Heves Megyei Hírlap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-18 / 141. szám
1996. június 18., kedd 5. oldal PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE Falukép, hernyók, ilyesmi... Köztudottan a növények nem képesek helyváltoztató mozgásra. Ez a tétel azonban megdőlni látszik - igaz, némi külső segítséggel - Recsken, legalábbis ez derült ki legutóbbi látogatásomkor. („Is" - jut eszembe, hiszen karácsonykor az iskola előtti fenyőket lopták el, ahogy kell, derékban elfurészelve...) A polgármesteri hivatalban arról panaszkodtak: úgy tűnik, hiába munkálkodnak a falu szebbé tételén, virágosításán, mert immár sokadszor kél lába a kiültetett egynyáriaknak. Mintegy tíz közmunkás dolgozik a faluban - tudtam meg -, s ők igen lelkiismeretesen gondozzák, ápolják a virágokat, hajnalban locsolják, hogy a hőség ne árthasson nekik... De azok, akikben túlcsordul a „sziromszeretet", ezzel nem törődnek. S vélhetően nem is azért lopják el, hogy otthon még inkább óvhassák széltől-naptól kedvenceiket... Persze, már a Kis Herceg legendás rózsája is megmondta: ha meg akarom ismerni a lepkéket, akkor el kell viselnem néhány hernyót. Félő azonban, szó sincs pillangókról (hacsak nem a pillangósvirágúak fajtájába tartoznak az áldozatok), akkor meg mit ér a kényszerű ismeretség...? (Már a hernyókkal persze). Félő, hogy a Kőműves Kelemen-féle állapot (amit hajnalban ültetnek, reggelre ellopják) előbb-utóbb kedvét szegi a virágosítóknak, a szépítő szándékúaknak. S ha ez így lesz, akkor vajon mit mondjanak a „slampos” faluképre panaszkodóknak? Suha Péter Alapítvány a számítástechnika-oktatásért Huszonnyolc iskolás gyerek, négy masina Mátraballán A nemrégiben létrehozott alapítvány jól működik, hiszen a megvalósítandó célt, a számítástechnikai oktatás fejlesztését, valamint az egyéb eszköz- beszerzéseket máris lehetővé tette - tájékoztatott Forgó János, Mátraballa polgármestere. Az ötvenezer forintos alaptőkével létrehozott szervezet számlájára további nyolcvan- ezer forint folyt be a különféle támogatóktól, így immár a huszonnyolc alsó tagozatos gyermeket oktató intézményben négy korszerű számítógépen tanulhatják az apróságok korunk tudományának alapjait. Azt is elmondta a falu első embere, hogy a Mininvest Rt. kellemes meglepetést okozott nekik, amikor a község által vásárolt két masina vételárát visz- szautalták az alapítvány számlájára. így, ha kissé körmönfon- tan is, de tulajdonképpen ajándékba adták a szerkezeteket. (s. p.) „Szégyellem magam, amiért itt veszekednek” Ivád: álcázott kampánygyűlés? Sajnálom, hogy csak ilyen kevesen gyűltünk össze, de akik itt vannak azokat arra kérem, bátran kérdezzenek, s mi mindenre igyekszünk választ adni - biztatta az ivádi falugyűlésen megjelenteket Bacsó István polgármester. A következőkben érdekes helyzet alakult ki, ugyanis a polgárok helyett leginkább a faluatyák kérték számon a polgármestert. Ivády László alpolgármester azt vetette a szemére, hogy a község elé vitt tájékoztató anyagot nem vitatta meg a testülettel. Ivády Gyula képviselő- a szociális bizottság vezetője- pedig azt vitatta: valós adatokat ismertetett-e a falu első embere a tavalyi segélyeket illetően. Csomós László országgyűlési képviselő azt hangsúlyozta: szégyelli, hogy a belső, személyes ellentétek ezen a fórumon jelentek meg. Hozzátette, ennél az is szerencsésebb lett volna, ha azok a polgárok hallatják a hangjukat, akik fogadóóráján keresték fel a polgármestert célzó panaszaikkal. Azonban úgy látom - nézett szét a teremben - ők el sem jöttek. A lakók kérdései leginkább a víz-, illetve szemétdíjak magas mivoltát firtatták, míg két hölgy a szolgáltató Pevik Kft. számlázási, óraleolvasási „anomáliáit” ismertette. Ezekre válaszolva Danyi László, a Kft. vezetője elmondta: a közüzemi díjak sincsenek „bebetonozva”, emelkedésük manapság - sajnos - természetes. Bacsó István zárszavában hangsúlyozta: elítéli a személyeskedő hangot, de meg kell jegyeznie: Ivády Gyulával nem lehet együtt dolgozni, hiszen most is tizenkét - több éves - kérdést juttatott el hozzá a képviselő, ahelyett, hogy az üléseken vitatnák meg ezeket... A legutóbbi fellépés emléke Tarnaleleszről FOTÓ: MATYIKÓ TIBOR Több mint