Heves Megyei Hírlap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-05 / 130. szám

4. oldal Az Olvasók Fóruma 1996. június 5., szerda Országos játékra Utazz te is vonattal! A hazai vasúti közlekedés 150 éves évfordulója tiszte­letére országos felmenő rendszerű vetélkedőt hirdet a MÁV Rt. a gyermekeknek. Jelentkezni lehet 8-11 éves és 12-14 éves korosztály­ban 6 fős csapattal. A csa­patnak 5 gyermek és 1 fel­nőtt tagja lehet, szülő, peda­gógus stb. A jelentkezés feltétele, hogy a csapat kitöltse az Utazz te is vonattal! rejt­vényfüzetet, és beküldje a megfejtéseket június 25-ig a Kompánia Gyerekiroda cí­mére (1061 Budapest, He­gedű u. 6.). Ezek a füzetek valamennyi vasútállomáson megtalálhatók június 5-től. A területi döntőkre Sze­geden, Pécsett, Szombathe­lyen, Debrecenben, Miskol­con és Budapesten kerül sor szeptember 29-én, a döntő­ket Budapesten október 6- án rendezzük meg. A vetélkedő jutalmai fan­tasztikus nyaralások, családi utazási kedvezmények és sok egyéb értékes tárgynye­remény. Jó lehetőség volt nekik Ezúton szeretnék köszönetét mondani Szarvas Ferencnek, az egri Kenguru RRC Sportegye­sület edzőjének, hogy a május­ban megrendezett rock and roll junior világbajnokságon lehe­tőséget adott azoknak a gyere­keknek is a fellépésre, akik még nem szerepelnek az élvonalán táncolók között. További mun­kájához kívánok sok sikert. Köszönettel: egy anyuka Köszönet a segítségért Szeretnék köszönetét mondani a Markhóth Ferenc Kórház bel- intenzív osztály dolgozóinak, dr. Csomós Mária főorvos asz- szonynak, az osztály összes or­vosának és az ott tevékenykedő nővéreknek, ápolóknak, vala­mint dr. Tóth Csaba adjunktus úrnak lelkiismeretes, kimagasló munkájukért, amivel drága fér­jemet kezelték, ápolták. Szín­vonalas munkájuk eredménye­ként szerető családja körébe mielőbb hazatérhetett. Lakatos Béláné, Eger Ki védi meg az ember kegyeleti jogát? A Heves Megyei Hírlap első oldalán 1996. május 13-án igen feltűnő helyen „A halottak ta­nítják az élőket” címmel na­gyon felháborító riport jelent meg, amelyben az illetékes próbálta megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Mert megmagyarázhatatlan, hogy egy elavult, idejétmúlt jogsza­bály mögé bújva az ember aka­ratát és a hozzátartozók kegye­leti érzéseit önös orvosi érde­kekre bízva figyelmen kívül le­het hagyni, és csak az orvos dönt a halott boncolásával kap­csolatban. Nem a rendőrség, nem az igazságügyi szakértő és nem a bíróság az a hatóság, amely eldönti, hogy az orvos ál­tal javasolt boncolás megalapo­zott-e vagy sem, és hogy a bon­colással kapcsolatban a hozzá­tartozók írásban hozzájárultak- e annak elvégzéséhez. Számomra egyértelmű, hogy a fentebb felsorolt hatóságok írásos igényének hiánya, az el­hunyt életében tett végakaratá­nak figyelmen kívül hagyása, il­letve a hozzátartozók hozzájá­rulása hiányában elvégzett boncolás súlyos kegyeletsértés, és mint ilyen, bűncselekmény, és súlyos büntetést érdemel. Vé­leményem szerint az embernek joga az is, hogy rendelkezzék arról, hogy mi történjen testével halála után. Mert ha nem akarja, hogy bármely hidegse­bész hozzányúljon halála után, akkor ezt a jogát tiszteletben kell tartani, és ezt csak bíróság másíthatja meg, és csak a rend­őrhatóság javaslatára, ha a halál körülményei erre okot szolgál­tatnak. Ennek, annál is inkább így kéne működnie, mivel az orvos nem rendelkezhet az élő ember testével, így az elhuny­téval sem. Semmivel sem indo­kolható ez a kivételezettség. Ezért mindazoknak, akik egyetértenek velem, azt javas­lom, emeljék fel szavukat az el­avult jogszabály megváltozta­tása érdekében. Egyúttal a lap hasábjain keresztül felkérem a megye politikusait és azokat a jogi szakembereket, akik tiszte­lik az ember jogait, hogy indít­sanak mozgalmat az idejétmúlt jogszabály sürgős megváltozta­tására. Ifi. Bodó Mihály (cím a szerkesztőségben) Vadkapitalizmus magyar módra A szabadság és a demokrácia magasztos fogalmát így és eny- nyire még nem járatták le a tör­ténelem