Heves Megyei Hírlap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-20 / 93. szám
Tavasz, visszavonhatatlanul Perl Márton képriportja 'CD i M í g j c * <0 , ’Q.r S 1 D, 'i „Mindent meg kell tenni azért, hogy ne fogyjon el a falu...” Kétesztendei munka gyümölcsözik Fedémesen Fedémes ünnepel. Túl azon, hogy - jó palócokhoz méltón - ezerszáz éves Kárpát-medencei tartózkodásunkra emlékezik, a hatszáz lelkes kisközség fennállásának 735. évfordulóját is ünnepli. S mindemellett büszkeségre adhat okot az a vállalkozás is, amelynek első igazán látványos eredményét a napokban vehette birtokába Fedémes népe. A Hagyományőrző és Faluszé- pítö Egyesület szorgos tagjainak munkája nyomán elkészült, s immár a templomhoz vezető lépcsősort díszíti a Jézus szenvedéseit megörökítő stációsor. Szabó László, az egyesület elnöke találkozásunkkor azzal kezdi: nem akarnak ők előtérbe nyo- makodni, hiszen végső soron a hírverésnél sokkal fontosabb: vannak, akik hajlandóak tenni azért, hogy az utóbbi időkben „széthullásnak indult” faluban újra működjenek egybekovácsoló erők. Aztán mégis rááll, hogy beszélgessünk a csapatról, a tervekről.-Alig két éve, egy baráti beszélgetés alapján kezdődött az egész — emlékezik az elnök, aki komoly szerepet töltött be a falu közéletében korábban is, lévén az italmérés gazdája. - Népművelő sógorommal, Gál Sándorral próbáltunk kitalálni valamit, ami itt tarthatja a fiatalokat, amitől büszkék lehetnek az emberek arra, hogy ők fe- démesiek. Akkor is a civil szerveződések mellett voksoltunk, azonban tudtuk: először valamit fel kell mutatni, hogy aztán legyen mihez csatlakozniuk a tenni akaróknak. Belevágtunk a kömyezetformáló programba, s ennek első lépéseként megvalósult az általános iskola udvarának rendbetétele. Megcsináltuk a kocsma palóc kapuját a hozzáillő kerítéssel. Hiszen a buszok itt fordulnak meg, itt folyik a patak, szóval nagyon is hozzátartozik az italmérés a faluképhez. Ezek után ’94 végére összeállt a társaság, megalakítottuk az egyesületet. Akkor tízen voltunk, mára huszonnyolc felnőtt és - amit nagyon fontosnak tartunk - nyolc gyermek alkotja a csoportot. Tagjai vagyunk az Országos Város- és Faluvédők Egyesületének, részt veszünk a rendezvényeiken. Az önkormányzat is- szerintem nem túl gyakori eset - elfogadta az egyesület komplex kömyezetformáló programját. így készült el a répa-völgyi majálispark, amely tavaly már sikeres rendezvény helyéül szolgált, sőt úgy tűnik, lassan a tulajdonviszonyok is rendeződnek... Az iskolai program folytatásaként elkészült a hiteles mintázatú léckerítés, felváltva a rozsda marta drótokat. Terveink között szerepel a falu patakjának medertisztítása- bár ezt valószínűleg „átvállalja” az önkormányzat -, valamint a közterek csinosítása és az iskolaudvaron egy szabadtéri színpad kialakítása. Ebbe a sorba tartozott a most megvalósult templomhegyi program is.- Jól emlékszem, hogy a kocsmakapu elkészültekor sokan úgy vélték: a kocs- máros a falu pénzén szépíti a boltját...-Egy újdonságnak mindig akadnak ellenlábasai, főként, amíg nincsenek is igazán tisztában a Az utolsó találkozás Szűz Máriával... dolgok valódi okaival. Azt hiszem, a mostani munkánkkal a kétkedőknek is sikerült bebizonyítanunk: nem a magunk hasznáért dolgozunk.- Apropó, haszon. Az egyesület pénzügyi helyzete miként alakul?- Állandó bevételünket a tagdíjak jelentik, emellett idén már második évben támogatta a csapatot az önkormányzat százötvenezer forinttal, valamint a MEFAG is segített tavaly tízezerrel. Remélem, idén is megmarad a jó szándékuk. További pénzekre pályázatokon igyekszünk szert tenni. Tavaly így harmincezer forinthoz jutottunk.