Heves Megyei Hírlap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-06-07 / 82. szám
„Vigye el a telet, a rontást, a betegséget és minden rosszat!” - kántálják a terpesi hagyományőrző csoport ifjú tagjai, amikor vízre teszik a két kiszebábut, Lőrinc bácsit és Erzsa mamát. Ezután a lányok megmosdanak a Tárná vizében, hogy ne legyenek szeplősek, hogy szépek és üdék maradjanak. Mindezt húsvét előtt pénteken (nagypénteken) teszik. S ezután jöhet a húsvéti locsolkodás harmadnapon. E szép hagyományt a Hírlap olvasóinak ajánlja a terpesiek kis csapata, színes képekkel illusztrálva, Nagy Sándorné „Saci” tanárnő segítségével. Kép és szöveg: Perl Márton »Vigye el a Tama * M vize Negyven nap a palócoknál Az ismétlődő közösségi ünnepek az emberi és természeti élet határkövei. Az esztendő egyik legfontosabb útjelzője a most beköszöntött húsvét. Ám ez sem csupán a keresztény vagy vallási hagyományok időszakos összegzése, hanem az ember ősi érzése, szembesülés a tavaszvárás, a megújulás élményével és kívánságával. A termékeny, sarjadó élet szimbóluma. Egy régi kultúra, a megyénkbeli palócok szokásairól Császi Irént, az egri Dobó István Vármúzeum néprajzkutatóját kérdeztük.- A negyvennapos böjttel, testilelki megtisztulással készültek a húsvétra. A farsang vége után, hamvazószerdától kezdődött. Az elnevezés szerint csonkahét az első, feketehét az ötödik, virághete virágvasárnappal a hatodik. Feketevasárnap takarják le a Jézus-szobrokat fekete lepellel. Az asszonyok, menyecskék sötét ruhában mennek a templomba. Ez már szigorú böjti időszak. Virághéten virágvasárnap barkaszentelés, ami keresztény szokás - Jézus bevonulását jelképezi Jeruzsálembe -, de mivel nálunk Európában hidegebb az éghajlat, nincs pálma vagy hasonló virág, így a körmenettel együtt a fűzfa barkáját szentelik meg. Mátraderecskén még máig is emlékeznek rá. Érdekessége, hogy a legények bevették a szájukba vagy lenyelték a barkavirágot. Egészségmegőrző, védő hatást tulajdonítottak neki. A lányokat megvesz- szőzték a szentelt barkával, ez is óvó, termékenységi jelentést hordozott. Am a házba mégsem lehetett bevinni, melynek két oka is volt. Egyrészt féltek attól, hogy nyáron a legyek ellephetik a lakást, másrészt óvták a mennykőtől a portát, és az ágat az eresz alá tűzték afféle jelképes villámhárítóként.- Közeledünk a nagyhéthez, a húsvét legfontosabb, legeseménytelibb szakaszához. Milyen jellegzetes történéseit ismerjük ennek a periódusnak?-Nagyhétre jellemző a tisztogatás, a lélek és a ház megtisztítása. Kicserélték a fekhelyek szalmazsákjának tartalmát. Következett a lovak, az istálló rendbetétele, az udvar kö- rülsöprése. Nagy csütörtökön a határjárás, a palóc területeken keresztjárás. Fölkeresték a kereszteket, megtisztogatták, és imádkoztak. Egyes mátraaljai falvakban ekkor történt a féregüzés is, az ország más részén inkább nagyszombatra esett. Körbeseperték az udvart, és kiabálták, hogy „kígyók, békák, távozzatok”, a gyerekek kolompoltak, csörömpöltek mellé. Nagypéntek szigorú böjti nap a katolikusoknál és a protestánsoknál is, mákos csíkot főztek, aszalt gyümölcsből levest. Teljes hús- és zsírtilalom. Csak olajjal főztek, a böjti időszak kezdetén kiüttették a tökmag- vagy napraforgóolajat, és ki is tartott a negyven nap alatt. Nagypéntek hajnalán megmosdottak a patakban, mondván: Holló mossa a fiát. Vittek a vízből haza, amit hollóvíznek vagy aranyosvíznek, rózsavíznek neveztek. A keresztény magyarázat azt tartja, hogy mikor Jézus áthaladt a Jordán folyón, akkor az aranyos vízzé változott. Gyógyításra használták. A beteget, aki nem tudott lemenni a patakra, ebben mosdatták meg.