Heves Megyei Hírlap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-13 / 87. szám
4. oldal Az Olvasók Fóruma 1996. április 13., szombat Az idősek fesztiválján Tisztelt Szerkesztőség! Részt vettünk ismét az idősek fesztiválján. Hangulatos, szép, tavaszi időben tartották meg Egerben, a Megyei Művelődési Házban. Összeállítása színes, változatos volt, ami köszönhető a szervezőknek. Az egri Lajosvárosi Idősek Klubja - ahová én is járok - ott volt a találkozón, immár másodjára. Először Verpeléten, most pedig Egerben. Beneveztünk, és részt vettünk a Gyöngyösön megrendezett idősek Ki mit tud?-ján is, ki-ki a maga választott produkciójával. Március 23-án vers: Pal- lagi Ferencné, Kovács Károly, ének: Becskei Ödönné, Nagy Béla. A kórus, amely egy éve alakult, szép népdalokat énekelt 15 fővel. Nekünk idős embereknek jólesik, hogy még most is lehetőséget kapunk, hogy megmutathassuk, mire vagyunk képesek, és további ösztönzést adnak a következő szerepléshez. A társaim nevében szeretném megköszönni a klub dolgozóinak, hogy ismét eljuthattunk az idősek fesztiváljára. Varga Antal klubtag Köszönet a támogatóknak Ezúton szeretnék köszönetét mondani mindazoknak, akik az 1996. február 9-10-11-én Galyatetőn tartott orvoskongresz- szus - amely a Vállalkozó Háziorvosok I. Országos Vándorgyűlése volt - szervezésében és lebonyolításában részt vettek és ezzel elősegítették a kongresz- szus sikeres munkáját. Hiesz György országgyűlési képviselőnek, akinek a közreműködésével sikerült megnyerni a megjelent jeles vendégeket. Czövek Ágnesnek, Gyöngyös alpolgármesterének, aki a város részéről támogatást szavazott az egybegyűlteknek. Kiss Istvánnak, az Egri Közúti Igazgatóság Gyöngyösi Üzemmérnöksége vezetőjének, akinek közbejárásával járhatóvá tették az utakat a zord időben. Petes Imrénének, az abasári általános iskola igazgatójának a technikai felszerelés egy részének önzetlen biztosításáért. Acs Csaba igazgatónak, aki a Galyatetői Nagyszállót biztosította rendezvényünkhöz. Köszönettel: Dr. Lénárt András a rendezvény házigazdája Szándékos rágalmazásnak tekintem Nyílt levél Ferencz Vilmosnak, „A Heves Megyei Hírlapban közölt, 1996. április 6-i leiratát személyem elleni szándékos rágalmazásnak tekintem, mely nélkülöz minden reális alapot. Nyilatkozata félrevezető, olcsó választási propaganda: „Bartus Sándor, aki pénzért edzős- ködött Dormándon”. A tények: A hivatallal kötött megbízási szerződésem, mely 1994. május 17. napján datálódik és 1994. október 31-ig volt érvényben, sportszakkör vezetésével bíz meg, heti 6 órában (amely időt mindig jócskán túlteljesítettem), havi 3 ezer forint díjazás ellenében. Ez egy ifjúsági leánycsapat megalapozását volt hivatott szolgálni. Dormándon nem rendelkezett hagyományokkal a női kézilabdázás, ha dicsekedni szeretnék, mondhatnám azt is, hogy az alapokat én raktam le, de nem ez a célom. A foglalkozásokat 30 fő körüli létszámmal tartottuk. A lányok 90 százaléka általános iskolás korú volt. Az 1994-95. évi bajnokságba való nevezést a sportkör vezetése határozta el annak ellenére, hogy ezt személy szerint korainak találtam. Ezzel egy időben megszüntette az ifjúsági fiúknál az edzői tevékenységemet, amit az 1993-94. évi bajnoki idényben végeztem díjazás nélkül (a fiúk a 4. helyen végeztek). Leiratában elfelejtette megemlíteni azt a tényt, hogy még az én irányításom alatt a leánycsapatnak sikerült pontokat szereznie, amit nagyon nagy sikernek tartottam, mivel a lányok minden előképzettség nélkül kerültek hozzám. Én, mint volt játékos, tudom, hogy