Heves Megyei Hírlap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-29 / 124. szám

4. oldal Az Olvasók Fóruma 1996. május 29., szerda „Legfőbb érték a gyermek!” Kertészkedő egri diákok - A Hunyadi Mátyás Álta­lános Iskola tanulói nemrég tavaszi sulitakarítást tartottak. Ennek során az intézmény aulájában elhelyezett összes vi­rágot tanári irányítással átültették. Ehhez az egri Terra Vita Kft.-től kaptak virágföldet. A gyerekek az iskola udvarának parkosításából is kivették részüket. Ezt a fotót Szabady Le­vente egri olvasónk küldte szerkesztőségünknek. A kisnánai erdők jobb kezekben vannak ők voltak a támogatók Az egri Pásztorvölgyi Gim­názium diákönkormányzata április 18-19-én rendezte meg sokszínű programokkal e tanév diáknapjait. A színvonalas rendezvé­nyek sikeréhez az alábbi közreműködők járultak hozzá önzetlenül: Sara Ár­pád színművész, a Dynamic Aerobic Sportklub, a Ken­guru Akrobatikus Rock and Roll Csoport. Rendezvénye­ink szponzorai voltak: Dor- ner Étterem, Numann Pék­ség, Kossuth Könyvesbolt, Ifjúsági Ház, Panta Taxi, Uránia mozi, dr. Nagy Magdolna, Mr. Hóba, író­szerbolt Széchenyi út, Aroma, Malomárok úti zöldséges, Stella Pizzéria és Söröző, Hütöház, Rózsa Ká­roly úti italdiszkont, Korona Vendéglő és Panzió, Julius Meinl Csemege, Balhsen Kft., Bizományi Zálogház, Peku Kft., Copy Stúdió, Csengetős ABC, Harmos Cukrászda. Rendezvényeink támoga­tóinak köszönetét mondunk. A Pásztorvölgyi Gimnázium Diákönkormányzata A Érdemes menni / az Ersekkertbe Tisztelt Szerkesztőség! Naponta visz utam az egri Érsekkerten át a belvárosba. Mint egri polgár, elcsodálkoz­tam, hogyan ^engedheti meg magának a város, hogy Eger legnagyobb összefüggő zöldfe­lületét, amelyet szívesen neve­zünk a a „város tüdejének”, ilyen elhanyagolt állapotban tartsa, mint ahogy azt sokan ve­lem együtt tapasztalták. A le­hullott faleveleket évek óta össze nem gereblyézték, tele van a kert balesetveszélyes fákkal, elszáradt gallyakkal, a hajdani kavicsos kerti utakat benőtte a gyom, és a tavalyi egynyári növények összerohadt maradványát idén áprilisban már el is szállították... A sokak számára felüdülést nyújtó kert­ben a munkák már évek óta csak egy-két alibi fűnyírásra korlátozódtak. Azután, hogy valami jót is ír­jak. Áprilisban véget ért a Csipkerózsika-álom, szorgos asszonykezek rengeteg faleve­let, szemetet gyűjtöttek össze, több év maradványát. Egriek! Talán ismét érdemes lesz az Érsekkertbe menni! Tisztelettel: Szöllősy Antal Eger, Kodály Z. utca Avagy egy szülő gondolatai a Herman Ottó biológiai verseny megyei fordulójának lebonyolí­tásáról. Nagyon sok cikk látott nap­világot az utóbbi időkben a kü­lönböző újságok, szaklapok ha­sábjain pedagógusainkról, munkájukról, hivatástudatuk­ról, és sorolhatnám, mi minden­ről még. Az ok azonban, amiért most tollat ragadtam, elsősor­ban nem ez, hanem egy megyei verseny lebonyolítása kapcsán szerzett kellemetlen „élmé­nyeim”. 1996. április 20-án Egerben rendezték a Herman Ottó or­szágos biológiai verseny me­gyei fordulóját. A Pedagógiai Intézet a rendezéssel a TIT me­gyei szervezetét bízta meg, az ügyvezető igazgató személyé­ben. Azok a pedagógusok, szü­lők, akik hosszú évek óta felké­szítik és kísérik az általános is­kola 7.-es és 8.