Heves Megyei Hírlap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-18 / 116. szám
titmr-n Du\ rátett Kinek szúrja a szemét, facsarja az orrát a siroki füst? Faszénégetők a mesterségről, a kereskedelemről, s a kiábrándulás veszélyeiről Szolidan kanyarog az út Egerbaktáról Sirok felé. Aki nem siet, nyugodtan nézelődhet, s élvezheti a friss tavaszi levegőt, amit a zöld lombkoronák termelnek. Ám az Áprád-kori váráról híressé vált település, Sirok előtt a levegő hirtelen megtelik édeskés füstszaggal. Az illat a téli disznóölések füstölésének hangulatát idézi. Akik gyakran járnak a Bükk lankáin, azok előtt a füst eredete hamar világossá válik: faszénégetés illata ez. Három héttel ezelőtt ugyanis a siroki hegyek között is megkezdődött a termelés. A boksákban égő fa látványa a turistáknak izgalmas, ám egy-két arra haladó autósnak bántja a szemét. Felhőszakadás után érkezünk a telepre. A pára mindenre rászáll. A fű csúszós, a szalma átázott, csöppnyi száraz részt nehéz találni, ami nem süpped. A boksákat első próbálkozásra nem tudjuk megközelíteni. A teherkocsik kerekei felszántották a földet, az eső mélyen feláztatta. Amint a szalmával fedett részeken próbálunk átgázolni, rájövünk: nem vagyunk egyedül: más lap munkatársai is buzgón fotózzák a füstölgő boksákat. A telepen egyetlen munkás tartózkodik, aki bemutatkozáskor csak a keresztnevét árulja el: Géza vagyok.- Nem maguk az első vendégek, sokan bejönnek, hogy megkérdezzék: mit csinálunk itt. Úgy látszik, erre ritkaságnak számít - mondja a szűkszavú férfi.-Mióta foglalkozik ezzel a különlegesnek számító szakmával?-Nyolc éve. Nagyapám faszénégető volt, tőle örököltem a tudást. Apám már nem ezzel foglalkozott. Én Erdélyből jöttem, ott sokan élnek ebből. Farkaslakán szinte a falu fele, családok egésze generációkon keresztül foglalkozik faszénégetéssel. Négy évig ott is ezzel foglalkoztam - sorolja, miközben végigjárja a boksákat, s azt kezdi el magyarázni, hogy a mostani felhőszakadás nagyon rosszkor jött. - Egyet már fejtettünk. Az most megázott, várni kell, amíg szárad. A másik, ami ég, annak nem lett semmi baja, de a füstöt lenyomta a pára. Ezért haragszanak ránk a környéken.- Hogyan kell a boksát ősz- szerakni?- Előbb a fát rakjuk kazalba, letakarjuk szalmával, aztán homokkal fedjük. Általában 12-14 napot ég. Aztán lefejtjük a fedőanyagot, s az alján ott a faszén.- Hogyan gyújtják be a homoktakaró alatt áfát?- Hosszú botokkal. Ennek a helyét kihagyjuk, s gázolajjal belobbantjuk.- Hány köbméter anyag kell egy boksa felépítéséhez?-Hetven köbméter fát és tíz köbméter homokot használunk fel. Van egy kisebb méret, az harminc köbméteres. Általában hárman dobjuk össze a kazlat. Közben nézzük, hogy hol tart az égés: minél sárgásabb a füstje, annál nyersebb a fa alatta. Ha elkezd kékülni, akkor tudjuk, hogy hamarosan bontható a boksa. Csak fokozatosan lehet elkezdeni. A homokot lefejtjük róla, s alatta ott a tiszta faszén. Általában egy napot hűl, és utána villával szedjük ki alóla az anyagot. De össze kell szedni az apró darabokat is. A végén már rostáljuk a szemcséket. Ha meleg van és lassan hűl, akkor inkább lelocsoljuk.-Milyen minőségűnek kell lennie a faszénnek?- Annál jobb, minél nagyobb darab - feleli, a kezébe vesz egy darabot, ami pattintásra törik, s a hangja üregesen szól. - Látja, ez nem fog. Ez egy jó minőségű darab. Nagy is, a hangja sem tompa, s nem hagy nyomot a kézen. A faszenet főleg külföldre viszik, ott pedig éttermekben grillezésre használják. Fölé gyújtóst tesznek, amikor az elkezd égni, felizzítja a faszenet. Ez már nem ég, hanem csak izzik.