Heves Megyei Hírlap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-05 / 55. szám

6. oldal Horizont 1996. március 5., kedd Egriek is képesek és készek a megépítésére Nem mondhat le a város egyszerűbb, de olcsó fedett versenyuszodáról - Nem épül a Makovecz-uszodaV. Még a minap is arról kaptunk hírt, hogy az egymilliárd forint körüli fedett uszoda pénzének elő­teremtése jó ütemben halad, s időben(?) megvalósul az egriek álma. A múlt hét keddi közgyűlé­sen kiderült, hogy nincs rá pénz. Hajdanán, a ’70-es évek végén, amikor elsőként felvetődött, hogy a nem is oly rég épített fedett uszodát be kell zárni, a közvélemény a felelősök megnevezését követelte. A régi fedett uszoda sorsa az ÉVM-nek (Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium­nak) is kellemetlen volt, mert a tárca tervezőintézete tervezte és ÉVM-vállalat kivitelezte. Ábra­hám akkori miniszternek is időre volt szüksége. A Heves Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat ak­kori igazgatója megegyezett vele, hogy 2-3 évig, amíg megszervezik a tolótetős, 120 másodperc alatt nyitottá vagy fedetté tehető, francia fedettuszoda-modell gyártását, addig megkíséreljük üzemképes állapotba hozni a régit, két ütemben. Az elsőben megállítottuk a süllyedést, a máso­dikban javasoltuk a teljesen korrodált álmennyezet cseréjét műanyagra, s az ablakok cseréjét. Az utóbbira már nem került sor, mert az álmennyezetet tartó vasak tönkrementek, az épület életveszélyessé vált, fel kellett robbantani. A felvételen a Fradi-versenyuszoda építése látható, azt is Heves megyeiek emelték A közvélemény nem tudja: az akkori minisztertől konkrét ígé­ret volt arra, hogy hozzásegít bennünket az említett Boden Chafenneur francia típusú csarnok know-how-jának meg­vásárlásához, OVH, OTSH, ÉVM fejlesztési célprogram­pénzekből finanszírozva. A Heves Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat (ezentúl: Tanép) a gyártás jogát meg­kapva, tovább értékesíthette volna azt harmadik országba is. Ilyen, még ma is modemnek számító, nyitható csamokfelé- pítményt lehetett látni kará­csony táján az Eurosport párizsi közvetítésében. Abban az időben Mihucz Já­nos, az Országos Testnevelési és Sporthivatal (OTSH) akkori főmérnöke szemléltető filmen mutatta be az uszodatípust itt Egerben. Elsőként a Tungsram (vagy Vasas Izzó) kapott volna ilyen csarnokot. A megyei ve­zetés „sugallatára” - mint pro­filgazda - azt terveztük, hogy az említett közös fejlesztéssel másodikként Egernek fedett uszodát építünk referenciában, miután a város költségvetését az igen leterhelné. Terv szerint az objektum nagy részére a kisegítő létesít­mények finanszírozását vállal­kozásba adtuk volna. A máshol épített uszodáknál általunk adott árengedményt pedig az OTSH támogatásként adta volna vissza az épülő egri fedett uszodához. Abban az időben ez már be is indult, hiszen közvet­len munkatársam hozta az OTSH üzenetét, hogy a már megépült árengedményes uszodák miatt kétszer kétmillió forint támogatás írásba fogla­lása ügyében keresse őket ille­tékes a megyétől. Az építés is megkezdődött. A volt fedett uszoda melletti térségben elké­szült az úgynevezett tanme­dence állítható vízmélységre, feszített víztükörre tervezett szerkezete, mely 17 év után is ott áll befejezetlenül, szeméttá­rolóként. A vállalat felett meg­jelenő vihar akkor elsöpörte ezt az elképzelést, pedig már finan­szírozási forrásaiban is össze­állt a beruházás. Valójában ez nem is az ő ügyét képezte. A Tanép ettől függetlenül építette az úszómedencéket. Az 