milyen hátrány volt ez. Aljas rágalom az is, hogy: „Amikor megvonták tőle a pénzt, különböző okokra hivatkozva lemondott az edzői teendőkről.” A megbízási szerződés lejártával egy fillért sem kaptam, elet dormándi sportklub elnökének lenszolgáltatás nélkül lelkesen folytattam a munkámat. A környező iskolákat megkeresve edzőmérkőzéseket szerveztem és bonyolítottam le. 1995 áprilisában hosszabb kezelésre kórházba kellett mennem. Úgy éreztem, nem tudom vállalni a nagyon sok időt, odafigyelést, egyéni törődést igénylő munkát. Ilyen meggondolásból 1995. március 24-én a kibővített sportvezetőségi ülésen bejelentettem lemondásomat. Közöltem, hogy azok az edzőmérkőzések, amelyeket megszerveztem, lebonyolítottam, nem kerültek a sportkörnek semmibe. Amíg az új edző nem ismeri meg a játékosokat, a csapatot, addig rendelkezésre állok. A sportkör 1995. április 15-i hatállyal lemondásomat elfogadta, ám a sporttal nem szakítottam, hiszen 1994. január óta az iskolában szakkört vezetek, aminek nagy a látogatottsága, népszerűsége. Megalakítása óta a dormándi iskolaszék elnöke vagyok, melynek munkájáról Kerek László úr, pedagógiai tanácsadó nagyon elismerően írásban nyilatkozott. Ez a megbízatás is nagyon sok időmet vesz igénybe, mert a vállalt munkámat mindig lelkiismeretesen, a legjobb tudásom szerint végzem. Ezért nem tudom elfogadni, sőt visszautasítom egy olyan ember nyilatkozatát, aki magas fizetésért, munkaidőben végezve feladatát!?) (nem pedig társadalmi megbízatásban), azzal dicsekszik, hogy „ö” mennyit tett a községért. Amikor leiratát megfogalmazta, vehette volna magának azt a fáradságot, hogy előkeresse az ügyre vonatkozó hivatalos okmányokat, átnézhette volna a játékoslétszámra vonatkozó statisztikákat is. Ez esetben nem hiszem, hogy ezt a rágalomcsomagot leírta volna. Bartus Sándor „Majd megkérdezem az unokáimat...” Négyéves kisunokám felfedezte a cukor lelőhelyét. - Maga lop - mondom neki tréfásan. - Nem jól mondod, Mami. Úgy kell mondani, hogy maga csal. Lopni nem szabad. - És csalni szabad? Csupa kékség szeme rám kerekedik, lassan felhúzza a vállát és rejtelmesen mosolyog. Naná!! Ő már négyéves, hogyne sejdítene valamit. Ezek a mai gyerekek! Bevallom, az importált mesefigurák nevének kiejtésénél volt már, hogy kisegítettek, de úgy látszik, máshol is fejlődésre szorulok. A hároméves Márk például a minap újfajta ötlettel rukkolt elő. - Mami, figyelj! Te leszel a kisebbség - nem kérdezte, mi az, tudta?! Lehet, szegénységi bizonyítvány, de én bizony az első pillanatban matematikai fogalomként vételeztem, aztán amikor beugrott, elkezdtem a nevetést. Nem tiltakoztam, nem magyaráztam, nevettem, kínomban. Mert valahol igazat mondott. - Te jó ég! - hányszor hallhatja ez a gyerek ezt a kifejezést? A hibák nemcsak felejtésre, de arra is valók, hogy az ember tanuljon belőlük. Később - nem mondom - tanúja lehettem az ostobán kegyetlen ki- számolósdiknak, de ott nem megértést kértek a megkülönböztetettek felé, hanem nyílt megsemmisítésük volt a cél. Például az osztályidegenek ellen... Igaz is? Hová lettek az osztályidegenek? S ha egyáltalán maradtak, ma hová soroljuk őket? Lehet, a dolgozó nép címszó alá? Végtére is bőven megszenvedtek ezért a titulusért. Vagy inkább az a mondat ismerős: „Ne sajnáld te azokat, még mindig van nekik”. Egyáltalán, milyen szempontok vezérelnek ma bennünket? Mert kell-e nagyobb intés, mint az én kis sztorim, hogy osztályozunk és árnyalunk. De mi szerint? Becsület, munka? Hát, itt is nagy fába vágnánk a fejszénket. Pénztárcák? (Ez