-os diákjait, harcedzettek, és úgy vélték, már semmi sem tudja őket meg­lepni. Erre azonban ez a ver­seny rácáfolni látszott. Ánnak a megrendezése előtt több pedagógus már jelezte az illetékeseknek: nem szerencsés, hogy a 7. és 8. osztályos diákok közül iskolánként mindössze csak egy versenyzőt indíthat­nak. A versenyszabályzat azon­ban merev, még azt sem en­gedi, hogy holtverseny esetén esetleg mindkét jól teljesítő első helyezett továbbjuthasson az országos fordulóra. A verseny lebonyolítása sem volt különb. Egy országos ve­télkedő megyei fordulójára be­jutott versenyzőnek a kötelező tananyagon kívül számos szakmai folyóiratot és egyéb irodalmat is tanulmányozni kel­lett ahhoz, hogy a 100 pontos A türelem mit is terem? Egyszerű a válasz: kiborogatott szemetet, amely egyre jobban eláraszt és beivódik társadal­munk minden zegébe-zugába. Ennek a szemétnek semmi sem szent, célja a pusztítás. Március 13-án délelőtt a Gó­lya utca felől a patakparton a Petőfi-szoborhoz érve megdöb­benve láttam a nyilaskereszttel, vörös csillaggal, horogkereszt­tel meggyalázott, lefestett Pe- tőfi-szobrot. A pillanatnyi düh, de a józan ész hatására vissza­fordultam, és a polgármesteri hivatalban arra kértem az ille­tékeseket, .takarítsák le a szob­rot. Meg kell mondani, fel vol­tak háborodva, és azonnal in­tézkedtek. Mire odaértem, egy fiatalember már drótkefézte és súrolta a szoborról a festéket, így nerçzeti ünnepünkön nem feladatlapból álló felmérést si­keresen teljesíteni tudja. Egyébként komoly felkészülés­ről adtak számot a tanulók és felkészítő tanáraik, mert min­den versenyző 50 százalék fe­lett teljesített. Közülük ketten 90 pontot értek el, így az első helyen holtverseny alakult ki, de a következő is csak egy ponttal maradt le mögöttük. Sajnos azonban a rendezők nem kellő odafigyelése meg­fosztotta kisdiákjainkat attól az erkölcsi elismeréstől, amely a saját, az iskolájuk és felkészítő tanáruk neve hallatán joggal el- tölthette volna őket. Áz történt ugyanis, hogy a rendezők a jel­igés feladatlapokat nem szemé­lyesítették meg. így az sem de­rült ki, hogy kik voltak az elsők az elsők között. A verseny tisztaságára ár­nyékot vetett, hogy az ügyve­zető igazgató azelőtt - saját be­vallása szerint a váratlan akadá­lyok elkerülése végett - a köz­pontifeladatlapokat tartalmazó borítékot egy személyben bon­totta fel, majd ragasztószalag­gal ismét leragasztotta. Emiatt többünkben - a Pedagógiai In­tézet munkatársát kivéve - két­ségünk támadt a verseny tiszta­sága felől. Ezek mellett már el­törpülnek azok a gondok, ame­lyek a verseny egyéb lebonyolí­tása kapcsán felvetődtek. A 400 forintos nevezési díj mellett arra sem telt a rende­zőknek, hogy a vetélkedő he­vében megszomjazott verseny­zőknek egy üveg ásványvízzel kedveskedjenek. Rosszulesett továbbá a gyerekeknek, a kísé­rőknek, hogy az eredményhir­detés előtti több mint egy órát székek hiányában egy levegőt­len folyosón, ácsorogva kellett eltölteniük. kellett a történelem szemét­dombjára kidobott Hitler, Sztá­lin, Szálasi jelképeit koszorúz­nunk március 15-én. Sajnos, ezzel nincs vége. A nagy posta melletti piaci átjáró­ban az ajtók szétmgdosva, az Érsekkertben a szeméttárolók kiborogatva, a tárolók a pa­takba dobva, időnként a kiraka­tok berugdosva, a köztéri szob­rok a helyi lakosság szeme lát­tára megrongálva. A Hadnagy utcai patakparton járó ipari ta­nulók a kiültetett virágokat a földjükből élvezettel kirángat­ják és a patakba dobálják. Az emberek félnek az utcán, a bu­szon, a vonaton, ki vannak szolgáltatva a nyíltan tobzódó garázda szemétnek, szennynek. Kik azok, akik ránk szabadítot­ták ezt a -romboló, garázda csürhét? A béremelést követelő De az már egyenesen felhá­borító volt, hogy elismerésként és emlékként egy kék színű, csomagolópapír minőségű, fél füzetlap nagyságú, oklevélnek nevezett részvételről tanúsító papírfecnit adjanak át a szinte egész éven át erre a versenyre készülő közel 40 lelkes fiatal­nak. Végiggondolták-e a rende­zők, hogy mi játszódhatott le az élet árnyoldalait még nem kel­lően ismerő, tiszta lelkű fiata­lokban egy ilyen félresikerült - egy pár kedves szót is nélkülöző - értékelés kapcsán, ugyanak­kor a televízióban