1990-es önkormányzati válasz­tások után napirendre került újra a fedett uszoda megépítése. Az egri képviselő-testületnek kár volt kihagyni azt a lehető­séget - ha tudott róla -, hogy a tulajdonos jogutódjaként fel­ügyeli azt a Tanácsi Építőipari Vállalatot, amely a ’80-as évek elején Zalaegerszegtől Batto- nyán át Ózdig arra felkészülten, az úszómedencéket szinte egye­dül építette az országban. Az OTSH kijelölt uszodaépítő cége volt. Ez időben 11 helységben, helyenként több medencét is épített a cég. Köztük verseny- uszodákat (például a Fradi-ver­senyuszoda, vagy az öttusa-vá­logatott versenyuszodája). Ezek általában wiesbadeni rendszerű, feszített víztükrű, vízszűrős, vízforgatós létesít­mények, esetenként Buchtal csempeburkolatú, a svájci S1KA szigetelőanyagával készültek. Az akkori legkorszerűbb me­dencék voltak, olcsó áron építve (a Fradi-versenyuszodát például 14 millió forintért vál­lalta a cég). Az építő bármilyen uszodai medence és felépítmény megépítésére képes volt. **• Az uszodaépítés eszközrend­szere még néhány éve is érintet­lenül rendelkezésre állt a Sas úti telepen. Részben talán ma is. Az uszodaépítés szellemi tő­kéje, a kivitelezésben résztvevő, nagy gyakorlattal rendelkező szakemberei ma is elérhetőek. Itt élnek városunkban. Kiváló szakmai gyakorlattal Handó István fő-építésvezető vezé­nyelte az építkezéseket, aki ugyan nem kapott akkor Állami Díjat, mint Makovecz Imre, de kapott Eötvös-díjat, amit súlyá­nál fogva szintén a Parlament­ben adnak át, kiváló műszaki fejlesztési tevékenység elisme­réseként, azonkívül ért az uszo­daépítéshez. Kiválóan segítette az ő mun­káját Gulyás János építésve­zető, Ferenc M. és Kovács Imre művezető. Hogy én erre miért rakom voksomat ilyen bizton­sággal? Ezt azért tehetem, mert az építő cég gazdasági igazga­tója voltam akkoriban. Nagy kár, hogy a város veze­tői a ’90-es évek első harmadá­ban nem ismerték fel, hogy a 24. órában a rendelkezésére álló előbbi lehetőségek igény- bevételével építsenek gyorsan olcsó, megfelelő fedett uszodát, mert már akkor lehetett prog­nosztizálni, hogy az ország nagyfokú elszegényedés előtt áll. Véleményem szerint a drága Makovecz-uszoda építésének a lehetősége már ekkor „el­szállt” . *** Évtizedek óta problémája Eger vezetésének a nyomornegyedek jelenléte. Bár beszélni nem il­lett róla, azért a városban lakók tudják: léteztek, léteznek olyan városrészek, lakótelepek, épü­letek, amelyek az emberi élet minimális feltételeinek sem fe­lelnek meg. Az Oncsa-telep, a Verőszala, az Arnyékszala - írta a helyi sajtó. Minap az Express önkiszolgáló étteremben ebé­dem elfogyasztása közben lát­hattam, hogy idős, nyugdíjas házaspár - nem a tütüs lumpen, hanem érzékelhetően a társada­lom által elszerencsétlenített - jelent meg az étteremben. Az öreg leült egy asztalhoz, háttal a térségnek, mintha szégyellné magát, a mama beállt a sorba. Később visszatért az öreg aszta­lához, kezében egy tányér, me­lyen kagylótészta (csak köret), szafttal leöntve. Megette a felét, majd a tányért áttolta pár­jának, aki a maradékot elfo­gyasztotta, s távoztak. 