igen jó ajánlólevél: tarifák vannak, csak néha az ember nem tudja, mennyi) De lehet egészségi, netán lelkiállapot szerint... keresem a feleletet, de a „választ testvér, azt elfújta a szél”, mert legfőképpen valami láthatatlan kvóta, ami működik az „élet áldásaiban” való részesedéseknél. Igazándiból hogyan is állunk manapság az egyenjogúsággal, kevésbé tudom, mint bármikor is. A sokat hangoztatott libe- rál-tolerancia ugyanis csak mint valami fedőnév ugrik be ismereteim tárházába. Annak idején, a numerus nullus számára ennek a végtelen „együttérzésnek” kis része is milyen jó lett volna, hogy a fennmaradás rejtvénye megoldódjon, de most meg a feladóról nem tudom, hogy kicsoda, tehát az ítéletében sem bízhatom. Kisebbség? Talán a nemzetközi politikában lehet lét- jogosultsága ennek a kifejezésnek. Ember van. Nem kisebbség, nem többség, ami csak arra való, hogy az osztályharc itt maradt pókhálójával a felelősségérzetet elmis- másolja. Mert az a fajta tolerá- lási viszketegség - éppen, mert valami ellen akar tenni!! - nem úgy csinál-e kisebbséget felebarátainkból, hogy azok köszönik, de néha inkább nem kémének belőle? Ön és közvéleményt kutatók, csak be kell vallanom: egy szikrát sem lettem okosabb. Sebaj, majd megkérdezem az unokáimat, hátha az öregebbje már erre is tudja a választ. Tisztelettel: Nagy Edit Emlékezetes maradt - Az egri Hunyadi Mátyás Általános Iskola tanulói nemzeti ünnepük, március 15. alkalmából korabeli dokumentumok másolataiból rendeztek nagy sikerű bemutatót az intézmény aulájában. A magyar történelem nevezetes eseményét és jelentős személyiségeit mutatták be az érdeklődőknek. Az erről készült fotót a Hírlap olvasója, Szabady Levente küldte be szerkesztőségünknek. „Ez az, amit akartunk...” Tisztelt Jámbor Ildikó! A Heves Megyei Hírlap március 28-i számában a Dühöngősarok rovatban kifogásolja B. P. felsőtárkányi olvasójuk annak a társaságunk által küldött levélnek a megfogalmazásait, amelyben felhívjuk ügyfelünk figyelmét, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjával elmaradt. Olvasójuk különösen azt nehezményezte, hogy a Garancia „rendőrséggel fenyegetőzött”. Nos, az említett levélben is hivatkozott 58/1991. (IV. 13.) számú kormányrendelet 1. paragrafusa (3) pontja szerint a biztosító haladéktalanul köteles értesíteni a szerződés megszűnéséről a BM központi gépjármű-nyilvántartó szervezetét. (Ennyiben valóban nem pontos a „rendőrhatóság” kifejezés.) Társaságunk viszont úgy véli, hogy erről a tényről - a korrekt partnerkapcsolat érdekében - köteles az ügyfelet tájékoztatni. Egyszerűen erről - és nem többről - van szó. Ézzel együtt társaságunknál készülnek az új, remélhetőleg ügyfeleink számára is megfelelő, pontosabb, s főképp udvariasabb fogalmazású formalevelek. A következőkben egyébként bármikor szívesen állunk a lap rendelkezésére, akár a biztosítóról, akár a biztosítási szolgáltatásokról tájékoztatja olvasóközönségét. Rétesi Margit sajtófőnök OTP-Garancia Biztosító Rt. Tisztelt Rétesi Margit! Örömmel értesültem róla, hogy új formanyomtatványt készítenek, s így remélhetőleg ügyfeleikkel - közöttük B. P. felsőtárkányi olvasónkkal is - a továbbiakban udvariasabb hangnemben folytatnak levelezést. Ez az, amit akartunk! Üdvözlettel: Jámbor Ildikó \------------------------------------------------------------------------------Továbbra is várjuk leveleiket! Kiadónk, szerkesztőségünk örül annak, hogy előfizetőink, olvasóink közül sokan megtisztelnek bennünket leveleikkel. Ezekben főleg egyéni, vagy a közösséget érintő gondjaikról számolnak be, amelyek között több közérdeklődésre is számot tart. Ezek mellett gyakran az örömeiket is megosztják velünk. Köszönjük a bizalmukat. Bízunk abban, hogy a jövőben is megmarad a kapcsolatnak ez a formája olvasóinkkal. Ezért kérjük, hogy észrevételeiket, javaslataikat továbbra is küldjék el nekünk. A címünk változatlan: Heves Megyei Hírlap Szerkesztősége. 