azt láthatja, hogy sokszor bárgyú vetélke­dők résztvevői sokkal nagyobb elismerésben részesülnek. Sajnos, a mi versenyzőink­nek üres maradt a tarisznyájuk. Arra sem telt ugyanis a TIT He­ves Megyei Szervezetének, hogy az első 5, vagy legalább az első 3 helyezettnek akár a könyvpi­acon féláron vásárolt könyvet nyújtson át. Javaslom pedagó­gustársaimnak, hogy becsüljük többre ezt az országos szintű nemes vetélkedőt, és hogy mél­tók legyünk Herman Ottó örök­ségére, többé a TIT által szer­vezett versenyre ne küldjük el tanulóinkat. Szerezzük vissza legalább az általános iskolás korúak számára hirdetett ta­nulmányi versenyek tisztasá­gát. Ennek érdekében kérjük a Pedagógiai Intézetet, hogy a következő évi versenyig - még van idő - kérjenek fel egy isko­lát annak méltó lebonyolítására, mert vannak jó példák előttünk. Ehhez magam részéről minden segítséget felajánlok. Tisztelettel: Fülöp Pál, mérnöktanár Gyöngyössolymos pedagógusok, akik szemrebbe­nés nélkül tűrik, amint az iskola előtt, a tanár szeme láttára és füle hallatára küldi el az egyik gyerek a másikat a jó édesany­jába? Akik kiállították a bizo­nyítványokat, nem éreznek semmi lelkiismeret-furdalást? Avagy a rendőrség, aki tétlenül nézi ezt a rombolást? Olyan érzése van az ember­nek, hogy ez az állapot szándé­kos, és valahonnan irányított, mintha a demokráciánkat meg­szervezve tennék tönkre. De ha nem így van, akkor az illetékes hatóságok mikor határozzák el magukat, hogy hozzáfognak a szemét, a zagy eltakarításához? Ez is a dolguk, és már elég sür­getővé vált. El kell végezni, amíg nem késő! Kárpáti Gyula Eger, Kodály Z.u. 9. A „Kié is hát a kisnánai erdő?” című cikk nyomán szeretnénk egyértelművé tenni a kisnánai Mátra-Csurgói Erdőbirtokos- ság szerepét. A birtokosság szervezése jó­val azelőtt kezdődött, mint a földkiadásokról és erdőbirto­kossági társulatokról szóló tör­vény megszületett. Tagjai olyan kisnánai részarány-tulajdono­sok, akik a tsz-szervezések előtt is tulajdonosai voltak az erdő­nek, tehát a sajátjukat kapták vissza. A birtokosság 296 hektáron jogszerűen működik, erdőgaz­dálkodási tervvel rendelkezik, melyet jóváhagyott az Egri Er­dőfelügyelőség és a Bükki Nemzeti Park is. A gazdálko­dáshoz erdész szakember áll rendelkezésre. Hozzáértő, jó szándékú segítséget ad az erdő­felügyelőség is, ugyanakkor következetes a munkák ellen­őrzése és elszámolása tekinte­tében. Az egri Ifjúsági Ház április 21- én, vasárnap rendezte meg Ta­vaszköszöntőjét. A dolgozók ezúton mondanak köszönetét a Kossuth Könyvesboltnak és a Sipotékának az általuk felaján­lott könyvekért, amelyeket a já­A társulat az állammal szembeni kötelezettségeinek eleget tesz. Meggyőződésünk, hogy jobb gazdái vagyunk, mint az állam vagy a tsz. Magunk is tapasztaljuk, hogy egyesek (nem tulajdonosok) az erdőt szabad prédának tekintik, ezért ez évtől fegyveres őrzésről gondoskodtunk. Amiért a kisnánai természet- védelmi terület további 264 hektárnyi területe vagy egy ré­sze „idegen” kezekre került (ha valóban került), bizonyára fel­lelhetők a jogi vagy erkölcsi fe­lelősei. Elgondolkodtató, hogy a tu­lajdonosok miért adják el azt az erdőt aranykoronánként egy­napi napszámbér áráért, amit őseik háromszáz napi munka­bérért vásároltak meg... Mátra-Csurgói Erdőbirtokossági Társulat vezetősége nevében: Hliva Mihály, elnök tékos vetélkedőn osztottak ki a gyerekeknek. Az Egertej Kft.