Heves Megyei Hírlap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-29 / 124. szám
4. oldal Az Olvasók Fóruma 1996. május 29., szerda „Legfőbb érték a gyermek!” Kertészkedő egri diákok - A Hunyadi Mátyás Általános Iskola tanulói nemrég tavaszi sulitakarítást tartottak. Ennek során az intézmény aulájában elhelyezett összes virágot tanári irányítással átültették. Ehhez az egri Terra Vita Kft.-től kaptak virágföldet. A gyerekek az iskola udvarának parkosításából is kivették részüket. Ezt a fotót Szabady Levente egri olvasónk küldte szerkesztőségünknek. A kisnánai erdők jobb kezekben vannak ők voltak a támogatók Az egri Pásztorvölgyi Gimnázium diákönkormányzata április 18-19-én rendezte meg sokszínű programokkal e tanév diáknapjait. A színvonalas rendezvények sikeréhez az alábbi közreműködők járultak hozzá önzetlenül: Sara Árpád színművész, a Dynamic Aerobic Sportklub, a Kenguru Akrobatikus Rock and Roll Csoport. Rendezvényeink szponzorai voltak: Dor- ner Étterem, Numann Pékség, Kossuth Könyvesbolt, Ifjúsági Ház, Panta Taxi, Uránia mozi, dr. Nagy Magdolna, Mr. Hóba, írószerbolt Széchenyi út, Aroma, Malomárok úti zöldséges, Stella Pizzéria és Söröző, Hütöház, Rózsa Károly úti italdiszkont, Korona Vendéglő és Panzió, Julius Meinl Csemege, Balhsen Kft., Bizományi Zálogház, Peku Kft., Copy Stúdió, Csengetős ABC, Harmos Cukrászda. Rendezvényeink támogatóinak köszönetét mondunk. A Pásztorvölgyi Gimnázium Diákönkormányzata A Érdemes menni / az Ersekkertbe Tisztelt Szerkesztőség! Naponta visz utam az egri Érsekkerten át a belvárosba. Mint egri polgár, elcsodálkoztam, hogyan ^engedheti meg magának a város, hogy Eger legnagyobb összefüggő zöldfelületét, amelyet szívesen nevezünk a a „város tüdejének”, ilyen elhanyagolt állapotban tartsa, mint ahogy azt sokan velem együtt tapasztalták. A lehullott faleveleket évek óta össze nem gereblyézték, tele van a kert balesetveszélyes fákkal, elszáradt gallyakkal, a hajdani kavicsos kerti utakat benőtte a gyom, és a tavalyi egynyári növények összerohadt maradványát idén áprilisban már el is szállították... A sokak számára felüdülést nyújtó kertben a munkák már évek óta csak egy-két alibi fűnyírásra korlátozódtak. Azután, hogy valami jót is írjak. Áprilisban véget ért a Csipkerózsika-álom, szorgos asszonykezek rengeteg falevelet, szemetet gyűjtöttek össze, több év maradványát. Egriek! Talán ismét érdemes lesz az Érsekkertbe menni! Tisztelettel: Szöllősy Antal Eger, Kodály Z. utca Avagy egy szülő gondolatai a Herman Ottó biológiai verseny megyei fordulójának lebonyolításáról. Nagyon sok cikk látott napvilágot az utóbbi időkben a különböző újságok, szaklapok hasábjain pedagógusainkról, munkájukról, hivatástudatukról, és sorolhatnám, mi mindenről még. Az ok azonban, amiért most tollat ragadtam, elsősorban nem ez, hanem egy megyei verseny lebonyolítása kapcsán szerzett kellemetlen „élményeim”. 1996. április 20-án Egerben rendezték a Herman Ottó országos biológiai verseny megyei fordulóját. A Pedagógiai Intézet a rendezéssel a TIT megyei szervezetét bízta meg, az ügyvezető igazgató személyében. Azok a pedagógusok, szülők, akik hosszú évek óta felkészítik és kísérik az általános iskola 7.-es és 8.-os diákjait, harcedzettek, és úgy vélték, már semmi sem tudja őket meglepni. Erre azonban ez a verseny rácáfolni látszott. Ánnak a megrendezése előtt több pedagógus már jelezte az illetékeseknek: nem szerencsés, hogy a 7. és 8. osztályos diákok közül iskolánként mindössze csak egy versenyzőt indíthatnak. A versenyszabályzat azonban merev, még azt sem engedi, hogy holtverseny esetén esetleg mindkét jól teljesítő első helyezett továbbjuthasson az országos fordulóra. A verseny lebonyolítása sem volt különb. Egy országos vetélkedő megyei fordulójára bejutott versenyzőnek a kötelező tananyagon kívül számos szakmai folyóiratot és egyéb irodalmat is tanulmányozni kellett ahhoz, hogy a 100 pontos A türelem mit is terem? Egyszerű a válasz: kiborogatott szemetet, amely egyre jobban eláraszt és beivódik társadalmunk minden zegébe-zugába. Ennek a szemétnek semmi sem szent, célja a pusztítás. Március 13-án délelőtt a Gólya utca felől a patakparton a Petőfi-szoborhoz érve megdöbbenve láttam a nyilaskereszttel, vörös csillaggal, horogkereszttel meggyalázott, lefestett Pe- tőfi-szobrot. A pillanatnyi düh, de a józan ész hatására visszafordultam, és a polgármesteri hivatalban arra kértem az illetékeseket, .takarítsák le a szobrot. Meg kell mondani, fel voltak háborodva, és azonnal intézkedtek. Mire odaértem, egy fiatalember már drótkefézte és súrolta a szoborról a festéket, így nerçzeti ünnepünkön nem feladatlapból álló felmérést sikeresen teljesíteni tudja. Egyébként komoly felkészülésről adtak számot a tanulók és felkészítő tanáraik, mert minden versenyző 50 százalék felett teljesített. Közülük ketten 90 pontot értek el, így az első helyen holtverseny alakult ki, de a következő is csak egy ponttal maradt le mögöttük. Sajnos azonban a rendezők nem kellő odafigyelése megfosztotta kisdiákjainkat attól az erkölcsi elismeréstől, amely a saját, az iskolájuk és felkészítő tanáruk neve hallatán joggal el- tölthette volna őket. Áz történt ugyanis, hogy a rendezők a jeligés feladatlapokat nem személyesítették meg. így az sem derült ki, hogy kik voltak az elsők az elsők között. A verseny tisztaságára árnyékot vetett, hogy az ügyvezető igazgató azelőtt - saját bevallása szerint a váratlan akadályok elkerülése végett - a központifeladatlapokat tartalmazó borítékot egy személyben bontotta fel, majd ragasztószalaggal ismét leragasztotta. Emiatt többünkben - a Pedagógiai Intézet munkatársát kivéve - kétségünk támadt a verseny tisztasága felől. Ezek mellett már eltörpülnek azok a gondok, amelyek a verseny egyéb lebonyolítása kapcsán felvetődtek. A 400 forintos nevezési díj mellett arra sem telt a rendezőknek, hogy a vetélkedő hevében megszomjazott versenyzőknek egy üveg ásványvízzel kedveskedjenek. Rosszulesett továbbá a gyerekeknek, a kísérőknek, hogy az eredményhirdetés előtti több mint egy órát székek hiányában egy levegőtlen folyosón, ácsorogva kellett eltölteniük. kellett a történelem szemétdombjára kidobott Hitler, Sztálin, Szálasi jelképeit koszorúznunk március 15-én. Sajnos, ezzel nincs vége. A nagy posta melletti piaci átjáróban az ajtók szétmgdosva, az Érsekkertben a szeméttárolók kiborogatva, a tárolók a patakba dobva, időnként a kirakatok berugdosva, a köztéri szobrok a helyi lakosság szeme láttára megrongálva. A Hadnagy utcai patakparton járó ipari tanulók a kiültetett virágokat a földjükből élvezettel kirángatják és a patakba dobálják. Az emberek félnek az utcán, a buszon, a vonaton, ki vannak szolgáltatva a nyíltan tobzódó garázda szemétnek, szennynek. Kik azok, akik ránk szabadították ezt a -romboló, garázda csürhét? A béremelést követelő De az már egyenesen felháborító volt, hogy elismerésként és emlékként egy kék színű, csomagolópapír minőségű, fél füzetlap nagyságú, oklevélnek nevezett részvételről tanúsító papírfecnit adjanak át a szinte egész éven át erre a versenyre készülő közel 40 lelkes fiatalnak. Végiggondolták-e a rendezők, hogy mi játszódhatott le az élet árnyoldalait még nem kellően ismerő, tiszta lelkű fiatalokban egy ilyen félresikerült - egy pár kedves szót is nélkülöző - értékelés kapcsán, ugyanakkor a