Heves Megyei Hírlap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-11 / 110. szám
TIM1 l'l FT tp i'i FI '7y NiATli TV közvélemény-kutatók - mert ilyet is szoktak kérdezni -, hogy melyik pártot tartják a legrokonszenvesebbnek, akkor messze az SZDSZ vezet évek óta. Ráadásul az egyik lapban közzétett felmérés szerint az SZDSZ a stabil harmadik helyen áll, jóval a Fidesz előtt.- Mit gondol, ebben a tekintetben mennyit nyom a latba az, hogy a párt keményen el lenzi a gazdasági nyomozóhivatal létrehozását?- Nem hiszem, hogy az ez ügyben kifejtett álláspontunk önmagában jelentősen befolyásolja a megítélésünket. A nyomozóhivatal kialakítását viszont több szempontból is elhi- bázottnak tartjuk. Egyrészt azért, mert rendkívül sokba kerülne, talán egymilliárd forintot is felemésztene a működése, egyelőre fel nem mérhető eredményességgel. Másrészt úgy véljük, hogy a bűnüldözésre szánt pénzt - éppúgy, mint a feladatokat - nem szabad elfecsérelni, szétaprózni. Inkább a meglévő bűnügyi és igazságügyi szerveket kellene megerősíteni, hogy hatékonyabbak lehessenek, illetve, hogy mielőbb el lehessen tüntetni a gazdasági téren tátongó joghézagokat.- Nekem úgy tűnik, mintha az utóbbi időben háttérbe szorult vagy vonult volna, s nem tudni: önszántából tortént-e ez, netán félreállították. Legyen így vagy úgy, de adódik a kérdés: sértett ember ön?- Egyáltalán nem vagyok sértett ember, nincs rá okom, hogy az legyek. Szabadon döntöttem a távozásomról, s ez ebben az ügyben fontos... És hogy mostanában a háttérben vagyok? Ez is a saját elhatározásomból fakad, mert az utóbbi két és fél évben máshol sem voltam, mint a frontvonalban, napi 16-18 órán keresztül. Egyébként is, egy ilyen távozás után - úgy vélem - nem kell mindjárt tolakodnia az embernek, hogy megint csak az előtérben legyen. Ezt tudatosan vállaltam, később meg majd minden kialakul magától.- Gondolom, a családnak sem árt, ha többet van otthon.- Hogyne. Időközben született egy kisfiam, lassan egyéves lesz, öröm foglalkozni vele...- Köszönöm a beszélgetést. Szilvás István Fodor Gábor az autózásról, a képviselőségről, a betelt kultuszminiszteri pohárról és a családról Két-három gyors kopogtatás, aztán megjelenik a küszöbön, betölti az ajtókeret magasságát. Kezet fogunk, magabiztos mosollyal néz le az emberre. Szökés haját el-elsimítja a homlokából, de a göndör szálak makacsul élik önálló életüket. Fesztelenül jár-kel az irodában, majd lehuppan az asztal mellé. Páratlan péntek van, a fogadóóra napja, ilyenkor itthon van. Fodor Gábor egyébként is tősgyökeres gyöngyösinek tartja magát.- Attól függetlenül, hogy Pesten élek, hogy oda köt az életem, a munkám, én gyöngyösi vagyok. Az embernek meghatározóak a gyökerei, hogy hol nőtt fel, honnan eredeztetik az ősei. Engem innen, ahová nemcsak a képviselői munkám hoz vissza, hanem a szülői ház, az iskolai emlékek, a barátok is...- Most mivel érkezett?- Autóval.- Kiszámolta-e már, hogy mennyibe kerül majd egy út a főváros és Gyöngyös között, ha az M3-ason fizetnie kell?- Igen, igen...! - rázkódnak meg a hajfürtök. Ráhajol az asztalra, arcán immár a Parlamentben, a képernyőn oly sokszor látott politikusmosoly ül. Látszik, gyakorlott nyilatkozó, azonnal kész a válasszal: - Kiszámoltam, körülbelül 240 forint egy út, tehát oda-vissza olyan ötszáz lesz.- Meglehetősen nagy ellenérzésekkel fogadják a bevezetendő tarifát a régi autópálya mentén élők. De ezt bizonyára ön is tudja...- Magánautósként nem örülök a dolognak, de tudomásul veszem, mint kényszerhelyzetet. Ha ugyanis nem fizetünk egy fillért sem a pálya használatáért, akkor nem épül tovább a sztráda. Ha viszont fizetünk, akkor lesz egy felújított, modem útszakasz egészen a határig, amely sok előnnyel jár. Ezt később érezni fogják majd a füzesabonyiak, az egriek is. Éppen ezért, s ezt egyáltalán nem titkolom, az autópályadíjra fogok szavazni... Tény, hogy a régi szakasz használati tarifája ellen sokan ágálnak, beszéltem is Lotz Károly szakminiszterrel, hogy érdemes lenne itt, Gyöngyösön egy fórumot tartani ebben az ügyben. Ezzel ugyanis szinte naponta megkeresnek.