Heves Megyei Hírlap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-15-16 / 64. szám
.. I1 T- H RI a iVRiVX 7\T 1848. március 15. vértelen forradalom Pesten és Budán Végleg bezáratott az Ovilág kapuja Ostrom, Buda várának visszctfoglalásáért Erről a napról regimentnyi könyvet, visszaemlékezést írtak. Az idő múltával egyre több közhellyel spékelték meg a tisztelgő, ám mind sablonosabb mondatokat. Sokkal célszerűbb kalauzként fogadni olyasvalakit, aki részt vett az események előkészítésében, szervezésében, lebonyolításában, aki léte fogytáig hű maradt ifjúkori eszméihez. Vezessen hát minket az írónak is kiváló Jókai Mór. 1. Ritka hangulatteremtő erővel idézi fel a légkört. Hivatkozik az akkor éppen mostoha időjárásra. Arra, hogy úgy zuhogott az eső órákon át, mintha dézsából öntenék. Mindez azonban nem zavarta azokat, akik ösztönösen is sejtették, tudták, hogy történelmet csinálnak, s cselekedeteiket századok múltán is idézik a kései utódok. Kísérőnk arra is utal, hogy ez a kitartás nem a semmiből formálódott. Hangsúlyosan emlegeti a beszédes előzményeket. Megjegyzése lényeglátó, hiszen azt a jelképes magot már a korábbi évtizedekben elvetették. Az uralkodó osztály - ide tartoztak a részben értelmiségivé lett kisnemesek is - fokozatosan belátta, hogy hosszú távon nem lehet régi módon gondolkodni és kormányozni. így aztán saját érdekében reformokat hirdetett, s ezeket viszonylag következetesen képviselte is. 2. A nevezetes országgyűlések krónikája erről árulkodik. 1825-ben az urak egy alkalommal amiatt keseregtek, hogy nincs hajléka a magyar tudománynak. Szaporították a szót, voltaképpen céltalanul. Ekkor felállt egy snájdig huszárkapitány, a tanácskozóasztalhoz lépett, s ekként fogalmazott:- Nekem e helyen szavam ugyan nincs - nem volt követ -, de ha oly intézet állíttatik, mely a magyar nyelvet kifejti, s azzal segíti nemzetünk magyarrá tételét, birtokaim egyesztendei jövedelmét áldozom rá." Hatalmas summát, egy egész vagyont, hatvanezer forintot ajánlott fel. Megérte, mert a jelenlévők követték példáját. Vay Ábrahám 8 ezret, Andrássy György gróf 10 ezret, a fiatal Károlyi György gróf 40 ezret áldozott a köz javára. Pillanatokon belül összejött a 118 ezer, s létrejöhetett a Magyar Tudományos Akadémia. Ez az akkor csak szűk körben ismert férfiú nyitánynak szánta az akciót, hogy aztán tovább se fukarkodjék, s képességeit a haza és a haladás szolgálatába állítsa. Hazacsalta a mágnásokat, lóversenyek szervezésével bűvölte el őket, kaszinókat javasolt, ahol a tereferéhez laza ismeretszerzés társult. Gazdasági egyesületért szorgoskodott, megírta a Hitelt, a Világot, a Stádiumot, a Kelet népét, azokat a köteteket, amelyben bebizonyította azt, hogy létezik kiút, illetve fejlődés. Megfogalmazta:- Nincs igazuk azoknak, akik azt mondják, hogy a magyar: volt; én azt hiszem, hogy a magyar: lesz! A részletekben természetesen különbözött kollégáitól, eszmetársaitól. Nem értett szót a Kossuth Lajos köré szerveződőitek táborával, mert azért áthatotta az arisztokrata felsőbbség, s egy alkalommal - otthonába invitálva a későbbi kormányzót - emberi méltóságában alázta meg, megalapozva ezzel majdani vesződséges viaskodásu- kat. 3. A Pesti Hírlap szerkesztője, a nagyszerű szónok, aki oly tökéletesen megtanult angolul, hogy jobban beszélte Shakespeare nyelvét, mint a szigetországban élők; radikálisabb volt. Nemcsak a gazdasági előlépési sürgette, hanem úgy látta, hogy meg kell szabadulni a Habs- burg-uralomtól, s csak független országként boldogulhatunk. Máshonnan rajtoltak az azóta márciusi ifjakként emlegetett