Heves Megyei Hírlap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-03 / 79. szám

1996. április 3., szerda 5. oldal Füzesabony És Körzete Az összes fa, és egy sem Lesz még földárverés Füzesabonyban Rákényszerülve, kiszolgáltatottan A mai munkanélküli világban egyre többen vannak rákénysze- rülve-kényszerítve arra, hogy bármilyen munkát elvállaljanak. Mindenki örül, hogy álláshoz jut, eszébe sincs, hogy a dolgok jogi „tisztaságát” firtassa. Ha akadékoskodik, viszi más a lehe­tőséget. Akinek pedig családja van, gyerekei, bizony, fejet kell hajtania, tűrnie..., ráadásul felmondhatnak neki. Három napig tartott a múlt héten az árverés Füzesabony­ban. Az első nap csak arra fu­totta az időből, hogy a licitre je­lentkezők nagy részét bejegyez­zék. Az árverezést vezető Ka- kuk László ismertette a szabá­lyokat. Nagyjából mindenki tisztában volt ezekkel, hiszen már nem először tárcsázott. Azért az egyezség gyakorlati megvalósítása körül akadtak bonyodalmak. Előbb majd mindenki odaadta a gyűjtőknek a tárcsáját: lesz itt egyezség ezer forint értékben! Senkinek sem érdeke ugyanis, hogy drá­gán vásároljon - hallatszott többfelől a meggyőzés. Zele Tibor, a füzesabonyi földrendező bizottság elnöke csak mondogatta: nem lesz jói A tárcsát ne adják, hiszen több helyrajzi számról van szó, s így annyiszor kell a kívánt egyezsé­get megkötni-bejelenteni. Neki lett igaza. Van-e még árverezhető föld­alap Füzesabonyban?-Volna - válaszolja kérdé­semre Zele Tibor. - Van még itt 732 aranykorona, 40 hektár 2/1-es földalap. Még február­ban felkérte a földrendező bi­zottságot a megyei kárrende­zési hivatal a közreműködésre, hogy a városi önkormányzatot kérjük, hogy kössön csereszer­ződést az APV. Rt-vel, mivel a privatizációs miniszter enge­délyt adott hasonló AK-értékű földcserére az önkormányzat­tal.- Ma ott tart a dolog - ma­gyarázza Zele Tibor -, hogy mivel az ÁPV Rt.-nél átadás van, az önkormányzat tájékoz-, tatása szerint nem tudják még megkötni a szerződést. Remél­jük, hamarosan sor kerül erre, s akkor árverezhető lesz a 732 aranykorona a kárpótoltak ja­vára. Kisebb csoportok, de nyolc­vanas csapat is volt később, akik egyezséget kötöttek, s egy- egy kisebb, nagyobb területű szántót, legelőt magukénak tudhattak. Az erdő is elkelt. Osztatlan közösként kerül tu­lajdonba. Magyarán: az összes fa a tulajdonosoké, de egy sem. Persze, volt igazi licit is, s rá- rá vertek pénzben - dohogások között - a szomszédra. Hagyták azonban, hogy az árverést ve­zető a háromezer forintról min­den alkalommal csak lemenjen ezerre. Ötmillió forint értékben több mint százan szerettek volna akármihez jutni Füzes­abonyban. Volt, akinek sike­rült, volt, akinek nem. Ami számomra furcsa volt, hogy a. február 14-én kiadott, a városban kifüggesztett árverési hirdetmény - mondhatni - egyetlen adata sem volt pontos.- A földhivatal egy régi nyilvántartás - még a Füzes­abonyi Petőfi Mgtsz-é - alapján állította össze a listát. Rengeteg a munkájuk, s csak a licit előtt sikerült elvégezniük a felmé­rést, s a valós értékeket megha­tározni - magyarázta Kakuk László árverésvezető. Aránylag csendben zajlott a „vásár”, s az árverésvezető is csodálkozott azon, hogy nyolc­van ember is meg tudott egy termőföldterületen egyezni. Az adom-veszem és a cserebere csak ezután Jön majd az embe­rek között. Árverés legközelebb a 2/2-es földalapra április 24- én lesz