Heves Megyei Hírlap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-15 / 139. szám
Vizsgáztak a „Táncstúdió 13” növendékei Fergeteges sikerrel zajlott le az egri Gárdonyi csoportok különböző táncműfajokból adtak Géza Színházban a „Táncstúdió 13” szokásos számot tudásukról. Felvételeink a legszebb pilvizsgabemutatója. A Gyuricza Lillian vezette lanatokat idézik fel. FOTÓ: MAJOROS T. Dr. Vass Géza: hat év után jogos az igény a reformra A kérdés egyre sürgetőbb: milyen legyen a jövő megyéje? Alanyi jogok csorbítása helyett körjegyzőségek kellenek Dr. Fass Géza: „Meggyőződésem, hogy középszinten egyaránt jelen kell lennie az államnak és az önkormányzatoknak...”- A Magyar Önkormányzatok Országos Szövetsége aggodalmának adott hangot mind az alkotmányozás, mind pedig az állami közigazgatás korszerűsítésével összefüggésben, tekintve, hogy veszélyben látja a középszintű önkormányzatok - a megyék - jogintézményének fennmaradását - jelentette ki dr. Vass Géza megyei főjegyző a MÖOSZ közelmúltban megjelent nyilatkozatával kapcsolatban. A szövetség egyebek mellett kifogásolja, hogy a koncepcióbeli javaslat a főváros és kerületei, valamint a középszintű önkormányzati jog újragondolásával foglalkozik, ám annak irányelveiről nem szól. Ez azért aggodalmas - vélekednek -, mert a különböző politikusi, illetve minisztériumi vezető köztisztségviselők megnyilatkozásai bizonytalan helyzetről árulkodnak, de legalábbis annak látszata keletkezett.- A magam részéről külön sajnálatosnak tartom mindezt a millecente- nárium évében - tette hozzá dr. Vass Géza. - Az 1100 éves magyar államiság hordozói között ugyanis közel ezer esztendeje jelen van a megyerendszer, mint államszervezetünk része, közte természetesen szőkébb pátriánk is, előbb mint Újvár, később már Heves vármegye néven. Megye-, illetve püspöki székhely mivolta Egernek már 1009-ből, a veszprémi püspökség alapítóleveléből bizonyított. A további felsorolástól eltekinte úgy gondolom, nyilvánvaló, hogy az 1100 éves államiságunk a magyar államszervezet része nemcsak jogtörténeti, hanem kultúrtörténeti vonatkozásban is. Olyan kulturális értékeknek is hordozója, amelyeket mindennapjainkban talán már észre sem veszünk. Hogy más megyei példával is éljek, ha egy sátoraljaújhelyi polgárt megkérdezünk, a városi illetőségén túl azt válaszolja: ő zempléni. Ugyanez a helyzet egy mátészalkaival is: Szatmár megyeinek vallja magát, hozzátéve, hogy a szabolcsiak a tirpákok, azaz az oda betelepült szlovák telepesek. Számos példája van tehát annak, hogy létezik a megyei azonosságtudat, vagy elegánsabb nyugat-európai kifejezéssel élve: a regionális identitástudat. A megyei főjegyző szerint a rendszerváltást követően természetes módon jelentkeztek azok a folyamatok, amelyekben a parlamenti pártok - az önkormányzati törvény megalkotásakor - az identitásokat is keresték. Ezek közül nyilvánvalóan a legkézenfekvőbben felismerhető a települési azonosságtudat. A tanácsi rendszer minőségi változásai is ennek következtében történtek: 1990- ben mind az alkotmány, mind pedig az önkormányzati törvény alanyi jogként nevesítette a települések önálló önkormányzat-alapítási jogát. Ezzel a joggal - a szabadság mámorában - az ország szinte minden települése élt. így a ’90-es önkormányzati választásokon mintegy 3200 települési önkormányzat jött létre. A két szélső példa: a fővárosi önkormányzat, amely - a kerületi önkormányzatiság elismerése mellett — egy kétmilliós települési önkormányzatként működik, de települési ön- kormányzat a kilenc állandó lakosú Vas megyei Nemesmedves is. Dr. Vass Géza ugyanakkor arra is rámutatott: ez a - majd’ hat esztendeje egyébként érthető okokkal magyarázható - nagyfokú atomizáció mostanra felszínre hozta az önkormányzati rendszer reformjának igényét is, mind települési, mind pedig területi vonatkozásban. A szakmabeliek meggyőződése ugyanis, hogy a 3200 polgármesteri hivatal megfelelő szintű működtetése gyakorlatilag lehetetlen, tekintve, hogy ennek jelentős hányada ezer fő alatti falu. Itt azonban - fűzte hozzá - természetesen nem az alanyi jog csorbítását kell sürgetni, hanem a kötelező körjegyzőségek bevezetésének lehetőségét célszerű vizsgálni. Ugyancsak időszerűek a politikai és szakmai viták a területi önkormányzati rendszer reformját illetően: itt két lényeges felfogás jelentkezik elég markánsan. Az egyik a Bibó István 1946-os tanulmányaira visszavezethető „városmegye’’-, és egy ehhez kapcsolódó regionális - több megyét felölelő - önkormányzati rendszer. Ez - vélekedett dr. Vass Géza - a nyugateurópai szövetségi államok berendezéséhez ugyan nem, viszont a Francia Köztársaság jelenlegi területi tagozódásához sokban hasonlítható. Nevezetesen: Francia- országban működik a megyei tanács, mint területi önkormányzat, azaz alsó középszint, és emellett működik a regionális tanács - szintén mint területi önkormányzat -, de ez már a felső középszint. Az előbbiből összesen mintegy 90, az utóbbiból 20 található gall földön:-Mindennek „honosítása” véleményem szerint - jegyezte meg - több okból is irreális. Először is a magyar történelmi hagyományokkal ellentétes, másfelől pedig az államhatalmi ágak területi tagolása gyakorlatilag kivitelezhetetlen - hiszen például a bírósági szervezeti rendszert is ehhez kellene igazítani -, arról nem is beszélve, hogy roppant költségekkel járna. A másik felfogás szerint a jelenlegi területi tagozódás fenntartásával - a hatályos jog alapján - a működő megyei önkormányzatok érdemi, tartalmi reformja a járható út. A főjegyző szerint ennek megvalósítása gyakorlati oldalról is a legcélszerűbbnek látszik. Ezek a kérdések azonban nyilvánvalóan felmerülnek mind az alkotmánykoncepció vitája, mind az önkormányzati reform, mind pedig a közigazgatás korszerűsítése során.- Személyes meggyőződésem - amit mellesleg már 1993-ban, a Magyar Közigazgatás szeptemberi számában megjelent tanulmányomban is kifejtettem -, hogy középszinten egyaránt jelen kell lennie az államnak és az önkormányzatoknak, méghozzá pontosan oly módon, hogy a mindenkori alkotmány kimondja: a megye választópolgárainak közösségét megilleti az önkormányzás joga, illetve továbbra is maradjon fenn a települési és megyei önkormányzatok közötti mellérendeltségi viszony. Kühne Gábor