fiatalok. Őket elsősorban Petőfi Sándor nézetei edzették és sodorták még balabbra. Érett a fordulat. Az okos, a ravasz politikusok számítottak a Párizsban, az olaszföldön, a Bécsben fellobbant lángra. Ezekre a hírekre építettek, s a császárvárosban tárgyaltak. Nagyjából sikertelenül. Mégsem keseredtek el, mert vigyázó szemeikkel a Duna két partján elterülő magyar fővárosra figyelmeztek. Mindenekelőtt azokra, akiket aztán nemcsak faltörő kosként használtak, nemcsak a gesztenyét kapartatták ki velük, hanem mozgalmuk gyümölcseit elegánsan elorozták. Az érintetteket mindez nem zavarta. Ők csak a feladatra koncentráltak, s hittek abban, hogy a tisztítótűz a honi földre is áthat, különösképp, ha segédkeznek ebben. Nem szűkölködvén bátorságban, akcióba is léptek. Azon a borongós, esővert napon. 4. Jókai felolvasta a közös prok- lamációt: „Testvéreim! A pillanat, melyet élünk, komolyabb teendőkre szólít fel bennünket; Európa minden népe halad és boldogul, boldogulnunk kell nekünk is. Legyen béke, szabadság és egyetértés! Követeljük jogainkat, melyeket eddig tőlünk elvontak, s kívánjuk, hogy legyenek azok közösek mindenkivel. Kívánjuk a sajtó- szabadságot, a cenzúra rögtöni eltörlését, felelős minisztériumot, évenként országgyűlést Pesten! Törvény előtti egyenlőséget, polgári és vallási tekintetben; kívánjuk, hogy a nemzeti örsereg rögtön felállíttas- sék, védje hazáját minden férfi; közös teherviselést; úrbéri viszonyok megszüntetését; esküdtszéket képviselet alapján; nemzeti bankot. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra; magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. A politikai státusfoglyok bocsáttassanak szabadon. Unió Erdély és magyar hon között. Ezen jogokat követelni tartozik a nemzet, és bízni önerejében, s az igaz ügy Istenében! Egyenlőség, szabadság, testvériség!" A nép válasza mennydörgő helyeslés volt. A többit már ismerjük. A szabadság avatott poétája előadta megrázó erejű versét, a Nemzeti dalt. A reakció nem maradt el. A tömeg visszhangozta a refrént: „A magyarok Istenére/ Esküszünk,/ Esküszünk, hogy rabok további Nem leszünk." 5. Sorjázzanak most filmkocka- szérűén az események! Egyesültek az egyetemi ifjúsággal: a leendő orvosokkal, mérnökökkel, végül a jogászokkal. A piacon Jókai harmadszor is ismételte a felhívást. Petőfi pedig a Nemzeti dalt. Kikötöttek Länderer és Hecke nast nyomdájánál. Választmányi tagként Petőfit, Vas- váryt, Vidacsot és Jókait küldték be. Ők felszólították a tulajdonost, hogy ne törődjön a cenzúrával. Az érintett - meglepetésükre - engedett. Odakünn szónokoltak. Beszélt Irinyi József, Bulyovszky, Egressy Gábor, Irányi. A déli harangszót szünet követte, senki sem panaszkodott a zord időjárásra. Jó néhány an hangoztatták:- Jó jel, hiszen Párizsban és Bécsben is esett, amikor követeltek az elnyomottak. Délután a múzeumtéren gyűltek össze. Onnan a városházára mentek, hogy felszólítsák a tanácsot kívánságaik helyeslésére. Gyorsan formálódott az egyetértés. Később arról is döntöttek, hogy este - a Nemzeti Színházban - a betiltott Bánk bánt, Katona József remekművét mutassák be. Az ötlettel a remek kritikus, a jó lírikus, Bajza József aligazgató is egyetértett. Szinte minden percben történt valami. Ahogy sűrűsödött a homály, az utcákon kigyulladtak a fények, mintegy hirdetve, hogy diadalmaskodott a vértelen forradalom. A politikusok ott az osztrák fővárosban igen megörvendeztek. Tudták: vége az idegőrlő játéknak, a hatalmi huzavonáknak. Jól számítottak, ugyanis V. Ferdinánd engedni kényszerült, s megvalósultak azok az óhajok, amelyeket a