- nek az ingyenes joghurtokért, amelyeket a Gárdonyi Géza Gimnázium és a Dobó István Gimnázium diákjai és a jelenlé­vők fogyasztottak el. „El kell végezni, amíg nem késő...” Köszönet a könyvekért és a joghurtokért Futó gondolat, párhuzammal Reménykedve vártam, ami­kor a Sony magyarországi, il- letve közép-európai gyártó­bázist építendőén meghirdette a legkedvezőbb ajánlattevő várost kereső hirdetményét. Bíztam, hogy városunk első embere(i?!) pattan, tájékozó­dik, és a kecsegtető ajánlattal belopja a szegényedő várost a japán menedzsment pozitív gondolkodású folyamataiba. Pesszimizmusom nem csalt meg. Fő városatyánkfink?!) meg sem moccant. Érdekes analógia, de Székesfehérvár polgármestere a pohárkö­szöntők, lovagrendi szuszmá- kolások, testvérvárosok bősé­ges látogatásai, a számtalan pohátfogó protokollfotó dísz­beállások helyett a városával mintha többet törődött volna idáig. Vállalta adómentesség­adással a rövid távú városi büdzsé romlását is (lemondott egy tíz-egynéhány milliós vá­rosházi külső vakolási prog­ramról is, sőt nem ment évente külföldre legalább 5-6 tucatszor!?) azért, hogy ipar, munkahely, biztos jövő terem­tődjön városának és polgára­inak. Hiányolom azt a kitartó, céltudatos elszántságot a vá­ros gazdaságépítő terveiből és működtetéséből, amilyen pél­dául most is remekül műkö­dik a városi közterület-fel­ügyelet tisztviselői, vagy a parkolóőrök (bocsánat, díjbe­szedők) munkafrontján. Kí­sértetiesen eszembe jut a vicc a szellemi monokiniről. Megjegyzés: Kasziba sem érdemelt meg egy lakást!- mopi ­A képviselő és felesége Kedves hangú levelet ka­pott szerkesztőségünk. Beszá­mol azokról, akik Lőrinci­ben is segítenek másokon. Az oktatásügy nagyon nehéz na­pokat él át, és vannak emberek, akik önzetlen segítségükkel igyekeznek enyhíteni a gondo­kon. A Lőrinci Napközi Otthonos Óvodának is van ilyen támoga­tója, Érsek Zsolt országgyűlési képviselő úr és felesége. Köszönjük mindkettőjüknek azt a sok-sok segítséget, szere­tetteljes odafigyelést, amellyel szebbé és gazdagabbá varázsol­ják az óvodás gyerekek min­dennapjait. Köszönettel: az óvodás gyerekek és a tantestület Szenvedélybetegek kezelése Gyöngyösön Addiktológiai szakkezelés fül­akupunktúrával. Félelmetesen csengő szavak, különösen, ha a közérthetőség kedvéért úgy írjuk le: szenvedély-, alkohol-, dohány-, drogbetegségben szenvedők kezelése tűbeszú- rásos módszerrel. Ennek az ősi kínai gyógy­módnak az alkalmazását mind a mai napig a titokzatosság fátyla lengi körül. Eme fátyol fellebbentését segítette már két alkalommal a helyszínen - azaz Gyöngyö­sön — dr. Brian Mckenna, a Nemzetközi Addiktológiai Oktatóközpont munkatársának módszertani oktatása. Ennek eredményeként lehe­tővé váll a Bugát Pál Kórház­ban, dr.'Béla Árpád főorvos osztályán a gyógyszeres keze­léssel egybekötött akupunktú- rás addiktológiai kezelés. Jelentőségét - megítélésem szerint - nem kell külön hang­súlyozni. Magyarország sajnos a vi­lágelsők közé tartozik két szenvedélybetegségben: az al­koholfogyasztásban és a do­hányzásban, s egyre inkább tért hódít a harmadik fajta szenvedélybetegség, a drog is. A fentiekből adódóan cél­szerű lenne a Heves Megyei Hírlapban - a rendelkezésre álló terjedelem figyelembevé­telével - ismertetni a kezelést és bemutatni az alkalmazókat, dr. Béla Árpád főorvost, dr. Bodrog György szakorvost és Simon Mihály né szakasszisz­tenst. Aktualitását az is indokolttá teszi, hogy ezen gyógymód alkalmazása - a tavaly elnyert négy alapítványi támogatás el­lenére fennmaradási, anyagi gondokkal küzd. A bemutatás tehát lehetővé tenné egyrészt az esetleges alapítványi támogatók figye­lemfelkeltését is a jövőre nézve. Másrészt közkinccsé tenni, hogy az anonimitás és önkén­tesség módszerével miképpen lehet leszokni a Bugát Pál Kórházban napjaink önpusz­tító szenvedélybetegségeiről. Kérem tehát ebben a segít­ségüket. Tisztelettel: Borsi Miklós az osztály egyik betege Gyöngyös, Verseny u. 5. * HÍV MEI Ál l Ir A V ■ s ■ 1 ■ 4l t F ■ i e n ( 3 Ah h ér N ki\ ah 1 Sz és T Tel

Next

/
Thumbnails
Contents