Füzesabonyban. (r. k.) Felmondott a munkáltatója, igaz, az okmányokon közös megegyezés szerepel, még ta­valy R. J., T. A.,S. S.,V.Cs. be­senyőtelki lakosoknak, de má­soknak is. A gondot mégsem ez okozza. Az emberek elmentek munkanélkülire. Szakmájuknál fogva hárman kőművesek, biza­kodnak a tavaszban és két ke­zükben: csak találnak munkát. A gondjuk az, hogy a kere- csendi központú (tulajdonosa sem a cég elnevezése, sem neve közléséhez nem járult hozzá, a szerk.) bt., aki alkalmazta őket, a decemberi bérüket mind a mai napig nem fizette ki. Keresték, levelezgettek az exmunkáltatójukkal, s mikor ki nyugtatta meg őket, hogy ki lesz fizetve. Erről tanúskodik az a január 24-én kelt levél is, amit valamennyien kézhez kap­tak. „Minden dolgozónak tu­domása van arról, hogy meg­rendelőnk a decemberi hónap­ban munkadíjat nem fizetett, minőségi kifogásokra hivat­kozva...” - részlet az R. J.-hez küldött január 24-i levélből.- Nem igaz, hogy selejt munkát végeztünk - válaszol­ják szinte egyszerre mind a né­gyen.- Naponta találkoztunk a megrendelővel, soha nem szólt ilyesmiről. Volt egy műszaki ellenőr, és ő az építési naplóba soha nem tett olyan bejegyzést, amely a munka minőségét ki­fogásolta volna - mondja R. J., miközben 1977-ből való mes­terlevelet, 1983-ból az ipar ki­váló mestere, és más, szaktudá­sát bizonyító dokumentumokat rak elém.- Ledolgozza az ember a munkaidőt, s egy fillért sem kap... - legyint bosszúsan S. S., aki tavaly május óta alkalma­zottja a bt.-nek.-Azelőtt sem fizetett rend­szeresen. Semmilyen bérel­számolási lapot nem láttunk. Néha-néha hozott egy papírt az alkalmazónk, ezen rajta volt ennyi-annyi. Volt olyan hónap, hogy négyszerre-ötszörre kap­tuk meg a bért. A végösszegek lényegében összejöttek mondják a panaszosok.- Hiába írja, hogy hat óra hosszát dolgoztunk. Mert nem annyit. Reggel már öt órakor indultam Besenyőtelekről, szedtem össze az embereket, s este 8-9 órára értünk haza, vagy később - sorolja a többiek igenlésével kísérve R. J.- Március húszadikáig be kellett adni az adóbevallást, s azt a pénzt, amit meg sem kap­tam, hogyan írjam be? Ő vi­szont biztosan lejelenthette az APEH felé, hogy megkaptam... A dolgozók jól érezték, hogy az adóhivatal felé „megkapták” járandóságukat. A könyvelést végző gyöngyösi cég érdeklő­désemre elmondta, hogy ami a papírokon volt, azt ők továbbí­tották az APEH felé. Különben a dolgozók miért írták alá?!- Akkor hogy mehettünk volna munkanélkülire?! ­hangzott a szónoki kérdés. Más miért-ek miatt kerestem azonban több ízben is a bt. tu­lajdonosát. Sajnos, személye­sen nem sikerült találkoznunk. Telefonja pedig nincs. Levél­ben fordultam hozzá, hogy hoz­zunk össze egy beszélgetést. Te­lefonon sajnos nem talált meg. Március 23-i keltezéssel már­cius 28-án kaptam egy levelet. Ebből azt tudom meg, hogy volt alkalmazottainak csak a téli időszakra szándékozott felmondani, tavasszal számított volna rájuk. A megrendelőjük a decemberben elvégzettekért nem fizetett. Különben tavaly­ról több kinnlévősége van a bt.