Heves Megyei Hírlap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-20 / 143. szám
5. oldal 1996. június 20., csütörtök Hatvan És Lőrinci Körzete Környezetvédelem Ma 9 órára hívta össze a hatvani képviselő-testületet Szi- nyei András polgármester. Megállapítják a környezetvédelmi programot, s előterjesztés hangzik el a forráshiány csökkentésére a közművelődési intézményekre, az óvodákra és a közoktatási intézmények konyháira vonatkozóan. Kézművesek hete Kézműves hetet tartanak június 22-28-a között Hatvanban, a Delelő úti Alkotótábor és Szabadidő-központban. A szövés-fonás, fazekasság, tűzzománc-készítés, valamint a rézdomborítás iránt érdeklődők a 37/342-250-es telefonszámon kérhetnek felvilágosítást. Tárlat a Galériában Június 28-án, pénteken délután fél 6-kor nyitja meg Kállai János újságíró a Hatvani Galéria újabb tárlatát. A közönség augusztus 2-ig tekintheti meg Nagy Lajos Imre szobrait és Petkes József festményeit. Szántói alapítvány A cégbíróság bejegyezte a zagyvaszántói gyermekek támogatására létrehozott közalapítványt. Az adományokat a 11739078-20023137-es számlaszámra lehet eljuttatni. Asztmás-tábor Az aszmát megelőző és gyógyító ismeretekre tehernek szert mindazok, akik jelentkeznek a Vöröskereszt hatvani és a helyi Szabadidő és Triatlon Szövetség által Bystrára szervezett táborba. Bővebb felvilágosítás a 37/341-158 és a 37/340-076-os telefonszámokon kérhető. Szűcsitől Szűcsiig-körbe az országon Intézményünk, a szűcsi Bajza József Általános Iskola különleges feladat teljesítésével tisztelgett a honfoglalás 1100. évfordulója előtt. Június 8-án reggel 1100 kilométer megtételére vállalkozott négy kitűnő tanuló: Torna Péter. Kovács Nikolett, Szalai Mária és Berta Erzsébet. Velük tartott egy pedagógus is, Varga Sándor földrajz-testnevelés szakos tanár. A várt szombaton nagy izgalommal indultunk útnak. Búcsúztatásunkra megjelent Buko- vicsné Gyóni Mária igazgatónő, Kulcsár Károly polgármester úr, az iskola tanárai és persze diáktársaink is. Utazásunk céljáról Varga Sándor tanár úr a Saturnus és a Dió Rádión keresztül, többször is élő adásban számolt be a hallgatóknak. A túrát - amely egyben jutalomút is volt -, Renault Mégane típusú gépkocsival tettük meg, érintve Győrt, Pécset, Szegedet, Debrecent és Miskolcot. Összesen 14 megy'én utaztunk át. Állomásainkon a megyei rendőr-főkapitányságok ügyeletéi fogadtak minket. Pecséttel és aláírássl ellátott okmányokkal tanúsították ottlétünket. Az első nap Szegeden még rövid fürdőzésre is lehetőségünk nyílott. Másnap délután értünk haza azzal az élménnyel, amit az öt nagyváros jellegzetességeinek megtekintése biztosított számunkra. ÖrülA Tanár úr fotókat is készített... tünk, hogy községünk hírét és jellegzetes ajándékait elvihettük az országunk legtávolabbi pontjaira is. Ezért is szeretnénk kifejezni hálánkat támogatóinknak köztük a nem mindennapi akcióról beszámoló Heves Megyei Hírlapnak -, amelyek nélkül kezdeményezésünket aligha koronázta volna siker. Szalai Mária, az iskola 7. osztályos tanulója Ecséd készül a falunapra Várják az elszármazottak jelentkezését Ecséd önkormányzata legutóbbi tanácskozásán szeptember 8-ára tűzte ki a millecente- náriumi falunap időpontját. Mint a polgármesteri hivatalban megtudtuk, a napokban megkezdődtek az esemény előkészületei. A rendezők tervei szerint, már szeptember 7-én megnyitják a programok sorát. Helytörténeti gyűjtemény, valamint ecsédi alkotók munkáiból ösz- szeállított kiállítások várják a remélhetően szép számú érdeklődőt. Az ünnepnapon közeli és távoli vidékek hagyományőrző csoportjainak színes felvonulására és bemutatkozására, továbbá népművészeti kirakodó- vásárra is sor kerül. Este táncház és tábortűz zárja a minden bizonnyal jó hangulatú eseményt. A szervezők természetesen számítanak a helyi vállalkozók közreműködésére is. Emellett gondoltak mindazokra, akik a községből származnak, de az élet másfelé sodorta őket. Értesítik azokat az elszármazott ecsédieket, akiknek szándékukban áll hazalátogatni a mil- lecentenáriumi falunapra, hogy jelentkezzenek az alábbi címen: Községi Könyvtár, Ecséd. Kossuth út 