folyamán, mint a vad­kapitalistává vedlett királyi ko­ronás Magyar Köztársaságban. A szabadság és a demokrácia jegyében kis hazánkban ma minden és mindennek az ellen­kezője szabad és lehetséges! Természetesen mindnyájan tudjuk, hogy nem lehet demok­ráciáról beszélni ott, ahol sza­bad nyomorban, szegénység­ben, létbizonytalanságban élni; szabad munkanélkülinek lenni; szabad napi megélhetési gon­dokkal küzdeni. Ahol el kell vi­selni a vágtató inflációt, a drasztikus és folyamatos ár­emelkedések terheit, valamint azt a megalázó helyzetet, ami­kor a kettészakadt társadalom­ban soha nem látott jövedelem- különbségek alakultak ki. Vannak nagyon gazdagok és nagyon szegények, újra szabad koldulni és ingyenkonyhán ét­kezni, hajléktalannak lenni, éhen halni és megfagyni. Sza­bad emberrablást elkövetni, gyilkolni, a megölt embert fel­darabolni, lopni, fosztogatni a példátlanul terjedő bűnözés és a folyamatosan romló közbizton­ság jóvoltából. A korrupció szabadon és gátlástalanul ter­jed. Milliárdok tűnnek el illegá­lis csatornákon; amikor lehet nagyon szegény és szerencsét­len embereket „törvényes úton” kilakoltami, mint „őfőméltó- sága” országlása idején. Lehet rongyos ruhában és éhesen épí­teni az urak országát, a „szent” kapitalizmust, olyankor, ami­kor milliók élnek a létminimum alatt, sokan mélyen alatta. Ak­kor, amikor az anya ismét kény­telen azt mondani éhes gyerme­kének, hogy kisfiam, a kenyér már alszik. Milyen demokrácia az, ahol ki lehet árusítani egy országot, bagóért elherdálni azt a nemzeti vagyont, amit az itt élő embe­rek hoztak létre a háborús ro­mokon az előző évtizedekben. A privatizáció és a végkiárusí­tás következtében szabad gyarmati sorba süllyeszteni az országot és a lakosságot. Sza­bad a komprádor burzsoázia, valamint a Nemzetközi Valuta­alap és a Világbank érdekeinek alárendelni a gazdaságpolitikát. Szabad a haza egyes részein NATO-támaszpontokat létesí­teni és eltűrni, hogy idegen ér­dekek szolgálatában megszállás alá kerüljenek országunk bizo­nyos területei. Szolgai alázattal egy szomszédos országba kül­deni magyar katonákat, hogy életük kockáztatásával meg­alázó és alárendelt feladatokat teljesítsenek. Szabad alkot­mányt sérteni a népszavazási kezdeményezés elutasításával. Ebben a nagy demokráciá­ban szabad gátlástalanul ha­zudni minden szinten; a két vá­lasztás közötti félidőtől ismét a sikerpropaganda maszlagéval hódítani az istenadta népet. Durván becsapni és félreve­zetni a választópolgárokat, nem teljesíteni a választási ígérete­ket. Szabad az állami politika rangjára emelni a történelem­hamisítást, ezáltal úri módon becsapni és tévútra vezetni az embereket, különösen a felnö­vekvő nemzedéket. Európában egyedül nálunk szabad betiltani a munkásmozgalmi jelképeket, akkor, amikor a fasizmus már nem lopakodik hazánkban, ha­nem zavartalanul menetel a hungarista zászlók, valamint a náci és nyilas jelképek alatt és indulóik ütemére. Szabad be­csapva, megalázva és megszé­gyenítve élni e hazában, ahol nemrégen még viszonylagos jó­létben, biztonságban, kiegyen­súlyozott körülmények között, rendezett viszonyok és kiszá­míthatónak hitt jövő tudatában élhettünk és dolgozhattunk. Mindezeket a szabadság és a demokrácia jegyében követik el uraink, amikor minden bajunk és nyomorúságunk okozója a vadkapitalizmus! Keller Miklós Eger, Töviskes tér 10. Ajánlat ösztöndíjra képzőművészeknek A szentesi Katona Kiss Fe­renc és neje, Túri Júlia Kép­zőművészeti Alapítvány pályá­zati felhívást tesz közzé 40 éven aluli festőművészek ré­szére abból a célból, hogy te­hetségüket gondtalan körül­mények között teljesíthessék ki. Az alapítvány ösztöndíját, amely a mindenkori tőke egy­évi kamata, a Szentesen rende­zendő pályázati kiállításon le­het elnyerni. Az alapítvánnyal és a pályázattal kapcsolatos részletkérdésekről a kurató­rium titkára, Endrédi Józsefné ad felvilágosítást a következő címen: 6600 Szentes, Tóth Jó­zsef utca 10-14., vagy a 63/314-211 telefonszámon, ill. fax: 63/316-976 