- Abban ugye egyetértünk, hogy most a legnagyobb eredmény a templomhegy rendbetétele.-Tényleg azt hiszem, szerénytelenség nélkül büszkék lehetünk a stációkra. Lévén a falu nyolcvan százaléka katolikus, aligha adhattunk volna szebb húsvéti ajándékot a hívő embereknek. Varga Károly, fe- démesi születésű - bár néhány éve Pétervásárán élő - fazekas keze munkáját dicsérik a domborművek, úgy érzem, igazi művészi munka. A tartóoszlopokat, a dobozokat, a tereprendezést szintén az egyesület tagjai készítették, illetve végezték el. Sokan gratuláltak, s azt hiszem, ezzel valóban elfogadta a csoportunkat a falu. Az is alátámasztja ezt, hogy egyre többen vannak, akik bár nem léptek be az egyesületbe, Immár másként esik a járás a lépcsősoron de szívesen és lelkesen segítenek egy-egy feladat megoldásában. Varga Károly fazekas, a népművészet ifjú mestere, a tizennégy stáció alkotója, a ma már ritkának mondható kismesterség folytatója így mesélte a történetet:-Több mint három hónapos munkával készültek el a képek, hiszen egyrészt maga a meg- formázás is időigényes feladat, másrészt nem lehet megerőszakolni az anyagot, a már kész „képet” legalább másfél héten át kell hagyni száradni, hogy a kemencébe kerülhessen.- Én - laikusként - azt mondanám: ezek kerámiák. Tudom, te nem szereted ezt a szót, miként tisztelhetjük tehát az alkotásokat?- Azt hiszem, a cserépdombormű a legmegfelelőbb elnevezés erre. Az alapanyaga agyag, esetünkben mezőtúri. Kísérleteztem más összetételűvel is, de ez bizonyult a legjobbnak.- Agyag, formázás, szárítás, kemence... Ezek a technikai feltételek. De hogyan dőlt el, hogy mit ábrázoljon egy-egy tábla?- Többé-kevésbé állandó maga a történet, bár vannak mozzanatok, amelyeket egyik helyen említenek - ábrázolnak -, míg máshol nem. A tizennégy kép az .evangélisták leírása alapján mutatja be a Megváltó szenvedésének útját.- Voltak modelljeid?-Nem, az alakokat a saját képzeletem szerint formáztam meg. Először az adott képet, majd arról egy gipsznegatívot készítettem, s abba egészen híg agyagot öntve készültek el azután a végleges darabok.- Ez igen bonyolultan hangzik. Miért így kellett ezt csinálni?-Elsősorban a sokszorosít- hatóság miatt. Ugyanis előfordulhat - meg is esett néhányszor -, hogy a már formakész kép az égetés során elreped. Ilyenkor még mindig kisebb munka egy újabbat önteni, mint magát a domborművet megformázni. Másrészt, így újabb sorozatokat készíthetek.-Talán nem illik ilyet kérdezni, de elégedett vagy a munkáddal?- Természetesen nem. Hiszen nem is rendes iparos, aki a saját munkájában nem veszi észre, hogy mit kellett vagy lehetett volna másként, jobban csinálni. Nem mondom, azért egyik-másik valóban tetszik... Molnár Istvánné polgármester-asszonynak - és természetesen még nagyon sokaknak a faluban és azon kívül - ezzel szemben a teljes mű tetszik. Csak dicséret illetheti azt a közösséget, amelyik megvalósította a programot - mondta Molnámé. - Természetes tehát az is, hogy az önkormányzat továbbra is támogatja az egyesületet. Hiszen ők nagyon sokkal segíthetik a jövőben is azt, hogy a több mint hatvan százalékban nyugdíjasok lakta falu ne öregedjen el végképp. Nagyon remélem - komolyodott el kissé a polgármester-asszony -, hogy az iskola udvarának megszépítése ahhoz is hozzájárul majd, hogy akkor is megtarthassuk az intézményt, amikor két év múlva tíz fő alá csökken az 1-3. osztály létszáma. Az biztos, hogy a község nem akarja elveszíteni a gyerekeit. Hiszen ők a legfőbb biztosíték arra, hogy ne legyenek hi- ábavalóak a törekvések: ne fogyjon el a falu. Suha Péter
