Heves Megyei Hírlap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-09 / 59. szám
TJImT .Jua mm r/ií\RA7a?i ____________________________I A mikor ezeket a képeket nézik Tisztelt Olvasóink, kérem, tekintsenek el a „gyengébbik” nemről kinyögött néhány suta mondatomtól. Egy nappal a nőnap után könnyű legény- kedni, de én mégsem magunkról szeretnék beszélni, hanem róluk. Gondolataimban a nőkről elsősorban az édesanyám jut eszembe, majd a feleségem, a lányom, és az ismerős hölgyek. Akik természetesen mindnyájan csinosak, ki-ki a maga módján. A benyomásaink többnyire felületesek. A nők nemcsak olyanok, amilyennek látjuk őket. A belső tartalékaik, az érzéseik, a szívmelegük, óvó, aggódó, máskor megrovó, s majd megbocsátó tekintetük, és idősebb korukban kezük finom reszelössége mind-mind a nő. Ahogy Botticelli, Rubens, Modigliani, Fellini képein láthatjuk őket. Az érzékieket és érzőket, a csodálatosakat. Felvételeink a nőkről, az ő tekintetükről szólnak. így Jakab Józsefné Editkéröl, az eladónőről, Cseh Andrásáé Csöpikéről, az üzletasszonyról, dr. Bagdánné Hídvégi Judit biológusnőről és Veresné Vendrei Katalin restaurátornőről. Újfent köszöntjük a Heves Megyei Hírlap valamennyi férfi munkatársa nevében nagy tisztelettel hölgyolvasóinkat. Perl Márton Dr. Bagdánné Hídvégi Judit biológus Cseh Andrásáé Csöpike, az üzletasszony Veresné Vendrei Katalin restaurátor Te szivárvány-szemöldökű, Napvilág lánya, lángölű, Dárdának gyémánt-köszörű Gyönyörűm, te segíts engem! (Nagy László) _______________________________________ Jakab Józsefné Editke, eladónő Az igazságszolgáltatás malmai ✓ Beszélgetés dr, Hunyadi-Buzás Ágnessel, a megyei bíróság elnökével Tény, hogy sokan vélik úgy: egy-egy honi bírósági pernek se vége, se hossza. Némiképp érthető, ha az érintettek a lehető leggyorsabban szeretnék lezártnak tudni az ügyüket. De vajon tényleg olyan lassan őrölnek-e az igazságszolgáltatás malmai, ahogyan azt a legtöbben érezzük? Egy, a közelmúltban készült országos felmérés kapcsán erről kérdeztük dr. Hunyadi-Buzás Ágnest, a Heves Megyei Bíróság elnökét.- Teljesen megértem az állampolgárok gondolkodását — mondja -, miként azt is, hogy hosszúnak érzik az eljárásokat. Más kérdés, hogy ebbéli véleményüknek azok adnak hangot, akiknek az ügyei valóban sokáig tartanak. Árról már ritkábban szól a fáma, ha ésszerű időhatáron belül születik döntés, hiszen ezt mindenki természetesnek véli. Mindezzel persze nem azt állítom, hogy e téren ne lenne tennivalónk.- Talán éppen ezért készült az az országos felmérés, amely a két esztendőn túl húzódó pereket vette górcső alá...- így igaz. Az Igazságügyi Minisztérium minden megyében megnézette azokat az ügyeket, amelyek 1995. június 30-án folyamatban voltak, s amelyek már több mint két éve tartottak. A vizsgálat első periódusában arra derült fény, hogy főként a helyi bíróságoknál vannak ilyen perek. A megyeieknél lényegesen jobb a helyzet, ámbár ez az eljárásjogi szabályokból is fakad. A második ütemben az aktákat alaposan áttanulmányozták, értékelték. Hadd tegyem hozzá, jómagam - úgy is, mint bíró, s úgy is, mint vezető - örültem e tanulmánynak. Egyfelől azért, mert rávilágít a feladatainkra, másfelől pedig azért, mert tényeken, számokon alapul, s igazolja: nem mindig a bíróságok a felelősek az eljárások elhúzódásáért.