televízióban azt láthatja, hogy sokszor bárgyú vetélkedők résztvevői sokkal nagyobb elismerésben részesülnek. Sajnos, a mi versenyzőinknek üres maradt a tarisznyájuk. Arra sem telt ugyanis a TIT Heves Megyei Szervezetének, hogy az első 5, vagy legalább az első 3 helyezettnek akár a könyvpiacon féláron vásárolt könyvet nyújtson át. Javaslom pedagógustársaimnak, hogy becsüljük többre ezt az országos szintű nemes vetélkedőt, és hogy méltók legyünk Herman Ottó örökségére, többé a TIT által szervezett versenyre ne küldjük el tanulóinkat. Szerezzük vissza legalább az általános iskolás korúak számára hirdetett tanulmányi versenyek tisztaságát. Ennek érdekében kérjük a Pedagógiai Intézetet, hogy a következő évi versenyig - még van idő - kérjenek fel egy iskolát annak méltó lebonyolítására, mert vannak jó példák előttünk. Ehhez magam részéről minden segítséget felajánlok. Tisztelettel: Fülöp Pál, mérnöktanár Gyöngyössolymos pedagógusok, akik szemrebbenés nélkül tűrik, amint az iskola előtt, a tanár szeme láttára és füle hallatára küldi el az egyik gyerek a másikat a jó édesanyjába? Akik kiállították a bizonyítványokat, nem éreznek semmi lelkiismeret-furdalást? Avagy a rendőrség, aki tétlenül nézi ezt a rombolást? Olyan érzése van az embernek, hogy ez az állapot szándékos, és valahonnan irányított, mintha a demokráciánkat megszervezve tennék tönkre. De ha nem így van, akkor az illetékes hatóságok mikor határozzák el magukat, hogy hozzáfognak a szemét, a zagy eltakarításához? Ez is a dolguk, és már elég sürgetővé vált. El kell végezni, amíg nem késő! Kárpáti Gyula Eger, Kodály Z.u. 9. A „Kié is hát a kisnánai erdő?” című cikk nyomán szeretnénk egyértelművé tenni a kisnánai Mátra-Csurgói Erdőbirtokos- ság szerepét. A birtokosság szervezése jóval azelőtt kezdődött, mint a földkiadásokról és erdőbirtokossági társulatokról szóló törvény megszületett. Tagjai olyan kisnánai részarány-tulajdonosok, akik a tsz-szervezések előtt is tulajdonosai voltak az erdőnek, tehát a sajátjukat kapták vissza. A birtokosság 296 hektáron jogszerűen működik, erdőgazdálkodási tervvel rendelkezik, melyet jóváhagyott az Egri Erdőfelügyelőség és a Bükki Nemzeti Park is. A gazdálkodáshoz erdész szakember áll rendelkezésre. Hozzáértő, jó szándékú segítséget ad az erdőfelügyelőség is, ugyanakkor következetes a munkák ellenőrzése és elszámolása tekintetében. Az egri Ifjúsági Ház április 21- én, vasárnap rendezte meg Tavaszköszöntőjét. A dolgozók ezúton mondanak köszönetét a Kossuth Könyvesboltnak és a Sipotékának az általuk felajánlott könyvekért, amelyeket a jáA társulat az állammal szembeni kötelezettségeinek eleget tesz. Meggyőződésünk, hogy jobb gazdái vagyunk, mint az állam vagy a tsz. Magunk is tapasztaljuk, hogy egyesek (nem tulajdonosok) az erdőt szabad prédának tekintik, ezért ez évtől fegyveres őrzésről gondoskodtunk. Amiért a kisnánai természet- védelmi terület további 264 hektárnyi területe vagy egy része „idegen” kezekre került (ha valóban került), bizonyára fellelhetők a jogi vagy erkölcsi felelősei. Elgondolkodtató, hogy a tulajdonosok miért adják el azt az erdőt aranykoronánként egynapi napszámbér áráért, amit őseik háromszáz napi munkabérért vásároltak meg... Mátra-Csurgói Erdőbirtokossági Társulat vezetősége nevében: Hliva Mihály, elnök tékos vetélkedőn osztottak ki a gyerekeknek. Az Egertej Kft.