- Milyen előkészületekkel telik el a hétvége?-Nagyszombat már a körmenet, a feltámadás ünnepe, ekkor szólalnak meg újra a harangok, melyek nagycsütörtökön hallgatnak el, és azt mondták rá, hogy a harangok Rómába mennek. Csütörtöktől természetesen folytatódik a liturgia, a mise, de kereplővel hívják a templomba a híveket. Sok helyen ez volt a jeladás a féregűzésre. Ilyenkor volt igazán hatásos, és ha mindenki otthon tartózkodott. Szombat délután már készülődtek a húsvétra, tojást írtak a lányok, amely a termékenység, az újjászületés szimbóluma. Húsvétvasárnap hajnalán jött a Jézus-keresés, ez az 1600-as években még egyházi előírás, de megmaradt több helyen. Kora reggel gyülekeztek a vallásos asszonyok, és elindultak a falubeli keresztekhez keresni Jézust, mintha a bibliai barlanghoz igyekeznének. Mátraderecskén ennek a hagyománynak is élő nyomai maradtak. Utána a nagy mise ételszentelése, a húsvéti sonka, tojás, bor, kalács, amit egyébként a palócoknál morványnak neveznek. Hazavitték, és elkezdődött a húsvét, a húsételek fogyasztása. A hétfő pedig a locsolkodóké, vízbevető, vízbehányó hétfő. A legények hajnalban egy-két órakor indultak locsolkodni. Kirángatták az ágyból a lányt, és rá a vödör vizet a rocskából. Majd megkínálták a kedves vendéget a húsvéti tállal, jóféle dókával. A víz szerepe a katartikus megtisztulás, éltető és termékenyítő. Szépséget ígért a lányoknak. Húsvét keddjéről ismert a női felelet, válaszul visszalocsolták a férfiakat. Kovács János Jeruzsálemi húsvét- 1996 18-as buszon a keresztre feszített Krisztushoz A keresztre feszített Jézus Krisztushoz a 18-as busz közlekedik Jeruzsálemben. „A haláljárat”, ahogyan most nevezik. Az újváros északnyugati részéből, a cionizmus budapesti születésű megalapítójáról elnevezett Herzl Boulvard felől a Jaffa streeten (a helyi Rákóczi úton) jut el az Óvároshoz, amely háromezer éves történelme során több tragédia részese lett, mint a világ bármely más pontja. Ahogyan Jeruzsálem ma sincs híján drámáknak. A legfrissebbek kötődnek a 18-ashoz. Február 25-én reggel 6-kor erre a járatra szállt fel az új városházánál egy 19 éves fanatikus palesztin, s felrobbantotta a buszt, önmagát és az utasokat. Egy héttel később ugyanitt, ugyanígy megismétlődött a tragédia. A két alkalommal összesén 42-en haltak meg. Az első terrorista, Majdi Abu Vardeh meg is üzente az utókornak, miért tette, amit tett: az iszlám hit védelmében, az örök paradicsomhoz szerzett jog biztos tudatában. A buszt azóta fegyveres őrök kísérik, s Avi Peretz, a sofőr bevallja, nem szívesen szállít arabokat. De tudja, ez lehetetlen. Jeruzsálem zsidók, keresztények és muzulmánok hagyományosan közös városa. S hogy a helyzet még bonyolultabb legyen: az arabok között is sok a zsidó és keresztény. Arafat palesztin vezér felesége például keresztény... S a húsvét