-Mielőtt a részletekre rátérnénk, árulja el, miért a két év volt a határvonal? Hiszen az átlagembernek az ennél rö- videbb idő is soknak tűnik...- Jogállamban be kell tartani az eljárásjogi szabályokat. Meg kell adni a feleknek a lehetőséget a bizonyításra. Tehát tudomásul kell venni: a perekhez, a megalapozott ítéletekhez észszerű időre van szükség.-Az elkészült tanulmány fényében Heves megye menynyire áll jól vagy rosszul?- Nos, az országban az 1995. június 30-án folyamatban volt ügyeknek 7,38 százaléka tekinthetett vissza több mint ké- tesztendős múltra. Nálunk e szám sokkal kedvezőbb: 4$5 százalék. Másrészt: a megyénkbeli 3959 elsőfokú ügyből 180 volt olyan, amely az említett időhatáron túlment.- Gondolom, nem tévedek nagyot, ha azt mondom: a „csúszások” főképpen a polgári perekre jellemzőek...- így van. A büntetőügyeket tekintve sokkal kedvezőbb a kép. Érdekes továbbá, hogy nehézségek elsősorban a székhelyi városi bíróságoknál tapasztalhatóak. Vagyis megyénkben az Egri Városi Bíróság küszködik a legtöbb ilyen esettel. Figyelemre méltó még egy tény... Az ember úgy vélné, főleg a hatályon kívül helyezett eljárások adják a két éven túli ügyek zömét. Ám ezek csupán 17 százalékot képviselnek.- Vajon milyen okokra vezethetők vissza a székhelyi bíróságok gondjai?-Elsőként - s most Heves megyéről beszélek - talán arra utalnék, hogy ott a legnagyobb a fluktuáció, s ott van a legtöbb olyan bíró, aki kevés gyakorlattal rendelkezik. Az Egri Városi Bíróságon lévő bírák 39 százalékának nincs ötéves gyakorlata, jóllehet, ez országosan 50 százalék. S hogy miért e bíróságon sok a kezdő? Azért, mert a megyeszékhelyen nagyobb az elvándorlás más jogi pályákra (a lehetőségek szélesebbek), s innen kerül ki a megyei bíróság utánpótlása. Márpedig ha egy- egy bíró eltávozik, az ügyét egy másik kapja meg, s akkor elölről kezdődik minden. Hogy ez nem ritka, az kiderül a szóban forgó tanulmányból is.-A felmérés nem öncélúan készült, azaz rávilágít a tennivalókra. Melyek ezek?- A következtetéseket mindnyájunknak - az igazságügyi kormányzatnak, a megyei és a városi bíróságok vezetőinek, a bírói karnak - le kell vonnunk. S csak halkan jegyzem meg, hogy akad(na) feladatuk a szakértőknek, a jogi képviselőknek, s maguknak az állampolgároknak is. De térjünk vissza a saját területünkre... A fluktuáció mérsékelhető lenne a terhek csökkentésével, azaz a bírák létszámának emelésével. Utóbbi téren történtek lépések, hiszen megyénkben ez év január 1-jével négy új bírói állás létesült. S természetesen az is sokat segítene, ha a javadalmazás arányban állna az elvégzett munkával. A sajtó sokat cikkezik arról, hogy milyen magas a kezdő bírák fizetése. Nos, a nettó 49 ezer forint valóban nem tűnik kevésnek (igaz, ehhez nem csupán a jogi diploma, hanem szakvizsga is szükséges, ami többéves szolgálati viszonyt feltételez), ám a perspektíva már korántsem olyan vonzó. Hiszen tizenkét esztendős gyakorlat után az említett összeg csak 54 ezer. Tehát a több mint egy évtizedet meghaladó tapasztalat csupán ötezer forintot ér... S persze, nekünk, vezetőknek is vannak teendőink, hiszen - anélkül, hogy a függetlenség sérülne - szakmai iránymutatással sokat segíthetünk a kezdő bíráknak. Utóbbiaknak pedig olyan munkamódszert kell kialakítaniuk, amelyek nem vezetnek az ügyek „elnehezüléséhez”.