Heves Megyei Hírlap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-23 / 70. szám
6. oldal Heves megye és a millennium (I.) Beköszöntött az ezredik év Heves megye millenniumi eseményeiről gyakran tudósított országos lap \. Dr. Wlassics Gyula miniszter az 1896 januárjában küldött körrendeletében kijelölte a megemlékezések, iskolai ünnepségek napját, május 9-ét, mégpedig emigyen: „Az érintett napon az iskolai ünnepély álljon az ünnepélyes hálaadó istentiszteletből, ... ezután a tantermekben a helyi hatóságok és szülők részvételével tartandó történeti visszapillantásból ... a gyermekek felfogásához mért módon.” A miniszteri rendeletből egyébként az is kitűnt, hogy az ünnepségek zömét a falvakban az iskolák fogják lebonyolítani. A millenniumi ünnepi évet mind Heves vármegyében, mind pedig az egri egyházmegyében elsőként jelképesen dr. Samassa József egri római katolikus érsek köszöntötte az 1895. december 25-i főpapi levelével. „ Üdvvel virradjon drága hazánkra az 1896. esztendő, amelyben ezredik évét ünnepeljük annak, hogy őseink annyi küzdelem árán, győzelmes harcok, munkás, szívós kitartás által ... végleg megtelepedtek e földön, mai Magyar- országunkban" - kezdte dr. Samassa az egyházmegye plébániáinak és valamennyi egyházi intézményének elküldött Honfoglalásunk évezrede című levelét. A továbbiakban végigkísérte sikerekkel és bukásokkal teli történelmünket, és külön kiemelte: „Magyarország békében és harcban kifejtett nagy tetteivel ... hálás elismerésre kötelezte... Európát, amely a magyarok hősiességében találta oltalmát, a magyarok küzdelmeiben nyugalmát, a magyarok veszélyeiben biztonságát.” Ezeréves fennmaradásunk legfőbb biztosítékait a következőkben látta: „Isten kegyelme mellett hazánk fennmaradásának, boldogulásának alapját és biztosítékait is szintén ugyanazon erőforrásokban és tényezőkben találja meg, amelyekből élete fejlődése, virágzása kelt. És ezek: vallásossága, hon- és szabadság- szeretete." Levelét fohásszal fejezte be: „Ez érzelmekben egyesülve emeljük szemeinket, szíveinket az irgalmasság Atyjához, jóságos Istenünkhöz, és buzgó imával kérjük, tekintsen le annyi bajtól zaklatott, annyi csapástól sújtott, annyi viszontagságot átszenvedett édes hazánkra; vigasztalja meg, s adjon erőt mindnyájunknak, hogy atyáinkhoz, dicső őseinkhez mindenkor méltóknak bizonyulhassunk.” Levele záradékában felhívta a papság figyelmét arra, hogy gyullasszák magas lángolásra önmaguk és híveik szívében Isten és a haza szeretetének tü- zét. 1985. december 31-én 23 óra 30 perctől 1896. január 12- jén 0 óra 30 percig szerte az országban templomok harangjai hirdették a millenniumi év kezdetét. Az ünnepségek a kisebb településeken csaknem mindenütt Kelemen Lajos tervezete szerint zajlottak le. A közvetlen előkészületek, főképpen az ünnepi megemlékezések őszinte, mélyen átélt mozzanatokat tártak fel, amelyeket a pillanat és a helyzet magasztossága váltott ki. A napirendek hivatalos egymásutánját kirándulással, majálissal oldották. Mindezek együttesen emelték a megemlékezéseket tömegrendezvénnyé, jellegükben népünneppé. Érzelmet, értelmet, lelket megragadó megemlékezések voltak minden mozzanatukban. Hálaadó isteni tiszteletekkel (istentisztelettel) kezdődtek, amelyeken az átélt, vallásos meggyőződésű emlékbeszédeket Te Deum vezette be, és fohász zárta le. Ezeken, és különösen az ünnepségek szónoklatain átsütött az izzó hazaszeretet, az ősök iránti tisztelet, a jogos nemzeti büszkeség és a hazánkban élő valamennyi lakos megbecsülése. Kiemelkedő, gyakran európai mércével is jelentős gazdasági és művelődési eredményeink mellett a szónokok helyes aránnyal rámutattak a tragikus sorsfordulókra, az idegen hódítások következményeire, vesztes szabadságharcainkra - kiemelten az 1848/1849-esre és Aradra. Az előadók gyakran retorikai túlzásokkal igyekeztek a figyelmet egy-egy mondanivalóra irányítani, de ezekkel sem vallások, sem nemzetiségek ellen nem szítottak. Már a rendezvények ötletgazdáiként