37,10 fo­rintot költhettek a kettőjük ebédjére. A Foglár utcában, felfelé a lépcsőn, a Domus Áruház mel­lett, ott jobbra fent a beton alatt látható jó időben a hullámpa- pír-„szálló”, s a kóbor macskák itatására szolgáló edényke. Összkomfort. A macska kell, hogy elriassza a patkányt, hogy az ne a szállóvendég lábát rágja éjszaka. Ha hidegedik, megte­lik a váróterem. Eger belvárosában található olyan utca, melynek nincs szi­lárd kőburkolata. Szakadozott szociális háló, Bokros-csomag. Már ugyan Bokros nincs, de a csomag ma­rad. Helyzetképek, melyekkel napról napra együtt élünk. Értékalkotó drága uszoda. Azt, hogy az építészszakma jobban szereti a „stukatort”, mint a betont, eddig is tudtam. No de hát van egy rideg kör­nyezeti valóság. *** Gazdag ez a város? Én magam ugyan nem tanultam építéstör­ténetet, de annyit tudok, hogy az építési kedv, a mennyiségi és minőségi építkezés is, mindig függvénye volt a makrogazda­ság helyzetének. A kirakatban elhelyezett Makovecz-uszoda makettjét nézve eszembe jutott, hogy mi­lyen lehet az olimpiára épített atlantai. Amikor a tévé bemu­tatta az olimpiai létesítménye­ket, látva az ottani uszodát, az jutott eszembe, hogy ilyen „szegény” Amerika. Maradandó szép létesítmé­nyeket csak sok pénzből lehet építeni. Az az érzésem, hogy fe- dettuszoda-építésben az ön- kormányzat vezetésének szak­mai támasza nagyon sekélyes, vagy nem korrekt. Ázt gondolom, az önkor­mányzat nem járta körül kel­lően annak idején a reálisan megvalósítható, megjelenésé­ben sem elvetni való - a Guin­ness rekordok könyvében ugyan nem jegyezhető -, de műszakilag jó uszoda megépí­tését. Uraim, agymosásra van szükség, s át kell gondolni a fe­dett uszoda építésével kapcso­latos összes elképzelést, mert fedett uszoda kell! Azt gondolom, hogy már rég össze kellett volna hozni egy olyan kávéházi kerékasztal-tár­saságot, amely az uszodaberu­házásban tiszta kezű jártasság­gal bír. E társaságban legyen beruházó, tervező, kivitelezési termelésirányító, beruházási pénzügyes és vállalkozáshoz értő építésgazdasági szakértő. E társaság tagjai városunkat lakó, azt szerető, felsőfokú vég­zettségű szakemberek legyenek, akik a kávéházi asztalukhoz csak úgy ülhetnek le, hogy ká­véjukat is maguk fizetik, és fele­lős, korrekt szakvéleményükért soha senkitől egy fillért nem fo­gadhatnak el. Ők semmi mást nem tehet­nének, csak összegzetten aján­lanak a polgármester úrnak. Egyes, magukat szerető képvi­selőkből álló testületnek, ahol kevés a konfliktushelyzet - igaz, más is -, nem szabad lenne eltűrnie a fedett uszoda körüli langyosvizes toporgást. Ezt Eger választópolgárai nem biztos, hogy pozitívan honorál­ják. A Makovecz-makettet is­merve, ha valaki a létesítmény „levetkőztetésével” vádolna, azt üzenném, hogy a boltívek­kel összekötött kis tornyokat akkor is a medence köré lehet építeni, ha Egerben is majd kolbászból fonják a kerítést. Újra kell uszodaügyben dön­teni, mert ahogy az 1996-os költségvetést tárgyaló önkor­mányzati közgyűlésen elhang­zottak és egyéb közgazdasági jelenségek következtetni enge­dik, Egernek így a következő 15 évben biztos nem lesz fedett uszodája. Nem a névhez kell ragasz­kodni, hanem a bizonyított szakértelemhez. Városunkban élő, azt szerető építők ma is ké­pesek, készek műszakilag élen­járó fedett uszodát építeni, lé­nyegesen olcsóbban. Reálisan elérhető fedett uszoda építésében kell gondol­kodni, hogy gyermekeink, uno­káink ne narkózzanak, hanem ússzanak. Senkit nem szerettem volna megsérteni, csak - ha tudtam - gondolatot ébreszteni. Rudinszky József Eger, Barkóczy u. 8. Városképbe illeszkedő fedett uszodára van szükség >yA források előteremtésében számítunk a vállalkozásokra, a gazdálkodószervekre és a lakosságra is” Tisztelt Rudinszky Úr! Nagy örömmel és lelkesedés­sel olvastam írását az uszoda- építésről. A cikk alapgondola­tával, miszerint a lehető leg­gyorsabban egy megfelelő fe­dett uszodát kell Eger város