172. Telefon: 371358-139. Kedvezmény az expóra A Hírlap immár ötödik alkalommal kíséri figyelemmel a Hatvani Expo eseményeit. A jubileumi rendezvény alkalmából a kiállítók részére kedvezményes hirdetési lehetőséget biztosítunk június 26-án megjelenő mellékletünkben. A kedvezmény 10 százalék. Érdeklődni a 36/413-644-es és a37/341-051-estelefonszámon lehet. Selypen maradt a kupa A Selypi Kinizsi labdarúgó-csapata immár másodszor nyerte meg a dr. Hevesy György Kupát. A régi fociünne- nepek hangulatát idézően együtt örült a sikernek játékos, vezető és szurkoló. (fotó: szigeti tamás) Köszöntünk, csillagászati nyár! Hol is az objektivitás...? Tari Ottó a hatvani ünnepi könyvhét alkalmából a következőket írta: „Nagy nehezen a főszereplőket' is megleltük. Az árkádok alatt húzódtak meg, majd’ egy álló napig. Kellették magukat ezer forintért, kettőért... Érdeklődök csupán addig jártak arra, míg a csinnadratta le nem zajlott. Biztos, hogy a kultúrát illetően jó irányba haladnak a dolgok? S ha nem, vajon hol lehet a hiba?" , Nyilván vannak hibák, de talán nemcsak nálunk, a kultúrát közvetítőknél, hanem az ezeket propagáló médiáknál is. A fent idézett híradást - a tényeket figyelembe véve - az alábbiak szerint kell korrigálni: „A sajnos, valóban drága könyveket nem egy napig árultuk; máig értékesítjük a városi könyvtárban. Az érdeklődők nem csupán addig jártak arra, míg a ’csinnadratta’ véget nem ért; Szende Aladár professzor úr a megnyitót követően 55-60 ’bajzás’ diáknak és 15-20 régi tanítványának tartott élménydús, rendhagyó nyelvtanórát. (Csinnadrattának nevezni a profesz- szor úr megnyitóbeszédét, a zeneiskola fúvósainak játékát, ez már nem a szubjektivitás kategóriája, hanem - stíluskérdés...) Az olvasó azt hiheti, -a könyvhét alkalmából mindösz- sze ennyi történt, illetve nem történt. Ide kívánkozik, hogy az esemény idején láttuk vendégül Kocsis István drámaírót, Illyés Kinga előadóművészt Maros- vásárhelyről és a Lyukasóra című folyóirat szerkesztőit. Egy-egy alkalommal 55-60 vendég jött el, ami ezekben az ínséges időkben nem kevés egy kisvárosban. Illyés Kinga írta a vendégkönyvbe: 'Éljen az a közönség, amely ilyen forróságban is fel tud melegedni Márai Sándor szavain... ' Monori Zoltán, a könyvhét egyik szervezője" * A szervezők munkáját dicséri, hogy a könyvtár nemcsak az esemény kapcsán, hanem folyamatosan értékesíti a müveket. Ezek szerint Hatvanban egész esztendőben Ünnepi könyvhetet tartanak. Talán jobb is így, mintha az árkádok alatti szerény kínálatból következtethetne a jeles alkalomra a kultúrára szomjas érdeklődő. Ez vonatkozik a színvonalas kísérőrendezvényekre is. Lehet, hogy megszoktuk már az intézményben az év minden hetére - olykor többször is - jutó rangos előadókat? Ebben az esetben a bőség zavarával számolhatunk, vagy - a fenti kérdéssel - könyvhetet tartanak januártól decemberig? Az előbbiekért amúgy köszönet illeti a kultúra helyi napszámosait, akik talán félreértették soraimat. Eszem ágában sem volt a hibát bennük keresni; a gondok - úgy vélem - túllépik a városhatárokat. Csinnadrattaként jellemezni a kiemelt rendezvényeket? Erről sem volt szó. A jelző - szándékaim szerint - a körítést minősítette: volt szülőszoba, bába több is, de a kavatkádban elveszett a gyerek. Tari Ottó Azzal állított be kedves jóbarátom - mondanom sem kell, férfi az illető - a hatvani fiókszerkesztőségbe: örvendeztessem már meg a Hírlap olvasóit valami kellemes nyári képpel. Mostanában annyi negatív szenzáció történik világszerte, hogy az ember méltán vágyik a szépre, jóra. Egyetértettünk. Aznap hatalmas volt a forgalom az irodában. így toppant be délután egy másik kedves ismerősöm is - szerencsére, ő a gyengébbik nemet képviselte -, kérdvén: nincs-e kedvem egyet lubickolni ebben a kánikulában? Volt. És miután kijöttünk a hűs habokból, olyan kép tárult a szemem elé... De ezt már Önök is láthatják. Jóllehet, az ilyesmi gyakrabban elkélne ebben a sanyarú létben. Ha rajtam múlik, akár minden héten... (tari) A hatvani sóderbányák varázsa... (fotó. tari orró) ,JLebunkózták” a rozsai gyerekeket Szabó Lászlóné, Ilonka nyugodt, kiegyensúlyozott pedagógus. Nagyon szereti a gyerekeket. A tanórákon kívül irányítja a rózsaszentmártoni suli-fonó és hagyommányőrző csoportokat, de hozzá tartoznak a gyermekszínjátszók is. Hetente próbát tartanak, gyűjtik az anyagokat, készítik a jelmezeket és a díszleteket; gyakorolnak a megmérettetésekre. Mindig nagyszerű eredményekkel lepték meg iskolájukat, a mostani tanév azonban bosz- szúságokkal zárult. A napokban keresett meg Ilonka, a tőle szokatlan feszült, ideges állapotban. Mondataiban ott rejlett a csalódottság.