károly pilóta vezetésével - a városi „tartalék” repülő­térről vitte fel 300 méter ma­gasságba a bátor utasokat. A történelmi nevezetességű légtérből - 1944-ben itt jártak és harcoltak a magyar Puma vadászezred gépei, a szovjet Beregovoj légialakulata és a vasútállomást lebombázó amerikai Liberátorok is - a te­lepülés alig ismert, megraga- dóan gyönyörű képe tárult a magasság vándorai elé. Jól át­tekinthető a belváros, a köz­pont utcahálózata, valamint az itt lévő telkek hosszát, alakját meghatározó egykori vizesárok gyűrűvonala. (A középkori vizesárkot a törö­kök építették, s a XIX. század végéig maradt fenn.) Impo­záns látványt nyújt a légtérből a Kossuth téri, többször átépí­tett városháza, a barokk kas­tély és a katolikus templom, illetve a református imahely. Azonnal szembetűnik a cu­korsiló hatalmas tömege is. A megfigyelő csak a ma­gasban ébred rá: Hatvant akár a vizek városának is lehetne nevezni. A Tuzson-tó, a Ke- rek-tó, a Sóderbánya-tavak, a Nádas- és a Remerencia-tó, a gyári tisztító, ülepítő és tároló s a nagygombosi iszapoló vi­zein kívül számos folyó és pa­tak is tarkítja a területet. Jól nyomon követhetők a Zagyva, a Herédi- és a Szarkási-patak, a Görbe-ér, a Posta-ér, a Ra- kottyási-ér vonala, és a Holt- Zagyva maradványai. Demény-Dittel Lajos Kitüntetett vasutasok A Pest-Vác vasútvonal átadá­sának 150. évfordulóján Göncz Árpád államfő - „érdemes és eredményes munkássága elis­meréseként” - a Magyar Köz­társaság Ezüst Erdemkeresztjét adományozta Mezei Mátyás hatvani állomásfőnöknek. Kuti Ildikó számviteli vezető igazga­tói dicséretben részesült. Falugyűlés Apcon Falugyűlést tartanak ma este 6 órától Apcon, a művelődési házban. Á képviselő-testület és a polgármester beszámolnak elmúlt évi tevékenységükről. Kereskedők bálja Július 29-én 18 órakor kezdő­dik Hatvanban az idei kereske­dők bálja. Az eseményre a vá­sártéren felállított sátorban ke­rül sor. Szent Anna-búcsú Lőrinciben ebben az esztendő­ben július 28-án, vasárnap tart­ják a nyár nagy eseményét, a hagyományos Anna-napi bú­csút. Boldogi kirándulás Július 28-án Ópusztaszerre uta­zik a boldogi Kolping Család. A 45 felnőtt és gyerek meglá­togatja a skanzent, s természe­tesen megtekintik a Feszty-kör- képet is. Ötmillió az utakra Rózsaszentmártonban ötmillió forintot szánt az idei költségve­tésből az utak felújítására a képviselő-testület. À pénzt a gázberuházás nyomán megron­gálódott szakaszok javítására fordították; a munkálatok a mi­nap fejeződtek be. Spranz­sérvkötők (60) Bízzék az ORKI által minősített, 80 év óta több százezer példányban eladott, kiváló német találmányban! Rugó és combszfi nélkül, mm-re pontosan a sérvkapura beállítható. Teljes védelmet nyújt a lágyék-, a here-, a köldök- és a hasfalsérvre, információ (levélcím): Spranz Kft. Pilisborosjenó, Fő u. 3.2097. Tel/tax: 06-26/336-322 Méretre rendelhető: 1996. július 23. kedd Eger. 11.00-12.00 h. Főnix Patika Pisztorvőlgy, Csalogány u. 28. A11 -es busszal elérhető. ■---—---.. , ' : ----- - \ f lókszerkesxtőséff, hirdetésfelvétel. lapterjesztés! Fél évszázad után megerősített házassági fogadalom Ismét az anyakönywezető előtt... A minap népes társaság gyűlt össze a hatvani városháza há­zasságkötő termében. Az ün­neplők között természetesen ott voltak a főszereplők: Gyarmati János és felesége, valamint - az anyakönyvve­zető is. Az idén 50 éve házasságban élő János bácsiék azért vállal­ták a nem mindennapi cere­móniát, hogy újfent megerő­sítsék fél évszázada kötött fri­gyüket. Elkísérték őket gyer­mekeik és unokáik, és persze a Városi Művelődési Központ il­letékesei, akiktől a boldog „ara” külön ajándékot kapott: Piriké néni ugyanis immáron 25 esztendeje vezeti - köz- megelégedésre - az intézmény díszítőművészeti szakkörét. Együtt a család... FOTÓ: ZÖLEI MAGDOLNA „Semmi közünk Elvishez!” A Rockin’ Rockcats és az elmaradt randi írhatok én bármit; ezeket a srácokat látni kell... Ahogy megje­lennek észveszejtőén belőtt frizuráikkal, kicentizett pajeszukkal, az maga az ötvenes évek. Na nem itt, hanem Amerikában. Van nekik vastag talpú cipőjük - klipper a neve -, kockás ingjük, tradicionális farmernadrágjuk is. Rockabilly-csávók. „Neorockabilly” - javítanak ki nyomban. Ők tudják; ők a Rockin' Rockcats banda tagjai. Szombatonként a hatvani Kris­tály-kastélyban koncerteznek, ahol 40-50 rajongójuk korabeli szerkóban tapossa a parkettet. A lányokon körömcipő. pöttyös szoknya. Lófarok vagy Cleopátra-frizura. Rázás közben elővil­lan az alsószoknya is. „Négy méter anyag van benne” - magya­rázza Carol és Judy. Laca és Pepe már a színpadon; kettőjük közül utóbbi ismeri a kottát. A csajok jobb híján egymással rokiznak. Újabb fickók kerülnek elő. „Mi van, Elvis Presley?!” - szól oda valaki, s ők ezt kikérik maguknak. Semmi közünk hozzá, mondják. A neorockabilly már csak ilyen. Nem elég hallani - az sem utolsó -, ezt látni kell. Meg is beszélünk egy alkalmas időpontot a fotózásra, ahová majd - ígérik - felvonulnak a világoskék Opel Rekordjukkal, ’63-as Wartburgjukkal, teljes harci pompá­jukban. Mert ez több mint divat - mondják. - Életforma. Kár, hogy a randira nem jöttek el. (tari)

Next

/
Thumbnails
Contents