Heves Megyei Hírlap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-27 / 73. szám

1996. március 27., szerda 5. oldal Füzesabony És Körzete Az „első kör” lesz Mezöszemerén Ma, szerdán tartja soros ülését Mezőszemere önkormányzati testületé. Bukta Ferenc polgár- mester elnökletével a képvise­lők első körben tekintik át a te­lepülés 1996-os költségvetését. A tervszámokat a pénzügyi bi­zottság már hétfőn vélemé­nyezte. A tavalyi esztendő mérlege Poroszlón Hogyan sikerült a múlt évre tervezett gazdasági és szerve­zési kérdéseket megoldani? - zárszámadásra ül össze holnap 14 órakor Poroszló község ön- kormányzata. A képviselők elé az elmúlt évi költségvetési tel­jesítés kerül. UFO-klub indul Füzesabonyban sj Ma 18 órától a Füzesabonyi Városi Művelődési Központ ad otthont az induló UFO-klub foglalkozásának. Valóban van- nak-e UFO-k, s ha igen, mit tudnak? - hasonló kérdéseket lehet majd boncolgatni. Berze-emléknap Besenyőtelken Március. 29-én 7,30-tól a Bese­nyőtelki Általános Művelődési Központ névadója tiszteletére dr. Berze Nagy János-emlék- napot rendez. A megemlékezés koszorúzással kezdődik, majd a színházterem ad otthont az ün­nepi műsornak. Pályázatok eredményhirdetése, a mese­mondók, az énekkar, a népi tánccsoport fellépése, külön­böző, a mesék jelentőségéről, a népművészetről szóló előadá­sok színesítik a napi programot, amelyet táncház zár. Falugyűlésre hív Nagyút testületé A költségvetés elfogadása után a település képviselô-testületç április l-jére falugyűlést hívott össze Nagyúton. A hétfőn 18 órakor, a művelődési házban tartandó rendezvényen ifj. Szánkó János polgármester az elmúlt évi gazdálkodás mellett az idei tervszámokról is tájé­koztatót tart. A cipők tartják a lépést Füzesabonyban megvan még a cipőipari szövetkezet? - kér­dezte egyik idősebb kollégám.- Még vagyunk... - válaszol a tolmácsolt kérdésre Grégász János elnök. - S reméljük, még leszünk is. Igaz, egyre nehe­zebb a helyzetünk, de igyek­szünk cipőinkkel lépést tartani a piaccal és a divattal. Tavaly 85 millió volt az ár­bevételük, az idén valamivel többre számítanának. Minden­kinek az volna az igazán jó, ha 130-135 millióra rúgna a bevé­tel.- Tőlünk független dolgokra kell alapoznunk - kesereg az elnök. - Ha az infláció csök­kenne, s emelnék a béreket, ak­kor talán nagyobb volna a vá­sárlóerő. Számunkra az lenne a megnyugtató, ha legalább a nyersanyagokra kivetett vámo­kat csökkentenék. Hiszen köz­tudottan honi alapanyagok a ci­pőkészítéshez nincsenek. Min­dent külföldről kell behoznunk, ha versenyképesek akarunk maradni. Kimondottan szép lábbeliket látok magam körül. Női, férfi és gyermek téli, tavaszi, nyári modellek. Bármelyiket szíve­sen elfogadnám. À boltokban nemigen találkoztam velük.- Négy nagykereskedelmi lerakat, jó néhány kiskeres­kedő, s utazó kft. is a partnerünk - mondja Grégász János. - Száz-százötven féle modell fut évente a kezünk alatt. A meg­rendelések egy-egy fazonra vál­tozóak. A száz pártól a 700 pá­rig. Elértük, hogy egy hónapon belül tudunk váltani. így azt mondhatom, megújulva-meg- újítva még vagyunk... r. k. A kápolnai csatáról Helybeli nyugdíjasoknak A településen tizennégy év óta működik a nyugdíjasklub. Ve­zetője Szabó Béláné. Kirándu­lásokat szerveznek, előadáso­kat hallgatnak, vagy csak úgy elbeszélgetnek. A márciusi ta­lálkozáskor mi is lett volna a legaktuálisabb téma, mint a ká­polnai csata története. A nyugdíjasklub vendége Leffrel Ferencné egri pedagó­gus volt, aki a falu szülötte, s lányával rengeteg emléket gyűjtött össze arról, hogyan él maga a csata a régi és a mostani kápolnaiak emlékezetében, ho­gyan ünnepelték 1867-től évről évre a nemzet nagy eseményét itthon a falubeliek. A térképekkel, fotókkal