húsz esztendeje színpadon a Fedémesi Népdalkor A nagymamáknak is kell szórakozás Biztosan megint leálltak beszélgetni a faluba’. Ugyan mikor érnek már ide? Legalább egy negyedórája láttam, hogy elindultak... Ilyen beszélgetés közepébe csöppentem, amikor megálltam a fedémesi művelődési ház előtt. Vasárnap este szokásos próbájára készült az asszonykórus. Az a csoport, amely méltán híressé tette az aíig ötszáz lelkes községet. Szinte minden vasárnap összejövünk csiszolgatni az éppen soron lévő műsort. Persze, az is megesik, hogy többet beszélgetünk, mint valóban dolgozunk - mondja Csíkné Bartók Ilona, a csoport vezetője még a kultúrház előtt, miközben várakozunk a „felvégiekre" -, de ez is hozzátartozik az életünkhöz, sőt szükséges is a sikerhez. Márpedig sikerekben ugyancsak bővelkedik a fedémesi dalosasszonyok több mint húszéves története. Már a megalakulás évében - 1974- ben - országos minősítésen vettek részt, ahol a legmagasabb fokozatot kapták. Ez a „rend” aztán mit sem változott az évtizedek alatt. Legutóbb Horton minősültek, ahonnan a KÓTA Aranypáva-áíyál hozták haza. Mint Csíkné mondja, erre azért is készültek igen alaposan, majd’ egy évig, mert ilyen díjuk még nem volt... Időközben összegyűltek az asszonyok, suttogó beszélgetésük közben arra is odafigyeltek, miről folyik köztünk a szó. Amikor odáig jutottunk, vajon miért is csinálják ilyen hosszú ideje töretlen kedvvel a nótázást, szinte egymás szavába vágva kapcsolódnak be a beszélgetésbe. Egyikük szerint mert a nagymamáknak is kell a szórakozás, s ennél jobbra nemigen lelnének. Másikuk azt mondja: világéletében szerette a nótát, hát miért hagyná abba. Azt a fránya lámpalázat meg csak meg lehet szokni lassan. Meg aztán büszkék is az eredményekre, hiszen ha ők nem lennének, talán az országban - sőt a világban - azt sem tudnák, létezik egy Fe- démes nevű falucska. S hogy a helybéliek mit szólnak mindehhez? Ezt is, azt is. De azért, ha sikerük van, akkor szívesen hangoztatják: „Fedémesiek vagyunk!”.-Na és a férjek? Ők hogyan állnak hozzá a minden vasárnapi próbához, a fellépések ideiére szóló „kimaradáshoz" ?- Az enyém azt mondta ma - mosolyodik el Manci néni -, ha délelőtt fájt a lábam kapálni, akkor estére ugyan mitől gyógyultam meg, hogy már megint megyek... De különben büszkék ránk, csak nem olyan fajták, akik agyondicsérgetné- nek.-Amikor a Röpülj Páva döntőjét közvetítették, a kocsmában még a tévé lábát is csókolgatták, úgyhogy mondhatnak, amit akarnak... - teszi hozzá az egyik alapító tag, Si- kéné, Klári néni.-Szeretnénk a férfiakat is bevonni a közös munkába - veszi át a szót a kórusvezető -, s erre jó alkalom lesz az augusztusi rendezvény, ahol a falu fennállásának 735. évfordulóján vendégül látjuk a környező települések hagyományőrzőit.-A '„nagyapák" mellett esetleg az unokákat is csábítják a csoportba?- Az utánpótlás bizony gondot okoz. Tavaly temettük el Bajzáth Ferencnét, aki a nótafa volt a kórusban, s bizony, nagyon hiányzik. A fiatalokat nehéz rábírni, hogy csatlakozzanak hozzánk, bár azért vannak biztató jelek, akadnak érdeklődők. Csak hát egyre fogy a falu, és persze a fiatalok mennek el, hátha máshol jobb megélhetésre találnak.-Ha már szóba került a pénz: hogy áll a kassza?-A legelső fenntartónk a tamaleleszi művelődési ház volt, aztán a Pétervásárai Afész patronált, majd amikor ott is beütött a baj, a fedémesi önkormányzat „vett át” bennünket. Nem dúskálunk, de nem is panaszkodunk. Olyan még nem volt, hogy valahová pénz híján nem tudtunk volna elmenni. Igaz, igyekszünk is minél kevesebbet költeni, s a szakmai szempontból fontos utazásokra - hiszen ezek számlái a legvaskosabbak - tartalékolni. Ha pedig, szerencsére gyakran, felkérnek egy- egy szereplésre, akkor szerény fellépti díjat vagy utazási költségtérítést kérünk. Ezek aztán jobbára fedezik a kiadásainkat. S előjönnek az utazások emlékei, ki mennyire félt az angliai repülőúttól, s aztán milyen kellemesen csalódott, s hogy a kecskeméti nótázás egész naposra sikeredett, mert hogy különben milyen unalmas lenne a buszozás... Jól elbeszélgettük az időt, hát elköszöntem. Még ki sem értem az ajtón, már előkerült a hangvilla, s pár pillanat múlva felcsendültek a