Heves Megyei Hírlap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-04 / 129. szám

1996. június 4., kedd 5. oldal PÉTERVÁSÁRA És KÖRZETE „A lélek megismerése önmagában menthe­tetlenül mélabússá tenne minket, ha a kife­jezés öröme fel nem vidítana’1 - olvashattuk Csehné Bódi Csilla amatőr festő, a mátraderecskei általá­nos iskola rajztanára tárlatának meghívóján. A polgármes­teri hivatal tanácskozótermében kiállított munkáival elő­ször mutatkozik be településén a festőtanámő. Az alkotá­sok július 7-ig tekinthetők meg. FOTÓ: SUHA PÉTER Csíkszentdomokosiak Szentdomonkoson Itthon voltunk, mielőtt megérkeztünk volna Több kísérlet után megalakult a hagyományőrző együttes, és azóta bebizonyosodott: nem hiába fotó: matyikó tibor „Nem máma történt, amit én itt elbeszélek” - kezdte mon- dókáját a kisiskolás Sike Ta­más azon az ünnepen, melyre a múltat megidézni, a paló­chagyományokat újraélni gyűlt össze a falu népe Szent­domonkoson. Vasárnap délután zsúfolásig megteltek a széksorok a kul- tűrházban, mindenki kíváncsi volt arra: milyen folytatása következik annak a tavalyi kezdeményezésnek, amelyből az ifjúsági szabadidős egyesü­let többszöri próbálkozása nyomán megalakult a helyi hagyományőrző együttes. Ak­kor előkerültek a népdalokat rejtő füzetek, a domonkosi pa­lóc viseletek, a porlepte cite- rák. S a színpadon bemutatott játék tanúsága szerint nem merült feledésbe az a fajta „színjátszás” sem, amelyet a helybéli születésű Sike Mengyi Sándor irányított hosszú időn át. Epizódok a falu életéből, a fonóház, a kukoricafosztás hangulata elevenedik meg egy-egy életképben. Ame­lyekben persze nem a magas művészi értéket keresi a kö­zönség, sokkal inkább a falusi ember cselekedeteinek, min­dennapjainak emlékét. Ez a nap egyben a magyar­ság ezeregyszáz éves kultúrá­jának ünnepe volt a települé­sen, s mint ilyen, a legjobb al­kalom arra, hogy vendégül lássák a leendő testvérközség küldötteit az erdélyi Csík- szentdomokosról. A Hargita megye legészak- keletibb részéről, teljesen ma­gyar és egészében katolikusok lakta településről érkezett Bá­bakalács népi tánccsoport tag­jai a felsőcsíki táncokból ad­tak ízelítőt. Mikor a fiatalokat arról kérdeztem, milyen volt az út­juk, huncutul egymásra nevet­tek. - A hegyen át jöttünk, a térkép vezetett bennünket - meséli Sándor Csaba, 'az együttes vezetője. A lányok sorra nevezték csíki nevükön a dombokat, mert formájuk annyira hasonlít az otthoni­akra: - Mikor a mészkőfejtő- höz értünk, azt gondoltuk, ez a domokosi kristálybánya. így aztán mi már itthon voltunk. Ferencz Alajos polgármes­ter azt is elmondta lapunknak: a hétezer lelket számláló tele­pülés öt iskolájában a mintegy ezer diákot hatvanhét pedagó­gus tanítja a szép magyar nyelvre. Hozzátette: épp ma­gyarországi tartózkodása alatt tart egy minisztériumi vizsgá­lat a községben, mivel csupán a román irodalmat tanulják románul a gyerekek, a törté­nelmet, földrajzot - a szabá­lyokkal ellentétben, de a szü­lőkkel egyeztetve - anyanyel­vükön, magyarul.-Egyébként nem panasz­kodom - tette hozzá -, hiszen a kisebbségi sorsot úgyis csak az értheti meg, aki benne él. Sipos József szentdomon- kosi polgármester szerint a kapcsolatfelvétel a két község múltjának a névazonosságon túlmutató hasonlóságain ala­pul. Hozzátette azt is: nagyon bízik abban, hogy az augusz­tusra tervezett testvértelepü­lési szerződés aláírása után kulturális és gazdasági téren egyaránt egymásra talál majd a két község... Kovács Mária Zeneiskolai évzáró Mátraballán Pénteken délután a mátraballai művelődési házban mutatkoz­nak be az idei tanévben indított zeneiskolai képzésben részt­vevő gyerekek. Az apróságok furulyán és zongorán tanulnak, s most számot adnak róla: mi mindent sikerült elsajátítaniuk az eltelt egy esztendő alatt. Vállalkozóként a másik háziorvos is A pétervásárai 2. számú házi­orvosi körzet doktornője, Sza- bóné dr. Huszti Györgyike au­gusztus elsejétől vállalkozóként gyógyítja betegeit, miután eb­béli kérésének helyt adott a vá­ros önkormányzata. Ez azonban sem az ellátásban, sem a rende­lési időben nem okoz változá­sokat. Az időseket köszöntik vasárnap délután Vasárnap délután