Heves Megyei Hírlap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-30 / 76. szám
Heves megye és a millennium (II.) Újabb ötletek a megemlékezésekre IV, évt'oiyam. y», »sssvt«, Hetut, mt\jua l5T~ Az ünnepségekről rendszeresen tudósított az Egri Híradó 1896 januárjától szeptemberig szinte naponként folytak az ünnepi megemlékezések. Több településen március 15- én kezdték a megemlékezést, összekötve ’48 gondolatát ’96 eszméjével, mondván: 48+48=96, azaz 1848 óta éppen 48 év telt el a millennium. 1896 évéig. A vármegye millenniumi bizottsága 1896. január 5-én még bejelentette a fővárosi bizottságnak, hogy Heves megye is részt vesz az országos kiállítás millenniumi falujának rendezvényein: házat épít, és 60 főnyi szereplővel megrendezi az Eger-vidéki búcsút. Eger pedig parasztlakodalmat mutat be. Legkorábban az egyházak megemlékezései zajlottak le. A millenáris ünnepi szentmiséket Heves megye róm. katolikus templomaiban egy-két helyen már január 6-tól, vízkereszt napjától tartották a megemlékező szentbeszédekkel, de sok helyen május 10-én. A protestáns és ortodox (görögkeleti) templomokban február 1-jétől voltak a megemlékezések. Gyöngyösön a református gyülekezet ünnepi megemlékező istentiszteletét március 15-én Klimó Pál lelkész tartotta, amelyen a város vezetői is jelen voltak. Klimó a vallás nemzeterősítő szerepét hangsúlyozta ünnepi beszédében. Fohászát ezzel fejezte be: „A hit és az abba vetett remény legyen a további évezredekben is nemzetünk megtartója.” Az izraelita imaházakban, illetve zsinagógákban májusban tartották a hálaadó isteni tiszteleteket. Elsőként május 3-án, Gyöngyösön a statusquo zsinagógában volt a megemlékezés, amelyen az ünnepi beszédet a vendégül hívott dr. Jordán Sándor fogarasi főrabbi mondta, tisztelegve az „egész ezredév öröme és szenvedése” előtt. Imájában kérte a teremtő Istent, hogy a magyarság békében éljen a következő ezer évben is. A hálaadást a Himnusz eléneklésével fejezték be. Az egri és pásztói izraelita isteni tiszteletek és vallási megemlékezések szintén ünnepi hangulatot árasztottak. Egerben, a május 10-én rendezett hálaadáson dr. Schvartz Miksa rabbi, a helybeli hitközség hitszónoka mondta a háromnegyed órás ünnepi beszédet. A 9. Zsoltár 2. mondatával kezdte megemlékezését, és így szólt: „Örömmel telt szívvel... hálát adunk neked, óh, Örökkévaló,... hogy velünk, a magyar nemzettel erőben, virágzásban, fényben, díszben és létjogosultságunk teljes tudatában eléretted forrón szeretett magyar hazánk fönnállásának ezredéves ünnepét.” Dr. Schvartz a nemzet történetének áttekintése után ezzel folytatta: „Örvendj én magyar nemzetem. Hazánk történetének lapjai és az ezredéves ünneped fényesen bizonyítják, hogy hazádat a külellenséggel szemben meg bírtad védelmezni,... belviszályáidat pedig a viszonyoknak megfelelően törvények által megszüntetted, hazádat gazdaggá, naggyá és virágzóvá tetted.” Beszédét a nyitott frigyláda előtt - a hazáért, királyért, nemzetért mondott imájával fejezte be. Március, április hónapban Heves megye településein is elkezdték ültetni a millenniumi emlékfákat. A faültetés mindenütt népünnepély keretében történt. A pétervásárai járásban a tanítók szervezték a faültetést. Bodonyban Danits László, Párádon Rózsay Sándor, Dorogházán Böbék László, (Mátra)mindszenten Menner Károly, Szuhán Fehér Gyula, Pétervásárán Csák Zsigmond, Ivádon Létray István. A dorogháziak, mindszentiek és a szuhaiak ezt az alkalmat is megragadták ahhoz, hogy 1848-ra emlékezzenek. 