3301 Eger, Pf 23. PÉNZMOSÁST nem VÁLLALUNK! Ágyneműket, munkaruhákat, abroszokat mosva-vasalva, háztól- házig szállítjuk. Mosást és vegytisztítást vállalunk szerződéssel vendéglátók, üzemek részére. Hosszú távú szerződés, biztonságos ár, garancia. Egri Patyolat Kft. Eger, Faiskola u. 1. Tel.: (36) 324-725 Lakosság részére még az alábbi helyeken is: Eger, Zalár u. 1.. Mecset u. 6. Gyöngyös, Mérges u. 13. Heves, Erkel F. u. 2. Mátraszentimre, Deák F. u. 20. Színjáték a horgászgyűlésen PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A jászárokszállási Víziközmű pályázatot hirdet a városi Víziközmű intézmény műszaki vezetői álláshelyének betöltésére. Pályázati feltételek: a 18/1992. (VII.14.) KHVM rendelet szerint. A pályázathoz csatolni kell:- végzettséget igazoló okirat fénymásolatát- szakmai önéletrajzot -3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt. Bérezés: a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény alapján. Pályázati határidő: a jelen felhívás megjelenésétől számított 15 nap. A pályázattal kapcsolatban felvilágosítás kérhető Szikra Ferenc polgármestertől (5123 Jászárokszállás; Árpád tér 1. ^ Telefon: 57/431-043). | Vállalkozók » figyelem! Egercsehiben kis kapacitású . sütőüzem bérbe adó! , ' Érdeklődni lehet , munkanapokon személyesen , Eger, ' Sas u. 60/a. alatt , vagy a 36/412-522-es , telefonon I Tisztelt horgásztársaim! Nem titkolom, hogy nagy várakozással mentem a március 2-i horgászgyűlésre. Annak a több mint 2000 horgásztársamnak volt igaza, akik azt mondták: „minek menjek el, úgyis megmagyaráznak mindent”! A nagy többség azért jelent meg, hogy az egerszalóki horgászproblémákat felvessük és orvosoljuk. Úgy is volt. Mi felvetettük a gondokat, és akkor jött a válasz a MOHOSZ képviseletében Zentai úrtól. Miközben saját „odaadó, lelkiismeretes munkáját” ecsetelte, vagy kitért a problémák elől, vagy másokra hárította a felelőséget, vagy csak átugrotta azt. Felháborodással vettük tudomásul, hogy nekünk, 2000 egynéhány- százunknak sem abba nincs beleszólásunk, hogy mit akarunk a pénzünkért, sem abba, hogy leváltjuk vagy megszavazzuk azt a vezetőt, aki az érdekeink ellen „ügyködik” (MOHOSZ). Arról már nem is beszélve, hogy az Eger Városi Horgászegyesületnek nincs tulajdonában a megyeszékhely közelében tó. Máig sem értjük, hogyan ülhet 6 évvel a rendszer- váltás után olyan ember „trónon”, akit még a diktatúrában 40 évvel ezelőtt neveztek ki. A gyűlés végén rájöttünk: továbbra is megmaradt Zentai úr „egyszemélyes birodalma”, és két dolgunk maradt: továbbra is fizetni a nem kis összeget, és mérgelődni az ésszerűtlen, horgászokat sújtó tilalmakon!? Tisztelettel: Molnár László Eger Ha tele van a kukájuk... Egerben sajnos nincs logika a szemétszállításban. A Kilián utcában például piros jelzéssel két kuka van. Az egyik gazdája 76 éves, a másik 80 éves. Pénteken a minden ház elé kitett szemétgyűjtőt elvitték, csak a piros jelzéses kettőt hagyták itt. Úgy látszik, jól megy a városgondozásnak, mert ezért a kettőért külön eljönnek. Megbecsülik az idős embereket, ha tele van a kukájuk, vigyék el a hátukon valahová. Tisztelettel hű olvasójuk: Faragó János, Eger