- Újak itt a siroki hegyek között. Hol dolgozott korábban?- Előtte Lillafüreden dolgoztam, de voltam a Dunántúlon is. Itt viszont közelebb vagyunk a céghez, meg Kazincbarcikához.- Milyen időközönként szállítanak?- Amikor kiég a boksa és kiszedjük, bezsákoljuk, akkor jönnek érte. Száznegyven mázsa faszenet állítunk elő egy égetéskor. Ez négy- és hétszáz zsák körül mozog. A három boksa mögött egy hatalmas katonai sátor áll. - Egész évben kint él? - kérdezzük.- Januárban kijöttem, decemberig itt vagyok. Napközben a sátorban, jó időben éjszaka is. Ha jönnek a hidegek, akkor inkább a lakókocsiban tartózkodom.-Elzárva élnek a külvilágtól. Honnan tudják, mi történik, egyáltalán mi van a családjukkal?- Híreket hallunk a rádióból. Család? - teszi fel a kérdést, inkább csak magának. - Kapunk levelet. A céghez írnak, ha jön a főnök, akkor kihozza nekünk. De nem vagyunk magányosak. Sok kiránduló bejön és érdeklődik. Na meg figyelni kell a boksákat. Nemcsak a napunk megy el ilyen gyorsan, hanem az egész év is így telik. *** A tardonai székhelyű ET F A Kft. tulajdonosa, Gyenes Zsig- mond már nem tud ilyen higgadtan beszélni a faszénégetés fortélyairól. Sokkal inkább ennek gyakorlati oldalára tereli a szót.- Megdöbbentő ellenállásra találtunk Heves megyében. Nekünk az egri erdészet szólt, hogy szükség lenne 20 kamion faszénre. Ők adják a fát, mi a munkaerőt és a szaktudást. Ez a tevékenység nincs semmiféle engedélyhez kötve. Nem káros a környezetre, nem okoz tüzet. Évtizedek óta csináljuk a Mátrában és a Dunántúlon. Sehol nem szúrja az emberek szemét. Csak Hevesben. Itt próbálkoztunk már Ivádon, Gyöngy ös- orosziban, előbb-utóbb mindenhonnan költözni kellett. Jöttek a környezetvédők meg az önkormányzatok, hogy füst van, némelyek még azt is megkockáztatták, hogy rákot okoz. Mielőtt én ezt a vállalkozást elindítottam volna, ebben a szakmában dolgoztam. Feljártunk Lillafüredre, ahol - csak mellesleg jegyzem meg - a Bükki Nemzeti Park közepén égettünk. Esténként leszállt a füst a Palota Szálló köré. Ha a szél nem arra vitte az édeskés illatot, akkor már panaszkodtak, hogy hiányolják a vendégek. Egyszóval ez a tevékenység hozzátartozik a Bükk arculatához. Éppen ezért nem értem, mi baja van a Heves megyeieknek vele. Most két helyen is próbálkoztunk, egyik sem vált be. Nehezen megközelíthető helyek voltak. A siroki erdőkben egy jó helyet találtunk végre. Közel vagyunk az úthoz. Itt meg ez lett a baj.- Mennyi ideig tartana itt ez a tevékenység?-Négy-öt évre való munka lenne, ha el nem üldöznek. Egyébként negyven embert foglalkoztatok. Ha itt bezárják a telepet, akkor meg kell válnom tőlük. Mellesleg 18-20 kamion szenet termelünk, mind nyugateurópai exportra megy. Ott a piknikezők 2-3 kilós kiszerelésben viszik, és sütnek rajta a szabadban. Többéves munkánk lehetne itt. Nem értem, hogy aki dolgozni akar, azt miért gáncsolják lépten-nyomon. A tavalyi forgalom százmillió felett volt. Ezt fokozni is lehet. Szóval a faszén ma üzlet. Valuta jön az országba, bár vannak, akik nem ilyen szinten nézik ezt a kérdést. Az egészségkárosító hatásáról pedig csak annyit: amikor én égettem, volt egy idősebb tanítóm. Ő mindig azt mondta: fiam, ha boksa közelében jársz, szívd be jó mélyen a levegőt, mert az tisztítja a tüdődet.-Kapott a sirokiaktól visz- szajelzést, hogy őket bántja a füst?- Beszéltem kétszer is az emberekkel, őket nem zavarja. A füst nem ér el a faluig, mivel a telep 2,5 kilométerre van tőle, s egy erdősáv zárja le. Itt egykét embert zavar, de érveket ők sem tudnak felhozni. Megkeresett bennünket a jegyzőnő. Azt mondta: hozzuk a szakhatósági engedélyt, mert felhívták a figyelmét, hogy a füst akadályozza a közlekedést. Jó lenne, ha Heves megyében végre befogadnának bennünket... *** Pénteken délelőtt szakhatósági bejárást tartottak Sírokban. Tarjányi Lászlóné jegyző arról tájékoztatta lapunkat, hogy a Közúti Igazgatóság kifogásolta a faszénégetést. Ezért újabb telephelyet jelöltek ki a faszénégetés számára, ám a már elkészített boksákat kiégethetik, így a költözködés csak két hét múlva válik esedékessé. Szuromi Rita A Magyar Balek gyötrelmes ABC-je D A Magyar Balek tökéletesen igénytelen. Megterem szinte mindenütt. Bokorban, bikaréten, épphogy portalanított falucskában csakúgy, mint aszfalton, vasbetonból épített házak szobáiban, járművek, gépek lélekölő zajával telt városkákban. „Öntözéséhez” mellesleg nincs szükség drága vízre, tápoldatos permetre, elég csak csábítónak hangzó ígéretekkel elárasztani. A Magyar Balek a minél magasabb számot mutató bankókra a legfogékonyabb. Ám ha valamilyen oknál fogva - például várható APEH-macera miatt - a pénz ötlete elvetendő, beéri ő kisebb lakás, egzotikusnak látszó távol-keleti utazás, „szoc- relációjú” autó kilátásba helyezésével is. A kapzsibbak persze jobban harapnak a csillogó-villogó csecsebecsékre, a luxusutakra és -kocsikra, a villákra, a nyaralókra. Egy szó, mint száz, a Magyar Balek egy-egy ajánlat láttán kétségtelenül bármire képes. Még arra is, amiről pedig sejti: jó nagy átverés. Tudják természetesen mindezt azok is, akik a könnyű vagyongyarapítás céljával fűzik fel láncukra a hamar elszédíthető honfitársaikat - miként az az alábbi esetekből is kitűnik. Felfoghatjuk őket a „becsapás művészetének” ABC- jeként is. Hol van már az emlékezetes amerikai pilótadzsekis történet!? Azóta sok minden megesett. Elsőnek a pilóta- és piramisjátékok borzolták a kedélyeket. Mint például a The Connection Club elnevezésű. Az ebben résztvevőknek csak igen kis hányada - az elején beszállók csoportja - mondhatta magát szerencsésnek. A kezdeti pénzhez jutás arra bátorította őket, hogy tovább próbálkozzanak, másokat (főleg rokonokat, ismerősöket) is beszervezzenek. S mi a vége? Bukás anyagiakban, örök harag a korábbi barátokkal. Közben addig ismeretlen forgalmazó cégek bombázták szószátyár ajánlataikkal a Magyar Balekot. Módszeresen. Ha netán lankadni látszott az érdeklődése, újra és újra küldték a levelet. Ázután szegény már elhitte, milyen jól jár az olcsó portékával, s rendelt. Mikor megjött - no persze, ha meg is érkezett egyáltalán - az áru, már tudta a szerencsétlen: saját hiszékenységének esett áldozatul. Ezek után törhette a kobakját, vajon ki és mennyiért árulhatta el a grafomániás zugkereskedőknek épp az ő lakáscímét?! Az már csak végső elkeseredésében ötlött az eszébe, van-e olyan jogszabály ebben a nagy magyar demokráciában, amelynek révén felelőssé tehetők (lennének) az adatait kalandoroknak kiszolgáltatók. Mikor idáig jut a gondolatfűzésben, már csak fáradtan legyint: ugyan, kinek van arra sok-sok éve, hogy jogerős ítélet támassza alá jogos aggodalmát...! IS A sokakat felbőszítő rafinéria immár XXI. századi módijához a profi jogászok sem hiányozhatnak. Olyan működési szabályzatokat, szerződéseket fabrikálnak, hogy a gyanútlan Magyar Balek - főleg, ha épp csak rápillant a tökéletes rendben sorakozó, számára kínaiul hangzó paragrafusokra - kétségek nélkül, szempillantás alatt aláfirkantja a nevét. Valójában a jogi iromány szinte minden sorából sugárzik: a kedves ügyfélnek tulajdonképpen nincs joga semmihez, annál több a - leginkább pénzfizetési - kötelezettsége. Mert ha mondjuk ingatlant szeretne a fővárosban Balek barátunk, akkor bizony