48—48 emlékfát ültettek el. Emlékezetes, a HMAT a gyöngyösi közgyűlésén meghirdette a megye népoktatástörténetének megírását. Ezt később iskolatörténetek készítésének felhívásával bővítette. Március, április, május hónapban már több helyről jelentették a kerületi tanfelügyelők a megyei tanítóegyesülethez, hogy a tanítók megírták az adott iskola, sőt egy-két esetben a település történetét is. Katinszky Gyula egyházmegyei tanfelügyelő Heves vármegye iskoláinak történetét kötetbe foglalva ki akarta nyomtatni. Sajnos, Katinszky kanonok terve (ma már kideríthetetlen okok miatt) nem valósult meg. Ugyanígy csak terv maradt a pásztói polgári iskola igazgatójának, Király Károly- nak a törekvése is, hogy feldolgozza Heves vármegye tanügyi történetét. Hiába közölte idevágó nyílt levelét, kérelmét a Heves megyei Tanügy nevű folyóirat 1896. április 15- i számában: „Tömörüljünk, egyesüljünk egy magasztos célra, alkossuk meg a nemzet ezredéves életének népiskolai történelmét... A kartársi szeretet, a hazafiúi bizalom egész melegével fordulok e megye összes tanítóihoz és lelkészeihez: Legyenek segítségünkre a megye népoktatásügyi történelmének a megalkotásában.” A vármegye közgyűlésének határozatára a hivatalos ünnepségek május 1-jén kezdődtek. Egyletek, szervezetek rendezték „hivatalos”, ünnepi összejöveteleiket. Május 22- ig, a vármegye egri, központi ünnepéig minden napra jutott valahol rendezvény. A május 11-i, megyei ünnepséghez a vármegye községi jegyzői és körjegyzői is csatlakoztak. A jegyzők még az 1896. február 29-i, füzesabonyi közgyűlésükön elhatározták, hogy a nagy ünnepségen magyar ruhában fognak megjelenni. Voltak jegyzők, akik nem magyar hangzású családi nevüket a millennium tiszteletére - belügyminiszteri engedéllyel - megmagyarosították. Gyöngyös április 4-i képviselő-testületi közgyűlési határozata hasonló módon a névmagyarosítás mellett szólt, április 6-án pedig arról, hogy a „hazafias lakosság ...ez évben magyar nemzeti ruhában járjon”, valamint a város „ötven, szegényebb sorsú polgárt a saját költségén kíván filküldeni (Budapestre, M. L.) a kiállítás megtekintésére." Heves vármegye települései közül két rendezett tanácsú városról, egy-két mezővárosról, nagy- és kisközségről nyújtunk ünnepi képet. Előbb azonban a vármegyei, Egerben rendezett millenniumi ünnepséget tekintjük át. (Folytatjuk) Dr. Misóczki Lajos A számok jönnek - mi maradunk SKJzubjektív RÉGÓTA - talán kezdettől - foglalkoztatja a közvéleményt a hazánkban bevezetett személyi szám, berzenkedést is kiváltott széles körben. Mígnem egészen kemény minősítéssel illették a törvénytudorok, kimondták rá, hogy alkotmány- sértő. Eddigi formájában nincs szükség a további használatára, meg kell szüntetni. Nem tudom, hogy ki mint van vele, de engem kevésbé zavart ez a fránya szám. Hiszen például az első jegye is csak megerősítette férfiúi mivoltomat, amit korábban sem próbáltam tagadni. Ami pedig a másik nemet illeti, nos, arra eddig sem az a bizonyos kettes hívta fel a figyelmemet, s ezután is egyéb kelt érdeklődést számomra. Többi adataimat sem éreztem terhesnek, legfeljebb a nőké árulkodott olyanról, amit egy idő után ők általában terhesnek találhattak. Leánynak, asszonynak ugyanis nem lehet kora. Mint legendás primadonnánk is állította szállóigévé vált kijelentésében: ha valaki betölti ifjúsága valamelyik évét, akkor is annyi marad, ha még utána százhúsz esztendeig él... Szóval, őket megértem, ha tiltakoznak a leleplező adat ellen, s csak ahhoz ragaszkodnak, amit személyesen csicseregnek magukról. Mindegy most már, el kell fogadnom, hogy rólam, helyettem gondolkodnak, megint. Kapok egy újabb azonosítót. Méghozzá - mint minden honfitársam - háromszoros nyomatékkai! Külön igazolásokkal. Ám, hogy jobb, tökéletesebb lesz-e az eddiginél, abban meglehetősen bizonytalan vagyok. Kétségeim vannak azt illetően, hogy az új számsor valójában képesebb lesz-e állampolgáraink igazi azonosítására. Nálunk ugyanis már jó ideje igen nehéz, talán lehetetlen is az embereket azonosítani. Meglehetősen gyakran váltanak színt, többször is, mint elviselhető lenne. Maholnap alig ismerünk egymásra. Egyszer így beszélünk, máskor úgy. Ennek ezt az arcunkat, amannak a másikat mutatjuk. Mikor s kinél melyik praktikusabb, előnyösebb. Nincs az a szám, amely követni képes bennünket, valóban hitelesen mutathat minket! A pénzt meg - ugye? - ismét kiadjuk érte. S nem is keveset! Az újabb tetemes költséget talán azzal ellensúlyozhatnánk, feledtethetnénk, ha