a lelkészek és a tanítók jeleskedtek, a települések apraja-nagyja az előkészületektől a lebonyolításig mind közreműködött. Akár' a múló ünnepségek rendezése, akár a maradandó emlékek állítása - kettős törekvést tükrözött: 1. Hála és kegyelet az ősök emléke iránt; 2. A jelen alkotó embere a jövő nemzedékeinek példát nyújt a majdani megemlékezésekhez. Az ünnepélyességet a környezettel is emelték. Az emlékező isteni tiszteleteket virág- és zászlódíszbe öltöztetett templomban, a közösségi ünnepségeket a szintén szépen feldíszített iskolai nagyteremben, vagy a községháza, városháza dísztermében tartották, ahol a helybeliek „káprázatosán szép népviseletbe öltözötten” jelentek meg. Hivatalos és kötetlen napirendi pontok, események váltogatták egymást. A hivatalosak között voltak a szónoki megemlékezések, zászlóavatások, emlékműavatások, kiállítások és a jeles közéleti személyek fogadása. Ezek egyikét sem kötötte merev protokoll, hiszen énekkari, zenekari számok, szavalatok kísérték. A kötetlen műsorszámok közül néhány: reggeli zenekari vagy mozsárlövés-ébresztő, napközben majális, néplakoma ökörsütéssel vagy egymás megvendégelésével - rokoni kirándulás a szomszédos falvakba. (Folytatjuk) Dr. Misóczki Lajos CIVAKODNAK, széthúznak, szakadoznak is a hazai pártok. Ide-oda ülnek, igazolnak a tagjaik. Leplezni, tagadni próbálják a soraikból ki-kiütköző ellentéteket, de előbb-utóbb csak kiderül. Ha nem lenne baj közöttük, aligha változtatnának helyet, s tömörülnének más, új frakcióba. Szabad a mozgás szabad országunkban, senki sem tiltja, tilthatja a cserét, miként az első színválasztásba sincs beleszólás. Helycserés támadások a jó ízlés ellen Az ellen sem tehet a jámbor halandó, ha valaki már-már sportot csinál mozgásából, itt is, ott is kipróbálja, hogy milyen. Úgy építi, erősíti hosz- szabb-rövidebb ideig a kapcsolatát, hogy gyakran a társadalom legkülönfélébb területeitt bekalandozza az új ismerősökért, barátokért. Arra mosolyog, akire a legelőnyösebb a részéről. Látunk, kapunk-e többet is ennél..? Elgondolkodik az ember, s találgatja: jó-e igazán, ha legújabb kori Parlamentünk, az első szabadon választott törvényhozó testületként, szervként is emlegetett Országgyűlés kezdő 386 tagjából a nem egészen másfél ciklusban már minden nyolcadik hátat fordított eredeti székének, egyikük- másikuk nem is csak először? Hiszen az elején valameny- nyiük úgy vallotta, hogy meggyőződése sodorta, állította a kiszemelt zászló alá, s nem lehet másutt helye a történelemformáló időkben, amikor a párttag kiváltképpen felelősséggel tartozik választóinak, népének, hazájának. S oly hévvel, annyira őszintének tűnő állítással iparkodtak erről meggyőzni a naiv polgárt, hogy az a szerencsétlen még el is hitte. Szóval, ha ékesszólóan bizonygatták is nemes elhivatottságukat, törekvéseiket, rájött a polgár a csalafintaságra. Felismerhette, hogy eléggé vagy igencsak becsapták. Akire könnyű, nyugodt szívvel voksolt, alig vagy nem is csinált mást, mint hogy a saját egyéb megvalósulását kereste, a maga útját egyengette. Bot- csináltaságát is profinak mutatva dehogyis az ország boldogulásán fáradozott! Jótevőként csak tetszelgett. Csoda-e, ha ilyenformán a választó kiábrándul a kedvencéből, eszményképnek pedig már a legkevésbé sem tartja? Megütközhet-e bárki, ha a politikát is elfelejti, legközelebb már szavazni sem megy? CSAK VÁRJA a varázslatot. Jóllehet, tudja: azt aztán várhatja! Nélküle ugyanis kevésbé változhat jobbra a sorsa. Maga is kellene hozzá, hogy mindenki elégedettebb legyen, s mielőbb. Gyóni Gyula Hallgatunk-e a históriára? A hajdani rómaiak már megfogalmazták - elég bölcsek voltak ehhez -, hogy a história az élet tanítómestere. A baj csak az, hogy az utánuk következő népek, nemzedékek figyelembe sem vették ezt az alapigazságot. Igaz, iskoláikban megtaníttatták ezt a mondatot, de a tanárok zömének eszébe sem jutott, hogy ennek gondolati magvát az ifjak tudatába plántálja. Rémületes, de közülük senki sem döbbent