^- ...És még mi mindennel tarsolyozzák fel, mint képviselőt?- Nehéz sorrendbe szedni - töpreng el. - Itt vannak mindjárt a gyöngyösi iskolaügyek: hogy a 2-es átmegy-e a négyesbe. Vagy azzal, hogy mi van a logopédiai szolgáltatással, de testáltak már rám kárpótlással kapcsolatos ügyeket, s számosán jöttek segítséget kérni a Lánchíd-2000 botránya miatt is. A körzet gondjai közé tartozik most például a Mátrai Erőmű privatizációja, amely erősen foglalkoztatja a várost és környékét mind a környezetvédelem, mind pedig a munkahelyek sorsát érintően. De megtörténik olyan is, hogy egy-egy választópolgár, netán közeli ismerősöm csak azért keres meg a fogadónapomon, hogy elmondja véleményét a parlamenti munkáról. Vagy a búját- baját hozza elő, még ha tán nincs is kompetenciám az ügyben, de igényli a véleményemet, bizalma van hozzám.- Ez jó érzés lehet. Am ez a bizalom eléggé ingatag: példázza ezt az is, hogy hónapról hónapra változik, erősödik avagy gyengül a politikusok népszerűségi rátája, így az öné is. Más volt miniszterként, és egészen más most. Mennyiben hisz a közvélemény-kutatási adatoknak?- Alapjában véve hiszek... . Hogy egyszer fentebb, másszor lentebb van az ember, azt tudomásul kell venni... - vallja meg. Nagy levegőt vesz, várom a monológját. - Mielőtt miniszter lettem, az első két-három helyen tanyáztam. Aztán, amikor a tárca élére kerültem, s bizony népszerűtlen intézkedéseket is hoznom kellett, jelentősen lecsökkent a népszerűségem. Most a mezőny közepétől ismét csak fentebbre soroltattam... Sajnos, ez így működik: ha az ember csinál valamit, az általában nem szimpatikus. Hol lenn, hol fenn.- Árulja el! Végül is mi volt az az utolsó csepp a pohárban, ami miatt lemondott a kultuszminiszteri posztról?- Ez egy folyamat eredményeként értékelhető. Az ok végül is az volt, hogy úgy éreztem: a munkámhoz nincs meg a megfelelő politikai támogatás a kormány, a miniszterelnök és a koalíciós pártok részéről. S ez azért hiányzott, mert — véleményem szerint - alapjában véve helyes irányba haladtak a dolgok az elmúlt másfél évben. A kultúrában és a művelődésügyben annyi minden történt ebben az időszakban, mint korábban évtizedek alatt sem.- Tehát nem arról van szó, mint hírlett, hogy fiatal kora miatt nem fogadták el a minisztériumban ?- Ez alaptalan szóbeszéd! Kitűnő munkatársaim voltak, s úgy gondolom, nagyon pozitív volt mindaz, amit együtt csináltunk. Ezt az emberek is érzékelni fogják, mert a közeljövőben érnek majd be a gyümölcsei. Talán abban van felelősségünk, hogy ezeket nem tudtuk kellőképp megvilágosítani a közvélemény számára. Ráadásul nagyon sok konfliktust vállaltunk, s ezeket akkor tudtuk volna teljesen sikeresen megoldani, ha megkapjuk a hiányolt támogatást...-Ez minden?- Nos, ami az utolsó cseppet illeti - adja meg magát az ex- miniszter -, az az előző naphoz kötődik. Akkor ugyanis olyan kománydöntések születtek, amelyekkel nem tudtam egyetérteni. Ahelyett ugyanis, hogy a jól dolgozó pedagógusoknak jelentős, legalább havi tízezres nettó béremelést adtak volna, ahelyett úgy döntöttek: néhány száz forinttal megemelik az összes közalkalmazott bérét. Nagyon rossz politika az, hogy nem a tényleges teljesítményt jutalmazzák, hanem az említett módon elaprózzák a pénzt. S ha ezzel nem ért egyet az ember, fel kell állnia...- Miként élte meg ezt a lépést?- Természetesen nem volt könnyű, lelkileg sem. De ha most újrakezdemém, akkor is azokat a döntéseket hoznám meg, amelyeket korábban. Olyan dolgokat indítottunk ugyanis el, mint az óvodai nevelés reformja, a NAT, az érettségi vizsga megújítása. A felsőoktatásban bevezettük a tandíjat, amely demokratikusabbá teszi az egyetemi és főiskolai tanulmányokat, hiszen egyre többen jutnak be ezekbe az intézményekbe. Sikerült elérnünk, hogy az SZJA egy százalékát kulturális célokra fordítják, Európában egyedül nálunk van cigány-, illetve kisebbségi oktatási program. Vagy vegyük a közoktatás fejlesztését 2010- ig: először tudjuk ebben az országban, hogy hová akarunk elérni. Az a szomorú ebben, hogy a nagyközönség ezt nem így látja...