- nek, s ezért fizetésképtelenné vált. A levélben szerepel egy autó eladásának lehetősége, amiből a dolgozók megkaphat­ják bérüket. „Nem értem őket (panaszosa­inkat, a szerk.), nem így beszél­tük meg, de jelenlegi helyze­temben nem tudok fizetni, an­nak ellenére, hogy a bérük igen csekély összeg... Nem nem aka­rok fizetni, ezt nekik is megír­tam, hanem jelenleg nem tudok fizetni, és ez nem mindegy - áll a levélben. S egy kérdés: Most, hogy esetleg újságcikk lesz be­lőle, így kifizeti ki a bérüket, az újság? Nem, Uram! Nem hinném, hogy nekünk kellene. Nem mi dolgoztattuk őket! Mindazonál­tal megértem az Ön gondjait. Nem ritka manapság, hogy má­sok miatt fizetésképtelenné vá­lik valaki. Tény, örültem volna, ha írásom azzal zárul: A dolgo­zók megkapták jogos bérüket. Ehelyett tanmese vége lehet: „Kenyéradódban” se bízz, ember, mert éhen marad­hatsz! (rada) Szihalmon véradókat köszöntöttek Szihalmon, a polgármesteri hi­vatal tanácstermében köszön­tötték a véradókat. Kotán Ká- rolyné, a Vöröskereszt elnöke méltatta a véradók segítő önfel­áldozását, majd a gyerekek műsorral kedveskedtek a meg­jelenteknek. Farkas József pol­gármester nyújtotta át a kitünte­téseket és az ajándékokat a többszörös donoroknak. Köz­tük Nahóczki Péternek és Ko­vács Sándornak, akik 30, illetve hatvanszor adtak másoknak vé­rükből. Füzesabonyban elsők a széchenyisek Füzesabony település története témában, a városi könyvtár szervezésében vetélkedtek a város két iskolájának 7-8. osz­tályos tanulói. Tizenkét csapat indult, tizenegyféle kérdéscso­portban kellett jó válaszokat adni. Első három helyen a Szé­chenyi általános iskola Aba, Tas vezér, Megyer öt-öt fős csapata végzett. Az oklevél mellé nyereményutalványt kap­tak a gyerekek. Létrejöhet az iskolai alapítvány Poroszlón A Poroszlói Általános- Iskola tantestülete alapítványt hoz létre többek között az iskolai sport, valamint a tehetséges gyerekek jutalmazása érdeké­ben. Az alapításhoz szükséges pénzt szombaton jótékonysági gálán gyűjtötték össze a tanu­lók és nevelők. A szórakoztató műsor keretében színpadra állt a honfoglaló magyar sereg, volt igazi lakodalmas, besenyő csa­lád, Vészhelyzet, sőt „amerikai katonák” is ropták a táncot. Igyekezetük eredménye közel hatvanezer forint. Tornaszoba lesz a makiári óvodában Önkormányzati döntés nyomán Makiáron az óvodához tartozó szolgálati lakásból tornaszobát alakítanak ki. Nyugdíjazás és elköltözés miatt vált lehetsé­gessé az átalakítás, amelyhez hozzákezdtek. Májustól már az óvodások testedzésének szolgá­latában áll. Mezöszemere: június 30-ig 200 új telefon-előfizető Ma nemhogy kevés magán-előfizetőnek van telefonvonala Mezőszemerén, de akad közintézmény is - az óvoda -, amely még nem élhet a hírközlés eszközével. A helyi infra­struktúra ebbéli hiányát a közeljövőben pótolni szeretnék, s erre hitelt érdemlő biztatást is kaptak.- A Matáv június 30-ig ígérte, hogy megvalósítja te­lepülésünkön azt a beruhá­zást, ami új telefonvonalak bekapcsolására ad lehetőséget - ecseteli a jelenlegi helyzetet Bukta Ferenc polgármester. - A telefonálás iránt nagy az igény, mintegy kétszázan van­nak, akik vonalra várnak. Mezőszemerén 1991-ben a vizet, három esztendővel ké­sőbb a gázt vezették be. Most telefonkészülékekkel gazda­godnak a háztartások. A csa­ládok nagy része vállalta a 38 ezer forintos költséget. Ennek első részletét már ki kellett fi­zetni.- Ha a Matáv beköti majd a kétszáz új vonalat, akkor el­mondható lesz, hogy Szeme­rén minden harmadik házban megcsörrenhet a telefon - te­kint előre a polgármester. A 600 férőhelyes modem telefonközpontot már tavaly átadták. Akinek később lesz módja a szolgáltatás igénylé­sére, a bővítés adott. .Nagy” utazó lány Feldebrőről Két év az ígéret földjén Lemperger Zsuzsa a Szfinx árnyékában Szörnyű híreket hallunk, hogy Izraelben emberek százai es­nek áldozatul az esztelen ter­rortámadásoknak. Miért megy oda egy fiatal magyar lány? A feldehröi származású Lemper­ger Zsuzsa nemrég tért haza a zsidó államból, ahol két évet töltött, csak mosolyog kérdé­semen.