Heves Megyei Hírlap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-04 / 104. szám
national import GARY tun mm Lengyelországban vendégszerepeit az adácsi Zéta táncklub néptánctagozata Kalocsaiba öltözött lányok Poznanban Kalocsai leánytánc a poznani bevásárlóközpont színpadán Magyarországot képviselte a közelmúltban az adácsi Zéta táncklub néptánccsoportja azon a nemzetközi néptánctalálkozón, melynek a lengyelországi Poznan adott otthont. Az eseményen a magyarok mellett ukrán, szerb, német és lengyel csoportok is felléptek, akik április 26-tól 28-ig a Cepelia-Poznan néptáncegyüttes meghívására vállalták a hosszú utazást és a zsúfolt programot. Poznan főtere évszázados hangulatával, a századforduló polgári gazdagságát hirdető épületeivel kitűnő helyszínt biztosított a négy ország tizenkét csoportjának felvonulásához. A tavaszi napsütésben nemcsak a népviseletbe öltözött több száz táncos, zenész keltette életre az ódon belvárost, hanem annak a sok ezer helybélinek az érdeklődése is, akik végigkísérték a szabadtéri felvonulásokat, bemutatókat. Az adácsi néptánccsoport Szekeres Jánosnak, a művelődési ház igazgatójának éá Ágoston László néptánctanárnak a vezetésével indult a közel kétezer kilométeres útra. A fesztivált a Cepelia-Poznan táncegyüttes szervezte, akik tavaly Brazíliában vettek részt hasonló eseményen, s annak mintájára az idén első alkalommal Közép-Lengyelország- ban rendeztek nemzetközi tánctalálkozót. A programok ötletes helyszíneikkel lehetőséget adtak arra, hogy a nemzetek táncát nemcsak a főtéren sétáló kirándulók és a poznaniak láthatták, hanem a környező városok lakosai is részesei lehettek az eseménynek éppúgy, mint a szombati bevásárlást végző lengyelek. A fesztivál pénteken reggel kezdődött, amikor a résztvevő együttesek képviselői népviseletben a városházára vonultak, hogy köszöntsék a település elöljáróját, Szczesny Kaczma- rek polgármestert. A magyar csoport kalocsai népviseletbe öltöztetett babát adott át Poznan első emberének, aki viszont a városháza kicsinyített másával lepte meg a vendégeket. A bemutatkozás után Kaczmarek utalt arra, hogy bármennyire is fontos e régió népeinek az Európai Közösségbe való csatlakozás, mégsem szabad e cél érdekében elveszteni a nemzetek sajátos arculatát, népi kultúráját. E rövid fogadás után következett az első felvonulás, ahol a kalocsai népviseletbe öltözött lányok vezették a magyarok menetét. A régi városháza előtt mutatkoztak be először a csoportok, több száz néző előtt. A műsort csupán délben, a régi városháza tornyán megjelenő kecskepár miatt szakították meg, amit ezúttal a meghívott táncosok tapsoltak meg. A közönség érdeklődése és tetszése a délutáni programoknál sem maradt el, amelyek a város zenei középiskolájában folytatódtak. A délután 2 órai - inkább főpróbának tűnő - előadás után már kitűnt: az adá- csiak népszerűsége, tánctudása, koreográfiája magasan kitűnik a többiek közül. Mindezt az esti fellépés igazolta is. A hatszáztól is több néző előtt bevonuló adácsiak üdvözlése éppoly hangos volt, mint amilyen tetszéssel értékelték bemutatójukat. A’ Zéta tagjait a Gyöngy zenekar kísérte - Buborék István, Nagy Szabolcs és Csömör Anikó közreműködésével -, és az előadásokon a két pásztói táncos, Ágoston László és Ágoston Róbert is erősítette az adácsiakat. Az esti gálaműsort a dunántúli eszközössel kezdték az adácsiak, ahol az üvegestánc óriási tapsot kapott. A nemzetiszínű szalaggal átkötött borosüvegekkel magabiztosan mozogtak a lányok - Tóth Anett, Túri Emese, Bre- zóczki Melinda, Kovács Rita, Barna Boglárka és Varjú Gabriella -, de hasonló sikere volt a fiúk botostáncának is, amit Tóth Róbert, Rohács Norbert, Gonda László és Nagy Gergely mutatott be. A méhkeréki táncok színpadi előadásakor viszont Ágoston László, Ágoston Róbert és Szekeres Richard nyerte el a közönség tetszését virtuóz mozdulataival. A papucsok kopogását csak a közönség tapsa szárnyalta túl a kalocsai leánytánc bemutatóján. A magyarok ezen az estén bebizonyították: a tánc nemcsak a nézőknek élmény, hanem nekik is. A zene ritmusa alatt eltűnt a próbák feszültsége, csak a harmonikus mozgás, az arcok mosolya jelezte: a tánc öröm annak, aki nézi, s annak, aki hónapok hosszú próbái alatt tanulja, gyakorolja. Az adácsiak sikerével csak az ukránok vetélkedhettek, akik viszont - a többiektől eltérően - nem amatőrök voltak. A belgrádi Goran Milice- wic vezette együttes bemutatója után sem maradt el a taps, a 6-10 éves gyerekek mozgásukkal, gesztusaikkal is kommunikáltak a nézőkkel. Ezen az estén az adácsi csoport képviselőit még egy fogadásra várták. Az önkormányzat vidéki vadászházában látta vendégül - más nemzetek küldöttjeivel együtt - a polgár- mester a népviseletbe öltözött delegációt. A város elöljárója itt ismét kifejezte tetszését a nemzetek kultúrája előtt. Másnap a programban különleges helyszín szerepelt. A magyar és a szerb csoport Poznan elővárosában találkozott, ahol a vásárcsarnok pódiumán mutatták be az előző napról ismert számokat. Bár félő volt, hogy a szombati nagy bevásárlást nem szakítják meg a lengyelek, a nézőszám nem ezt igazolta. A táncosokon az előző napi zsúfolt programok okozta fáradtság nem látszott, mozdulataikat a gyakorlottság, a könnyedség jellemezte. A helyszín a délelőtti bemutató után ismét Poznan lett, ahol valamennyi csoport utoljára együtt felvonult, majd rövid műsort adott az óvárosban. Bár a szabadtéri előadások tökéletes fesztiváli hangulatban zajlottak, mégis némi hiányosság történt: színpad nélkül az utca macskakövén kellett ropni a táncot. Az utazás utolsó fellépése egy környékbeli kisváros művelődési háza volt, ahol a szer- bekkel és a lengyelekkel együtt bemutatkozó adácsiak ismét a közönség kedvencei lettek. A népszerűséget a szombat éjszakai ismerkedési esten hivatalosan is elismerték az esemény szervezői. A közreműködést megköszönve ugyanis meghívást kapott a csoport a jövő évi néptáncfesztiválra. Ezzel a gesztussal az adácsiak mellett csak az ukrán táncosok produkcióját ismerték el. Hazafelé jövet a csoporttagok még nem érezték át ennek a sikernek a jelentőségét. Egy dolog viszont bizonyossá vált: a Zéta táncklub néptánctagozata elérte azt a szintet, hogy nemzetközi fesztiválokon is képviselheti hazánkat. Hiszen a felcsattanó taps nem a nemzetnek, nem a vendégszeretetnek szólt, hanem a tudásnak, amiről az adácsiak Lengyelországban bizonyságot adtak. Szuromi Rita Majális a Pipis-hegyen Perl Márton képriportja