- Végül az érdekel, hogy mi, állampolgárok, hogyan gyorsíthatnánk az eljárást?-Örülök, hogy ezt is megkérdezte, ugyanis valóban sokat tehetnek ezért. Például úgy, hogy nem módosítgatják az igényeiket, nem folytatnak perelhúzó taktikát, vagy úgy, hogy nem „csöpögtetik” a bizonyítékokat, hanem a keresetlevélben már megjelölik valamennyit. S ha már valaki bírósághoz fordul, azzal egyúttal azt is vállalja: a jogerős döntésnek - még ha az számára esetleg kedvezőtlen is - aláveti magát. Stanga István Gál Elemér A papucs kilyukadt Kopott, viseltes papucs hevert az ágy előtt. Csak azért nem fordult ki egészen a formájából, mert hajdan jó anyagból készült. Halvány ez már, de emlékeztet a friss tavaszokra, forró nyarakra, amikor harsány csapkodással, sebes rohanással tette meg az utat a fürdőszobáig és vissza. Úgyszólván csak reggel volt dolga, gyors és tüzes percekre, ugrani ide, szökkenni oda, aztán le vele, és nyugszik mozdulatlan álomba merülve másnap reggelig, hogy kezdődjék újra a játék. Most már alkonyul, de egyre nagyobb távolságokra akad útja. Kilép a kis szobahatárok korlátáiból, amikor hallja a hangot, szedi magát és indul, teljesíteni a parancsot vagy a kérést. Reggelente most ezt hallja leggyakrabban:- Papucs, hozd a kávét! Még ki se törli szeméből az álmot az öreg papucs, rakja egymás mellé lépteit, és főzi a kávét, viszi a párolgó feketét. Alighogy porcelántányérhoz koccan az ezüst kiskanál, újabb sürgetés érkezik a távoli szobából:- Papucs, most kellene tejért menni, hátha kifogy a jobbik! Nem ellenkezik, indul. Nem vált cipőre, minek, amikor csak pár lépés ide a bolt. Ott kivárja sorát, aztán csoszog hazafelé, és alig kerül helyére a tej, újabb hangok serkentik fortélyosabb munkákra. Főz, mos, takarít szegény, míg bele nem fárad. Nem ártana egyet szusszanni, gondolja szegény papucs, de nagyon messziről, valahonnan a trópusok pálmái alól, a legtávolabbi szobából megint egy csicsergő hang táncol a konyháig, vigyázva arra, hogy ott találja még a hűséges papucsot. És milyen szerencséje van a hangnak. Papucs tényleg nem mozdult a helyéről, ott várakozott mártíri elszántsággal az érkező hangra.- Papucs, szívem, a varrónőhöz megyek, remélem, felméred, mibe kerül? Kérlek, egészítsd ki a költségvetési hiányomat. Oly szépen kérte a hang, hogy vonakodás nélkül indult a családi kasszához, mert otthon papucs volt a pénzügyminiszter is. Nem kellett magasfokú számításokat végeznie, fejből tudta a pénzügyi mérleget, de nagyon savanyú arccal lépett a vékony kasszához, mert le kell faragni valamit a temetkezési költségből. Ugyanis az előrelátó papucs tizenhatmillió fillért kuporga- tott össze eljövendő temetésére, de amikor költségvetési hiányok merültek fel a társas együttélésben, mindig hozzá kellett nyúlnia a féltett tartalékhoz. Tudja pontosan, mennyit kell most a varrónőnek juttatni. Ez azt a baljós képet vetíti előre, hogy le kell faragnia megint egy adagot a temetkezés költségeiből. Éjjel aztán, amikor elültek a nappali zajok, halkan, de simogató hívással újra megszólal a hang:-Papucs, ó kis papucskám, gyere ide mellém, várlak... félek egyedül... A papucs nem mozdult. Egymás mellett feküdt mind a két darab, kiterítve az ágy elé, és nem hallotta a szót, néma volt; már nem foghatta fel a hangot, átment rajta, mint a szitán, mert szegény papucs kilyukadt...