per- kálnia kell, mint nem is egy, hanem sok száz katonatisztnek. Havi tíz-egynéhány ezret csupán a társasági'tagságért. Azután következik a fineszes megoldásoktól sem mentes harc a licitáláson. S ha ez sikerül, máris le akarják gombolni róla azt a másfél-két milliócs- kát, mondván, azzal már lehet kezdeni valamit, például lakást nézni. Persze, a Magyar Balek - akinek évtizedek alatt összegyűjtött kis vagyonkája ez a másfél-két millió - ekkor már veszélyt érez. (Bizony, elég későn!) Kiderül ugyanis, hogy az ügyfelek csábításában oly nagy mester cég tipikus kontár a lakás kiválasztásában, megszerzésében. A sok-sok pénzért legfeljebb egy címlistával szolgál, amelyen megtalálható irodának, garázsnak, fáskamrának, aprócska boltnak, mellékhelyiségnek, s még bárminek való pecok, csak épp lakni nem lehet bennük. Az utánajárás már az ügyfél dolga. S hogy mi az ellenszolgáltatás az addig befizetett komoly összegért? Semmi. Pontosabban ennyi, ami egyenlő a nullával! Ha pedig ez nem tetszik a joggal háborgó Baleknak, akkor az orra alá dugják az általa aláírt megállapodást: vagy szerez maga helyett újabb beszállót, vagy elveszett számára az a 150-200 ezer forint. A Magyar Balek csak ritkán fordul bírósághoz megtévesztése címén. Részben szégyelli az egészet, részben nem akarja az eljárással járó hercehurcát. Csak akkor kapja fel a fejét dühödten, amikor hallja-ol- vassa: az a bizonyos társaság újabb nagyszabású üzletbe kezdett. Az ö összekuporgatott forintocskáiból is... a . A Magyar Balekot - ismeretes ez a nyomorúságára építők előtt - leghatásosabban nyeremények ígérgetésével lehet bepalizni. Nem kell hozzá egyéb, mint „lyukat beszélni a hasába” típusú egyenszöveg, benne többszöri nyájas utalás arra, milyen szép, mennyire okos, intelligens (különösen, ha teljesíti azt az egyetlen aprócska kérést), nincs is hozzá fogható emberi lény e világon. Mellé kell tenni aranyozott kulcs - lehetőleg luxuskocsihoz vagy nyaralóhoz való -, esetleg soknullás szám csekkjének fénymásolatát. S minél gyakrabban leírni a bűvös szót: millió. Sőt: MILLIÓK!!! S hogy mi lenne cserébe az az icipici szívesség? Ha lehet, azonnali megrendelés. Ruhákra, háztartási kisgépekre, házőrző kisállatra, képes- és mesekönyvekre, virágokra. Először csak 2-3 ezer forintért. Néhány hónap után - amikor a szívhez szóló, az előzőnél is bőbeszédűbb levél érkezik, most már biztosra véve, hogy a főnyeremény a Magyar Baleké - „az isten bizony utolsó” értelmű felkérés újabb vásárlásra. Immáron 4—5 ezerért. További pár hónap elteltével a „most már tényleg végső” buzdítás vételre. Mert mi az a néhány zöldhasú a rengeteg barnás- vöröses Széchenyi-bankóért, amit ennek fejében nyerhet?! Közben egyre tolódik a nyereménysorsolás időpontja. Egészen addig, amíg a Magyar Balek nem beszél hasonszőrű társával, s az meg nem mutatja neki az ő nevére küldött csodás, hangzatos leveleket, amelyeknek a tartalma egy az egyben ugyanaz. A különbség mindössze annyi: e postai küldeményben őt (a hasonszőrű társat) jelölik meg a fő-fő-fő- nyeremény legnagyobb esélyesének. A Magyar Balek még elelmélkedik azon, ugyan honnan van ennyi pénze ennek a cégnek arra a töméntelen mennyiségű papírra, a blődségeket szorgosan megfogalmazó, lejegyző alkalmazottakra, a mindinkább növekvő postai díjakra. Töpreng egészen addig, amíg végképp meg nem unja, hogy a bolondját járatják vele. Ezek után nagyvonalúim lemond a dél-afrikai gyémánttúráról, a Hawaii-szigetekről, a gyönyörű banánszoknyás Iá- , nyokról, nemkülönben a hipermodern Mercedesről, az | előkelő tóparti villáról. Csakhogy - békén hagyják végre...! Szalay Zoltán