il­lusztrált történelmi visszatekin­tés az újdonság erejével hatott az „Ilyen is volt?” kérdéssel rá­csodálkozó klubtagokra. A demjéni iskoláért- Jól sikerült jótékonysági bá­lunk volt a hét végén - lel­kendezett a telefonban Vincze Györgyné, a demjéni szülői munkaközösség tagja. - A szervezésben segítettek a he­lyi vállalkozók, s több anyuka, apuka is. Színvonalas műsort adott a nyugdíjasklub, felléptek az iskolások, a zene­iskolások. Egerből az Agria és a Kenguru tánccsoport 2-2 pá­rosa kápráztatta el a közönsé­get, a Nádasdi trió szolgált zenével. Jó hangulat volt, s a tiszta bevételünk negyvenezer forint. Az iskolának szemlél­tetőeszközre szánjuk a pénzt. Verseny kisebbségieknek A poroszlói cigány kisebbségi önkormányzatnak volt az ötlete: tartsanak tanulmányi versenyt a környék iskoláiban tanuló ci­gánygyerekek számára.- Sarud és Tiszanána iskolá­iból jöttek gyerekek - összegzi a vetélkedést Gaál Antalné, a házigazda poroszlói iskola igazgatója. - Huszonhatan vál­lalták a megmérettetést, a leg­többen mindkét tantárgyból, magyarból és matematikából is versenyeztek. Valamennyien nagyon ügyesek voltak. Míg a zsűri értékelt, a po- roszlóiak vendégül látták ver­senytársaikat. Mindenki kapott ajándékot: értékes könyveket, iskolaszereket. A költségeket a poroszlói kisebbségi kassza állta. Az újlőrincfalvai telepü­lési önkormányzat is hozzájá­rult a kiadásokhoz. Gólya néni „adta” a kis testvért Születésnapunkat évente megünnepeljük, ilyenkor édesanyánkat is illik felkö- szönteni a „szülőnapján”. De eszébe jut-e valakinek a tor- taszelés közben, hogy ki segí­tette világra, ki volt az, aki­nek a kezében először sírta el magát?! A fiatalabb generá­ció ugyan már nem tudhatja, de amikor még otthon hoz­ták világra gyermeküket az asszonyok, bizony, a falu bá­bájának biztos keze nélkül nem folyt le egyetlen szülés sem. Évtizedeken át örült a „kis emberkék” oázásának Besenyőtelken Forgács Ká- rolyné.- Lassan húsz éve, hogy nyugdíjban vagyok - meséli Éva néni, akit a faluban Gólya néninek vagy Bába Évának szólítottak. - Ezek a gúnyne­vek lassan lekoptak rólam, bár soha nem zavartak, hiszen a munkámmal kapcsolatosan kaptam őket, s nem is hiszem, hogy gúnyolni akartak volna az emberek. Éva néni 76 éves, s a szívé­vel birkózik. Nem született be­senyőtelki, ám nagyon sokan lettek az ő gyerekei. S majd mindegyikük első percéről tud valamit.- 1946-ban kerültem ide, miután okle­velet szerez­tem Szolno­kon. Akkori­ban, bár sze­gény világ volt, a gyer­mekszeretet nagyon is élt. Évente 140-150 ap­róság gyara­pította a falut. Az évek so­rán, ha jól számolom, kétezernél is több kis be­senyőtelkit segítettem a világra. Volt ikerszülés, meg rendel­lenességek­kel is meg kellett küzdenem. De olyan szerencsém volt, hogy sem az anyának, sem pedig a babának nem történt baja. Pedig igazi tanyavilág volt, amikor az or­vost sokszor nélkülözni kellett. . De az Isten min­dig megsegített... Forgács Ká- rolyné nemcsak öt lányunokájá­nak mesél szíve­sen. Mert voltak cifra történé­sek...-Hányira vit­tek fogattal. A lovak még nem szokták meg úgy az autókat, mint ma. S amikor el­haladt mellet­tünk egy robogó csoda, bátor pa­ripánk megriadt, beborultunk az árokba. Jaj, min­den szétszóró­dott. Mi is tapo­gattuk a csontja­inkat. Szeren­csére nem történt bajunk, a motyót is összeszedtük, s még idejé­ben érkeztünk. Azt a riadalmat soha nem felejtem el. Éva néni fejben tartja még a neveket is...- Akkori pláne: eszembe jut­nak, ha azt újságban olvasom, hogy ez meg orvos, mérnök, tanár, ügyvéd lett. Ahányszor meglátom Vass Géza megyei főjegyző nevét, szinte látom a jobb kezemben rugdalózó, bömbölő kisfiút... Ki gondolta volna?!