- nek az ingyenes joghurtokért, amelyeket a Gárdonyi Géza Gimnázium és a Dobó István Gimnázium diákjai és a jelenlévők fogyasztottak el. „El kell végezni, amíg nem késő...” Köszönet a könyvekért és a joghurtokért Futó gondolat, párhuzammal Reménykedve vártam, amikor a Sony magyarországi, il- letve közép-európai gyártóbázist építendőén meghirdette a legkedvezőbb ajánlattevő várost kereső hirdetményét. Bíztam, hogy városunk első embere(i?!) pattan, tájékozódik, és a kecsegtető ajánlattal belopja a szegényedő várost a japán menedzsment pozitív gondolkodású folyamataiba. Pesszimizmusom nem csalt meg. Fő városatyánkfink?!) meg sem moccant. Érdekes analógia, de Székesfehérvár polgármestere a pohárköszöntők, lovagrendi szuszmá- kolások, testvérvárosok bőséges látogatásai, a számtalan pohátfogó protokollfotó díszbeállások helyett a városával mintha többet törődött volna idáig. Vállalta adómentességadással a rövid távú városi büdzsé romlását is (lemondott egy tíz-egynéhány milliós városházi külső vakolási programról is, sőt nem ment évente külföldre legalább 5-6 tucatszor!?) azért, hogy ipar, munkahely, biztos jövő teremtődjön városának és polgárainak. Hiányolom azt a kitartó, céltudatos elszántságot a város gazdaságépítő terveiből és működtetéséből, amilyen például most is remekül működik a városi közterület-felügyelet tisztviselői, vagy a parkolóőrök (bocsánat, díjbeszedők) munkafrontján. Kísértetiesen eszembe jut a vicc a szellemi monokiniről. Megjegyzés: Kasziba sem érdemelt meg egy lakást!- mopi A képviselő és felesége Kedves hangú levelet kapott szerkesztőségünk. Beszámol azokról, akik Lőrinciben is segítenek másokon. Az oktatásügy nagyon nehéz napokat él át, és vannak emberek, akik önzetlen segítségükkel igyekeznek enyhíteni a gondokon. A Lőrinci Napközi Otthonos Óvodának is van ilyen támogatója, Érsek Zsolt országgyűlési képviselő úr és felesége. Köszönjük mindkettőjüknek azt a sok-sok segítséget, szeretetteljes odafigyelést, amellyel szebbé és gazdagabbá varázsolják az óvodás gyerekek mindennapjait. Köszönettel: az óvodás gyerekek és a tantestület Szenvedélybetegek kezelése Gyöngyösön Addiktológiai szakkezelés fülakupunktúrával. Félelmetesen csengő szavak, különösen, ha a közérthetőség kedvéért úgy írjuk le: szenvedély-, alkohol-, dohány-, drogbetegségben szenvedők kezelése tűbeszú- rásos módszerrel. Ennek az ősi kínai gyógymódnak az alkalmazását mind a mai napig a titokzatosság fátyla lengi körül. Eme fátyol fellebbentését segítette már két alkalommal a helyszínen - azaz Gyöngyösön — dr. Brian Mckenna, a Nemzetközi Addiktológiai Oktatóközpont munkatársának módszertani oktatása. Ennek eredményeként lehetővé váll a Bugát Pál Kórházban, dr.'Béla Árpád főorvos osztályán a gyógyszeres kezeléssel egybekötött akupunktú- rás addiktológiai kezelés. Jelentőségét - megítélésem szerint - nem kell külön hangsúlyozni. Magyarország sajnos a világelsők közé tartozik két szenvedélybetegségben: az alkoholfogyasztásban és a dohányzásban, s egyre inkább tért hódít a harmadik fajta szenvedélybetegség, a drog is. A fentiekből adódóan célszerű lenne a Heves Megyei Hírlapban - a rendelkezésre álló terjedelem figyelembevételével - ismertetni a kezelést és bemutatni az alkalmazókat, dr. Béla Árpád főorvost, dr. Bodrog György szakorvost és Simon Mihály né szakasszisztenst. Aktualitását az is indokolttá teszi, hogy ezen gyógymód alkalmazása - a tavaly elnyert négy alapítványi támogatás ellenére fennmaradási, anyagi gondokkal küzd. A bemutatás tehát lehetővé tenné egyrészt az esetleges alapítványi támogatók figyelemfelkeltését is a jövőre nézve. Másrészt közkinccsé tenni, hogy az anonimitás és önkéntesség módszerével miképpen lehet leszokni a Bugát Pál Kórházban napjaink önpusztító szenvedélybetegségeiről. Kérem tehát ebben a segítségüket. Tisztelettel: Borsi Miklós az osztály egyik betege Gyöngyös, Verseny u. 5. * HÍV MEI Ál l Ir A V ■ s ■ 1 ■ 4l t F ■ i e n ( 3 Ah h ér N ki\ ah 1 Sz és T Tel