a maga módján az övék is. A zsidók a pészahot, az egyiptomi szolgaságból való szabadulást ünnepük, a keresztények a Megváltónak örvendenek, a muzulmánok a hit Mohamed előtti utolsó prófétáját tisztelik Jézusban, aki nagypénteken kereszten lelte halálát. Itt mindenki tudja, hogy a Szentsír-baziliká- nak - ahol Krisztus megkínoztatásának 14 stációjából 5 található - arab neve is van, magyarra fordítva A feltámadás temploma. A többi 9 pedig a Via Dolorosán (Fájdalmak útja) található, az Antónia-erődtől a bazilikáig, s ez éppen az óváros mai mohamedán negyede. S egyben Jeruzsálem bazárja, ahol péntekenként Allah, szombaton Jahve hívei, vasárnapokon pedig a keresztények tartják zárva a boltokat. Kivéve újabban a vegyes tulajdonban lévőket: manapság divat a zsidó-muzulmán, keresztény-muzulmán vagy zsidó-keresztény közös tulajdonban lévő üzlet, amely így a hét minden napján nyitva tart. így megadatik Istennek, ami az övé, s a turistáknak is, amiért jól fizetnek. Húsvétkor különösen fontos az ésszerű kompromisszum, amikor mozdulni sem lehet a zarándokoktól és a turistáktól. A legújabb terrorhullám ellenére. Csak éppen több az izraeli rendőr és a felfegyverzett katona Jeruzsálem minden részében. Á Via Dolorosa mohamedán szakaszán pedig - ha nem is hivatalosan - Arafat palesztin biztonsági emberei is őrzik a krisztusi stációk békéjét. Mert ez közös érdek. Hisz például az I. állomás egyértelműen iszlám hely is: ahol Pilátus halálra ítélte Jézust, ott létesült később az El-Omarije iskola. A II. stáció viszont katolikus sziget az iszlám tengerben: az Isten fia az ítélkezés-kápolna bejáratánál vette vállára a keresztet. AIII. stáció a zsidó Salamon királyról elnevezett út torkolata: itt esett el Krisztus először a kereszt súlya alatt. Egy fordulóval odébb, a IV. stációnál találkozott Jézus az anyjával, Máriával, s közvetlenül mellette, az V. stációnál segített neki Cirénei Simon cipelni a keresztet. A következő kereszteződésnél, a VI. stációnál nyújtotta Veronika Jézusnak a kendőjét, a VII. állomásnál pedig, közeledve a Golgotához, Jézus Krisztus másodszor is elesett. Néhány méterrel odébb, a VIII. stációnál az ő sorsán kesergő jeruzsálemi lányokat vigasztalta a halálraítélt. AIX. stáció az utolsó, amely kívül esik a bazilikán: itt harmadszor csuklott össze a kereszt súlya alatt Jézus. A bazilika rendje bonyolult: a templomon - amelyet Konstantin római császár keresztény anyja, a későbbi Szent Ilona építtetett fel 326-335-ben, azóta többször elpusztult, s most is restaurálják - ma hat vallási közösség osztozik: görög ortodoxok, katolikusok, örmény keresztények, szírek, koptok és abesszinok. Meg is látszik rajta a sok gazda: 1958 óta nem tudnak megegyezni, hogyan tüntessék el végre az 1927-es földrengés I rombolásait. A Golgota X-XIII. stációját - a szent helyeket, ahol Jézust megfosztották a ruháitól, keresztre feszítették, meghalt és a Megváltó testét levették a keresztről - különböző vallások papjai gondozzák. A sziklát, ahol a legenda szerint Jézus keresztje állt, immár hat éve golyóálló üveg védi a merénylők ellen. S az idén nagycsütörtöktől a húsvéti feltámadásig a terrorizmus megszűnéséért könyörögnek mindenütt Jeruzsálemben a [ keresztény hívők... ( F EB )