számon. A hűséges jószág nevelőjét „anyjának” tekintette. Rozi néni „szerencsétlenkéje” Valamikor 1950 táján, a bo- csai tanyavilágban született egy anyakocának kilenc kis­malaca. A kis fürge jövevé­nyek között akadt egy nem odavaló, akit a gazda „szeren­csétlenkének” nevezett, s úgy gondolta, nem engedi a többi közé, nehogy bajt hozzon rá­juk. A szomszédban lakó Borbényi Rozi néni nagy rész­vét közepette megakadályozta az ítéletet, és magához vette a kis szerencsétlent. Kétórán- ként cumisüvegből megetette, ölében tartva, mint egy cse­csemőt. Nagy gyakorlattal rendelkezett, hiszen öt gyer­mek édesanyja volt. A kis „szerencsétlenke” szépen fej­lődött - Rozi nénit anyjának tekintve. Bármerre ment, kö­vette, és kedves kis röfögé- sekkel beszélt hozzá: kö­szönte a gondoskodást, a fi­nom tejecskét. Telt-múlt az idő, nehéz volt a kis szerencsétlenkét ölben tartani, s betanult egy újabb pozitúrát. Az étkezések most már úgy folytak, hogy a pici szerencsétlen ráállt Rozi néni két lábfejére, és hátát lábának támasztva, fejét fölemelve várta a csodatevő cumisüve­get. Pár hónap elteltével „sze­rencsétlenke” lehagyta a test­véreit, és büszkén járt-kelt az udvaron, hiszen vele itt min­denki kivételezett. Mit tesz a szeretet? Csodát müveit! Ezzel a képpel szeret­ném illusztrálni, mivé lett a kis „szerencsétlen”. Ha a ka­rámból kiengedték, mint fel­nőttet, még mindig emléke­zett a régi szép időkre, ha Rozi néni kinyújtotta felé a kezét, térdre esett, mert Rozi néni tiszta tenyeréből akkora szeretet áradt, ami előtt térdet hajtott. Sajnos, én őt nem ismer­tem, de a fia sokat mesélt róla. Csodát művelt a kiskertjében a növényekkel, őt senki sem tudta utánozni - unokája sze­rint - a pogácsakészítésben, a fia szerint azt az ízt az ételnek még soha senki nem készítette el, amit Rozi néni tudott. Azt hiszem, minden mun­kájában jelen volt a szeretet - ezt érezte a kis „szerencsét­lenke”, a kerti virág és a sok­féle finom falat, mely keze alatt megízesülve a család asztalára került. Tisztelettel: Molnár Józsefné Eger, Zellervár u. 1. Segített-e az önkormányzat? Az 1996. május 28-i Heves Megyei Hírlap első oldalán ol­vastam a következőt: Aldebrőn kopjafás emlék­művet avattak az I. és II. világ­háborúban elesettek emlékére. Ezen emlékmű elkészítését és felállítását - két falubéli la­kos kezdeményezésére - az el­hunytak hozzátartozóinak ada­kozásából finanszírozták. Úgy gondolom és az a véle­ményem, az lett volna helyes, ha a költségeket a helyi önkor­mányzat biztosítja az emlékmű létesítéséhez. Akik az elmúlt két világhá­ború áldozatai voltak - legye­nek azok bármely hazai telepü­lés egykori lakói közül -, azok a haza, a nemzet hősei. A nem­zetnek pedig kötelessége a hő­söknek emlékművet állítani, és azokra mindig kegyelettel em­lékezni. Tisztelettel Veinek Gyárfás Eger, Kertész u. 81/A. U BERNER A teljesítmény összeköt Szereléstechnikai eszközök forgalmazásában élenjáró nemzetközi vállalatcsoport magyarországi tagja gyorsan fejlődő hálózatába olyan fiatal, kreatív képviselőt (üzletkötőt) keres elsősorban Heves megye területére, szakiparos ágazatba aki saját területén a Bemer üzleti céljainak megfelelően alakítja a cég piaci részesedését. Tevékenysége kiterjed ügyfeleink rendszeres látogatására és a lehetséges partnerek felkutatására. MUNKÁJÁT- főállásban- korszerű (alap+jutalék) javadalmazási formában végzi- számára intenzív képzést és a továbbiakban szükséges szakmai segítséget biztosítunk ELVÁRÁSAINK:- középfokú végzettség- műszaki ismeretek és gyakorlat,- magas szintű feladatok ellátásához szükséges személyiségjegyek és szaktudás,- saját gépkocsi, jogosítvány, telefon. A fényképes pályázatokat az alábbi címre várjuk: Bemer Kft. 1097 Budapest, Táblás u. 34. Hivatkozási szám: BB8 ■Hl'S» Jlr wOK» W termékeket? Ha Igen, hívja a 06/20/243-330-at Szeretne Zepter termékeket még annál Is olcsóbban? Ha Igen, hívja a 06/20-243-330-at Szeretne Zepter termékeket Ml ÚJSÁG, RENAULT?

Next

/
Thumbnails
Contents