- Sok érdekes, ma hihetet­len megtörtént akkoriban. A front utáni állapot volt különö­sen nehéz. Jött az orosz kato­nákkal egy orosz‘nő. Abortuszt akart. Nekünk meg se fertőtle­nítő anyag, se oldat, se géz. A katonák puskával álltak felet­tünk. Az orvost le akarták lőni, mert azt hitték, szándékosan okoz fájdalmat. Szörnyű volt, megszántam azt a nőt... És sajnál minden olyan gye­reket, aki nem születik meg. Mert több ezerszer látta azt az örömöt, amikor Gólya néni „adta” a kistestvért...-uj­Forgács Károlyné akkor... és most Megcélozva: Füzesabony és Heves körzete Egyre több biztosítótársaság 'üzletkötői kopogtatnak ottho­nunk ajtaján. A legtöbb eset­ben az ajánlatuk kecsegtető. Csak hát a pénz. Tudnak-e ilyen adottságokkal terjesz­kedni a biztosítótársaságok?- Azt hiszem, lehet és kell is terjeszkednünk - mondta Füzesabonyban Sós Tamás, az OTP Garancia Biztosító me­gyei fiókigazgatója a füzes­abonyi üzleti iroda megnyi­tása alkalmából. - Ez az iroda, s az üzletkö­tői hálózat fejlesztése ezen a terüle­ten is azt szolgálná, hogy ügyfe­leink szá­mára elérhető közelségben legyünk. Az áraink pedig megfizethe­tőek a kis­pénzű embe­rek számára is. Bizonyos fokú kényelmet szeretnénk biztosítani azzal, hogy helyben mindenfajta, kö­téseinkkel kapcsolatos dolgot le tudunk rendezni. Ha a kifi­zetéseket nézzük, itt van a szomszédban az OTP füzes­abonyi fiókja. Ha ők hitelez­nek, erre a biztosítást szinte perceken belül meg lehet köt­nie az ügyfélnek. A kötelező gépjármű-bizto­sítást Füzesabonyban pályázat útján elnyertük, ezért is fontos itt az iroda. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy tevékenysé­günket az üzleti etika messze­menő figyelembevételével szeretnénk végezni. Győzzön a jobb! Rakovics Ferenc felvétele a sajtótájékoztatón készült. Remenyik-diáknapok Füzesabonyban Ma kezdődnek, s három napig tartanak Füzesabonyban a Re­menyik-diáknapok. A Remenyik Zsigmond Gimnázium és Posta- forgalmi Szakközépiskola és Diákotthon tanulói idén is vá­lasztanak diákigazgatót. Csü­törtökön délután a millecente- náriumi vetélkedő döntőjére kerül sor. De lesz görkorcsolya- és gördeszka-, valamint karate­bemutató. Este öt órától a Füzes táncklub lép fel a Művelődési Központban. Egész nap műkö­dik a kémiai előadóban a Szel­lemkastély. Pénteken kilenc órától a városi tornacsarnok ad otthont az események folytatá­sának. Fellép a makiári kötél- ugró-csoport, az egri aerobic - tánccsoport és a Gajdos zene­kar, lesz drogellenes koncert és diszkó. Lopnak, csalnak, hazudnak Valahol, valamikor emlékművet állítottak. A köbe vésték: „Hazádnak rendületlenül...” Megkérdezték a falu legoko­sabb embereit, jó lesz-e? Rábólintott a bíró, a pap. Kíván­csiak voltak a cigány véleményére is. Az nézegette, olvas­gatta, majd ekképp szólt: Instállom, ha azt az „á” betűt „u”-ra cserélik, megpászol keletnek is, nyugatnak is... Meg most már nekünk is - teszem hozzá. Lopnak, csalnak, hazudnak - lassan e három szó a gya­kori együtt emlegetés miatt eggyé válik. Néhány példa. A minimálbérre vannak a legtöbben bejelentve a hatóságok­nál. Munkájuk viszonylagos értékét azonban megkapják, zsebből. De ha megbetegszenek, nyugdíjba mennek? Ak­kor nagyon megszívatják a dolgot. Engedünk a 48-ból (Nem először!). Csökkenteni kell ezt az adómértéket - hallom a pénzügyminiszter úrtól. Fülelek tovább. De nem mondja a következő mondatot: arányosan csökken majd a többi adósáv is. Megszoktuk már az átrázást? A rendszerváltás is hozott eleget. Ősz fejek érzik a régi maszlagot is. Évtizedeken át azt mondták: 117 éves korunkig dúskálhatunk a tőlünk le­vont pénzekből. Most meg nincs miből hangyányit meg­emelni a nyugdíjakat? Hiszékenységünkre hazardíroznak. Meddig hiszik, hogy hisszük? rada

Next

/
Thumbnails
Contents