- ...Hogy látná, amikor az önkormányzatoknak arra sincs pénzük, hogy fenntartsák a kis iskolákat, amikor szélnek kell ereszteniük a pedagógusokat, és így tovább... Ön tanít. Mit szólnak mindezekhez a pályatársai?- Tulajdonképpen oktatok, de nem olyan intenzíven, mint miniszterségem előtt a jogi karon. Most az ELTE Bibó Kollégiumában tanítok, éppen onnan jövök... Hogy tanártársaim miképp vélekednek a reformtörekvésekről? Akik tisztában vannak azzal, hogy milyen a magyar felsőoktatás, azok pozitívan értékelik ezeket a lépéseket. Azok viszont, akiket mindez hátrányosan érint, nyilván ellenszenvvel néztek rám, mert nehéz időket élünk, az biztos. Az alapvető baj ott van, hogy a világ legfejlettebb országaihoz mérten is nagyon sokat költünk, s egyáltalán nem hatékonyan az iskolarendszerre. A közoktatás támogatására egyébként ’94—95-ben két olyan programot indítottunk el - az egyik a Közoktatási Modernizációs Alapítvány, a másik pedig a Soros Alapítvánnyal közös -, amely kifejezetten a NAT bevezetésének, illetve az új iskolarendszer kialakításának a finanszírozására szolgál. Soha ennyi pénz még nem volt az oktatásfejlesztésre, mint az utóbbi két évben.-Ennek ellentmondani látszik, hogy számos egyetem és főiskola összevonását tervezik, így az egri tanárképző Gödöl- lőhöz tartozna.- Mint ahogy eddig a gyöngyösi főiskoláé, úgy az Eszterházy önállósága sem csorbul ezzel, sőt csak gazdagodhat, amennyiben Miniszterként egy nagyobb egységbe tartozik majd. A diákok mindenképpen jobban járnak, mert lehetőségük nyílik az úgynevezett „átjárhatóságra”, vagyis egy szélesebb körű ismeret- szerzésre, amely csak növeli az elhelyezkedési esélyeiket. Mert, valljuk be, napjainkban sem tanárokból, sem pedig agrárszakemberből nem kell már annyi, mint korábban. Egyszerűen túlképzés van. S ezek a tények kikényszerítenek látszólag népszerűtlen lépéseket, még ha sokan tiltakoznak is ellenük...- ...Apropó! Tiltakozás. A rossz nyelvek szerint ön tette naggyá a pedagógus-szakszervezeteket.- Ami azt illeti, Magyarországon a pedagógus-szakszervezet mindig tradicionálisan erős volt, kétlem hát, hogy ebben nagy szerepem lenne. Egyébként mindig a jelentőségének megfelelően igyekeztem kezelni a szakszervezeteket: amikor érdemes volt velük tárgyalni, tárgyaltam, hajlottam a kompromisszumokra is, de volt, hogy úgy ítéltem meg, nincs értelme leülni velük. Ezek nem voltak könnyű ügyek, mert a főtitkár asszony nem az a típus, akire észérvekkel hatni lehet. Sajnos, a szak- szervezetek még nem találták meg a helyüket a változó körülmények között, ezért inkább visszahúzó erőként hatnak. Az pedig hibás kormánypolitika, a,frontvonalban” miszerint túlzott jelentőséget tulajdonítanak nekik. Kellő távolságtartással kellene kezelni őket, ez a véleményem, úgyhogy ebben a szakszervezeti ügyben egyáltalán nem érzem a saját felelősségemet.- Térjünk vissza egy kicsit a közvélemény-kutatásra. Eszerint, ha a múlt vasárnap lettek volna a választások, akkor az SZDSZ - az MSZP, a kisgazdák, illetve a Fidesz után - csak a negyedik helyen lett volna befutó. Mintha pártja gyengélkedne egy kissé.- Egy-egy párt életében is vannak fölfelé, illetve lefelé ívelő, netán stagnáló időszakok. A mostanit amolyan stag- nálónak vagy enyhén lefelé íve- lőnek tartom, mert manapság nincsenek látványos változások. Ettől függetlenül az SZDSZ-nek el kell gondolkodnia ezen, de szerintem nincs ok arra, hogy bárki vészharangot kongasson. A kormánypártoknál egyébként mindenütt' a világon úgy van, hogy bizonyos megszorító intézkedések esetén csökken a népszerűségük, s ez a politikában teljesen normális dolog. Azt azonban hozzá kell tennem, hogy az SZDSZ egy olyan párt, amelyik - ha szükséges és ha olyan helyzet van - bármikor össze tudja szedni magát, és jó eredményt tud kipréselni magából. Persze, egy párt megítélése függ a kérdés- felvetéstől is. Ha azt firtatják a „A körzetben érzem jól magam ”. „Ha újrakezdeném, sem döntenék másként...” 2 5 3 1 •SS a a ö 2 'R 0 'S » ,] £ « IP T C v 'I 11 '4 c c 'a 'a ff