jellegzetesen „fedémesiesen” hajlított dallamok. Mert a nyáron lesz fellépés bőven, meg aztán a nagymamáknak is kell a szórakozás... Suha Péter Ma: jegyzőklub a szabadban Ma délelőtt tíz órakor az immár hagyományos jegyzőklubba gyűlnek össze a körzet köz- igazgatási szakemberei, azonban rendhagyó környezetben. A vadászati törvényről ugyanis a sirok-kútvölgyi szabadidőparkban cserélnek véleményt. Fedémesen újra kocsmagaléria Szántó Krisztina a pétervásárai Művelődés Háza után a fedémesi kocsmagalériában mutatkozott be a fennállásának 735. évfordulóját ünneplő község közönségének. A nemrégiben megnyílt tárlat a hónap végéig látható. Csomós László fogadóórát tart A pétervásárai 2. számú választókörzet MSZP-s képviselője holnap délután kettő és négy óra között fogadóórára várja választóit a pétervásárai polgármesteri hivatalban. Szünetel a szombati könyvkölcsönzés A pétervásárai városi könyvtárban szeptember elsejéig szünetel a szombati nyitva tartás. A kölcsönözni vágyók így hétfőn 13-17, kedden és szerdán, valamint pénteken 10-17 óráig látogathatják az intézményt, amely csütörtökön szünnapos. DÖK-táborban a péterkei diákok Tegnap foglalták el sátortáborukat Felsőtárkányban a Pétervásárai Mezőgazdasági Középfokú Szakképzési, Továbbképző és Szaktanácsadó Intézet diákjai. Az egyhetes táborozáson a diákönkormányzatok vezetésének fortélyaival ismerkednek meg. Most már tényleg költözik a PVTV A foci-EB miatt elhalasztották a Pétervásárai Városi televízió költöztetését, de immár megkezdik a munkát. Emiatt a műsorokról a képújságban kaphatnak a nézők tájékoztatást. Elballagtak a „vén diákok” A sláger a szakközépiskola Ballag már a vén diák, tovább, tovább - énekelték a hét végén a búcsúzó nyolcadikosok. Arra voltunk kíváncsiak, körzetünk iskolában végzett diákok útja merre vezet... Bükkszékről 12-en ballagtak el, közülük 5-en folytatják tanulmányikat gimnáziumban, ugyanennyien szakközép-, és 1 egy diák szakmunkásképző-iskolában ül a padba szeptembertől. Egy kislány nem tanul tovább, azonban őt az anyagi körülményei kényszerítik elköszönni a tudományoktól. Istenmezején 15 diák végzett az idén, számukra is a szakmát és érettségit adó intézmények bizonyultak vonzónak: 8-an folytatják ilyen iskolákba a tanulás, öt ifjú szakmunkásképzőben, egy pedig gimnáziumban tanul tovább. Mátraderecskén a címben megfogalmazottól eltérőek az arányok, ugyanis a 32 diák közül 14-en nyertek felvételt gimnáziumba, nyolcán szakközépiskolába, és tizen szakmunkásképzőbe. Pétervására általános iskolájának padjait 52 nyolcadikos hagyta el, s közülük ötvenegyen tanulnak tovább. Itt igazán sláger a „szakközép”, 24 diák foglalja el helyét Heves és Nógrád megye intézményeiben, míg gimnáziumba 6, szakmunkásképzőbe 20, és speciális szakiskolába 1 nebulót vettek fel. Egy diák végleg abbahagyta a tudományok elsajátítását. Recsken 43 tizennégy esztendős ifjú végzett az idén, 3-an - úgy tűnik - végleg, míg 8 gyerek gimiben, 24 szakközépben, 7 szakmunkásképzőben tanul tovább. Egy enyhén értelmi fogyatékos gyermek pedig speciális iskolában. Sírokban egy gyermek felvétele bizonytalan egyenlőre, mivel félévkor több tárgyból is megbukott. A többi - huszonhárom - továbbtanul, 10-en szakmunkásképzőben, 8-an szakközépben és 6-an gimiben. Tarnaleleszen egy gyermek nem tanul tovább, neki tíz esztendő kellett a nyolc osztály ismereteinek elsajátításához. Gimiben hatan, szakközépben 11 -en, szakmunkásképzőben 10-en tanulnak tovább. A millecentenárium tiszteletére: Tamalelesz képeslapon Immár a falu, illetve környéke látképével is üdvözölhetik hozzátartozóikat, ismerőseiket azok, akik Tarnaleleszen járva szeretnének hírt adni magukról. A kétféle, összesen mintegy négyezer példányban a közelmúltban elkészült képes levelezőlapon a szentdomonkosi Matyikó Tibor fotói láthatók. A település jellemző utcarészletét, látképét, valamint a Tama vidéki tájvédelmi körzet érdekességeit, szép tájait ábrázoló lapok már kaphatók a falu üzleteiben. Mint megtudtuk, az ötvenes években nyomtattak hasonló üdvözlőlapokat, amelyekből azonban alig maradt fenn. így a község vezetői azt gondolták: a millecentenárium tiszteletére illendő „felújítani” ezt a hagyományt. (s. p.)