három órakor az egri Gárdonyi Géza Színház művészeinek műsorával kö­szöntik a mátraballai művelő­dési házban a község 65 évnél idősebb lakóit. Ezt követően az önkormányzat vacsorára látja vendégül az éltes polgárokat. Erdei iskola lett az erdészházból Két ózdi vállalkozó nemrégi­ben bérbe vette a várbükki er­dészházat, ahová a csinosítás után a múlt hét végén már meg is érkeztek az első vendégek. A fővárosi általános iskolások mint erdei iskolát „használják” a létesítményt. Költözik a PVTV, de adás azért lesz A Pétervásárai Városi Televí­zió jelenlegi Kossuth úti stúdió­jából a Művelődés Házába köl­tözik. Ezért június 1-jétől 15-ig naponta 16-24 óráig csak a Szív Tv műsorát láthatják a csa­tornán az előfizetők. Szabó Jó­zsef felelős szerkesztő lapunk­nak elmondta: amennyiben le­hetőség lesz rá, igyekeznek a „rumli ellenére” tudósítani a helyi eseményekről. Az adások kezdéséről a képújságban tájé­koztatják a nézőket. Szeptembertől egész napos iskola Mátraballán Nem kell elbocsátani senkit A napköziben egyre alacso­nyabb létszámmal dolgoztak, így előbb-utóbb a megszünteté­séről kellett volna gondolkod­nunk. Ehelyett előremenekülve az egész napos iskolai oktatás mellett döntöttünk - mondta lapunk érdeklődésére Forgó Já­nos, Mátraballa polgármestere. A legutóbbi önkormányzati ülésen született erről döntés, azonban a kérdés már régebben napirenden van, alapos előké­szítés előzte meg a határozatot. A pedagógiai intézet vélemé­nye is támogatta a teljes napot kitöltő képzési formát. Arra is kitért a falu első embere, hogy a foglalkoztatási szempontokon túl természetesen a gyerekek érdekét is szolgálja a szeptem­bertől bevezetendő rendszer, hiszen ugyanannyi tananyag el­sajátítására több idő áll rendel­kezésre, hosszabb „pihenőket” adhatnak a gyerekeknek, s a házi feladatok fölött sem kell otthon kuksolniuk. Mindez valamivel többe ke­rül a fenntartónak - vagyis az önkormányzatnak -, mint az eddigi hagyományos oktatás, hiszen egy pedagógust - aki csak az idei tanév végéig bírt szerződéssel - „véglegesítet­tek”, s emellett mintegy havi húsz túlórára eső díjjal több bért kell kifizetniük. Azonban a képviselő-testület véleménye szerint - amint azt a döntés mu­tatja - megéri vállalni a plusz­kiadásokat az oktatási körül­mények javításáért. (s. p.) Főként az állami pénzek adták a bevételt Váraszón Az intézményekre 16 millió Egyetlen napirendként a tavalyi gazdálkodásról szóló beszámo­lót tekintették át és vitatták meg legutóbbi ülésükön Váraszó önkormányzatának képviselői. Mint az előterjesztésből ki­derült, a kistelepülés tavaly mintegy 25 millió forintból gazdálkodott, s a bevételek kö­zött az államtól kapott támoga­tás aránya igen magas volt. Sa­ját erőből „csupán” 7,5 millió forinttal gyarapította az önkor­mányzat a községi kasszát. Több mint 16 millió forint felhasználásával sikerült a leg­fontosabb célokat megvalósí­tani, így a kötelező feladatok el­látását, valamint ehhez kapcso­lódva az intézmények - az óvoda, az iskola, a művelődési ház és a könyvtár - zökkenő- mentes működtetését. Ugyancsak jelentős tételként szerepeltek az összegzésben a szociálpolitikai kiadások, mint­egy 4,5 millió forintot használ­tak fel különféle segélyezé­sekre, juttatásokra. A fejlesztéseket jóformán ki­zárólag az ifjúsági klubnak és sportöltözőnek helyet adó léte­sítmény építése jelentette, azonban az erre fordított összeg jelentősnek mondható, kétmil­lió forint. Ez utóbbi beruházás­ról szólva Pálfi István azt is el­mondta a faluatyáknak, ha ilyen ütemben halad a munka, au­gusztus 20-án megtörténhet az átadás. Zay Józsej Immár ötödik esztendeje ren­dezi meg a gyermeknapi hor­gászversenyt a recski Búzásvöl­gyi Horgászegyesület. Az idei viadalt is - a hagyományoknak megfelelően - pünkösd hétfő­jére, a Búzásvölgyi-tóhoz hir­dette meg a klub. Ezúttal össze­sen 61 ifjú horgász nevezett be a versenybe, ami rekordnak számít. Jöttek a kisiskolások Recskről, Mátraderecskéről, Sírokból, Párádról és - idén először - Mátraballáról is. Akadtak persze olyanok is, akik már nem először álltak rajthoz: az egyik osztály ne­gyedik éve jár e jeles alkalom­kor a tóhoz, ők az éjszakát is