- Milyen naiv tud lenni az ember, és milyen könnyű becsapni! - kesergett. - Tavaly decemberben kezdődött a tortúránk. Beneveztünk egy pályázatra, amelyet a Megyei Művelődési Központ írt ki Készíts Betlehemet! címmel. Örömmel értesültünk arról, hogy díjat nyertünk. A felkérésre - hogy jelenjünk meg az átadáson - a lelkes szülők jóvoltából - elutaztunk Egerbe, ahol azonban az arcunkra fagyott a mosoly... Megtudtuk: az „értékes” jutalom egy csomag, benne mézes puszedli, kalács és néhány apróság. Túl azon, hogy mindez a felkészülés, az utazás költségeit sem fedezte, a legborzasztóbb, hogy beletapostak a gyerekek érzelmi világába.- Majd jött az újabb pofon...- A Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Találkozó megyei fordulóján a Ludas Matyit adtuk elő. A „tisztelt zsűritől” arany minősítést kaptunk. Örömünket azonban beárnyékolta, amikor közölték: a rózsaszentmártoni sulifonó nem jutott a területi döntőbe. Magyarázza meg a gyerekeknek valaki - ha tudja -, hogy a legjobbnak ítélték őket, mégsem kerültek tovább.- Ezzel a kálváriájuk még nem ért véget?- A harmadik megrázkódtatás fájt talán a legjobban. Néhány hónappal ezelőtt beneveztünk az országos Életrevaló Plusssz programba. Délutánjainkat, hétvégéinket - s én mint családanya, az éjszakáimat - áldoztuk fel, hogy eleget tehessünk a feladatnak. Lelkesen gyűjtöttük a kupakokat, mert a tét csábító volt. Szerettünk volna egy számítógépet nyerni a mi kis vidéki iskolánknak. Látni kellett volna a gyerekek arcát, amint lépésről lépésre továbbjutottak az országos középdöntőig, ahol a több mint 500 csapatból már csak tizenöt vehetett részt! Még inkább beletemetkeztünk hát az információk és a kupakok gyűjtésébe, hogy minél felkészültebben utazhassunk Székesfehérvárra.- Ismertek voltak a várható feladatok?- Előzetesen megjelölték, a kupakgyűjtésen túl mely témákban várnak választ. Ilyenek voltak a millecentenárium, hazánk jelképei, vezetői, művészeti alkotásai, a magyar mondakör. Bújtuk a könyvtárat, s úgy érzem, felkészülten érkeztünk. Az utazás megszervezése anyagi nehézségekbe ütközött, de kilincselésekkel, hirdetésekkel végül összejött.- Mi történt Fehérváron?- Hamar rádöbbentünk, hogy hiába tettük meg a hosszú utat. Mint utóbb kiderült, a másik helyszín Egerben volt... Ami a kapott feladatokat illeti, jobb lett volna, ha nem a könyvtárban, hanem a tornateremben készülünk. A kiírt témákból csak egy-kettő akadt, csúszni, mászni, rohangálni azonban rengeteget kellett. Ha csak így állapítható meg, hogy egy gyerek életrevaló, talpraesett és tájékozott-e, akkor én, a pedagógus, rosszul ítélem meg a fogalmakat. Hiszen fizikálisán miként vegyük fel a versenyt a testnevelés tagozatos osztályokkal? Ugyanakkor láttunk egy kapkodó és kétértelmű feladatokat osztogató játékvezetőt, valamint egy szubjektív zsűrit. A rekkenö hőség ellenére sem láttunk azonban egy pohár vizet, netalán plussszos frissítőt.- Mi lett a kupakokai?- Erre is rákérdeztünk. Nem tettek különbséget aközött, hogy ezeket százezres városban vagy kicsi faluban gyűjtötték össze. Megértettük: semmi keresnivalónk itt. Mire a történet végéhez érünk, Ilonkát sírógörcs gyötri.- Magyarázza meg valaki a lelkileg összetört gyerekeknek, hogy az évvégi hajrá közepette éjszakába nyúló munkájuk veszett kárba - fakad ki. - És életrevalóbbak-e azok a gyerekek, akik a gratuláló társaikat ,,/<?- bunkózzák”, „falusi parasztoknak” titulálják? Ha becsapjuk őket, elvárhatjuk-e tőlük, hogy kiigazodjanak napjaink értékrendjében, ahol egyre inkább mi, felnőttek is mind zavarodot- tabbak vagyunk? Fáczán Attila t 11