lakosságának, fiatalságának biztosítanunk, teljes mérték­ben egyetértek. Cikkében vannak olyan ja­vaslatok is, melyek megvalósí­tását én másképp gondolom. Az uszodaépítés történeti átte­kintését tartalmazó gondolata­ihoz annyit sajnos hozzá kell tennem, hogy sem a tanácsi építő vállalat utódszervezetei, sem az OVH, OTSH, ÉVM nem tudja ma már az akkori „ígéreteit” beváltani. Képvi­selő-testületünk nem hagyott ki semmilyen kínálkozó lehe­tőséget, mert soha nem volt tu­lajdonosa a tanácsi építőipari vállalatnak, a részben felszá­molás alatt álló utódszerveze­teiben is csak kisebbségi tu­lajdonrésszel rendelkezik. Ennek a ténynek azonban semmilyen összefüggése nincs az uszoda építésével, hiszen a kivitelezésre mindenképpen versenytárgyalást írunk Id. Egy 50 méteres fedett ver­senyuszoda építése semmilyen körülmények között nem ol­csó. A beruházási költségek több mint 90 százaléka bár­mely azonos műszaki színvo­nalú létesítménynél jelentke­zik. Nem fogadom el azt az ál­lítást, hogy a Makovecz Imre által tervezett uszoda a szép­sége miatt drága. Véleményem szerint Makovecz Imre tervei - az esztétikus megjelenés mellett - magas technikai és technológiai szinten megol­dott, jól használható uszodát tartalmaznak. Sajnos, tudo­másul kell vennünk, hogy nem létezik olcsó, nemzetközi versenyek rendezésére is al­kalmas, 50 méteres medencé­vel, 1200 fős lelátóval, tanme­dencével és a szükséges ki­szolgáló létesítményekkel ren­delkezőfedett uszoda. Nem értek Önnel egyet ab­ban, hogy ha valami szép, ak­kor drága is. Az elmúlt évtize­dek során sok olyan létesít­mény épült, melyek a költség­takarékosságra hivatkozva csúnyák, funkcionálisan rosz­szak, szerkezetileg elhibázot- tak lettek. Jó példa erre az Ön által is megemlített fedett uszoda, ami az építésekor va­lóban „olcsó” volt, de bontá­sáig az építési költségek több­szörösét kellett felújítására fordítani. Megítélésem szerint Eger város nem engedheti meg ma­gának, hogy újabb, felelőtlen költségcsökkentési kísérletek eredményeképpen olyan uszo­dát építsen, mely nem felel meg a mai kor követelményei­nek, nem biztosítja a város la­kossága részére a sokrétű használatot, nem elég üzem­biztos és energiatakarékos, és nem illeszkedik a városképbe. Véleményem szerint is szükség van egy olyan mű­szaki, gazdasági, pénzügyi ta­nácsadó szervezetre, amely az uszodaépítés rendkívül bonyo­lult, szerteágazó és magas szakmai felkészültséget igénylő feladatát összehan­golja. A kávéházi asztaltársa­ság helyett ezzel a munkával egy olyan profi szervezetet kí­vánok megbízni, akik megfe­lelő díjazás ellenében felelős­séggel vállalják ennek a mun­kának az elvégzését. Mindkettőnket a tenniaka- rás, a jobbító szándék vezérel, ezért köszönöm Önnek, hogy ismételten ráirányította a fi­gyelmet az uszodaépítésre. Úgy gondolom, a múlton való rágódást le kell zárnunk, és figyelmünket az uszoda meg­építésére kell koncentrálnunk. Az anyagi erőforrások előte­remtése a mai nehéz gazda­sági helyzetben nem kis ne­hézséget fog okozni. A forrá­sok előteremtésében számí­tunk a városban működő vál­lalkozások, gazdasági szerve­zetek és a lakosság támogatá­sára is, az állami és önkormányzati források mel­lett. Mert az Ön szavaival élve: ,jedett uszoda kell”. Az uszoda épüését, mint Ön is tudja, a szívemen viselem, ezért javaslom, hogy ameny- nyiben ténylegesen a segítő szándék szól Önből, a jövőben ne csak az újság hasábjain, hanem személyesen is beszél­jük meg a tennivalókat. Üdvözlettel: dr. Ringelhann György

Next

/
Thumbnails
Contents