sá­torban töltötték a vízparton. Mint a versenybíráktól meg­tudtuk, most leginkább a kárá­szok és keszegek látták kárát a fiatalok nagy horgászkedvének. Végül azok sem bánkódhattak igazán, akiket elkerült a hor­gászszerencse, hiszen csokiból, kólából - és persze az ebédnek szánt gulyásból - nekik is jutott bőven. Ifjú horgászok találkoztak: Ötödször a recski Búzásvölgyi-tónál Végül csak elértük, amit akartunk: a demokratikus Magyarországot Álljon a barakk örök emlékül Nyolc barakk állt itt, ezek közül az úgynevezett bünte­tőbarakkot építjük fel újra, amelyben az AVO szerinti legveszélyesebb „rablók” kaptak helyet - mutatott a földbe szúrt jelzőkarók hatá­rolta területre Zimányi Ti­bor, a Recski Szövetség el­nöke. A valamikori büntető- táborban ugyanis a szövetség egy emlékpark létesítésébe fogott, s a legutóbbi helyszíni megbeszéléssel az utolsó aka­dály is elhárult a munkák elől: rövidesen megkapják az építési engedélyt.- Az ezerháromszáz recski fogoly közül már alig három­százan élnek Magyarországon, s mintegy százan külföldön. Ahogy fogyunk, mintha az em­lékek is halványodnának a köz­tudatban. Épp ezért szeretnénk létrehozni az emlékparkot mintegy figyelmeztetésül: ne­hogy még egyszer egy ilyen elnyomó diktatórikus államgé­pezet épüljön ki - indokolta a kezdeményezést Zimányi Ti­bor. Mint mondta: azok, akik a háborús bűnösök után nyomoz­tak, öt évvel később maguk hozták létre a recski tábort, s a hegyek között, eldugott helyen sem történtek kisebb szörnyű­ségek. Ezerháromszáz legyen­gült emberre hatszáz őr vigyá­zott a tulajdonképpeni magyar „Szibériában”. Mert az elkülönítés - elpusz­títás - volt a céljuk, aminek semmi köze nem volt a gazda­sághoz, a bányászkodáshoz - emlékezik az elnök -, s ez az itt töltött harmincnyolc hónap alatt világosan ki is derült. Hi­szen gondolja csak meg, ma húszán dolgoznak a kőbányá­ban...- Mi minden lesz látható az emlékparkban az akkori léte­sítményekből?- A már említett büntetőba­rakkon túl csupán az alapokkal jelezzük a többi épület helyét és méretét. Egyébként a fák ki­vágása után jól látszanak ezek a betonszegélyek. Emellett egy őrtornyot is felállítunk, sajnos, nem oda, ahová szerettük volna, ugyanis a terület tulaj­donosa - a Diana Kisszövetke­zet - csak akkor engedélyezte volna ezt, ha megvesszük a va­dászházukat, amire azonban sem pénzünk, sem szükségünk nincs. , '-Az a terület a parancsnoki része volt a tábornak. A fog­lyok helyéhez hogyan jutottak hozzá?- A bürokrácia iskoláját tel­jes egészében ki kellett tanul­nunk... A Mátrai Erdőgazdaság kezelésében van a barakkok helyét felölelő rész. Amikor felszámolták a tá­bort, akkor ott erdősítettek, s most nekünk - félmillió forin­tért - engedélyezték az erdő- művelési ágból történő kivo­nást. Ezután már megköthettük a tartós bérleti szerződést a két és fél hektáros területre, ahon­nan csak azokat a fákat vágjuk ki, amelyek valóban „útban vannak”.-Ez azt jelenti, hogy meg­kezdődhet az építkezés?-Ma sikerült megállapod­nunk azokkal, akik részarány­tulajdonként kapták meg a számunkra fontos területeket. Ezzel végre valóban elhárultak az akadályok az építési enge­dély kiadása elől. S így már bízhatunk abban, hogy szep­tember 28-án felavathatjuk az emlékparkot.- Talán nagyon buta a kér­dés, de milyen érzés lesz újra látni a barakkokat? Nem tép ez fel már begyógyult sebeket?- Amióta az emlékművet felállítottuk, minden évben tar­tunk itt megemlékezést. Azt hiszem, erre is vonatkozik, hogy az idő - ha nem is szépíti meg - a régi élmények élét el­veszi. S az a fontos, hogy meg­valósult az, amiért mi itt szen­vedtünk: egy szabad, demokra­tikus Magyarország. S ez ne­künk óriási elégtétel. *** A „munkaterületről” az em­lékmű felé arról beszélgettünk, mi minden került elő az ásók nyomán a földből. „AVH” be­tűje lű téglák, bakancsok kupa­cai, s ki tudja még, mennyi „itt felejtett” tárgy. Ekkor egy au­tóbusz érkezett, szegedi diákok olvasgatták a márványtáblán felsorolt neveket. Aztán egy­szerre elhalt a zsivaj, s egy­mást szólongatták a gyerekek: pszt, a bácsi mesél! Szerencséjük volt. Találkoz­tak az élő történelemmel... Suha Péter

Next

/
Thumbnails
Contents