rá: e magatartás révén kendőt köt a szemére, hogy véletlenül se lásson. Biflázandó anyagként a mindenkori diákok elsajátították a követelményeket. Mindez maradéktalanul igaz kis honunk esetében is. Emlékezhetünk a legutóbbi március 15-e viharos, pártérdekeket szolgáló, széthúzást sugalló, viszálykodásra, nyerseségre serkentő „megünneplésére”. Felesleges az igazság- osztó szerepét vállalni. Az egyik 19, a másik egy híján 20. Arra nem gondoltak az érintettek, hogy felesleges csetepatékra pazarolják az értékes időt, holott megoldásra váró problémák regimentjével illene, kellene megbirkózniuk. Igaz, eleink sem voltak angyalok. Századokon át mardos- lák, fúrták, nyesték egymást, gyengítve a nemzet erejét, aláásva jövőjét. Ez a tanulságnak csak egyik oldala. Legalább ilyen fontos a másik. Az, hogy a türelem, a megértés, a közös ügyért való munkálkodás mindig az ország felemelkedéséhez, nemzetközi tekintélyének növekedéséhez vezetett. Elég csak IV. Béla második honalapítására, az Anjouk regnálására hivatkozni. Az utóbbiak uralkodásakor Magyarország Európa meghatározó nagyhatalma lett. Megérné elemezni ennek okait, mert azok ötvözete kínálja azt az Ariadné-fonalat, amely kivezet a mindenkori labirintusból. Tengernyi példát lehetne felsorakoztatni ennek illusztrálására, mégis ennyi is elég ahhoz, hogy nyomatékol- juk: a fenn lévőknek élniük kötelező a pillanatnyi esélyekkel. Gyorsan hozzáteszem, hogy ezek ritkán voltak olyan kedvezőek - elég csak a függetlenséget hangsúlyozni -, mint ma. Ezért hatványozottabb a felelősség, ám emiatt nemesebb a küldetés is. Az a misszió, amely nem tűri a kicsinyes, a pitiánerjátékokat... Pécsi István Katóka néni... A Felvidékről azért szökött át 1948-ban Magyarországra, mert, mint szerzetes, itt még taníthatott. Háborús viszonyokat idéző körülmények közé került a Szolnok megyei Szajolba, ahol azonban nemcsak algebrai és kémiai tudományokkal bővítette a nebulók ismereteit, hanem színpadon játszani, énekeim is tanította őket. Mérhetetlen hon- vágy gyötörte, de csak hazugságok árán juthatott volna vissza szülőföldjére, így inkább maradt. Az oktatói, nevelő pályát 1951-ig folytathatta, az akkori rendszer kiűzte az iskolákból azokat, akik Istennek áldozták életüket. Túrkevén lett plébániai házvezetö, ebben a minőségben került éppen 40 esztendeje Egerbe. Azóta szolgált a Makiári úti egyházközségben napjainkig, munkaterületévé vált a Jézus Szíve-templom, a Rókus-kápolna és a Rozália temető. Kezdetben nehezen tudta elfogadni a munkájában bekövetkezett minőségi változást, de mivel buzgón és fohászkodva teljesítette fogadalmát, hitéből erőt nyerve megbékélt sorsával. Szolgált az Isten házában, gondját viselte a holtak örök hajlékának. Aki az elmúlt négy évtizedben csak egyszer is megfordult a megyeszékhely makiári városrészének templomában és temetőjében, megismerhette. Aki naponta találkozott vele, szívébe zárhatta. Azért is nehéz most elfogadni, hogy vasárnap reggel a 7 órai szentmise keretében elköszön azoktól, akikkel élete felét töltötte. Katóka nénit visszahívta rendházába a szerzetesi édesanya. A jövőben Budakeszin imádkozik majd azok lelki üdvéért, akik oly sokat köszönhetnek neki - munkájáért. (fesztbaum) HÍR (TELEIM) KÉR... Bővült a honi lemezpiac. Ez azt jelzi: a zenétől nem ment el a kedvünk. Csak az ár(i)ától... * Athén és Spárta polgármesterei békeszerződést írtak alá a minap, ezzel hivatalosan is véget ért a 24 évszázaddal ezelőtt - i. e. 431 és 404 között - dúló peloponnészoszi háború. A jó békéhez idő kell... * Átépítik a gyulai határátkelőt. Kolbászból lesz a kerítés...? * Egy tatai helytörténész, Strobel Árpád olyan XVIII-XIX. századi iratokra bukkant, melyek szerint az árdrágítókat száz botütéssel büntették. Hátha még a botot is megtalálta volna...! * Az Európa Unió Szabványbizottsága meghatározta az egységes óvszer - az eurokondom - méretét: 17 cm hosszúnak és 4,5-6,5 centi átmérőjűnek kell lennie. Centire, uraim, (euro)normázás...! (szilvás)