legalább ezután csupán - arra a számra hagyatkoznánk. S VELE véletlenül sem kelnénk versenyre, ha még annyi másban van is kedvünk a versengésre. Gyóni Gyula Az erdő fohásza Fázott és fel-feljajdult ezen a télen az erdő. Kemény hideg lakozott a horhosokban, gomolygó köd ölelte körül a törzseket, a meg-megroppanó ágakról puhán hullott alá a vastag hótakaró. E szűzi világ békés csendjét csak egy-egy fa fájdalmas szisszenése törte meg, törzsükön csattanó fejsze vagy hörgő-harapó motoros fűrész mart sebet. Ezek a fák nem állva haltak meg: lombtalan, büszke koronájuk zuhanva dőlt a fagyos földre, testüket könyörtelenül szabdalták szét, s becstelen kezek pakolták-kötötték fel inogva nyögő kerékpárokra, rogyadozó, nyikorgó kétkerekű kézikocsikra. Ezen a télen fájdalmában sóhajtozott az erdő. Mert hiába kapaszkodtak egymásba az égbe nyúlú ágak, markolták a föld mélyét a gyökerek, hiába csorbították a szerszám élét az érdesre edzett kéregfonatok, nem tudtak ellenállni az emberi erőszaknak és kapzsiságnak, amely határtalanná vált immár. És sírva fogyatkozott az erdő: zsenge fenyőcsemetéi nem cseperedhettek sudár ifjúkorba, a hegyvidék honos egyedei sem büszkélkedhetnek szépen szaporodó évgyűrűikkel. Csak meggyalázott csonkjaik meredeznek, mint faragatlan kopjafák. Figyelmeztetőül egy szomorú és veszélyes folyamatra, miszerint: az embert ezen a világon az erdő fogadta, s a sivatag búcsúztatja majdan. A bölcsőnket és koporsónkat, asztalunkat és ágyunkat adó erdő bölcs fohásza hát: „Ne bánts!" Szilvás István Hosszú volt az idei tél. Felélte utolsó tartalékainkat, kedvünket nyomorította a megszámlálhatatlan borús nap. Hitetlenkedve lapozzuk a naptárt. Az nem lehet, hogy március végét írjuk, s még nem dobtuk le a télikabátot. Kacérkodunk a gondolattal: mostantól kezdve majd mi diktáljuk a tempót a lusta évszakoknak. így egy átlagosnál derűsebb hétvégén bedobáljuk a kocsiba a bográcsot s a belevalót, s kis családunkkal fölkerekedünk, hogy végre tiszta levegőn, egy csendes erdei tisztáson eltöltsünk egy délelőttöt. Mi tagadás, hűvös a márciusi szél, de a gyerekek ebből mit sem éreznek. Felszabadultan nyargalnak, kurjongatnak a szabadban. Kopár az erdő, a patak sodrát vékonyuló jéghártya fékezi.- Anya! Itt egy hangya! - süvölt diadalmasan alig hároméves lányom, miközben dundi ujjacskáival követi az aprócska lény zegzugos útját.- Biztos éhesek lehetnek már - szól a nagyobbik -, máskülönben nem bújtak volna ki az odújukból ilyen hidegben. Lehet, hogy elfogytak a tartalékaik?- Lehet - mondom. - Bizonyára ők sem számítottak ilyen kitartó zimankóra. Már mindenki a hangyák sanyarú sorsán kesereg a családban. Mit tehetünk hát? Kenyérmorzsákat szórunk a kóbor állatka elé. Reménykedünk, hátha megkaparint egyet, s hősiesen elvonszolja a zsákmányt kimerüli, dermedt társainak. Mini barátunk azonban csapdát sejt. Óvatosan kerülgeti az elé dobott adományt.- Nem baj - nyugtatom az önérzetükben megsértett, méltatlankodó aprónépet. - A hangyaösztön csalhatatlan. Átsegíti az egész családot a bajon. S ha egyszer végre kisüt a nap, a mi segítségünk nélkül is tudni fogják, miért s merre induljanak, hogy erőt merítsenek a túléléshez, a létezéshez. Adja Isten, hogy ezt a reményt mi se adjuk fel, emberek... Barta Katalin HÍR (TÉLÉN) KÉK A Miniszterelnöki Hivatalban - mint hírlik - rendezni kívánják a kérdést: mi jár a lemondott, illetve felmentett kormánytagoknak. Mondjuk vagy mutassuk...? * Legutóbbi döntésével az orosz alsóház hatályon kívül helyezte a Szovjetunió megszűnéséről szóló 1991. decemberi parlamenti határozatot. Hála, ez csak egy szerencsétlen - duma... * Abszurd - jelentette ki Szájer József fideszes honatya -, hogy a kormány gazdaságpolitikáját egyik miniszterünk otthon dolgozta ki egy konyhai hokedlin. Olyan szintű is lett...! * Gondban van az FC Eger: OB I.-es női labdarúgói ugyanis nehezményezték, hogy az egyesület szponzorának Egertej feliratú reklámját mezük elején kellene viselniük. Teljes mellbőséggel... (szilvás)