közéleti arénában találtak ki, ám a fiatalok lelkes serege vitt diadalra. A nincs megállás periódusa jött. Az élre állók lassan mindenünnen kiszorultak. Sikereiket mások kamatoztatták. Példát mutattunk Európának. Sajnos, nemcsak önzetlenségből, hanem viszálykodásból, intrikából, kiszorítósdiból. Kossuth és Görgey rendületlenül ki- ütősdire esküdtek. A tábornoki kar tagjai is fújtattak egy- Honvédek másra. Sokan elkeseredtek, mert szembesültek a tényekkel. Azzal, hogy értékes energiák pazarlódnak el épp akkor, amikor fokozott helytállásra, közös cselekvésre lenne szükség. A kiábrándult huszonévesek, tizenötödike hősei, a perifériára vettettek. A szív emberét - nem véletlen pletykálták ezt - kardos és uralomvágyó felesége sarkallta. Arra is, hogy ne nyújtson békejobbot vetélytársának, a hűvös fejű hadvezérnek, holott ezt kellett volna, ám a Honvédelmi Bizottmány elnökét párja ellentmondásra sarkallta. A viszontválasz sem hiányzott. A tavaszi hadjárat diadalsorozatot produkált. Seregeink azonban országhatáron túl már nem üldözték az ellenséget, pedig ha ezt teszik, akkor másként alakul minden. Görgey teljesen feleslegesen, véráldozatot nem kímélve ostromolta Buda várát. Az egészben az a szomorú, hogy elsősorban a honvédek követték a belső parancsolatot, s nemegyszer a legdrágábbat, az életüket is adták a szabadságért. Legendás történetek születtek erről a vegytiszta hazaszeretetről. Arról az érzésről, amely odafönn olykor hibázott, amelyhez — ha meg is volt — nem csatlakozott, ötvöződött az önzetlenség, a puritánság, az ellenfelek tisztelete, megbecsülése. Ebben a szituációban kincsek vesztek el. Kiaknázatlanul, észrevétlenül. Ebben a helyzetben könnyen feltalálták magukat az eleinte rémült császári hadak, amelyek ereje hat- ványozódott, amikor Ferenc József annyira megalázkodott, hogy kezet csókolt Miklós cárnak, ekként honorálva a szabadságharc leveréséhez ígért segítséget. A stafétaváltók eleget töprengtek azon, hogy mi okozta a bukást. Felsorakoztatták ténye- iket. Disputáztak eleget. Azt hiszem, azoknak van igazuk, akik az összhang hiányát, a gyűlölködést minősítik ludasnak. Lehet, hogy a végkifejlet nem változik, de nem jutna eszünkbe a kicsinyes önzés, a mindig, mindenkor zavaró személyeskedés, kivagyiság. Ilyenkor mégis a nemeslel- kűek, az egyértelműen heroikus töltésűek előtt hajtunk fejet, s egybevetjük a múltat a jelennel. Annál is inkább, mert március 15-e hagyatéka örökzöld. Nem árt, ha becsüljük, s főként okulunk belőle. 6. A tradícióőrző Eger se felejt. Van mire emlékeznie. Frissen csengenek a katona- toborzó Kossuth elismerő mondatai:- Itt tanulni lehet a hazafisá- got, nem pedig tanítani. Ha elmegyünk a nagypréposti palota előtt, hajdani impressziók villannak fel. Látjuk a főpapot, aki a kápolnai csata előtt fogadja Dembinszky altábornagyot, a hadak irányítóját. Az urak éppen ebédelnek, amikor errefelé is hallik a távoli ágyúk dörgése. Aztán körvonalazódik a sebesültek arcéle, akiket ide szállítottak, hogy ellássák, ápolják őket. Feltűnik előttünk az a nevezetes hársfa, amelynél Kossuth imádkozott az elesettekért. Persze, ez csak legenda. Olyan sztori, aminek nincs valóságalapja, mégis nagyon fontos, mert azt jelzi, hogy a nép hálája töretlen. Ezek a százezrek és milliók tisztában voltak a küzdelem felemelő voltával, s hittek abban, hogy azon az esős napon olyasmi született, amely megismételhetetlen, amely jövőt alapozó, mert általa végleg bezáratott az Óvilág kapuja. Ezért lengenek ifjonti frissen azok a tavaszhirdető zászlók... Pécsi István A sok életet követelő kápolnai csata