- Már korábban is sokat utaztam, eddig 14 országot jár­tam be. Hogy felkeressem az ígéret földjét, az érdekesen in­dult. A Hegedűs a háztetőn és a Monthy Pyton csoport alko­tása, a Brian élete című filmek hatására éreztem először, hogy nekem meg kell ismernem ezt az országot. Vágyam beteljesü­lését a véletlenek segítették. 1991-be(i orosz-történelem szakon végeztem az egri tanár­képzőn. De ekkor már nemigen volt szükség ilyen tanárokra... Tolmácsmunkát azért találtam egy ideig. Közben találkoztam olyan magyarokkal, akik me­séltek Izraelről, hogy a világ minden tájáról rengeteg fiatal megfordul ott. Ismerkednek, világot látnak. Gondoltam, ott a helyem! - meséli indulása történetét.- A héber mellett az angol állami nyelv, s nem volt kö­zömbös számomra, hogy fej­leszthetem nyelvtudásomat. Reméltem, két idegen nyelvvel majd csak jobban elboldogulok itthon is... A Gázai Övezettől öt kilomé­terre dolgozott előbb, Moshav- ban. Állandó robbantások, lö­völdözések folytak, a telepü­lést lövészárok és szögesdrót kerítés övezte. Komolyan őriz­ték a lakosságot.- Sárgadinnye, mangó, mandarin, datolya termeszté­sével foglalkoztunk - meséli -, iszonyú hőségben. Munka után r tábortűz körül beszélgettünk, sok helyről, országból jött fia­talokkal hozott össze a sors. Volt köztük tanár, jogász, köz­gazdász, középiskolát végzett kalandvágyó.- Meg akartam ismemi Tel- Avivot, elszegődtem babysit- temek. A főnököm egy gyé­mántcsiszoló társaság vezetője volt, orosz kapcsolatokkal, így az üzletkötések utáni díszva­csorákon tolmácskodhattam. Majd ezt „megunva”, újra Moshavban vállalt mun­kát. A fize­tése elég volt arra, hogy az ottani viszo­nyoknak megfelelően éljen, s még keveset félre is tudott tenni.- Pénzem nagy részét azonban uta­zásokra köl­töttem - vallja be. - Izrael északi hegyvidékén - egyetlen hely itt - hófödte táj fogadott. A Golan-fennsík, ahonnét tiszta időben belátni fél Izraelt, micsoda látvány - áradozik Zsuzsa. - A Golan lá­bánál a bibliai városokkal ­Capernaum, Tiberias - körül­ölelt Galilei-tó, soha nem felej­tem el. Jártam a Holt-tenger­nél, a Vörös-tenger partján fekvő Eilatban, felkerestem Haifát. És Jeruzsálem! Egy ka­rácsonyt töltöttem itt. Végig­mehettem a Via Dolorosán, azon az úton, ahol Jézus vitte a keresztjét. Márványtáblák jel­zik keserves útjának állomá­sait... ki nem hagytam volna Egyiptomot, a piramisokat. Ègyiptomban a víz fertő- zöttsége miatt megbetegedett, Izraelben sikerült kigyógyul­nia, ám akkor kezdődtek a robbantgatások.- Megdöbbentem, amikor azt a buszt robbantották fel, melynek útvonalán én is na­ponta utaztam Tel-Avivban. Szüleim, öcsém nagyon izgul­tak, s mikor hazalátogattam, kértek, ne menjek vissza. Szót fogadtam. A korábbi orosz, majd a vándorlások alatt szerzett nyelvtudásnak ma Lemperger Zsuzsa itthon veszi hasznát. Az Egri Dohánygyárban dolgozik. V. Varga Éva :<ri' ° 0,l ! •* tf •r Xf * Demjénben, ha sikerül privatizálni a gázvezetéket, a községháza tetőterében két- és há­romágyas szobákat alakítanak ki, számítva az egerszóláti hőforrás vonzerejére

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents